Új Dunántúli Napló, 1998. május (9. évfolyam, 119-148. szám)

1998-05-24 / 141. szám

MAGYARORSZAG - DEL-DUNANTUL Közelről Harmadik oldal Profi műkincstolvajok feltett kérdésekre. A tipikus vadászterületek közé tartozik a Jakab-hegy, ahol ősidőktől fogva éltek emberek, itt épült földvár a kelta korban. Ahol sokan megfordultak az évez­redek alatt, sok emlék ma­radhatott. A régészt igazából az bántja, hogy még mielőtt a kincsrablók korszerű eszkö­zeikkel végig bogarásznák az egész lelőhelyet, nincs mód­juk a szakembereknek ezt megtenniük. Itt egyébként „dolgoznak” bel- és külföl­diek is, senki sem tudja, mit találtak.- Az olyan becsületes ama­tőr nagyon kevés - véli a ré­gész -, aki ha valamit talál, felajánlja az államnak. Hozzá kell tenni azonban azt is: az ilyen leletek megvásárlására nincs pénze a múzeumok­nak. Ilyen körülmények között üdítő - és egyben a csempé­szet mértékére figyelmeztető jel - a hír, amely szerint egyik megyénk vámparancsnok­sága a napokban 200 régisé­get - amelyeket az utóbbi időben koboztak el - adott át a múzeumnak. Ez azonban még meglehetősen ritka gya­korlat, továbbá kérdéses, hogy a lefoglalt mennyiség­hez képest mennyi érték csú­szott át a határon. Elvileg fémkereső detek­torral senki sem bóklászhat a régészetileg értékes, vagy „gyanús” területeken. A szakemberek azonban nem­csak az ily módon mégis el­tűnő értékeket siratják, ha­nem magát a lelőhelyet is. Ha jelez a detektor, fém van a föld alatt. Semmi más nem érdekli a kincsvadászt, töri- zúzza a számára felesleges, a szakembernek azonban döntő fontosságú dolgokról mesélő leleteket is. Ilyen bóklászó hely a Szár- somlyó alatti római villa terü­lete is. Ami innen illegálisan előkerül, némiképp „törvé­nyesebb”, mint például a Ja- kab-hegyi: közelebb van a déli szomszédhoz. Márpedig ha a pécsi vásárban rákér­deznek egy-egy, láthatóan ásatásból származó szob­rocskára, fibulára, éremre, a válasz rendszeres: „jugóból” származik. Nincs az a régész, aki kideríthetné: hazai földön került-e napvilágra. M. A. Nagyon kevés a becsületes amatőr, de ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy a felajánlott lelet megvásárlására alig van pénze az államnak. illusztráció: wéber tamás (Folytatás az 1. oldalról) A szakember azért nem adja a nevét, mert egy ízben - la­kossági jelzés alapján, hogy tudniillik valaki detektoros fémkeresővel kutakodik az uránbánya területén lévő, Csúzának nevezett helyen ta­lálható római villa körül - je­lezte a rendőrségnek, hogy kincstolvaj garázdálkodik tör­ténelmi múltunkban. A beje­lentés tartalmazta a gépkocsi színét, típusát, rendszámát is - mégsem lett meg az illető. Ellenben a régész több alka­lommal vonulhatott a rendőr­ségre, hogy válaszoljon a neki Tűzrendészet helyett szexrazzia a koleszban A pécsi Universitas ut­cai kollégiumban a rendszeres tűzrendé­szet! ellenőrzést tar­tották. Bár előzőleg ér­tesíteni szokták a di­ákságot, most nem történt meg. Kulccsal jöttek és reggel. A koleszban eddig is voltak ilyen akciók, amire az in­tézmény vezetője fel is szokta hívni a lakók figyel­mét: vasalót, rezsót stb. el­pakolni az illetéktelen sze­mek elől! A kiszálló ellen­őrző brigád épp e „bajt megelőző” tacepaókat sé­relmezte egyszer, ezért leg­utóbb senki nem szólt sen­kinek, hogy jönnek tűzol­tóék. És jöttek, méghozzá ha­tan; munkavédelmissel, egyetemi tűzrendésszel megerősítve, és hajnali fél 8 órakor a portáról kézhez kapott kulcsokkal kezdték meg őrjáratukat. A kisebb gondok akkor kezdődtek, amikor egy-egy feltáruló ajtó mögött párok riadtak nyoszolyáikon ál­mukból vagy ábrándjaikból. Egy ízben még kellemetle­nebb volt az osztag belé­pője: egyneműek meresz­tettek kerek szemet a beto­lakodókra. A dolog egyáltalán nem vicces, kezdve azon, hogy a kollégista bérli a szobáját, tehát mint bérlőt elsősorban mindenképpen tájékoztatni kellett volna előzőleg a lá­togatásról; másrészt - bár a bérbe adó ellenőrzési joga elvitathatatlan - megvizsgá­landó, hogy az ilyen korai látogatás kimeríti-e a „szük­ségtelen zavarás” esetét. Rozman András (képün­kön), a JPTE Polgárjogi Tanszék demonstrá­tora (és maga is a kollégium lakója) sze­rint az a leg- felháborí- tóbb, hogy az egyetemi társadalom kevéssé tole­ráns, és a két fiatalnak vég­zős joghallgatóként komoly presztízsveszteséget jelent, ha ilyen belső információ kikerül róluk. Márpedig ez esetben ez óhatatlanul meg­történik. Jogorvoslatra pe­dig mód nincs, efféle üggyel semmilyen fórum sem fog­lalkozik - mert mindenki­nek kínos. M. K. HÍRCSOKOR Jogerős ítélet. A döbröközi polgármestert, aki immár másfél éve tölti be ezt a posztot törvénytelenül, a bíróság másodfokon jogerősen megfosztotta ettől a tisztségtől. Farkas Tamás alpolgármester szerint elképzelhető, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően a polgármester ezt az íté­letet is semmibe veszi. Ha írásban is megkapják a bírósági határozatot, akkor tudnak csak lépéseket tenni, bár az első fokú ítélet sem került el a mai napig a képviselő-testület­hez. (d) Bringával a suliba. A pécsi általános- és középiskoláknak hirdetett akciót a város Túrakerékpáros és Környezetvédő Klubja. A cél: minél több tanárt és tanulót rábírni, hogy ke­rékpárral járjon iskolába. Az az iskola nyer, amelyik május 25-29. között a tanulólétszám alapján a legtöbb pedagó­gust, diákot mozgósítja. Az akciót támogatja a Környeze­tünkért alapítvány is. (aa) Dombóvári díjak. Hétfőn kerül sor a Dombóvár Közokta­tásáért Pedagógus Díj ünnepélyes átadására. Az elismerést ezúttal Hoppné Proncz Éva, Bánfai Ferenc és Freller Mik­lós általános- és középiskolai tanárok vehetik majd át. (sz) Palkonyán nyitott pincék várják ismét az érdeklődőket pünkösd vasárnap délutánján, ahol a Villány-siklósi Borút legszebben palackozott boraiból nyílik kiállítás. (sz) Drasztikus bérletidíj-emelések Pécsett? Az egykori PIK-szerződések felett eljárt az idő Ötszörösére kívánja emelni egy belvárosi üzlet bérleti díját a Pécsi Városi Vagyonkezelő Kft., a vala­mikor megkötött szerződés pusz­tán arra jó, hogy tíz éven belül nem lehet felmondani - panaszkodik a tulajdonos. Ezen túl a Vagyonke­zelő minden eszközt megragad, hogy kitegyék a szűrüket. A város voltaképpen eltűnt a képből az­által, hogy egy kft.-be apportálta a va­gyonát, amely arra hivatkozik, hogy lé­vén gazdasági társaság, piaci alapon köt szerződést. A gyakorlat az Pécsett, mondják az érintett bérlők, hogy min­den ilyen ügyet bíróság elé visznek, s a bíróság megítél valamilyen mérvű eme­lést. Más városokban ezt sokkal kulturál­tabban, tárgyalóasztal mellett, egyenlő gazdasági partnerekként oldják meg. Tu­lajdonképpen a város elveszítette a kont­rollt a kft. fölött. Az egykor leromlott állapotú helyisé­get több millió forintos költséggel újjá­varázsolták, s az eredeti szerződésben szereplő földszintes bérleményhez most már hozzászámolják az általuk kialakí­tott galéria és pincehelyiség négyzetmé­terét is. Úgy vélik, az az ultimátum, ame­lyet a napokban kaptak, a piaci fölötti árakat tartalmazza. Az önkormányzat minden évben elfo­gadja az üzleti tervet, amely tartalmazza a béremeléseket is, tehát a kontroll mű­ködik, mondja Zabán Ilona (képünkön) a Városi Vagyonkezelő Kft. igazgatója. Vannak határozott és határozatlan idejű bérlők, mindkettőnek más a helyzete, hiszen az előző általában liciten nyeri el a bérleti díjat, utóbbi pedig valamikor kapott vagy vett bérleti jogot. A határo­zatlan idejűvel a vagyonkezelő olyan bérleti szerződést köt - már akivel ezt meg tudják kötni - hogy minden évben fölemelik a KSH által közölt ipari termék rátával. Bár ebben az évben sem emelték ilyen mértékben, csupán 15 százalékkal. Vannak olyan bérlők is, akik még a PIK- kel kötöttek szerződést valamikor, ők a ma elfogadható díjnál lényegesen keve­sebbet fizetnek. A vagyonkezelő ebben az esetben közli, mennyit tart reálisnak, s ha ezt nem fogadja el a bérlő, akkor a bíróság kirendelt szakértővel eldöntheti, kinek is van igaza. Az összes szerződések száma 780 körüli, ebből a PIK-es 49. Voltaképpen azok ke­rülhetnek hátrányba, mondja Zubán Ilona, akik már korábban meg­fizették az emelt bérleti díjakat, s emiatt komoly feszültségek alakultak ki egyes bérlők között a nagy különbségek miatt. A kedvezményezettség tehát nem maradhat meg, ez nem volna igazságos, s ezt minden érintett félnek meg kell ér­tenie. Cseri László Ballag a Kadett Egy tinédzserből akár státusszimbólum lehet. Elég hozzá az érettségi, pontosabban a ballagás. Szülők tö- rik-zúzzák magukat, hogy a matúrára adott ajándék ér­tékesebb legyen, mint amit a gyerek osztálytársa ka­pott. Béluska például, a pécsi Szé­chenyi diákja fölöttébb fleg­mán várta az írásbelit. A Ka­dett simán be volt neki ígérve, meg is kapta. Elke­resztelte Buick-nak, mert az azért amerikai, Kadettje pe­dig bárkinek lehet. Béluskával és két osztály­társával beszélgetve gyorsan összeadjuk a ballagásra ka­pott ajándékaik értékét. Négymillió-kettőszáznyolc- vanezer forint jön ki. A há­rom srác meg sem hökken. Az egyik „nagylajosos” lány Izlandra utazhat. Az érettségi eredménye nem szempont. Meséli: „Amúgy az általános iskolában piszo­kul utáltam a földrajzot. Nem találtam a térképen Izlandot, akkor mondtam apáméknak: meg akarom nézni személye­sen.” Július elején utazhat is. Az iskolaév vége előtt a la­pokban megnőtt a hirdetések száma: „Akciós ékszervásár ballagásra!” A kereskedők tudják, mit csinálnak. Az azonban ritka, hogy feltű­nően nagy értékű ékszert vá­sárolnának a ballagó diáknak. Az arany-kaucsuk, arany-bőr variációkat szeretik a lányok- srácok, ezek ára nem éri el a 30 ezret. Akad közöttük ol­csóbb is persze, ezekből vi­szonylag sokat eladtak. Béluska azonban sehol sincs B. Gábortól. A pécsi gimnazista Budapesten akar továbbtanulni. Az egyetemre ugyan még nem juthatott be, de azért szülei lakást vettek neki a hónap elején a fővá­rosban. Kerek hatmillióért. Gábor persze magába szívta az otthoni levegőt, panaszol­ják is diáktársai, hogy azóta „levidékizi” őket. És fennen hangoztatja: hatmilliós volt az ajándéka. Újabban - ezekben a na­pokban - évzáró „kisérettsé- gik” vannak. A Leőwey-be járó K. Tamás örömmel újsá­golja: biztatásul a szülei befi­zették az autóvezetői tanfo­lyamra.- És a kocsi? - kérdem.- Azt majd érettségire. Tut- tira mondták! Mészáros A. Van, akinek egy csokor virág, másnak egy autó jut. A ballagás ma­napság versenypályához kezd hasonlítani, illusztráció: wéber tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom