Új Dunántúli Napló, 1998. június (9. évfolyam, 149-177. szám)
1998-06-13 / 160. szám
— Négy Jäger egy lyukba lődöz . . .- Amit megfogunk, azt itt hagyjuk, amit nem fogunk meg, azt hazavisszük A világ leggazdagabb találóskérdés-gyűjteménye A bölcsek bölcsét, Szókratészt is érte meglepetés, erről tanúskodik a pécsi Janus Pannonius Múzeum találóskérdés-archí- vumának egyik legrégibb, írásos adata. A görög filozófus játszadozó gyerekek szócsapdájába esett. Nem tudott felelni kérdésükre: Amit megfogunk, azt itt hagyjuk, amit nem fogunk meg, azt hazavissziik. A ma is meglévő találós kérdés tulajdonképpen a nem tisztálkodó ember szőrzetében megbúvó apró élősdiekre utal. A pécsi találóskérdés-gyűj- teményt Mándoki László, a múzeum néprajzi osztályának vezetője egy évtizeden át gyűjtötte össze. A világon jelenleg ez a leggazdagabb. Több mint kétszáz nép, köztük szovjetunióbeli törökök és mongolok - vidám népköltészeti alkotását tartalmazza. A másfélszer másfél méteres katalógusszekrény kilencvenezer céduláján mintegy félmillió - találós kérdésekre utaló - adat sorakozik. A legtöbb, legalább negyedmillió a finnektől. Ezen kívül többek között 4300 örmény és 300 hawaii kérdés vár feldolgozásra. Hazánkat 8 és fél ezer publikált találós kérdés képviseli. A szájhagyományban előforduló népi eredetűek száma egyébként megközelíti a 30 ezret. Gondoltunk-e már arra, hogy a ma keletkező viccek egyhar- mada találós kérdés? A legrégibb hazai kérdés az 1510-től írt Döbrentei-kódex zsoltárfordításai között lapul. Az első, eléggé körmönfont nem népi találós kérdésünk hosszadalma- san elmélkedik a Szentháromságról. Mándoki László, főként az ősi, a népdalnál is régibb műfajt, a találós kérdést kutatja. A folyamatos hazai és külföldi gyűjtés mellett már rendszerezi az anyagot formai és tartalmi szempontok szerint is. A magyar adatanyaggal kezdi, majd a különböző nemzetekével veti egybe. Kultúrtörténeti érdekességre világít rá a baranyai délszlávok egyik találós kérdése: Görbe malac az egész mezőt lelegeli. Mi az? Az idősek sarlót, a fiatalok már kaszát felelnek erre. Ehhez hasonló: Melyik a legnehezebb bot? Korábban robotot mondtak erre, a századfordulón már a koldusbot a megfejtés. „Születetlen gyermek vagyok, csikózatlan lovon ülök, kezemben az anyja.” Ez azt a szokást örökíti meg, amely szerint a vádlott megmenekülhetett az ítélettől, ha olyan kérdést eszelt ki, amelyre a bírák nem tudtak felelni. A születetlen gyermeket édesanyja hasának felvágásával hozták a világra, az anya legtöbbször meghalt. Ilyen körülmények között látta meg a napvilágot a csikózatlan ló is. Az elpusztult kanca bőréből pedig kantár készült. Ezt fogja a kezében. A találós kérdésekkel szórakoztatva tanítottak is. Még a múlt században emlegették a Thököly kurucait üldöző osztrák vezért, Caraffát. Melyik a legrosszabb fa? A Caraffa. S érdekességként nézzünk egy olyat is, amely a világ majdnem minden népénél előfordul: Reggel négy lábon, délben két lábon, este három lábon jár. A megoldás szerint az ember csecsemő-, felnőtt- és öregkorában. Vándormotívum a tehénfe- jés mókás körülírása is. A magyar találós kérdés szerint: Négy jáger egy lyukba vizel. Ma már egyre nagyobb figyelemmel fordul a néprajzkutatás e nálunk mostohán kezelt népköltészeti terület felé, hiszen a szájhagyományban az ősi műfajok közül a találós kérdések élnek, keletkeznek a legerőteljesebben napjainkban is. Csuti János (1974. április 22.) lilWl III __-■■■.................._......***& W :__________ Él etkép 1976-ból, amikor a Király utcát még Kossuth Lajos utcának hívták fotó: űdn archIv/erb János Ezüst medál - Shankarból Komlói kislány rajza Indiában Égő fekete szem vibrál a fru-fru alatt, szöghaja egyenesre vágva, nyakában ötforintosnál nagyobb ezüst medál. Az érem egyik felén a sugaras napkorong, ősi indiai szimbólum, a másik felén viselőjének neve: Erzsébet Búzás HUNGARY. Mert nemrég levelet kapott Búzás Erzsiké, 12 éves komlói cigánylány, a komlói Fürst Sándor úti iskola V. c. osztályos tanulója a kulturális Minisztérium miniszterhelyettesétől. A miniszterhelyettes meleghangú levélben gratulált Erzsikének az indiai nemzetközi gyermekrajz pályázaton elért sikeréhez, sajnálja, hogy a díjátadáson nem tudott személyesen megjelenni, s mellékelten küldi az ezüst medált. A díjat az iskola igazgatója az egész iskola előtt adta át a kis nyertesnek, aki később megkérdezte szakkörvezető tanárnőjét, hogy a nyakába teheti-e? Az igenlő válasz óta ott viseli, s nagyon büszke rá. Egyszer még azt kérdezte: — Tanárnő — Koltai Magdolna megyei rajz-szakfelü- gyelő, aki egyben szövő szakkört vezet a kökönyösi iskolában - csak azt mondta: igen, sokkal messzebb van. Közben arra gondolt, hogy Erzsiké ősei elindultak ki tudja hány évszázaddal ezelőtt Indiából a Nap korong után, aztán a vándorló nemzedékek utódai letelepedtek Komló Kossuth-aknán, s a tizenkét éves cigánygyerek rajza most az ősök földjén feszít egy kiállítóteremben. Nagyméretű zsírkrétával készült kép, a szüleit ábrázolja. Édesapja derűsen pipázik, édesanyja színpompás, virágos ruhában látható mellette. Akár egy esküvői kép, csak pipával. Búzás Erzsiké szeret rajzolni. Nemrég Macskássy Kati kérte el néhány rajzát, hogy fölhasználja egy készülő rajzfilmhez. A nyáron Zánkára megy tizenkét szövőszakköri társával együtt szaktáborba. A festést, szövést bizonyos, hogy egy életre megszerette. Szakfelügyelője és szakkörvezetője, aki nagyon örül sikerének, azt mondta:- Nagyon szeretném, ha ez a sikerélmény adna annyi erőt Búzás Erzsinek, hogy mindenképpen elvégezze a nyolc általánost, mert ez sajnos környezetében még mindig nem általános.- Bükkösdi (1976. május 31.) A hét embere: A tér embere A hét embere a tér embere - sokunknak ismerőse a pécsi Széchenyi téren. Nemrég a pécsi rádió népszerű szombat délelőtti szolgáltató műsorában Stausz Csaba folytatott vele érdekes beszélgetést. Közreadjuk.- Neve?- Leonard Lajos.- Születési helye és éve?- Pécs, 1937. május 24.- Foglalkozása?- Rendőr főtörzsőrmester.- Kitüntetései?-A 10 és 15 éves Szolgálati, valamint a Közbiztonsági Érdemérmet is megkaptam már.-Ha ezt a „kihallgatósdit” tovább szeretném folytatni, akkor most ki kellene pakol- tatnom a zsebeit. Megtenné?-Nem, mert riportalannyal nem szoktak ilyet csinálni.- Mielőtt „beidéztük”, azon dilemmázott, hogy civilben, vagy egyenruhában jöjjön-e? Emberileg megváltozik, ha felhúzza, illetve leveti a rendőri uniformist?- Nem hiszem, mert nekünk mindig példamutatóan kell viselkednünk. Az egyenruha arra kötelez, hogy az esküben vállaltakat betartsam és betartassam az állampolgárokkal.- Az ön lelkiismeretes munkájáról legendákat zengenek az emberek. Mesélik, hogy egy ízben Losonczi Pál sofőrjét is megbüntette, mert tilosban parkolt.- Ez valóban csak legenda.-Mennyire állna hivatása magaslatán, ha mondjuk a felesége menne át pirosban?- Odasúgnám neki, ne blamálj, mert az hiszik - mivel rendőr a férjed -, neked mindent szabad! Ez nem elfogultság, mindig én döntöm el, hogy ki az, aki büntetést érdemel, és ki az, akit csak figyelmeztetésben kell részesítenem. Akinek csekket adok, az elismeri a szabálysértést, jó utat kívánok neki, és akkor jóízűen kezet fog az állampolgár.- Vannak barátai?- Igen.- Ellenségei?- Nem tudok róla.-Azt mondják, ön magánéletében rendkívül jó kedélyű ember, sőt rendőrvicceket is szokott mesélni. Elmondana egyet?- Most csak az az alapvicc jut eszembe, hogy két rendőr azért jár mindig együtt, mert az egyik írni, a másik olvasni tud. Én általában egyedül teljesítek szolgálatot, mert nincs szükségem segítségre. Az oroszon kívül szerb-horvátul, németül és olaszul is beszélek. Volt már, aki megjátszotta a külföldit, de pillanatok alatt lebuktattam a nyelvtudomásommal.- Ahogy elképzelhetetlen a Széchenyi tér Hunyadi János lovasszobra vagy Leonardo da Vinci mellszobra nélkül, éppen úgy hozzátartozik Pécs központjához Leonard Lajos személye is, aki több mint 20 éve teljesít itt szolgálatot. Az erre járó emberek adtak önnek egy kedves becenevet is. Tud erről?-Igen. Gyakran hallom a hátam mögött... Itt jön a Leonardo, ne hülyéskedjetek, mert nem ismer tréfát!”- Mennyire szívet melengető érzés, hogy az emberek már becézik a rendőr?-Szerintem nagyon jó érzés. Stausz Csaba (1982. január 18.) A nyári kánikulában, 1982-ben ilyen látvány fogadta a strandotokat a pécsi Hullámban, s bizony még a Balokány is működött fotó: űdn archív/laufer László Fürdőlevél A nyár úgy búcsúzik, ahogy érkezett: hűvösen. Ezen a hétvégén a Balaton csak látványként vonz- hatta a nyaralókat. Egyébként is olybá tűnik, hogy kiment a fürdőzés a divatból. Mintha a Balaton olykor nem is cél lenne, csak ürügy. Igazából nehéz lenne megmondani, hogy mit is csináltak ezen a nyáron az emberek a tóparton. Akik csokoládébama bőrükkel keltettek feltűnést, azok többnyire máshol szerezték színüket. A vendéglők, szórakozóhelyek forgalma is megcsappant, s az idő a szabadtéri rendezvényeknek sem kedvezett. Tényleg: mi is történt az elmúlt hónapokban a Balaton körül? Mi is volt a sikk a leköszönő nyár többnyire őszies napjaiban? Fürdőzők önfeledt kacagása helyett inkább a pletyka zümmögése jellemezte a Balaton környékét. Úgy tűnik, mintha egy kicsit elfelejtettük volna, hogy hogyan is kell nyaralni, pihenni. Pedig hát a szabadság nyári heteit kicsit másképp kell kitölteni, mint mondjuk egy ebédszünetet a munkahelyen. A nyaralás nemcsak helyváltoztatás, hanem egy kicsit életforma-változás is kell hogy legyen. Ilyenkor szabad hajnalban felkelni horgászni, vagy délig lustálkodni,- szabad elaludni a vízparton és nem ebédelni. Egyszóval a hétköznapok mértékei használhatatlanok üdülés idején. Élkezdődött a nyár utolsó hete, s ilyenkor már nem időszerű jó tanácsokat adni a nyaralóknak. Vége a vakációnak iskolában és munkahelyen. A siker esélyével kereshetjük az ügyintézőt a hivatalban, egyszóval az élet szép lassan visszatér szokott medrébe. Az előrelátóak már a következő nyárra gondolnak, beutalót intéznek és útlevélkérő lapot szereznek be. A meteorológusok statisztikái alighanem kimutatják majd, hogy az idei nyár a legek nyara volt. A legkevesebb napsütéses óra, a legtöbb csapadék, a leghűvösebb éjszakák, és így tovább ... Mindenesetre az otthonmaradók számára gyakorta nem kis örömet és elégtételt nyújtott az enyhén szólva rapszodikus időjárás. Ez a nyár a bizakodások nyara volt. A felhős ég hosszú időn át kísértő látványa után mindig abban bizakodtunk, hogy a jövő évben majd megjavul az idő. hogy bizonyos törvényszerűségek csak működnek még, s az időjárás hosszú távon kiegyenlíti magát. Vártuk a kánikula heteit, ahelyett, hogy kihasználtuk volna a napsütés gyorsan tovaszálló óráit. Az optimisták most is azt mondják, hogy nincsen semmi baj, mert ezután a nyár után csak egy gyönyörű, meleg ősz következhet. Bezár a Balaton. Hangárba vontatják a vitorlásokat, raktárba gyűjtik a napernyőket, lelakatolják a hétvégi házakat, bikinis lányok helyett nyugdíjas beutaltak sétálnak majd a parton, s másfelé vesznek irányt a vendéglátó ellenőrök. A laboratóriumokban előhívják 198Ö nyarának fényképeit. A felvételek bekerülnek a családi fotóalbumokba. Néhány év alatt hozzásárgulnak az előzőekhez. Erdős Ákos (1980. augusztus 25.)
