Új Dunántúli Napló, 1998. május (9. évfolyam, 119-148. szám)

1998-05-09 / 126. szám

1998. május 9., szombat rfuLTÚRA - Művelődés Dünántúli Napló 11 Avantgárd virágok és tájképek Deák Zsuzsa alkalmazott és művészi grafikát készít, a kettő nem válik szét munkásságá­ban, inkább kiegészíti, gazda­gítja, inspirálja egymást:-A lényeget kell megra­gadni egy embléma készítése­kor, és az alkalmazott grafika engem lényeglátásra tanított - mondja hosszúhetényi műhe­lyében Deák Zsuzsa. - Az al­kalmazott grafikában a számí­tógépet magam is használom, de a képeimnél egyre fonto­sabb a kézimunka, a mívesség.- Nem tagadom, hogy a rek­lámgrafikából indultam: tíz évet dolgoztam a Pécsi Tempó KTSZ-nél, rögtön a Művészeti Gimnázium befejezése után. A Tempó volt az első és remé­lem, utolsó munkahelyem. Régóta szabadúszó. „Avantgárd virágait” Kapos­váron állította ki. Másik soro­zata, a villányi borút 30 képe most Pécsváradon látható:- Gyakran készítek cikluso­kat. Nem tudom abbahagyni a munkát, amíg mindent el nem mondtam egy-egy témáról. A tájképsorozatra részint egy ta­tai festőverseny indított. Bene­veztem és rögtön átmentem Püspökszentlászlóra. Jól is­mertem a tájat, a lelkét, hiszen házam van ott, talán sokan em­lékeznek még a galériámra is. (Fenntartása a mai viszonyok között illúzió, a környék azon­ban örökre magához láncolt.)- Sorozat született ebből is. Pasztellkrétával dolgoztam, és harmadik lettem az országos mezőnyben. Talán mert itt élek Hosszúhetényben, Püspök- szentlászlón, együtt ezzel a háttérrel, a hegyekkel, az er­dőkkel. így jutottam el a bor­úihoz is: hónapokig ihletet adott a villányi környék. Életörömöt, derűt sugároz a bornemissza grafikusművész ciklusa, amely a villányi sző­lővidék szépségét hirdeti. Olyan ez a képsor, akár a borok közül a rozé - jellemezte a megnyitón Bükkösdi László. Másik sorozata mértanibb és sok dimenziójú: „A bukott an­gyalok” most készülő ciklusa arról vall, milyen csoda, mi­lyen titokzatos egység a ben­nünket körülvevő világmin­denség, amelynek csak piciny pontja az ember. G. O. Egyik új sorozatát lapozgatva fotó: Müller andrea Média Hungary '98 Az elektronikus médiumok ke­reskedelmi és szakmai konfe­renciája a Média Hungary má­jus 26-án kezdődik a Club Ti­hanyban. A háromnapos ta­nácskozás programjában várha­tóan szerepel Révész T. Mi­hály, az Országos Rádió és Te­levízió Tanács elnökének tájé­koztatója; a "Hírháttér" című fórum az elektronikus sajtópe­rek okairól, amelyekről az MTV, a tv2, a TV-3 és az RTL Klub hírigazgatói, továbbá jo­gászok fejtik ki véleményüket. A helyi médiumok reklám­idejének értékesítési lehetősé­geiről az amerikai helyi rádiók szövetségének elnöke tart elő­adást. Média tranzit címmel a sokszereplős médiapiac műkö­désének első tapasztalatairól folytatnak kötetlen szakmai be­szélgetést a rádiók és televíziók igazgatói. Magyarul magyarán Nyelvi klisék Gyakran élünk olyan nyelvi megnyilatkozásokkal, ame­lyek tartalmi, de különösen formai tekintetben mondatok, s a szótározott szavakhoz ha­sonlóan mindannyiunk ren­delkezésére állnak. Két fő tí­pusuk: a közmondások és a szállóigék. Rajtuk kívül a „mondattárba” tartozó előre­gyártott mondatértékű szer­kezetes egységek, klisék, pa­nelmondatok: A köszönések, jókívánságok, szitkok, udva­riassági formák és mondat­sémák. Alkalmazásuknak kétségte­lenül fontos indítéka a min­denkori beszédhelyzet, a szi­tuáció, amely igen hatásosan egészíti ki a nyelvi eszközök­kel megformált mondat jelen­tését. Könnyen igazolható az a föltevés, hogy egy adott, konkrét beszédhelyzetben va­lójában jóval kevesebb mon­dat elhangzásának van szá­mottevő valószínűsége, mint ahányat a nyelv szótári állo­mánya, ill. a nyelvtani rend­szere - a nyelvi kód - megen­gedne, lehetővé tenne. Minél gyakoribb, tipiku­sabb a beszédhelyzet, annál kisebb a valóban elhangzó, nyelvileg megformálható mondatok száma. A lehetsé­ges mondatok mennyiségének csökkenése minőségi válto­zással jár. A tipikus helyze­tekben elhangzó tipikus mon­datok jelentése fokozatosan elhalványul, és maga a „hely­zet” válik uralkodóvá. A mondatok előbb-utóbb a be­szédhelyzet függvényévé vál­nak, s magát a helyzetet jelen­tik. Meggyőzően bizonyítják ezt a köszönések, jókívánsá­gok, udvariassági formák és a többi nyelvi klisé. Minél gyakoribbá válik ta­lálkozások alkalmával a meg­szokásból vagy udvariasság­ból föltett kérdés: Hogy vagy?; Hogy tetszik lenni? - annál inkább elhalványul eredeti tartalma. Ez a folya­mat addig megy, hogy egy idő múlva egyszerű Köszö- nöm-mel felelhetünk rá. A kérdezőnek rendszerint föl se tűnik, hogy nem kapott adek- vát felelet a kérdésére, nyil­ván azért, mert nem is annak szánta. Ha tipikus emberek tipikus helyzetekben elhangzó nyelvi sztereotípiáira gondolunk (jegyvizsgáló, kereskedő, or­vos, pincér stb.), akkor joggal állapíthatjuk meg, hogy az erősen köznapi beszédünket többé-kevésbé kötött formu­lák alkotják. A villamoson vagy az autóbuszon szenvedé­lyesen vitatkozók voltakép­pen egy íratlan szövegkönyv szerepeit recitálják. Vagy pl. a táskával belépő gyermek lá­tása a nagyszülők többségé­ből automatikusan kiváltja a na, mi volt az iskolában? - mondatot. Kosztolányi írja: „A halál­raítélt a vesztőhelyen ritkán kezd ilyen körmondatokba: Van szerencsém kijelenteni, hogy nem zárkózhatom el an­nak megállapításától..., ha­nem többnyire tárgyilagos, nemegyszer ötletes is, és minthogy erőszak fojtja belé a szót, a dolgok elevenjére ta­pint azzal a szokványos, de soha el nem csépelhető felki­áltásával, hogy: Éljen a sza­badság!” Rónai Béla Közép-európai krétarajz Oldalán válltáska, szájában pipa lóg. Vidáman kanyargó füstcsíkot ír a levegőbe. Szikár, barázdált arc. Ha csak mosolyra kész szemeit látnánk, nem hin­nénk, hogy Tóth Sándor ba­lettművész, a Pécsi Nemzeti Színház balett tagozatának volt igazgatója a napokban múlt hatvanéves. Számtalan díj - Liszt-, Erkel-, Janus Panno- nius-díj, Munkaérdemrend ezüst fokozata, Érdemes mű­vész cím - után a Tánc világ­napja alkalmával Balikó Tamás színigazgató a Pécsi Nemzeti Színházért alapítvány ní­vódíját adta át sok évtizedes munkássága elismeréséül. — Honnan, hogyan indult el a pályán?- Különös, de éppen ápri­lis 29-én szü­lettem. Ez ma a tánc világ­napja. A Szé­kelyudvar­helyhez kö­zeli Énlakáról települtünk át Budapestre a második vi­lágháború idején. Pest- szentlőrincen laktunk, ott jár­tam iskolába, de a gimnázi­umba már csak három évet, mert rendhagyó módon 17 éve­sen felvettek az Állami Balett- intézetbe, ahova 9 éves kortól iskolázzák be a tehetségeket, így öt év alatt fejeztem be a ki­lencéves iskolát. Azért magán­úton le is érettségiztem. Koráb­ban orvosnak készültem...-Akkor ez jókora pályamó­dosítás is.- Külön története van. Édes­apámnak - aki női szabó volt - panaszkodott az egyik kun­csaftja, hogy a lánya, Szendrey Éva vizsgázik a balettiskolán, de partner nélkül maradt. Apám említette, hogy a fia táncol - akkor már Ács Valéria magán­iskolájában gyakoroltam. Akit helyettesítenem kellett, a „kis Latyi”, ifjabb Latabár Kálmán volt. Ács Valéria javasolt, és az állami iskolába is felvettek. Növendékként láttam először igaz balettet, a Bahcsiszeráji szökőkutat, és a vizsgakoncer­ten Girej Kán szerepét táncol­tam, Bretus Mari volt Zaréma, Árva Eszter Mária.- Summázhatók-e a pécsi év­tizedek?- Az Operaház ösztöndíjasa­ként ismerkedtem meg Eck Im­rével, szoros barátság alakult ki köztünk, 1960-ban majd egy egész évfolyam jött le Pécsre. Imre révén új stílust teremtet­tünk, amely a balett nyelvén gondolatokat közöl. Különösen a fiatalok fogadták lelkesedés­sel. Az első darab az „Iszonyat balladája” volt, melyben a há­rom „csukaszürke” keretlegény egyikét táncoltam, Árva Eszter volt a fogoly. 1964-ben a „Mit takar a kalapod” című humoros darabbal koreográfusként is bemutatkoztam. Óriási újdonság volt Imre híres Pókháló című műve! 1968-ban a leningrádi Ki­rov Színházban Alekszander Puskintól tanulhattam, együtt például Barisnyikovval, ahol a „dupla-duplát” úgy gyakoroltuk, hogy a krétával körülrajzolt pontra kellett visszaérkeznünk.- Ismerve a szakma sanyarú anyagi elismeré­sét, nem lehetett könnyű dolga ba­lettigazgatóként.- A tagozatot 1969-től 1992-ig igazgattam, első­ként vezettem be az egy-három-öt- éves szerződése­ket, tehát el is le­hetett küldeni az alkalmatlanokat. Nem voltam nép­szerű, de már ak­koriban elértem azt, hogy vezető táncos fizetése azonos legyen a vezető színészével. A Pécsi Ba­lett fogalommá vált, a világ számos országát bejártuk - egy-egy út is kész regény. Itt­hon is rengeteget utaztunk, de ez nem volt szokványos hakni, mindenhova minőséget, kész műveket vittünk. Szerencsére Úr Etelka, a színház gazdasági igazgatója a feleségem. Más nő ezt az életformát talán nem bírta volna ki mellettem. B. R. Emlékidézés közben fotó: wéber tamás Drámanapok Ötödik éve rendezik meg a Drámanapokat a pécsi Leő- wey Gimnáziumban. Idén május 7-én és 8-án zajlottak az események a gimnázi­umban, illetve a Bóbita Bábszínházban. Ilyenkor a diákok azokat a magyar és idegen nyelvű színdarabokat mutatják be, melyek előadására a tanév­ben készültek. A leőweysták magyar nyelven az Oidipus királlyal léptek fel Zalay Szabolcs rendezésében, franciául pedig Vatai Éva tanácsadói közreműködésé­vel a „Nem-tragédia” című darabot játszották a diákok. Vendégként Örkény „Pisti a vérzivatarban” című groteszk játékával a pécsi Széchenyi Gimnázium hu­mán tagozatosai szerepel­tek. Igazi meglepetést jelen­tett az Evita című musical bemutatása, melyet egy ön­tevékeny kis csoport szinte titokban állított színpadra. Zalay Szabolcs szerint nemcsak a bemutatók fonto­sak:- Valljuk, hogy a dráma­tanulás minden fázisa, a helyzetgyakorlatoktól a színdarabíráson át az elő­adásig nagyon hatásos módszere az ismeretszer­zésnek a hagyományos tanu­lás mellett. Munka közben újra tanulunk járni, be­szélni, viselkedni, és egy­mást más szempontból is észrevenni. Vatai Éva tapasztalata az, hogy bár a drámajáték és a színjátszás két külön dolog, egyben két kifejezési mód is, és út az önmegvalósítás felé. H. I. Gy. Székelyföldön a Szélkiáltó Eltáncolt fotók Egymásra talált a mozdulat és a pillanat művészete. A tánc és a fotó. Megidézik, felidézik egymás kultúrá­ját, lényegét. Bizonyítván a két művészeti ág megter- mékenyítőleg hat egy­másra. Ezért is kap jelentős sze­repet a fotó a magyar tánc­fesztiválon - amelyet május 15. és 25. között rendeznek Győrött. A megannyi gála és díszbemutató táncműsor szünetében és e rendezvé­nyek helyszínein - a Győri Nemzeti Színház előcsarno­kában, a Bartók Béla Me­gyei Művelődési Központ­ban és más intézményekben parádés fotókiállítással ta­lálkozhat a közönség a Tánc a fotóművészetben című tár­laton. „Csíkszeredának és Kézdivá- sárhelynek gyönyörű fekvése van: Sepsiszentgyörgyé talán még szebb...” így tudósította feleségét életének utolsó leve­lében Petőfi Sándor. Erről most a Szélkiáltó együttes zenészei is meggyőződhettek. Május 1-3. között Kovászna megyében rendezték meg a '80- as évek végétől immár hagyo­mányossá vált Körösi Csorna Sándor Anyanyelvi Vetélkedő országos döntőjét, mely az utóbbi években a Magyar Nyelv Napjai Háromszéken el­nevezésű rendezvény keretében zajlik. A változatos program ré­szeként a Szélkiáltó együttes koncerteket adott a sepsiszent­györgyi kultúrpalotában, a kéz- divásárhelyi Vigadóban, vala­mint Baráton. A koncertek közötti időt olyan élmények színesítették, mint Hargita és Kovászna me­gyék festői szépségű tájai, a Csíkszentmárton melletti cso­dálatos tengerszem, a Szent Anna-tó, borvízkóstolás a számtalan forrás egyikénél, a Fogarasi-havasok, a Gábor Áron emlékhelyek és a főtérről nyíló céhes utcák Kézdivásár- helyen, birkapörkölt Dózsa György szülőhelyén, Dálno- kon, a Kós Károly tervei alap­ján Sepsiszentgyörgyön épült Székely Nemzeti Múzeum, (amit külön a zenekarnak nyi­tottak ki) s végül:, felvétel a he­lyi városi televízióban. A székelyföldi útnak folyta­tása lesz: hazaindulás előtt to­vábbi erdélyi és felvidéki ren­dezvényekre kapott meghívást a Szélkiáltó együttes. Keresztény Béla Kulturális ajánlatok Fotók és videók. Nagy Bandó András lesz a Mecseki Fotóklub vendége május 12-én 18.30- kor a pécsi Civil Közösségek Házában. A hu­morista ezúttal képeivel mutatkozik be. Május 17-én nyílik a IV. Dél-dunántúli Fotó-Video börze. A pécsi Pollack Szakközépiskola kollé­giumának kupolájában 9-től 13 óráig találkoz­hatnak a fotósok, videósok. (ly) Horvát kapcsolatok. „Ezeréves ma- gyar-horvát kapcsolatok” címmel kiállítás lát­ható a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum Vá­rosház utcai bemutatótermében. Pécsett az Au­gust Senoa Horvát Klubban május 13-án 17 órakor Mariján Glavnik sisaki festő és szob­rászművész tárlata nyílik, „Feszületek 1991-1995” címmel. (ly) Zeneimádóknak. Ma a komlói színházban 19 órakor Gyöngyössy Zoltán fuvolaművész és Ki­rály Csaba zongoraművész lép fel. Május 11-én 19 órakor a pécsi Dominikánus Házban a Bartina együttes ad népzenei koncertet ,.Repülj madár” címmel. 12*én a pécsi Művészetek Házában 19 órakor a bécsi fiatal zongoraművész házaspár, az Egri-Pertis duó négykezes koncertje kezdődik. 13-án 19 órakor a Házban Reitmann Erika ad zongoraestet, míg 14-én 19 órakor a különleges zenei világú Makám együttes játszik. (ly) Színházi műsorváltozás. Elmarad a Pécsi Harmadik Színházban a május 10-ére hirdetett „Egy sose-volt vad ütem” című előadás. Csukás István Ágacska című mesejátékát azonban még egyszer, május 11-én 10 órakor is játsszák, (ly) Kiállítások. A pécsi Csopor(t)-Horda Galéri­ában május 14-én 18 órától Arvydas Svirmic- kas litván képzőművész munkái láthatók. Má­jus 11-én 17 órakor a pécsi Civil Közösségek Házában Renaud Eymony francia festőművész mutatkozik be „Nyolc merész kísérlet a mai vi­lág megismerésére” című anyagával. A Közelí­tés Galériában Pécsett ma még látható Nyilas Márta kiállítása. Mohácson a Kossuth Film­színház emeletén Susanna Lakner „Planet Su- sannia” című mailart kiállítása nyílik, május 15-én 17 órakor. (ly) 1 1 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom