Új Dunántúli Napló, 1998. június (9. évfolyam, 149-177. szám)
1998-06-03 / 150. szám
6 Dünántúli napló Politikai Vitafórum 1998. június 3., szerda PÁKTHÍREK Az '56-os Magyarok Világ- szövetsége; Pécs-Baranya megyei Szervezete és az '56-os Szövetség Baranya megyei Szervezete fővárosi vezetők közreműködésével összevont nyilvános fórumot tart június 5- én pénteken 13.30 órakor. Helyszín: Pécs, 56-os Szövetség Irodája Búza tér bejárata felől, a kispitac területén belül. Trianon. Az 56-os Magyarok Világszövetsége Pécs-Baranya megyei S zervezete és a Magyar Nemzetőr Kör június 5-én, pénteken 17 órai kezdettel - Trianonra emlékezve - Pécsett a Széchenyi téren nagygyűlést tart. Az FKglP Pécs városi szervezete rendes havi taggyűlését június 3-án 17 órakor tartja a megyei szervezet tanácstermében. A MEASZ feladatai A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége Pécs-bara- nyai Szervezete május 18-i klubnapján élénk érdeklődés kísérti; Báling József előadását a magyarországi német kisebbség kulturális és szellemi mozgalmairól. A megyénkben élő cigány közösségek gazdasági- szociális és kulturális helyzetéről iés felzárkózásuk terveiről Körösi Ferenc szólt. Gál Béla nyugdíjas egyetemi adjunktus a II. világháború történeti előzményeiről és európai befejezésének 53. évfordulójáról emlékezett meg. kJjvári László a megyei szövet: ség elnöke a szervezeti élet kérdéseiről és feladatairól tájékei ztatta a megjelenteket és átnyújtotta Bácskai Antal nyugállományú honvédalezredesnek a „Honvédelemért kitüntető cím” kii tüntetést, amelyet a MEASZ javaslatára adományozott a honvédelmi miniszter. Kisebbségi minisztérium? Kovács László nem tartja indokoltnak külön minisztérium létrehozását a kisebbségi ügyek képviseletére. A politikus attól tart, hogy egy külön kisebbségi minisztérium nehezítheti a koordinációt a kormányon belül, márpedig a külpolitika fő cselekvési irányainak - az euroatlanti integrációnak, a szomszédsági politikának és a határon túli magyarság támogatásának - egymással összhangban, egymást erősítve kell megjelenniük. Szerinte bevált az a gyakorlat, hogy a kisebbségi ügyek a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartoznak. A Polityka az A magyarok immár harmadszor választottak úgy, hogy nem valamire szavaztak, hanem a hatalmon lévők ellen - írta a Polityka című lengyel hetilap. A baloldali színezetű pártfüggetlen lap szerint a szavazók most „a nadrág- szíjmegszorító politikájáról és a korrupciós botrányoktól el- híresült szociálliberális koalíciót” kívánták leváltani. A Polityka szerint a szavazás végeredménye egyértelműen jelét adta az emberek elégedetlenségének. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen a magyar társadalom hangulatát alapvetően meghatározza a romló szociális és közbiztonság, az oktatás és az egészségügy válságos állapota, valamint az ország Felelősséggel a nemzetért Tiszta szívet, tiszta fejet és szolgáló alázatot Döntöttünk, választottunk. Aki nem élt állampolgári jogával és kötelességével, magára vessen. Múlt nélkül nincs jelen, s nincs jövő sem. A velünk élő múlt üzenetének meghallgatása kötelessége annak, aki felelősnek érzi magát a máért és a holnapért. Döntöttünk! Hittük, hogy van alternatíva. Hittünk a demokráciában, mely éppen a mindig lehetséges alternatíváról ismerhető fel. Most az új összetételű országgyűlésen és a kormányon a sor a választójogukkal élt polgárok vágyait teljesíteni. A többség bizalmát elnyert politikusokra a polgári erők összefogásán alapuló kormányzati szerep jut. Akik e szerepet rájuk kiosztották, nem vezérelt, kiszolgáltatott, manipulált országlakosok akarnak lenni, hanem szellemi és magántulajdonnal rendelkező, önállóan és felelőséggel gondolkodó, saját sorsukat befolyásolni akaró és tudó polgárok. Szolgálja az új kormány a választóit! Bizonyítsa be ellenfeleinek, hogy távol tart magától mindenfajta szélsőséget, s hogy minden lépésével a nemzet megmaradását és fel- emelkedését segíti elő. Nem lehet tovább gátlástalanul igazodni az idegen-külföldi érdekekhez, nem lehet feltartott kezekkel menetelni az Európai Unióba, nem szabad, hogy az amerikai szellem maga alá temessen mindnyájunkat. Nem lehet csak áldozatvállalást kérni millióktól, miközben a társadalom ketté szakad, s nőttön nő a társadalmi csoportok közötti irdatlan különbség. És helyre kell zökkenteni az erkölcsi világrendet is. Nem lehet tovább kettős mérce az igazságszolgáltatásban: nincs kétféle gyilkosság, nincs kétféle korrupció, kegyetlenség vagy erőszak. Legyen vége a távlatok és erkölcs nélküli, ún. pragmatikus kormányzásnak. A szolidaritás elvét őrző és megvalósító polgári társadalom eszméje irányítsa a kormány munkáját. Eddigi vezetőink gátlástalanul kiszolgáltatták az országot különböző pénzügyi köröknek. Azt várom az új kormányzattól, hogy maradéktalanul képviselje és védje nemzeti érdekeinket az európai integráció folyamatában. Tisztelje az erkölcsöt és a tudást, minden eszközzel segítse a tudás megszerzésére irányuló törekvést, és teremtse meg annak feltételeit, hogy mindenkinek lehetősége legyen tanulni. Gondoskodjon a nép egészségéről, s őrizze a nemzet kultúráját és nyelvét. A megújulás záloga az iskola és a családok biztonságát, a gyermekek felnevelését biztosító politika. Sok a tennivaló! Tiszta szívet, tiszta fejet és a nemzetet szolgáló sok alázatot hozzá! Schmidt Pál dr., MDF, Pécs Emlékezés a Hősök napjára Az 1848-as szabadságharcot követően tilos volt a szabadságharcban elesettekre az emlékezés, a kivégzettek emlékének megörökítése, a hősi sírok ápolása. Az 1867-es kiegyezés hozott némi enyhülést. Megengedték a megemlékezést, később emlékmű is épülhetett. Az első világháború folyamán, az 1917. évi VIII. törvénycikk szerint már lehetséges a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítése. Idézet a törvényből: „Őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok emlékét, akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében. Minden község, város méltó emléken örökíti meg mindazok nevét, akik lakói közül, a most dúló háborúban a hazáért életüket áldozták fel.” „A magyar nemzet mélységes szeretettel, magasztaló elismeréssel és hálával emlékezik meg azokról a hős fiairól, akik az 1914/18. évi világháború alatt az életüket feláldozták. A nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül az élő és jövő nemzedékek örök okulására és hősi halottainak dicsőségére, minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja. Ezt az ünnepnapot - mint a Hősök emlékünnepét - a magyar nemzet mindenkor a hősi halottaknak szenteli. Ezek a törvények a mai napig élnek, nem törölték el, mindössze tilos volt megemlékezni, a második világháború áldozatainak megemlítése, azokra való emlékezés. Néhány év óta ismét van ilyen megemlékezés, különösen ott, ahol emlékmű is van. Az idén ez valahogy feledésbe merült! Miért? Pécsett a Repülős Veteránok Szövetsége megemlékezik 1992 óta minden évben, de most a megemlékezők is csak kis számban jelentek meg. Jó lenne, ha azon helyeken, ahol van Hősök emlékműve, minden évben megtartanák a megemlékezést. Jó lenne, ha május utolsó vasárnapja a „Hősök és mártírok emlékünnepe” lenne. Gábor Gyula A választások margójára Minden a régi recept szerint folytatódik Véget ért a választási kampány, megtörténtek a szavazások. A tőkésérdekeltségű pártok között a hatalom- megosztás elvégeztetett. A választások paradoxonának mindössze az tekinthető, hogy a rendszerváltásban mélységesen csalódott többségnek ezúttal sem lett politikai érdekképviselete a parlamentben. Az újgazdaságok, a hatalomba avanzsálta- tott politikai elit és kliensei- vazallusai, a külföldi tőkével összefonódott komprádor burzsoázia erői maradtak továbbra a nemzeti szerencsétlenséggel felérő rendszerváltás nyertesei és kizárólagos haszonélvezői. A másik oldal, a vesztesek tömegei ezután is bizonytalan jövő elé tekinthetnek, többgenerációs szegénységi státust állandósíthatnak maguknak. De ki gondolta volna, hogy nyolc esztendei kataklizma, kilátástalanság, nélkülözés és gyötrődés sem elegendő annak fölismeréséhez, hogy ebben az országban a többség javát szolgáló változtatások kellenének, melyek progresszív tényezőit csak és kizárólag a választásokon elért eredmény függvényében lehet helyzetbe hozni! Ki gondolta volna, hogy az élet céljának nyomorba taszított vesztesei továbbra sem éreznek elegendő késztetést arra, hogy száz szavazónként legalább öten valóságos érdekképviseletet akarjanak a törvényhozásban! A munkáspártit, mely alkalmasint tükröt tartana az országló politikai potentátok elé: ugyan, teljesítsék végre mindazokat az ígérvényeket, melyek kilátásba helyezésével voksaikat elcsalták tőlük. A magyar nép szavazásban aktivizálódott tömegei ezt nem igényelték oly fokon, hogy az egyedül következetesen baloldali párt legalább a parlamentbe kerüléshez szükséges ötszázalékos küszöböt elérje. Következményeként az országban minden a régi recept szerint folytatódik. Következésképp az újgazdagok gyarapodnak majd tovább, a külföldi tőke még inkább kiszipolyozza a magyar gazdaságot, a szegények még csórébbak lesznek. A többségnek megmarad az elnyomorodás következtében érvényesíthető morgás joga (a jus murmurandi), a panaszkodás lehetősége a munkanélküliség, a rezsitartozások, az éhezés, a már-már megfizethetetlen gyógyszerárak, a kilakoltatások, a magas tandíjak, a nyugdíjak reálértékének krónikus apadása, a piacosított gyógyítás miatt. Ez marad a leszakadók, a köztulajdon örökéből kitaszítottak osztályrésze mindaddig, amíg a Munkáspárt hatalmi tényezővé válását éppen azok akadályozzák meg, akik politikai érdekképviseletére lenne hivatott. Mindazok, akik a mostani politikai kurzus letéteményeseitől remélik életminőségük javulását, idegen tájakon bo- lyonganak. Ordastörvények függvényében funkcionáló társadalmi-gazdasági alakulat (a jelenlegi is az) soha nem volt, ezután sem lesz humanizálható. Az efféle hatalmi konstrukcióban a dolgozó, a munkavállaló nem ember többé, hanem munkaerő, költségtényező, melyet a munkáltatók kizárólag a profitkilátások szerint minősítenek, tartanak meg, bocsátanak el. Dr. Südi Bertalan, Munkáspárt Választás után Szigetváron Egy demokráciában a képviselőjelölt állításának (is) megvan a maga szőtt és íratlan szabálya. Eszerint, az országgyűlési választásokra a helyi pártszervezetek választják ki a jelölteket, és ezeknek a jelöléseknek a zömét az országos pártszervezetek jóvá is hagyják. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nem a pártvezérek választják ki a képviselőjelölteket, hanem csupán felügyelik azt a folyamatot, melynek során a párt helyi szervezetei kiválasztják ezeket a személyeket. A demokrácia szempontjából jelentős szerepe van a pártok eme jelöltállításának. Ha nem volnának a pártok, akkor a választópolgároknak az önjelöltek tömegével kellene szembenézniük. De hála a jelölteket állító pártoknak, ezt a válogatást „megspórolhatják” a választó- polgárok. Ugyanis a pártok garantálnak, illetve megjelenítenek egyfajta minőséget. Ez ugyanakkor óriási felelősséget is jelent a helyi pártszervezetek részéről, egyrészt a pártjukkal, másrészt a választópolgárokkal szemben. Ugyanis egy rossz, vagy nem kellően előkészített jelölés nem csak az illető képviselőjelöltnek, hanem rajta keresztül az adott pártnalk, az adott választókerületben való bukását is jelenti. Másrészt, passzivitásra kényszenti a választópolgárokat. Ugyanis, ha csak olyan jelöltek közül lehet választani, akik nem hitelesek, illetve akikben a helyi polgárok nem látják saját sorsuk jobbrafordulásának zálogát, akkor nem a szavazófülkében, hanem távolmaradásukkal nyilvánítanak véleményt. Győztes ebben az esetben is lesz, csakhogy ekkor nem az áhított legjobb, hanem a legkevésbé rossz jelölt fogja a választókerület lakosságát képviselni. Ez történik - immár menetrendszerűen - Szigetváron is. Ennek következtében, időről- időre érdektelenségbe fulladnak a helyi választási fordulók, legyen szó akár országgyűlési, akár önkormányzati választásról. A minap sikerült Baranya megye 7. számú egyéni választókerületében még az olyan alacsony országos részvételi arányt is alulszámyalni. E pillanatban — a Fidesz kormányzati tényezővé válásával - biztosnak látszik az, hogy az országos politikában lesz generációváltás... De vajon folytatódik-e az önkormányzatok szintjén? Szabó Attila Trianon eredményről szemmel látható kettészakadása szegényekre és gazdagokra. Mindezt időben ismerte fel a liberális pártból a keresztény-nemzeti értékeket felvállaló középjobb párttá alakult Fidesz, amely képes volt elhitetni a polgárokkal, hogy van más választásuk is - vélekedett az írás szérzője. A neheze azonban még hátravan - figyelmeztetett a Polityka - rámutatva, hogy a parlamentbe jutott négy jobboldali párt programja meglehetősen távol áll egymástól. A szélső- jobboldali nacionalista erőkkel való együttműködést ugyan nem vállalta senki, ellenben a populistának és demagógnak tartott kisgazdák a mérleg nyelvének pozíciójába kerültek. A trianoni szerződés számunkra nem béke- szerződés, hanem diktátum. Az ország feldarabolása a világtörténelem egyik legigazságtalanabb műve, a népek önrendelkezési jogának megtagadásával, az érdekelt lakosság megkérdezése nélkül történt. Ezért ennek a szerződésnek nincs és nem is lehet erkölcsi alapja. A párizsi tárgyaláson az Ap- ponyi Albert gróf vezette magyar delegáció követelte, hogy népszavazás döntsön a felosztásra ítélt országrészek sorsa felett. A legfelsőbb béketanács a legalapvetőbb demokratikus megoldások elől is elzárkózott. Amikor elvették az ország területének 72 százalékát, a tragédiák olyan láncolata indult el, amely addig ismeretlen volt a történelemben. Az I. világháború előtt Magyarország volt földrészünknek földrajzilag a legegységesebb országa. A történelmi Magyar- ország olyan területen élt állami életet ezer esztendeig, amelyet a hegyek körrajza és a vizek futása is egységes területté kapcsolt össze. Trianon lényege, tragédiája abban keresendő, hogy földrajzi, nemzetiségi, gazdasági, ipari, kereskedelmi és kulturális szempontból elképesztő pusztítást végzett. A gabonafélékben gazdag Alföld, a fában, ércben, ásványi anyagokban, legelőkben bővelkedő hegyvidék terményei kiegészítették egymást. Az új rendezés következtében az egyensúly megbomlott, a lakosság rendkívül nehéz gazdasági helyzetbe került. A magyar államban a szubvenciókkal, kamatmentes kölcsönökkel, adómentességgel megteremtett ipar az átcsatolások miatt nagyrészt tönkrement. Az egységes vasúthálózat darabjaira hullott. A trianoni határ, mint vámhatár, tönkretette a kereskedelmet, ami súlyos csapást mért úgy az ország megmaradt, mint elszakított lakosságára. A törtéríelmi Magyarország megcsonkítása kulturális szempontból is megtette hatását. A magas kultúrájú egyetemeket - pl. kolozsvárit, pozsonyit - tönkretették. A tanítókat, tanárokat menesztették. A nagy osztozkodás közepette számtalan ürügyet eszeltek ki, de ezeknek semmi közük nem volt a valósághoz. Ilyen volt pl. a nemzetiségek „felszabadításának” teóriája, vagy az a hamis nézet, hogy az új rendezéssel egyszer és mindenkorra megszüntethető a háborús veszély. Éppen a trianoni döntés teremtette meg a háborús veszélyt Európában. Az egykor erős és egységes Magyarország - mint Nyugat és Kelet összekötője - őrködött a térség békéje felett azáltal, hogy az uralomra áhítozó népeket elválasztotta egymástól. Ä békediktátum létrehozta az erők egyenlőtlenségét. Ez az állapot - ahogy azóta többször bebizonyosodott - erőszakoskodásokhoz vezetett. Trianonról nem beszélni bűn, mint maga a trianoni szerződés a puszta valóságában. Sasvári István, 56-os Magyarok Világszövetsége Pécs-Baranya megyei elnöke i
