Új Dunántúli Napló, 1998. május (9. évfolyam, 119-148. szám)

1998-05-22 / 139. szám

12 Dünántúli Wapló

Háttér - Riport

1998. május 22., péntek

A szeretet fémrózsái

Szilas Karcsi bácsi 1913-ban már a pécsi fémipariba járt

Nehéz szavakba önteni azt a csodálatot, amely a mohácsi Eötvös utca egyik házának alagsorában köszönt rá az emberre. Műhely a javából. A fémmegmunkálás minden eszközével, szerszámokkal, satupaddal, fúrógéppel, esztergával. S ebben a műhelyben utóbb, nap mint nap elkészült egy szál rózsa, a szirmai vörösrézből, levele horganyzott lemezből, szára fémrúdból, tartója fából-rézből. Ha nem nézi meg tüzetesebben az ember, azt hinné valódiak. Aki pedig csinálja mindezt, maga Szilas Károly, egykor a pécsi Zipernowszky Károly Gépipari Technikum legendás műhelytanára, aki négy évet túldolgozva, 1964-ben ment nyugdíjba, hogy aztán a Pécsi Orvostudományi Egyetemen folytassa tovább: készítsen különféle célszerszámokat és berendezéseket Lissák és Grastyán professzoroknak.

És ne felejtsük: szakmájában államilag kinevezett, igazságügyi szakértő volt.

Kell-e más elismerés? Az öt- venes-hatvanas-hetvenes években mint ezermestert ismerték Szilas Károlyt. Bármit elkészített, s amihez hozzáfogott, arra a szakmabeli is rábólintott. Többnyire célszerszámot gyártott le a munkák megkezdése előtt, s azt csinálja most is. És bár nehezen hihető, de azokhoz a csodálatos lámpákhoz, asztalokhoz, virágtartókhoz és egyebekhez, amelyeket ma is készít, saját maga gyártja le a csavarokat is.

Karcsi bácsi orvos lányával és ve- jével él Mohácson; a másik lánya oda ment férjhez, Amerikába, ahova 1920-ban ő is készült, de nem jutott el.

Legendák a vitalitásáról.

Egyik unokája Máltán házasodott meg. Kilencvenhá- rom esztendős volt Karcsi bácsi, amikor mint felkért esküvői tanú odarepült, frakkot öltött és cilindert tett a fejére. Két éve aztán megint meglátogatták a gyerekeket Máltán, s Karcsi bácsi (veje kíséretében ugyan) de mélyen beúszott a tengerbe. Mondván: ne féltsék, tud ő úszni. Hiszen 1923-ban, Can- nes-ban, naponta átúszott a szemközti parttól három kilométerre lévő szigetre, ahol angol urak és hölgyek nyaralótelepe volt, s a távot bizony nem az urak kedvéért tette meg.- Buta a kérdés, tudom. De vajon mi a hosszú és termékeny élet titka?- Hogy az emberre szükség legyen. Használja eszét, dolgozzon. Ez visz át az egyik napról a másikra, még a legnehezebb időkben is. Én vállalkozó szellemű voltam, olyan, amilyenre - úgy hallom - ma nagy szükség van.

Persze a hosszú élet keserűséggel is jár. Néhány éve elhunyt a felesége; azt hitte beleroppan. Meghaltak franciaországi barátai, köztük az a néhány magyar is, akikkel évekig tartotta a kapcsolatot, levelezett, s akik jöttek hozzá látogatóba. Nem él már az a barátja sem, akivel Romániát járta be, s aki a Sopiana Gépgyár egyik leghíresebb munkása volt.

Szilas Károly szerint azok voltak a legszebb évek, amikor - a szőlő még mindig megvan - kijárt Pécsett a Donátusba. Persze, hogy a présház mellett is volt egy műhely, s ott, bezárkózva a világ elől, dolgozhatott a kedvére. Nem kell hozzá sok. Gondolat, cél, szerszám és naponta fél liter bor. Aranyhegyi.

Kozma Ferenc

val. Egy szerb tiszt a kokárdát letépte és pofon vágott, s nekem tűrnöm kellett. Ez a tehetetlenség és a kiszolgáltatottság a világ legrosszabb dolga.- Úgy tudom, a kiszolgáltatottság évekig tartott, hiszen itthon nem sikerült munkát kapnia, s Karcsi bácsi bebarangolta a világot.-Nem éppen a világot, de sokfelé jártam. S minden a javamra vált, hiszen vasipari munkás voltam, s jó szakemberré e néhány év alatt váltam.

Szilas Károly Amerikába készült egy barátjával, s úgy gondolták, hogy oda a legrövidebb és a legbiztonságosabb út Románián, a tengeren vezet. Nekivágtak hát, s útközben pénzt gyűjtöttek úgy, hogy vasgyárakban, másutt elhelyezkedtek. Kolozsváron, Brassóban végül pedig Konstancán. De nem jött össze a dolog, mert (némi kaland után) a tengerjárón elrejtőzködő fiatalembert elfogták és kitoloncolták Romániából.

Járt Jugoszláviában is, majd Ausztria, Németország, Belgium és Franciaország következett. A húszas években sok magyar megfordult francia földön, akadt aki végleg letelepedett. Karcsi bácsi néhány barátja is.- Ön merre dolgozott?- Sokfelé. Párizsban például a Renault gyárban - ahol többszáz magyar dolgozott -, aztán jó ideig Lyonban telepedtem meg, majd bebarangoltam végig a Cote d'Azur-t.- Milyen munkákat végzett?-Főleg a szakmámban dolgoztam, mint vasas. Szerettek és tiszteltek bennünket, nem csak engem, aki hamar felvittem a segédművezetői rangra. Hiszen bárhova állították a maSzilas Károly egyidős a századunkkal, s ő maga a csoda az említett műhelyben, hiszen 98 évesen is aktívan dolgozik. Hajlott kora, s hogy tanítványa voltam jogosít fel rá, hogy Karcsi bácsinak nevezzem.

Bizony régen láttam én is, s az idő nem múlt el nyomtalanul. Csak a huncut mosolya, gondolkodó tekintete a régi, s várom, hogy mondja megfelelő szigorral: „Édes

fiam, figyelj már jobban arra, amit csinálsz, mert kicsúszik a kalapács a kezedből!” De nem azt mondja. Neki- támaszkodik a munkaasztalnak és

mint a jóbarátnak, Karcsi bácsi legtöbb idejét ma is az esztergapad mellett tölti panaszkodni kezd.- Borzasztóan feledékeny vagyok mostanában. Amit ma megtanulok, azt holnap elfelejtem. Bezzeg amit a gyerekkoromban hallottam, ma is itt cseng a fülemben.

Aztán javasolja, hogy menjünk föl a nappaliba, itt mégse ácsoroghatunk soká; még elfáradna a vendég.

FOTÓ: WÉBERT.

gyár szakmunkást, esztergagépre, marógépre, hegeszteni, kovácsolni, megállta a helyét. A hazai szakoktatás nem vallott szégyent a világ előtt akkor se, később se.

A lépcsőkön támaszkodás nélkül megy, nem fürgén, de magabiztosan, engem előre tessékelve. Nincs korlát, mert nem is kell még.

Gyors kézmosás után hátradőlünk a fotelban, s megelevenedik Szilas Károly kevesek által ismert élettörténete.

Pécsen, a Megye utca 3-ban született, de azt a házat már régen lebontották. Igaz, a század- fordulós Pécs is már csak az emlékekben él, a belvárosi, majd pedig a fémipari iskola. Heten voltak testvérek, s hogy, hogy nem, a tizenhét esztendős fiatalembert (háborús időszak volt) besorozták. Előbb Bécsbe, Grazba, majd ki az olasz frontra, az Isonzó környékére kerül. Hirtelenében hét-nyolc községnevet is említ, az állomáshelyeket. Köztük Doberdót. Nyomorult egy világba csöppent.- Ma is elszomorodom, ha a háborúkra gondolok - jegyzi meg. - Mind a kettőben részem volt.- Mesélne valamit a szerb megszállásról? Milyen volt Pécs 1919-20-ban?- Igazából egyetlen emlékem maradt. Természetesen katonaruhában érkeztem haza a frontról, s mivel egyébre nem tellett, abban jártam az utcán is. Persze nemzetiszínű kokárdá- Franciaország milyen ?- Szép ország nagyon, jó a konyhája, jók a boraik.-És a lányok? •- A mieink szebbek.- Miért nem maradt ott?-Volt itthon egy lány, aki

nagyon várt, s később a feleségem lett. Azért.- Hány év távoliét után érkezett haza?- Három évet dolgoztam Franciaországban.

Szilas Károly ipari iskolákban oktatott többnyire a visszatérés után. Több mint tíz évet Szolnokon, aztán Pécsett huszonhatot. Később - és közben is - nem csak a nappalin, hanem az estin is.

Vajon hány diákja lehetett, hányán tanulhatták tőle a szakmát?- Tényleg. Hányán lehettek?- Több ezren bizonyára.-A pécsi orvosegyetemmel hogyan került kapcsolatba?- Volt itt egy neves szívsebész professzor. A Kudász. Ő keresett meg, hogy különféle berendezésekre volna szüksége a műtétekhez, amit külföldről nem tud beszerezni, de házilag elkészíthetjük. Persze volt több új ötlete is, nekem meg sokféle szabadalmam.

Készített szív-tüdőpumpát Kudásznak, agycélzó készüléket Grastyánnak, kémcsöveket megtöltő automatát Lissáknak. És sokféle egyebet is, lehetetlen mindent fejben tartani, felsorolni.

Hodnik Ildikó jegyzete

Csendgyilkosok

Nemcsak a hőerőművek füstje vagy az ipari szennyeződés számít rizikófaktornak. Az akusztikai szmog, vagyis a környezetünkben éjjel-nappal egyre erősödő lárma nemcsak stresszt vált ki az emberből, de akár szervi bajok forrása is lehet.

A modem világ persze szükségszerűen hangosabb, tele vagyunk autókkal, építkezési zajokkal, kapálógépekkel és fűnyírókkal. A mai újszülöttek például 65 éves korukig hétszer akkora zajártalomnak vannak kitéve, mint azok voltak, akik ma ennyi idősek.

Meg aztán van, aki nem bírja a nyugodt világot. Az ilyen csendgyilkos külön faj lehet az evolúcióban. Őt nem a deci, hanem a decibel kábítja, esetleg mindkettő. Amitől más már a falra mászik, az neki szinte altatószer. Ha strandra megy, azt képzeli, ő felelős a műsorszórásért egyedül: rádiója üvölt, s ha szólnak, hogy más is van ám a világon, aki pihenni szeretne, nem érti a dolgot, hiszen az éter mindenkié.

Ugyanezt gondolja a csendgyilkosok házi fajtája is. ő az otthonában zajong, a környezetében lakók örömére. Még mindig azt hiszi, hogy csak este 10 után van csendrendelet, pedig a másikat zavarni ma már a törvény szerint sem lehet, akár nappal van, akár éjszaka.

A mobil csendgyilkos autón jár, vagy motoron. Az övé az a jármű, aminek állandóan dübörög a motorja, rikoltó zene szól a rádiójából, s ha meg elindul, olyan hangot hallunk, mintha repedt lavórt húzgálnának madzagon.

Az is tény, hogy ha valaki mondjuk három éven át heti négy órát tölt diszkóban, 25 százalékkal nagyobb valószínűséggel lesz halláskárosult, mint a többiek. Képzeljük el, annak milyen jó, aki túl hangos diszkó mellett lakik.

Egy vigasz azért van még. Az ugyanis, hogy például nyugodtan felszólalhatunk, ha a szomszédban fültépően hangos veszekedés folyik. De csak akkor, ha az fél óránál tovább tart. Hogy másnak is jusson egy kis élvezet.

Eiffel-torony Komlón - Nem ámítás, a városban megtekinthető a világ egyik csodájának kicsinyített mása. A dávidföldi iskolások rajzaiból, fotóiból, barkácsolt tárgyaiból láthatnak kiállítást az érdeklődők a színház előcsarnokában. A tárlat május végéig látogatható. fotó: müller a.

Kultúrakonzerv az űrben

Az emberi kultúrának akar maradandó emléket állítani egy francia művész. Elgondolásában nem lenne semmi különös, ha tervét nem éppen a világűrben akarná megvalósítani. 2001-ben egy apró műholdat bocsát fel, fedélzetén 80 CD-lemezzel, amelyek a legjelentősebb emberi alkotásokra emlékeztetnek.

A szatellit hosszasan kering majd kijelölt pályáján, de közben folyamatosan közeledik a Földhöz, míg 50 ezer év múlva visszahullik planétánkra. A kultúrakonzervből az akkor élő nemzedék megtudhatja majd, miként éltek ősei a Földön. A francia űrhajózási társaság, az Aerospatiale felajánlotta segítségét Philippenek az ötlet megvalósításához. A cég a legnehezebb technikai problémát igyekszik megoldani, történetesen, hogy miként lehet ennyi ideig konzerválni az emberi kultúrát őrző CD-ket.

JÖJJÖN EL! SZAVAZZON!

...HOGY A TÖBBSÉG LEGYÉN A NYERTES.

MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT