Új Dunántúli Napló, 1998. május (9. évfolyam, 119-148. szám)
1998-05-17 / 134. szám
Megjelent az új bűnöző generáció, s „keménykednek” a trónkövetelők Rendhagyó jelentés az alvilágról- Ha ennyire ismeri az alvilág meghatározó embereit, nyilván azt is tudja, milyen körülmények között „tengetik” életüket.- A butábbja játssza az agyát, de az okosabbra nem hivalkodik a ritkább rendőri ellenőrzés okán külvárosban vett úszómedencés házával. Az 500-as Mercedes vagy a teneriffei ingatlan ebben a körben már szinte természetes. A vállalkozói bőrbe bújt, jól fizetett jogászokkal és könyvelőkkel körülvett maffiózók csendben teszik a dolgukat, egymást csak nagyobb elszámolási vita miatt háborgatják.- Az utóbbi időszak sorozatos elszámolásai és leszámolásai, az utcai robbantások, a Fenyő-gyilkosság és a többi súlyos bűncselekmény joggal háborítja fel a közvéleményt. Ezért kérdezem: miért nem csapnak le végre az akciók elkövetőire és értelmi szerzőire?- Valóban sűrűsödtek a lokálok és a kábítószerpiac feletti uralmat célzó akciók, 1 részben azért, mert = megjelent az új bű'§ nöző generáció, s 2 „keménykednek” a i trónkövetelők. Ami § az eredményességet illeti: hiába ismerjük például a robbantások hátterében álló csoportokat, ha nincs egyértelmű bizonyítékunk ellenük. Több pénzre, komolyabb technikai háttérre, kevésbé hézagos törvényekre, nem utolsósorban az újságírók belátására is szükség volna az előrelépés érdekében. Mert mit tehetünk, ha az elkövető a tévében megszólaltatott tanúk jóvoltából kiokosodik? De mondok érzékletesebb példát! A bűnözők nem buták, fél óra alatt földrészeket átfogó akciókat hajtanak végre, miközben én egy nyavalyás stemplire várok, mert az ügyintéző elment ebédelni. Ha meg jóváhagyás nélkül mozdulok, rám húzhatják a vizes lepedőt. Állítom: az államnak kiváló üzlet volna a rendőrség konszolidálása, de amíg a már egyszer odaítélt pénzből is visszavesznek, amíg az egyébként jó idegenrendészeti törvényhez elfelejtenek apparátust hozzárendelni, addig nehéz igazán sikeresnek lenni. A Fenyő-üggyel kapcsolatban ne várjon részleteket, legyen annyi elég, hogy haladunk. Tudja, a mi munkánk olyan, mint a sakkjátszma: a szemben álló felek közül mindig a jobbik győz.- Állítólag Ön tevőlegesen is részt vesz az akciók nagy részében, nem véletlen, hogy időnként komoly fenyegetések érkeznek a címére, telefonjára. Mégsem kért soha védelmet. Miért?- Mert amennyire lehetséges, meg tudom magam védeni. Reggelente az edzőteremben kezdek, de a fizikai erő kevés. Az utcán, a villamoson olyasmire is oda kell figyelni, ami másnak eszébe sem jutna. Észre kell venni például, ha elvágja valaki az autóm fékcsövét. Egyébként, akit profi felkészültségű gyilkosok mindenáron meg akarnak ölni, azt megölik még akkor is, ha kung-fu-bajnokról van szó.- Azt még elhinném, hogy Ön már-már élvezi az állandó feszültséget, a folyamatos kihívást, de a családja biztosan nem lelkesedik mindezért.- A fiam ugyanolyan mániákus, mint én, vagyis rendőr. A feleségem meg „nemzeti hős”, hiszen több évtizede békésen viseli az életformám miatt rá háruló idegi és fizikai terheket. A legtöbb rendőrházasság egyébként rövid életű, mint ahogy maguk a rendőrök is hamar elkopnak. Nekem két évem van még a nyugdíjig, addig igyekszem a lehető legjobb formámat futni. Ha világéletemben gyilkosok, tolvajok és stricik között mozogtam, ha megtanultam, hogy kölcsönösen becsülni kell egymás „hivatását”, akkor miért adnám fel? A szervezett bűnözés felgöngyölítésében messzire lehet jutni még akkor is, ha teljesen felszámolni azt még a nálunk fejlettebb országokban sem sikerült. Takács Mariann „Akit meg akarnak ölni, azt úgyis megölik.” A keménykötésű mechanikai műszerész nem bírta nézni, hogy a pesti vagányok egy-egy Illés-buli után módszeresen elverik a náluk gyengébb srácokat, ezért „közbelépett”. Segítségével a szépfiúk hazakísérhették a lányokat, ő meg mehetett a rendőrségre magyarázkodni. A lóversenypályájáról, kétes hírű aluljáróiról, Teleki teréről, kurvanegyedéről híres Józsefváros szülötte mégsem bűnöző lett, hanem rendőr. Tonhauser László a szervezett bűnözés elleni küzdelem egyik vezéralakja.- A sportnak köszönhetem! - tárja szét karját Tonhauser László ezredes, a KBI Szervezett Bűnözés Elleni Főosztályának vezetője. - Úsztam, vízilabdáztam, később bokszoltam a Dózsában. Erős gyerek lévén korán meg tudtam védeni magam és másokat is a Btk. összes paragrafusát „kimerítő” VIII. kerületben. A rablók, gyilkosok és stricik terepén gyűjtött élettapasztalataimat később kiválóan kamatoztattam.- Csak azt ne mondja, hogy rendőrként visszatért, és sorra rács mögé juttatta rovott múltú ismerőseit!- Valóban visszatértem, mint a kerületi rendőrkapitányság jassz- nyelvet kiválóan ismerő munkatársa, s el is kaptam azokat, akik nem tudtak túljárni az eszemen. Persze szó sincs tudatos pályaválasztásról. Miután leszereltem a katonaságtól, megkérdezték, akarok-e nyomozó lenni. Miért ne? 11 évet húztam le a Józsefvárosban. Aztán - ma már nem létezik ez a fogalom - a cigánybűnözés elleni küzdelemmel foglalkoztam. Ahogy új szelek jöttek, megköpködtek érte, pedig sokkal többet segítettem a romákon, mint a cigányság szokásait hírből sem ismerő szónokok. Egyébként a csatkai búcsúban tiszteletbeli vajdának választottak, máig jönnek a cigányesküvőkre, temetésekre invitáló meghívók.- A rendszerváltás előtt ismét „bizonyítási kényszere” támadt: egy 46 fős nyomozóbrigáddal kibogozta a maguk között csak presztízsügynek nevezett betöréssorozat Los Angelesig nyúló szálait. A korábban külföldre szökött és az itthon munkára fogott betörőkből, orgazdákból, tippadókból és másokból álló körről kijelentette: a szervezett bűnözés előfutárairól van szó. Többen elképedtek...- A döntéshozók befogták a fülüket, s csak a siófoki portásgyilkosság után indult meg bennük valamiféle védekezési reflex. Akkor már nyilvánvalóvá vált, hogy a Balatont egymás között felosztó, védelmi pénzeket szedő csoportok egy újfajta, mindennél veszélyesebb bűnözői kategóriát képviselnek. Antall József felhívta a belügyminisztert, az meg az országos főkapitányt: csinálni kellene valamit. Ilyen előzmények után állították fel 1990. november 1-jén a szervezett bűnözés elleni egységet.- Gondolom, értelemszerűen Ön lett a vezetője.- Én? Aki negyven percnél tovább képtelen vagyok egy helyben ülni? Nekem a gyakorlati munka sokkal jobban tetszett. Igaz, három év múlva mégis beadtam a derekamat.- Tulajdonképpen mit jelent az a fogalom, hogy szervezett bűnözés? Hogyan, milyen módszerekkel építették ki magyarországi hadállásaikat az alvilági figurák?- A szicíliai maffia hagyományain alapuló, de a családi kötelékeket már hanyagoló csoportoknak nincsenek politikai céljaik, nekik csak a demokrácia máza kell, a belseje nem. Befolyásos emberek megvesztegetésével azért épülnek be az állami struktúrába, hogy már meglévő, luxuséletmódot biztosító vagyonukat tovább gyarapítsák, pénzüket tisztára mossák. A határnyitás után beözönlő külföldi gazemberek számára ideális terepnek bizonyult a Nyugattal szomszédos Magyarország, mint ahogy a hazai csirkefogók is felismerték az előprivatizációban rejlő kiváló lehetőségeket. Erkölcsi bizonyítvány és egyéb papírok híján azonban nem ők, hanem szalonképes fedőembereik vásároltak az állami tulajdonból. Később a nagyobb koncessziókat is rajtuk keresztül, a döntéshozók némelyikének bevonásával szerezték meg. A több milliárdra duzzadt vagyont a szervezett alvilág a legkisebb kockázat mellett legtöbb hasznot hozó tevékenységgel gyarapítja: fegyvercsempészet, kábítószer-kereskedelem, pénz- és értékpapírhamisítás, prostitúció, segélyek eltérítése, no és az olaj.- Nézzük kicsit közelebbről! Milyen nációk kötöttek itt egymással és magyar szövetségeseikkel az olasz pax-maffiózához hasonló egyezséget? (A pax-maffióza lényege, hogy a bűnözők felosztják egymás közt a terepet, elismerve, ki miben a legjobb. A szerk.).- A ruhamárkák hamisításában például a zárt kört alkotó kínaiak, a kábítószer-csempészésben a törökök és a hozzájuk csapódó koszovói albánok járnak élen. Külön kategóriát képeznek a magyar nőket drogfutárként alkalmazó nigériaiak. Ha kell, még szerelmet is vallanak azoknak a hölgyeknek, akiket először riói nyaralásra, majd az ott kapott kézitáskával mondjuk Párizsba küldenek. Mivel a Dél-Amerikából érkező gépek utasait fokozottan ellenőrzik a reptereken, a tranzitváróban a heroint tartalmazó táskát egy másik, időközben Budapestről odarepült magyar lány veszi át, s viszi tovább például Londonba. A munka ára: maga a nyaralás, plusz 2-3000 dollár. Igaz, lebukás esetén a „gyanútlan” nő viszi el a balhét.- Nem említette az alvilág urainak tartott ukrán maffiát. Mi az oka rettegett hírüknek?- Hogy valóban ők uralják-e a budapesti éjszakát, azt be kell bizonyítani. Én inkább orosz ajkú bűnözőknek nevezném a hazájukból irányított csoportokat, akiknek főnökei már ellopták szinte egész Oroszországot: műkincset, sugárzó anyagot, hadifelszerelést, amit csak értek. Aztán a szétzavart hadseregből toborzott, mindenre kész zsoldosokkal, akik pénzért bárkinek hajlandóak átvágni a torkát, és képzett könyvelőkkel, jogászokkal felszerelkezve belemeritkeztek a szervezett bűnözésbe. Tény, hogy az orosz ajkú „végrehajtók” a legkegyetlenebbek.
