Új Dunántúli Napló, 1998. május (9. évfolyam, 119-148. szám)
1998-05-09 / 126. szám
1998. május 9., szombat rfuLTÚRA - Művelődés Dünántúli Napló 11 Avantgárd virágok és tájképek Deák Zsuzsa alkalmazott és művészi grafikát készít, a kettő nem válik szét munkásságában, inkább kiegészíti, gazdagítja, inspirálja egymást:-A lényeget kell megragadni egy embléma készítésekor, és az alkalmazott grafika engem lényeglátásra tanított - mondja hosszúhetényi műhelyében Deák Zsuzsa. - Az alkalmazott grafikában a számítógépet magam is használom, de a képeimnél egyre fontosabb a kézimunka, a mívesség.- Nem tagadom, hogy a reklámgrafikából indultam: tíz évet dolgoztam a Pécsi Tempó KTSZ-nél, rögtön a Művészeti Gimnázium befejezése után. A Tempó volt az első és remélem, utolsó munkahelyem. Régóta szabadúszó. „Avantgárd virágait” Kaposváron állította ki. Másik sorozata, a villányi borút 30 képe most Pécsváradon látható:- Gyakran készítek ciklusokat. Nem tudom abbahagyni a munkát, amíg mindent el nem mondtam egy-egy témáról. A tájképsorozatra részint egy tatai festőverseny indított. Beneveztem és rögtön átmentem Püspökszentlászlóra. Jól ismertem a tájat, a lelkét, hiszen házam van ott, talán sokan emlékeznek még a galériámra is. (Fenntartása a mai viszonyok között illúzió, a környék azonban örökre magához láncolt.)- Sorozat született ebből is. Pasztellkrétával dolgoztam, és harmadik lettem az országos mezőnyben. Talán mert itt élek Hosszúhetényben, Püspök- szentlászlón, együtt ezzel a háttérrel, a hegyekkel, az erdőkkel. így jutottam el a borúihoz is: hónapokig ihletet adott a villányi környék. Életörömöt, derűt sugároz a bornemissza grafikusművész ciklusa, amely a villányi szőlővidék szépségét hirdeti. Olyan ez a képsor, akár a borok közül a rozé - jellemezte a megnyitón Bükkösdi László. Másik sorozata mértanibb és sok dimenziójú: „A bukott angyalok” most készülő ciklusa arról vall, milyen csoda, milyen titokzatos egység a bennünket körülvevő világmindenség, amelynek csak piciny pontja az ember. G. O. Egyik új sorozatát lapozgatva fotó: Müller andrea Média Hungary '98 Az elektronikus médiumok kereskedelmi és szakmai konferenciája a Média Hungary május 26-án kezdődik a Club Tihanyban. A háromnapos tanácskozás programjában várhatóan szerepel Révész T. Mihály, az Országos Rádió és Televízió Tanács elnökének tájékoztatója; a "Hírháttér" című fórum az elektronikus sajtóperek okairól, amelyekről az MTV, a tv2, a TV-3 és az RTL Klub hírigazgatói, továbbá jogászok fejtik ki véleményüket. A helyi médiumok reklámidejének értékesítési lehetőségeiről az amerikai helyi rádiók szövetségének elnöke tart előadást. Média tranzit címmel a sokszereplős médiapiac működésének első tapasztalatairól folytatnak kötetlen szakmai beszélgetést a rádiók és televíziók igazgatói. Magyarul magyarán Nyelvi klisék Gyakran élünk olyan nyelvi megnyilatkozásokkal, amelyek tartalmi, de különösen formai tekintetben mondatok, s a szótározott szavakhoz hasonlóan mindannyiunk rendelkezésére állnak. Két fő típusuk: a közmondások és a szállóigék. Rajtuk kívül a „mondattárba” tartozó előregyártott mondatértékű szerkezetes egységek, klisék, panelmondatok: A köszönések, jókívánságok, szitkok, udvariassági formák és mondatsémák. Alkalmazásuknak kétségtelenül fontos indítéka a mindenkori beszédhelyzet, a szituáció, amely igen hatásosan egészíti ki a nyelvi eszközökkel megformált mondat jelentését. Könnyen igazolható az a föltevés, hogy egy adott, konkrét beszédhelyzetben valójában jóval kevesebb mondat elhangzásának van számottevő valószínűsége, mint ahányat a nyelv szótári állománya, ill. a nyelvtani rendszere - a nyelvi kód - megengedne, lehetővé tenne. Minél gyakoribb, tipikusabb a beszédhelyzet, annál kisebb a valóban elhangzó, nyelvileg megformálható mondatok száma. A lehetséges mondatok mennyiségének csökkenése minőségi változással jár. A tipikus helyzetekben elhangzó tipikus mondatok jelentése fokozatosan elhalványul, és maga a „helyzet” válik uralkodóvá. A mondatok előbb-utóbb a beszédhelyzet függvényévé válnak, s magát a helyzetet jelentik. Meggyőzően bizonyítják ezt a köszönések, jókívánságok, udvariassági formák és a többi nyelvi klisé. Minél gyakoribbá válik találkozások alkalmával a megszokásból vagy udvariasságból föltett kérdés: Hogy vagy?; Hogy tetszik lenni? - annál inkább elhalványul eredeti tartalma. Ez a folyamat addig megy, hogy egy idő múlva egyszerű Köszö- nöm-mel felelhetünk rá. A kérdezőnek rendszerint föl se tűnik, hogy nem kapott adek- vát felelet a kérdésére, nyilván azért, mert nem is annak szánta. Ha tipikus emberek tipikus helyzetekben elhangzó nyelvi sztereotípiáira gondolunk (jegyvizsgáló, kereskedő, orvos, pincér stb.), akkor joggal állapíthatjuk meg, hogy az erősen köznapi beszédünket többé-kevésbé kötött formulák alkotják. A villamoson vagy az autóbuszon szenvedélyesen vitatkozók voltaképpen egy íratlan szövegkönyv szerepeit recitálják. Vagy pl. a táskával belépő gyermek látása a nagyszülők többségéből automatikusan kiváltja a na, mi volt az iskolában? - mondatot. Kosztolányi írja: „A halálraítélt a vesztőhelyen ritkán kezd ilyen körmondatokba: Van szerencsém kijelenteni, hogy nem zárkózhatom el annak megállapításától..., hanem többnyire tárgyilagos, nemegyszer ötletes is, és minthogy erőszak fojtja belé a szót, a dolgok elevenjére tapint azzal a szokványos, de soha el nem csépelhető felkiáltásával, hogy: Éljen a szabadság!” Rónai Béla Közép-európai krétarajz Oldalán válltáska, szájában pipa lóg. Vidáman kanyargó füstcsíkot ír a levegőbe. Szikár, barázdált arc. Ha csak mosolyra kész szemeit látnánk, nem hinnénk, hogy Tóth Sándor balettművész, a Pécsi Nemzeti Színház balett tagozatának volt igazgatója a napokban múlt hatvanéves. Számtalan díj - Liszt-, Erkel-, Janus Panno- nius-díj, Munkaérdemrend ezüst fokozata, Érdemes művész cím - után a Tánc világnapja alkalmával Balikó Tamás színigazgató a Pécsi Nemzeti Színházért alapítvány nívódíját adta át sok évtizedes munkássága elismeréséül. — Honnan, hogyan indult el a pályán?- Különös, de éppen április 29-én születtem. Ez ma a tánc világnapja. A Székelyudvarhelyhez közeli Énlakáról települtünk át Budapestre a második világháború idején. Pest- szentlőrincen laktunk, ott jártam iskolába, de a gimnáziumba már csak három évet, mert rendhagyó módon 17 évesen felvettek az Állami Balett- intézetbe, ahova 9 éves kortól iskolázzák be a tehetségeket, így öt év alatt fejeztem be a kilencéves iskolát. Azért magánúton le is érettségiztem. Korábban orvosnak készültem...-Akkor ez jókora pályamódosítás is.- Külön története van. Édesapámnak - aki női szabó volt - panaszkodott az egyik kuncsaftja, hogy a lánya, Szendrey Éva vizsgázik a balettiskolán, de partner nélkül maradt. Apám említette, hogy a fia táncol - akkor már Ács Valéria magániskolájában gyakoroltam. Akit helyettesítenem kellett, a „kis Latyi”, ifjabb Latabár Kálmán volt. Ács Valéria javasolt, és az állami iskolába is felvettek. Növendékként láttam először igaz balettet, a Bahcsiszeráji szökőkutat, és a vizsgakoncerten Girej Kán szerepét táncoltam, Bretus Mari volt Zaréma, Árva Eszter Mária.- Summázhatók-e a pécsi évtizedek?- Az Operaház ösztöndíjasaként ismerkedtem meg Eck Imrével, szoros barátság alakult ki köztünk, 1960-ban majd egy egész évfolyam jött le Pécsre. Imre révén új stílust teremtettünk, amely a balett nyelvén gondolatokat közöl. Különösen a fiatalok fogadták lelkesedéssel. Az első darab az „Iszonyat balladája” volt, melyben a három „csukaszürke” keretlegény egyikét táncoltam, Árva Eszter volt a fogoly. 1964-ben a „Mit takar a kalapod” című humoros darabbal koreográfusként is bemutatkoztam. Óriási újdonság volt Imre híres Pókháló című műve! 1968-ban a leningrádi Kirov Színházban Alekszander Puskintól tanulhattam, együtt például Barisnyikovval, ahol a „dupla-duplát” úgy gyakoroltuk, hogy a krétával körülrajzolt pontra kellett visszaérkeznünk.- Ismerve a szakma sanyarú anyagi elismerését, nem lehetett könnyű dolga balettigazgatóként.- A tagozatot 1969-től 1992-ig igazgattam, elsőként vezettem be az egy-három-öt- éves szerződéseket, tehát el is lehetett küldeni az alkalmatlanokat. Nem voltam népszerű, de már akkoriban elértem azt, hogy vezető táncos fizetése azonos legyen a vezető színészével. A Pécsi Balett fogalommá vált, a világ számos országát bejártuk - egy-egy út is kész regény. Itthon is rengeteget utaztunk, de ez nem volt szokványos hakni, mindenhova minőséget, kész műveket vittünk. Szerencsére Úr Etelka, a színház gazdasági igazgatója a feleségem. Más nő ezt az életformát talán nem bírta volna ki mellettem. B. R. Emlékidézés közben fotó: wéber tamás Drámanapok Ötödik éve rendezik meg a Drámanapokat a pécsi Leő- wey Gimnáziumban. Idén május 7-én és 8-án zajlottak az események a gimnáziumban, illetve a Bóbita Bábszínházban. Ilyenkor a diákok azokat a magyar és idegen nyelvű színdarabokat mutatják be, melyek előadására a tanévben készültek. A leőweysták magyar nyelven az Oidipus királlyal léptek fel Zalay Szabolcs rendezésében, franciául pedig Vatai Éva tanácsadói közreműködésével a „Nem-tragédia” című darabot játszották a diákok. Vendégként Örkény „Pisti a vérzivatarban” című groteszk játékával a pécsi Széchenyi Gimnázium humán tagozatosai szerepeltek. Igazi meglepetést jelentett az Evita című musical bemutatása, melyet egy öntevékeny kis csoport szinte titokban állított színpadra. Zalay Szabolcs szerint nemcsak a bemutatók fontosak:- Valljuk, hogy a drámatanulás minden fázisa, a helyzetgyakorlatoktól a színdarabíráson át az előadásig nagyon hatásos módszere az ismeretszerzésnek a hagyományos tanulás mellett. Munka közben újra tanulunk járni, beszélni, viselkedni, és egymást más szempontból is észrevenni. Vatai Éva tapasztalata az, hogy bár a drámajáték és a színjátszás két külön dolog, egyben két kifejezési mód is, és út az önmegvalósítás felé. H. I. Gy. Székelyföldön a Szélkiáltó Eltáncolt fotók Egymásra talált a mozdulat és a pillanat művészete. A tánc és a fotó. Megidézik, felidézik egymás kultúráját, lényegét. Bizonyítván a két művészeti ág megter- mékenyítőleg hat egymásra. Ezért is kap jelentős szerepet a fotó a magyar táncfesztiválon - amelyet május 15. és 25. között rendeznek Győrött. A megannyi gála és díszbemutató táncműsor szünetében és e rendezvények helyszínein - a Győri Nemzeti Színház előcsarnokában, a Bartók Béla Megyei Művelődési Központban és más intézményekben parádés fotókiállítással találkozhat a közönség a Tánc a fotóművészetben című tárlaton. „Csíkszeredának és Kézdivá- sárhelynek gyönyörű fekvése van: Sepsiszentgyörgyé talán még szebb...” így tudósította feleségét életének utolsó levelében Petőfi Sándor. Erről most a Szélkiáltó együttes zenészei is meggyőződhettek. Május 1-3. között Kovászna megyében rendezték meg a '80- as évek végétől immár hagyományossá vált Körösi Csorna Sándor Anyanyelvi Vetélkedő országos döntőjét, mely az utóbbi években a Magyar Nyelv Napjai Háromszéken elnevezésű rendezvény keretében zajlik. A változatos program részeként a Szélkiáltó együttes koncerteket adott a sepsiszentgyörgyi kultúrpalotában, a kéz- divásárhelyi Vigadóban, valamint Baráton. A koncertek közötti időt olyan élmények színesítették, mint Hargita és Kovászna megyék festői szépségű tájai, a Csíkszentmárton melletti csodálatos tengerszem, a Szent Anna-tó, borvízkóstolás a számtalan forrás egyikénél, a Fogarasi-havasok, a Gábor Áron emlékhelyek és a főtérről nyíló céhes utcák Kézdivásár- helyen, birkapörkölt Dózsa György szülőhelyén, Dálno- kon, a Kós Károly tervei alapján Sepsiszentgyörgyön épült Székely Nemzeti Múzeum, (amit külön a zenekarnak nyitottak ki) s végül:, felvétel a helyi városi televízióban. A székelyföldi útnak folytatása lesz: hazaindulás előtt további erdélyi és felvidéki rendezvényekre kapott meghívást a Szélkiáltó együttes. Keresztény Béla Kulturális ajánlatok Fotók és videók. Nagy Bandó András lesz a Mecseki Fotóklub vendége május 12-én 18.30- kor a pécsi Civil Közösségek Házában. A humorista ezúttal képeivel mutatkozik be. Május 17-én nyílik a IV. Dél-dunántúli Fotó-Video börze. A pécsi Pollack Szakközépiskola kollégiumának kupolájában 9-től 13 óráig találkozhatnak a fotósok, videósok. (ly) Horvát kapcsolatok. „Ezeréves ma- gyar-horvát kapcsolatok” címmel kiállítás látható a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum Városház utcai bemutatótermében. Pécsett az August Senoa Horvát Klubban május 13-án 17 órakor Mariján Glavnik sisaki festő és szobrászművész tárlata nyílik, „Feszületek 1991-1995” címmel. (ly) Zeneimádóknak. Ma a komlói színházban 19 órakor Gyöngyössy Zoltán fuvolaművész és Király Csaba zongoraművész lép fel. Május 11-én 19 órakor a pécsi Dominikánus Házban a Bartina együttes ad népzenei koncertet ,.Repülj madár” címmel. 12*én a pécsi Művészetek Házában 19 órakor a bécsi fiatal zongoraművész házaspár, az Egri-Pertis duó négykezes koncertje kezdődik. 13-án 19 órakor a Házban Reitmann Erika ad zongoraestet, míg 14-én 19 órakor a különleges zenei világú Makám együttes játszik. (ly) Színházi műsorváltozás. Elmarad a Pécsi Harmadik Színházban a május 10-ére hirdetett „Egy sose-volt vad ütem” című előadás. Csukás István Ágacska című mesejátékát azonban még egyszer, május 11-én 10 órakor is játsszák, (ly) Kiállítások. A pécsi Csopor(t)-Horda Galériában május 14-én 18 órától Arvydas Svirmic- kas litván képzőművész munkái láthatók. Május 11-én 17 órakor a pécsi Civil Közösségek Házában Renaud Eymony francia festőművész mutatkozik be „Nyolc merész kísérlet a mai világ megismerésére” című anyagával. A Közelítés Galériában Pécsett ma még látható Nyilas Márta kiállítása. Mohácson a Kossuth Filmszínház emeletén Susanna Lakner „Planet Su- sannia” című mailart kiállítása nyílik, május 15-én 17 órakor. (ly) 1 1 i
