Új Dunántúli Napló, 1998. május (9. évfolyam, 119-148. szám)
1998-05-13 / 130. szám
8 Dünántúli Napló Háttér - Riport 1998. május 13., szerda A jó bíró többet ér a törvénynél Több, mint 44 éves bírói pályát és 46 évnyi igazságügyi szolgálatot mondhat magáénak dr. Ta- másfy József. Hetvenedik évét meghaladva tavaly vonult nyugdíjba. Előtte 1965-től 1972-ig a pécsi járásbíróság vezetője volt, utána 1977-ig a Baranya Megyei Bíróság elnökhelyettese, majd 15 éven át elnöke. 1989-től 1992-ig az Országos Ideiglenes Bírói Tanács elnöki tisztét is betöltötte. S bár nem büszke rá, de nem is bánja: az a nevezetesség is a pályájához kötődik, hogy ő ítélte halálra azt az utolsó baranyai bűnözőt - a tettyei kislánygyilkost -, akin még végre is hajtották a ítéletet. Ennek is már 23 éve. A pályaíve alapján azt hihetné az ember, hogy eleve a jog vonzotta, és sikerült megvalósítania ifjúkori álmát. Ezen a fel- tételezésen szélesen mosolyog.-Ha az érettségi idején lett volna Pécsett bölcsészkar, valószínűleg annak valamelyik ágát választottam volna. A lehetőségek alapján azonban a jogi egyetem adódott 1947-ben. Kezdetben nem látszott jó választásnak. Amikor 1951-ben elvégezte az egyetemet, erősek voltak az olyan hangok, hogy a jogi pályák el fognak halni.- A miénk volt az első évfolyam, amelynél időlegesen eltörölték a doktori címet - meséli. Az egyetemi évei alatt felmérte: hozzá a bírói hivatás áll közel. Ám akkoriban kötelező elhelyezkedési rendszer volt.- Ä minisztériumból jött egy főtisztviselő, aki átnézte a szakdolgozatokat. Engem is kiszemelt, és megkérdezte, hogy van-e kedvem az igazságügyi pályához? Igenlő választ adtam. Két hét múlva felhívattak a minisztériumba. Káderezés- nek vetettek alá, majd közölték, hogy a minisztérium törvény- előkészítő osztályára nem kerülhetek, de Baranyában Szigetváron megkezdhetem a bírósági fogalmazói pályafutásomat. Jóval később tudtam csak meg, hogy azért nem lehettem törvényelőkészítő, mert hadapródiskolát végeztem, és vívtam, az pedig úri passziónak számított. Én azonban a döntésnek nagyon örültem, hiszen Szigetvárra Pécsről is ki lehetett járni. A bírói kinevezését 1953. június 1-jén kapta, amikor nagy hullámban bírókat távolítottak el az apparátusból.-Értesítették a főnökömet, hogy menjek Pécsre és jelentkezzek a megyei bíróságon. Az elnöki irodában közölték, hogy várjak a szomszédos teremben. Ott már voltak idősebb bírók és fiatal fogalmazók vegyesen. Mondták: nagy kirúgások vannak. Meg voltam győződve, hogy rám is ez vár. Aztán az idősebb kollégákat mind eltávolították a testületből, nekünk, fiatal fogalmazóknak pedig a kezünkbe nyomták a bírói kinevezést a Pécsi Járásbíróságra. Nem volt se beszéd, se kérdés, semmi ünnepélyesség. A megyei bíróságra került járásbírósági elnökhelyettes reszortját kapta meg.- Nagyon szép ügykört örököltem. A fiatalkorúak ügyeit is. Ez a terület nagyon a szívemhez nőtt. Abban az időben a fiatalkorúakra nagy figyelme volt az igazságügyi kormányzatnak. Ebben közrejátszott az is, hogy annak a minisztériumi főosztálynak, amelyre a fiatalkorúak ügyintézése tartozott, dr. Ságvári Magda, Ságvári Endre özvegye volt a vezetője. Finom, művelt és az ifjúság ügyét valóban a szívén viselő asszony volt. Az ő időszakában, de utána később is a minisztérium nagy figyelmet fordított a továbbképzésre. A fiatalkorúak ügyterületét azért szerettem, mert olyan sikereket értem, amelyek a bírói munka legfőbb céljával esnek egybe. Pécsi születésűként tudtam, hogy a vádlottak milyen környezetből jöttek. Egy-egy intézkedéssel jó néhány esetben el tudtam érni, hogy nem tértek vissza a büntetőbíróság elé a megtévedt fiatalok. Arról a furcsaságról beszélgetünk, hogy jogászi- szempontból igenis vannak szép büntetőügyek.- Minden hivatásnak megvan a rutinoldala. A szép ügy ellenben talányokat rejt magában, nem nyilvánvalóan egyszerű a megoldása - magyarázza. - Álltam ügyekben a felmentés határán, aztán mégis megfordult a kerék, vagy éppen fordítva történt, és a büntetés kiszabása helyett felmentés lett belőle. Pályájának íve igazán jelképesnek mondható. Kezdődött 1951-ben. Akkor alakult ki a szocialista éra bírósági rendszere. Megszűnt a négy fokozatú bíráskodás, vagyis kimaradt belőle a felsőtábla. A törvényszékből megyei bíróság lett, a járásbíróságok pedig a régihez képest általános hatáskörű bíróságok lettek. A pálya annál a pontnál fejeződött be, hogy megkezdődött a bírósági reform, és 1999. januárjától ismét megkezdődik az ítélőtáblák működése. Mi jelentett nehézséget a 46 év alatt? Az alkalmazkodás - árulta el búcsúzáskor a kollégáknak.- Elég, ha az egymásra következő időszakok kezdő évs/ámait sorolom: 1951, 1953, 1956, 1963, az amnesztiával, 1968, aztán az igazságügyön belüli reform lépcsőfokai, 1983, 1985, majd 1988-89, a Kulcsár-korszak, amely mindezt, ami most van, előkészítette. Nem voltak úgynevezett politikailag érzékeny ügyeim sem a Rákosi-korszakban, sem később. Mondhatni, ebben nagy szerencsém volt. Az igazságszolgáltatás pártirányítása időszakaiban a bírói függetlenség emlegetését nem nagyon szerették, de nem avatkoztak bele a konkrét ügyekbe. Gondolom, a közvélemény most azt hiszi, hogy a bírákat behívták és megmondták, hogy milyen ítéleteket hozzanak. Én nem mondom azt, hogy a koncepciós perekben ilyen nem volt. Mi semmit sem tudtunk erről. Sejtettük, de információnk semmi nem volt róla. Az ilyen ügyeket két-három kolléga tárgyalta a megyei bíróságon. Később az elnöki időszaka alatt az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának Nagy József, Lukács János és végül Dányi Pál volt az első titkára.- Ha haragudnék rájuk akkor sem mondhatnám, hogy egyszer is bármelyikük azt mondta, hogy valamilyen konkrét ügyben fel kellene függeszteni az ügyet, vagy pedig valakit nás- pángoljatok el alaposan. Esetleg olyan kérésük volt, hogy X. Y. ügyében a halasztási kérelmet kedvezően bíráljuk el, vagy ha törvényességi óvást kívánnak előterjeszteni, akkor ezt nekik jelezzük. Ezek a kérések nem sértették a bírói függetlenséget, és az érintetteknek ebből semmiféle hátrányuk nem származhatott. Inkább olyan kérések voltak, hogy tűzzük ki X. Y. perét hamarabb, mert egy kinevezés szempontjából szükség van az ítéletre a házassági bontóperben, vagy a munkaügyi jogvitában. De ez nem jelentette azt, hogy az ügyben való döntés tartalmát is meghatározták, vagy kérték volna. Amikor a bíró és a törvény esetleges konfliktusairól kérdezem, szekrényéből egy könyvet vesz elő - mint mondja - az idézet pontossága kedvéért:- Az 50-es években is abban a hitben végeztem a munkámat, hogy a rossz törvényeket is lehet emberségesen alkalmazni. Szakmailag zsinórmértéknek az 1734-es svéd általános törvénykönyv bevezetőjét választottam: „A jó és megfontolt bíró többet ér a legtöbb törvénynél, mert mindig egyes esetben ítél; ahol rossz és igazságtalan a bíró, ott a jó törvény sem használ, mert a bíró azt saját felfogása szerint elferdítheti és jogtalanságra hajlíthatja. ” A bírónak ugyan szűk a mozgási tere, de azon belül mentalitásától és büntetőjogi felfogásától függ, hogy merre mozdul, miben szigorúbb.-És Ön miben volt, illetve lenne most szigorúbb?- Bizonyos bűncselekményeknél, mindenekelőtt az erőszakos, a korrupciós jellegű és az igazságszolgáltatást sértő cselekményeknél én mindig a szigorúság híve voltam, és vagyok ma is. A vezetői pozíció mellett a 70-es évektől nem akármilyen ügyeket osztott ki magára.- Melyek voltak az emlékezetesebbek?- Azt az elvet vallottam, hogy a bírósági vezető nem szakadhat el az ítélkezői munkától. 1972 és 1977 között a megyei bíróság elnökhelyetteseként elsősorban a kiemelt és halálos minősítésű megyei első fokú ügyeket szignáltam magamnak, illetve tárgyaltam. Erre az időszakra esett a Baranya Megyei Bíróságon az utolsó végre is hajtott halálos ítélet meghozatala, vagyis Nyéki Oszkár ügye. Ebben az időszakban tárgyaltam a csertői taxisgyilkosságot, meg annak a Farkas Tamásnak az ügyét is, aki a József utcai ószerest megölte. Több ügyben életfogytiglani ítélet, 15, illetve 10 év feletti büntetések kiszabására került sor. Közel 15 éves elnöki beosztásban 1977-től 1992-ig még tárgyaltam elsőfokú ügyeket is. Amikor a pályázati rendszerben több okból nem indultam az elnöki posztért, a törvény lehetőséget adott, hogy pályám lezárásaként visszakerüljek a szakmai munkához, a megyei bíróság egyik fellebbvi- teli tanácsa élére.-A személyes feleló'sség - amely elöl oly szívesen elbújnak az emberek - a bíró számára másra át nem hárítható és folyamatosan ismétlődő teher. Amikor dönt, hatalmi eszközzel avatkozik bele emberek sorsának alakulásába. Hogyan lehet ezt elviselni?- A felelősség elviselését megkönnyíti és a bíró lelkiismeretét megnyugtatja, ha bátran nézhet a tükörbe: mindent megtett a tények feltárása érdekében, a törvényeknek megfelelően és a szakmai tudása maximumát nyújtva szabta ki az ítéletet. A tévedés lehetősége persze így is fennáll. A másik mankó az empátia. Az talán nem is tanulható, hanem adottság, hogy az ember milyen mértékben tudja egy másik személy érzelmeibe, gondolkodásmódjába beleképzelni magát. Könnyebb volt a döntés, ha felismertem, hogy a vádlott gonosz ember, akivel szemben keményebb következményeket kell alkalmazni, vagy ellenkezőleg: ha láttam, hogy tulajdonképpen egy jámbor balek, aki véletlenül belesodródott a bűncselekménybe, és így mindent fel lehet hozni, ami az ítéletet enyhítheti.-És a halálos ítélet 1975-ben?- Annak ellenére, hogy a halálbüntetést én elvből ellenzem, az ítélet nem okozott és nem okoz lelkiismereti konfliktust. Szívesebben mondtam volna ki az életfogytig tartó szabadságvesztést, ha akkor nincs halálbüntetés, hiszen tudtam, az ítélet végrehajtását is végig kell néznem - az a hajnal igen megviselt -, de abban a szituációban a törvényt kellett alkalmaznom. Arra a cselekményre - aljas indokból, különös kegyetlenséggel, előre kitervelt módon elkövetett emberölés -, és arra a személyre, egy megoldási lehetőség volt. Említ egy másik nagy figyelmet keltett ügyet, amelyben hasonló volt a vád minősítése, de az ítélet egészen másképp alakult. Az eset a bírói elfogulatlanság nagy próbatétele volt számára.- A vádlott többször volt már elítélve vagyon elleni bűncselekményekért. Én is elítéltem már korábban garázdaságért és a vérszerinti anyja sérelmére elkövetett erőszakos közösülés miatt öt évre. E büntetés letöltése után megvádolták aljas indokból, előre kitervelt módon elkövetett emberöléssel. Három variáció merült fel az ügyben. Egy: megölte a barátját, úgy, hogy vonat alá lökte. Kettő: a barátja öngyilkossági szándékkal vetette magát a vonat elé, hiszen volt már efféle kísérlete. Három: viccelődtek, lökdösődtek, és így véletlen baleset volt. Meg kellett küzdenem azzal, hogy az általam jól ismert előélete ne befolyásoljon. A végén fel kellett mentenem, mert nem lehetett rábizonyítani a bűnösséget. Máig vannak kételyeim.- Kedveli a krimi műfaját? Babits Mihály is szerette.- De ő is válogatós volt - riposztozik. - A műfaj klasszikusait egyébként diák koromban elolvastam. Azokat kedveltem, amelyekben van logika. A krimiként eladott mai akciófilmek és történetek azonban ellenszenvesek számomra. Én valóságos krimikkel foglalkoztam majdnem fél évszázadon át. Szabad időmet nem pazarolom papírízű utánzataikra: óriási az olvasási restanciám a szebb irodalomból. Dunai Imre Kozma Ferenc jegyzete Turistavédelem Már a nap is melegebben süt: indul a turistaidény, élénkül az idegenforgalom. Ilyenkor a nyugat-európai országokban szokás, hogy a világot látni induló polgárokat útbaigazítják. S ki tudna hitelesebb információkkal szolgálni, .mint az, aki maga is a célországban él, tapasztalatokkal és helyismerettel tarsolyában. Nos Magyarországról például több nagykövet is egybehangzó véleményt formált, már amennyiben megpróbálja lebeszélni államának polgárát arról, hogy hazánkba jöjjön. S ha ez nem sikerül, legalább figyelmeztetik arra, hogy mire vigyázzon. Kocsijára, pénztárcájára, életére. Nem újdonság ez a látlelet. Néhány éve már megjelentek bizonyos figyelemfelhívó listák például azokról a vendéglőkről (külföldieket kizsebelő bárokról és éjjeli mulatókról és hasonló rablótanyákról), ahol húszezer forintért árultak egy pohár sört és másfél millióba került a szolid menü; néhány falat hús, körítéssel. Manapság a nagyköveti prognózisok kerülik a vendéglők nevesítését. Élen a közbiztonság romlása áll, amelyben még arra is figyelmeztetik a külhonit, hogy ne üljön Magyarországon taxiba és ne sétáljon egyedül. A szomorú látlelettel kínos szembesülni, s ha tiltakozna is a jó érzésünk, el kell fogadni a tényt: a közbiztonság nem a régi. S bár nem mindig olyan forrón eszik a kását - Európa közbiztonsága sem a régi -, a kialakult helyzet nincs jótékony hatással a gazdaság húzóágazataként emlegetett idegenforgalomra. Éppen ezért gondolom, hogy ideje volna valamit tenni. S ha az arra hivatottak nem állnak a feladatuk magaslatán, legalább az egyre izmosodó hazai maffia venné a védőszárnya alá kicsi országunkat, vigyázva a külhonból érkező, pénzes, s ezért számunkra feltehetően kedves turistákra. Mint ahogy állítólag Szicíliában ez már szokás. Sztárcsaládok: ahol a gyerek a sztár A sztárok, híres emberek otthon ugyanolyan családanyák és -apák, mint mások. Otthon nem ők, hanem a gyerekek állnak a reflektorfényben. Tom Cruise-nak nem lehet saját gyereke, ezért második feleségével, Nicole Kidmannel együtt örökbefogadott egy kislányt és egy kisfiút. Á sztárházaspár igen sikeres, de mindkettőjüknek a gyerekek adják a legtöbbet. „Nekem Jane és Connor többet számít, mint a karrier, a film vagy a pénz - mondja a 35 éves Cruise. - Ha csak rám néznek, már elolvadok a gyönyörűségtől. Apának lenni a legjobb dolog az életben.” A filmvásznon rettenthetetlen Terminátor, az életben azonban gyengéd apa. Arnold Schwarzenegger, az 50 éves sztár boldog, négygyermekes családapa. „Az életemben az első a család, utána nem jön semmi, majd a film, végül a politika következik.” Hollywood Casanovája, Warren Beatty későn, 54 éves korában találkozott a nagybetűs Szerelemmel. Feleségül vette az akkor 33 éves Anette Beninget és azóta hűséges férj. Három gyermekük is született, a legidősebb, Kathlyn már hatéves. „A világ legboldogabb embere vagyok. Életem minden percében csak Anette-re és a srácokra gondolok.” Mick Jagger régóta gyakorló apa, sőt, nagypapa. Az 54 éves rocksztár második házasságát azonban egy csöppség, sorrendben a hatodik gyerek megérkezése mentette meg. A gyakran félrelépő Jagger legújabb büszkesége a négyhónapos Gabriel Luke, aki épp két évvel fiatalabb az unokájánál. „Újra boldogok vagyunk” - nyilatkozta második felesége, Jerry Hall. Ferenczy Europress
