Új Dunántúli Napló, 1998. június (9. évfolyam, 149-177. szám)

1998-06-13 / 160. szám

1998. június 13., szombat, killönszám Visszavarrták a fülét...- Feküdtem a műtőasztalon, felnézek és egyszer csak meglá­tom, hogy valaki az én fülemet hozza be - emlékszik vissza Márkus István útépítő munkás, akit március 20-án, Nagyka­pornak határában baleset ért, majd a Zalaegerszegi Megyei Kórházba szállították, ahol a fül-orr-gége osztály orvosa, dr. Csidei Irén visszavárna tőből leszakadt fülét.- Busszal mentem azon a havas reggelen lakhelyemről, Szentpéterúrról Zalaegerszeg felé, amikor egyszer csak meg­csúszott és felborult a busz - mondta az 56 éves Márkus Ist­ván. - A bal oldalról a jobb ol­dali ablaknak estem. Az ablak kitört és az üveg levágta az egyik fülemet. A sérültet egy alkalmi autó szállította a megyeszékhely kórházának baleseti ambulan­ciára, majd a fül-orr-gége osz­tályra került.- Erősen vérzett a sebhely - kezdte dr. Csidei Irén, a műté­tet végrehajtó orvos. - A helyi érzéstelenítés után éppen el akartam kezdeni a seb össze- varrását, mikor az egyik mentős megérkezett és elmondta, hogy a baleset helyszínén találtak egy fület. Miután megbizonyo­sodtunk arról, hogy a fül a sé­rült emberé, újabb helyi érzés­telenítés és kellő előkészítés után visszavarrtam. Először csináltam ilyet. A műtét há­romnegyed órán át tartott, nem számoltam hány öltés volt. Márkus István veszi át újra a kagylót. Elmondta, örül az események ilyetén alakulásá­nak. Megtudtam, 29 éve dolgo­zik a Közúti Igazgatóságnál és eddig soha semmilyen balesete nem volt. Visszaemlékezve a műtétre most már mosolyogva mondja, hogy nem mert oda­nézni közben, semmiféle fáj­dalmat nem érzett. Azóta is jól hall mindkét fülére. Érdeklő­döm, hogy érzi magát.- Nézze uram, közepesen. Olyan az állapotom, mint a krumplileves. Jó, de el tudok képzelni jobbat is. Itt a kórház­ban mindent megkapok, törőd­nek velem. Ennek azért is örü­lök, mert sokáig itt kell még maradnom megfigyelésre. - fe­jezte be Márkus István. Bozsik L. (1987. április 5.) A tudósok szerint kora délután kellene A szerelem ritmusára A világon naponta százmillió pár él szexuális életet, a nap kü­lönböző szakaiban. Kutatók azt is vizsgálják, melyik a legked­vezőbb időpont a szerelmi együttlét számára. Brit tudóscsoport évekig tartó kutatássorozat után úgy ta­lálta, hogy a legtöbb embernek változtatnia kellene a szexszel kapcsolatos szokásain, elsősor­ban az időpontot illetően. Kide­rült ugyanis, hogy bizonyos hormonális változások cikliku­san követik egymást a nap fo­lyamán, így például a szexuáli- tásért „felelős” hormonok a reggeli és a kora délutáni órák­ban hatnak a legjobban. Az emberek többsége azonban a napi munka miatt inkább csak este ér rá szerelmeskedni. Ez nemcsak a hormontermelés csökkenése miatt gond, hanem azért is, mert az egész napos stresszhatás is ilyenkor tör ki. A tudósok szerint jó lenne, ha az emberek időt tudnának szakí­tani maguknak a kora délutáni szexre. A munkaadóknak azt üzenik: ez jelentősen növelné a munkavállalók teljesítőképes­ségét a munkahelyen is. A férfiak számára hajnali öt óra környéke is eszményi le­het, hiszen a férfiszervezetben ekkor termelődik a legtöbb tesztoszteron hormon, és az anyagcsere is fokozódik. A szexuális kielégülés csúcs­pontján az agy is óriási meny- nyiségű energiával töltődik fel, megszabadul a fölösleges stressztől, megnő a koncentrá­ciókészség. Az együttlét al­kalmával a női szervezetben oxytocin szabadul fel, ami nö­veli a teljesítményt és kreativi­tást. H. I. Gy. (1996. október 6.) Engedélyezett lehallgatózás Senki előtt nem titok, hogy alkalmaznak titkos informá­ciógyűjtést is. A rendőrségről szóló törvény szerint bírói engedély alapján súlyos bűn- cselekmények esetén magán­lakást is átkutathatnak titok­ban, illetve az ott történteket technikai eszköz segítségével megfigyelhetik és rögzíthe­tik; levél, egyéb postai kül­demény, valamint a távköz­lési rendszerek útján továbbí­tott közlés tartalmát megis­merhetik, azt technikai esz­közökkel rögzíthetik. Ám a törvény szerint az informá­ciógyűjtés ténye és technikai részlete már titoknak minő­sül. Mi több: azt tapasztalhat­tuk, hogy mindez még statisz­tikai adatként is titkos! A tit­kos információgyűjtés bírói engedélyhez kötött eseteiben az eljárás is kellően konspira­tiv. A különleges eszköz al­kalmazását az engedélyt kérő nyomozó hatóság szerint ille­tékes helyi bíróságnak a me­gyei (fővárosi) bíróság el­nöke által kijelölt bírája en­gedélyezheti. Hogy kik lettek kijelölve: arról - természetesen - nem kaptunk felvilágosítást, pél­dául a Baranya Megyei Bíró­ság elnökétől sem. Továbbá arról sem, hogy hány ilyen ügy volt ezen 1994. évi tör­vényi szabályozás óta, vagy akár idén. Pedig ez csak egy statisztikai adat lenne. Információink szerint egyébként a jelölő nem is is­merheti, hogy az általa kije­lölt bíró milyen kérelmekre milyen döntést hoz, milyen ügyekkel keresi meg a nyo­mozó hatóság. Állítólag a kollégák sem tudják, hogy kik a kijelölt bírák. (S lehet, hogy akik ezt mondták, azok között is van kiválasztott.) Csak barátilag súgott - s így is sejtelmes - információ szerint „volt néhány ilyen ügy”. A rendőrség részéről viszont semmiképpen nem nyilatkoznak. Végül is ért­hető: ha a titkosságot komo­lyan veszik, hallgatnak - ez­úttal mindenféle igekötő nél­kül. Dunai I. (1996. október 20.)- Meddig lehet ezt csinálni?- Addig, amíg van rá igény. Természetesen nyolcvanévesen - reszketeg kézzel - teljesen fe­lesleges lenne a közönség elé állni.-Azon ritka előadók közé tartozik, akit a közönség, és a szakma is csupán egyetlen utó­névvel szokott illetni. Mindenki így ismeri.- Ez azért alakult így, mert a Sztevanovity a magyarok szá­mára idegenül hangzik, nehe­zen megjegyezhető név. Ezek után maradt a teljesen kézen­fekvő megoldás, vagyis a Zo­rán.- Pályafutása során mindig a legjobbak között jegyzett szerzőkkel, szövegírókkal, ze­nészekkel dolgozott együtt.-Valóban, évek óta remek képességű társakkal dolgozom. Ahhoz, hogy hosszú távon va­laki ott tudjon maradni, ahová egyszer már eljutott, csak ezt a megoldást tartom követhető- nek. Pucz Péter (1995. október 15.) Dél-Dunántúl Guinnes sportrekordjai Bodnár László kapus 1991-ből Évek óta nagy sikert arat szerte a világon, de szőkébb hazánk­ban is a Guinnes Sportenciklo­pédia kötetének megjelenése. Úgy gondoltuk, hogy ha a vi­lágra szóló „nagy könyvbe” nem is kerülhetnek be Dél- Dunántúl helyi sportolóinak sportrekordjai, azért nem hagyhatjuk olyan könnyen fe­ledésbe menni őket. Éppen ezért gyűjtöttük össze - és kér­jük olvasóinkat is, hogy segít­senek ötleteikkel a leltár készí­tésében - és adjuk közre a so­kak által megismert kiemel­kedő teljesítményeket elérő sportolók tablóját. Elsőnek Bodnár Lászlót, a PMSC labdarúgó kapuvédőjét választottuk, akinek ugyan már az ezt megelőző években is vol­tak „rekordszagú” sorozatai - előbb hat, majd öt mérkőzésen át nem kapott gólt - a tavalyi őszben azonban minden rekord­ját megdöntötte. No, és azért is kezdjük vele a sorozatot, mert amire ezen sorok megjelennek, ő már új csapatát, a német FC Union Berlint erősíti. Bodnár László 13 évet töl­tött Pécsett a PMSC kapujá­ban, s ezen mindenki másnak szerencsétlenséget jelentő év­számból - legalábbis felében - biztosan őrizte a piros-feketék hálóját. A 33 éves sportoló 227 NB I-es mérkőzésen szerepelt, s bizony csak nagyon kevés portás-társ mondhatja el magá­ról, hogy ezen nagy mérkő­zésszám egyharmadában az el­lenfél játékosai egyáltalán nem tudtuk bevenni hálóját. A tavalyi esztendő szinte mindent megkoronázott szá­mára. Tavasszal egy nagyszerű hajrával csapata bronzérmes lett, ősszel pedig igazán szép sorozatot produkálva 11 mér­kőzésen maradt érintetlenül hálója. Az már igazán nem rajta múlott, hogy nem előrébb végzett a pécsi gárda az őszi idény tabelláján. A kapus - még itthoni bú­csúja előtt a városi sportcsar­nokban - igazán elismerően szólt volt csapattársairól, külö­nösen a védőkről, akiket állan­dóan irányítva, valahogy min­dig rá tudott szedni, hogy se­gítsenek neki amikor bajbaju­tott. Azonban azt sem titkolta el az őszinteségéről is ismert kapuvédő, hogy éppen e közel 1000 perc szerinte még több is lehetett volna, csakhogy né­hányszor éppen a legnagyobb támaszai mondtak csődöt, így a Vasas ellen Budapesten. De hozták kényelmetlen helyze­tekbe Vácott és Stuttgartban, minthogy ugyancsak beleját­szottak abba, hogy a talán élete legnagyobb teljesítményét produkáló Kispest-Honvéd el­leni fővárosi találkozón ugyancsak két kapott gólt kel­lett feljegyeznie. Számára a legnagyobb csa­lódást mégis az jelentette, hogy másfél éves hazai veret­lenségi sorozatát a csapat ép­pen a pécsi búcsúmérkőzésén' szenvedte el attól a Siófoki Bányásztól, amelyik előtte még soha nem tudott győzni Újmecsekalján. Bodnár László tehát 13 éves baranyai tartózkodás után vett búcsút csapatától. Igazán szép emlékeket hagyott maga után, s talán éppen ezért nem volt véletlen, hogy az előző évek­ben elért megyei ranglista-he­lyezései után tavaly immár vi­tathatatlanul őt választották olvasóink Baranya legjobb férfi sportolójának. Ezért kezd­tük vele a sort. K. L. (1992. január 20.) „Nyolcvanévesen már nem zenélek’’ A műfajt addig kell csinálni, amíg igény van rá Hosszú utat járt be 1960-tól, a Zenit együttes megalakulása óta (a Metró elődje volt), Szte­vanovity Zorán gitáros szólista. Az Édes évek című ’66-ban megjelent kislemeztől a ’95-ös Majd egyszer.. . című CD megjelenéséig szinte minden pillanatát átélte a magyar rock­zene történetének. A Metró zenekar 1973-as feloszlása után két évig Nyuga­ton zenélt, de szerencséjére ha­zatérése után összetalálkozott Presser Gábor zeneszerzővel, ettől a pillanattól kezdődött el egyéni előadói pályafutása. A mindig egyszerű, tiszta zenei eszközökkel dolgozó ze­nészek közé tartozik, akinek néha ironikus, olykor romanti­kus szövegeire mindig érdemes odafigyelni. Könnyű helyzet­ben van, mert a legtöbb dal ver­seit öccse, Sztevanotiy Dusán írja. Ezen a héten Pécsett lépett fel az új zenei anyag bemutató koncertkörútjának egyik állo­másaként. Telt ház előtt játszott zenésztársaival, és hallgatóinak ismét bebizonyította: nem járt el stílusa felett az idő. Az előadás megkezdése előtt, a hangszerek beállítása után jutott ideje egy rövid be­szélgetésre is:

Next

/
Oldalképek
Tartalom