Új Dunántúli Napló, 1998. május (9. évfolyam, 119-148. szám)

1998-05-10 / 127. szám

Édua és Kun László újra együtt Egy év elmúlt Egy év elmúlt - hangzik föl Ragályi Elemér új videó- klipjén a jól ismert dal. A fák között ketten sétálnak és énekelnek. Különös páros, ahogy különösen szólnak a hangok is. Az egyik operaszínpadra képzett, a másik a rock világára. Egyikük világhírű opera-énekesnő, a buda­pesti, a bécsi és a salzburgi opera csillaga, a milánói Scala állandó vendégénekese, a New York-i Metropolitan ünnepelt szopránja, a Carreras-Domingo-Ross szuper­koncert negyedikje. Másikuk több mint harminc eszten­deje gitáros, énekes, zeneszerző, az Illés-együttes alapí­tóinak egyike, aki eredetien ötvözte a magyar népzenét és a popot, a rockot. Rost Andrea és Szörényi Levente. Szörényi Levente is előrelát az ezredvégig Egy év elmúlt - éneklik a videoklipen és azon a Mindig veled című duettlemezen, amely a napokban jelent meg a Zikkurat Színházi Ügynök­ség kiadásában. Különleges­ség? Kétségtelenül ritkaság, hogy operaénekes és rockdal­nok énekeljen együtt. Ám nem előzmények nélküli. Emlékez­zünk csak, épp egy év múlt el azóta, hogy Rost Andrea és Szörényi Levente A kiátkozott című zenés történelmi játék bevezetésére elkészítette a rockopera szerelmi kettősé­nek, Edua és Kun László dalá­nak hangfelvételét. Valahogy így kezdődött. Innen jött a mostani lemezfelvétel ötlete. Rost Andrea - aki ezekben a napokban a milánói Scalában a Varázsfuvola Pamináját énekli, hogy majd ugyanebben a sze­repben mutatkozzék be Buda­pesten, a Thália Színházban is, amely az Operaház előadásá­nak ad otthont május közepé­től - arról beszél, hogy számára kirándulás volt ennek a lemez­nek az elkészítése. Amikor ezek a dalok megmozgatták a fiatalságot, ő még gyerek volt, persze hallgatta a számokat, dúdolta, s úgy tisztelte Illéséket, mint a legnagyobba­kat szokás. Aligha merte volna remélni, hogy valaha résztve­vője lesz előadásuknak. Most énekesként nagy örömöt jelen­tett a közös munka. Ez persze egészen más, mint az opera. Amelynek sokszor a mesevilá­ga ragadja magával az énekest éppúgy, mint a nézőt. S hogy van-e kedvenc szere­pe? A Traviata Violettája. De nem titok az sem, mire készül még Milánóban. A tervek közt szerepel a Manón Lescaut és a Lammermoori Lucia címszere­pe, s 2000 után a Bohémélet Mimije. Ami pedig a 2000. évet illeti, úgy mondja: színpadi elő­jegyzési naptára az ezredfordu­lóig már betelt. Szörényi Levente is előrelát az ezredvégig. A jövő évben a tervek szerint tizenhat részes Illés-antológiát készítenek. De ezt még megelőzi, ahogy mondja, az idei év, amely az „István, a király” születésének 15. évfordulója, s ez alkalom le­het a királydombi előadás föl- elevenítésére. FOTO: FE8 j Tisztelte Illéséket, I mint a legnagyobbakat szokás A tervek szerint lassan meg­kezdődik az újabb közös mun­ka Bródy Jánossal is. Úgy terve­zik, hogy 2000-re megszületik az „István, a király” folytatása, az öregedő István sorstragédiá­jának zenés históriája. S ak­kor az addig kissé átdolgo­zott Attila - Isten kardjá­val együtt már trilógiaként láthatnák a nézők. Ami pedig a mostani lemezt illeti: az elmúlt három évtized duettre alkalmas dalait énekel­ték el Rost Andreával, reménye­ik szerint legalább olyan siker­rel, mint a múlt évben A kiátko­zottak kettősét. (róna) Banderas filmet rendez A filmvászon ez idő szerint legférfiasabb jelensége ha­marosan új arcával mutatko­zik be: a Crazy in Alabama, azaz Őrült(en) Alabamában című filmjét Antonio Banderas maga rendezi. És ha már az új arc szóba ke­rült: talán a szabálytalanul nyírt, sportos szakáll is a filmrendezői image része. A 38 éves sztár elnyerte Melanie Griffith kegyeit, aki korábban Don Johnson felesége volt. Melanie Griffith Banderas oldalán nyugodott meg, összeköti őket másfél éves Stella lá­nyuk is. Banderas nagy kedvvel és állítólag még na­gyobb hangerővel műveli a filmrendezés mesterségét - segítője pedig ki lenne más, mint a Senora, azaz Griffith művésznő, aki a forgatás idejére sem hagyja magára. A jóképű Banderast elnézve - talán ez érthető is. A szervezet „ órái Amerikai kutatók kísérleteik során rájöttek arra, hogy az élő organizmusok időérzékét nyilvánvalóan nem kizárólag egyetlen „belső óra” irányít­ja, mint azt feltételezték, ha­nem a szervek sokasága. Például rovarok testén tetőtől-tal- pig szétszórva, rengeteg időmérőt találunk. A tudósok felfedezték ezeket a szárnyakon, a csápokon, a fejen, a hason, sőt még a rovarok lábának szőrszálain is. Valameny- nyi „óra” a többitől függetlenül re­agál a világosság és sötétség válta­kozására, és egyedül saját szövetei számára szabályozza a biológiai vagy a huszonnégy órás ritmust. A kísérleteket San Diegóban, (Kalifornia), a Scripp Kutató Inté­zetben Steve Kay vezetésével vé­gezték a kutatók. A kutatások kér­désessé teszik azt az eddigi felfo­gást, mely szerint az úgynevezett circadian órát a maga huszonnégy M 1 órás periódusával, valamennyi élőlényben központilag az agy irá­nyítja. Kay és csapata kísérletei­hez azokat a géneket használta fel, melyek a szentjánosbogarat, néhány halfajtát és néhány medú­zafajtát világítóvá tesznek. Ezt a világítóanyag-gént kapcsolták hozzá ahhoz a génhez, mely a gyümölcslegyeknél mint a biológi­ai ritmus szabályozója, már régóta ismert volt. Ezt követően a rova­rok testén számos „óra” kezdett világítani. Még jobban csodálkoz­tak a kutatók, amikor felfedezték, hogy valamennyi biológiai óra egymástól függetlenül is reagál a fényingerekre. Egymástól független „fénydetek­torok” hasonló mechanizmusa, ha sokkal bonyolultabb is, emlős álla­toknál vagy az embernél is elkép­zelhető, vélik a tudósok. Felfedezé­sük segíthetne azokon, akik a téli szezon okozta depresszióban szenvednek. Nem hitte, hogy divatot csinál Reed, a rockkrónikás Valamikor újságírónak készült, aztán a fejébe vette, hogy ő írja meg a Nagy Amerikai Regényt. Ehelyett rockénekes lett, kezdetben Andy Warhol famulusa. Lou Reed keserű, fekete humorú szövegeit már tanítják az amerikai egyetemeken, és úgy mondják, lemezeit vé­gighallgatva többet tud meg az ember az Egyesült Álla­mok elmúlt évtizedeinek történelméről, társadalmáról, mintha elolvas száz bédekkert és tankönyvet. Lou Reed a Velvet Underground-lemezek, a Transformer, a Berlin, a Street Hassle, a Legendary Hearts, a New York, a Magic And Loss után több mint harmincesztendős sikerszéri­áját folytatta. Perfect Night címmel jelentette meg londoni életműkoncertjének CD-jét. Lou Reed, aki két éve nálunk is fellépett nagy sikerrel, beval­lotta, hogy a legendás krimiírótól, Raymond Chandlertől, a Nagy Álom alkotójától tanult írni: „Chandler stílusa fantaszti­kusan hatásos. Amikor felfedeztem, éppen olyan nehéz szer­zőkkel birkóztam, mint Hegel és Kirkegaard. Ő tanított meg ar­ra, hogy egyszerűen írjak.” Reed a nagy metropolis minden rezdülésére érzékeny. Hívei szerint minden lemeze tökéletesebb, teljesebb az előzőnél. „Amikor elké­szülök egy felvétellel, úgy érzem, hogy abban a pillanatban ez a leg­több, amit ki tudok hozni magam­ból. Aztán a következőnél igyek­szem visszaemlékezni arra, hogy utólag mi nem tetszett az előzőnél.” Űj lemezén több régi dalát is fel­dolgozta, például az 1972-ben született Vicioust: „Elérkezettnek láttam az időt, hogy hosszú évek koncertjei és felvéte­lei után egy-egy dalt végleges vál­tozatban mutassak be, akkor, amikor már mindent ki tud­tam fejezni, ami benne volt. Soha nem hittem abban, hogy szuggerálni tudom a közönséget, vagy esetleg divatot csinálok. Még az olyan alapműnek tekin­tett dal esetében sem, mint a Heroin.” Lou Reedről sokan mondják, hogy cinikus. Inkább arról van szó: mindig képes volt öniró­niával szemlélni önma­gát és környezetét. „Most, hogy már jócskán elmúltam öt­ven, kritikusaim elége­detten írják rólam, hogy bölcs lettem. No, ez azért túlzás, de hát az évek folyamán összeszedtem Már jócskán elmúlt 50 éves némi tapasztalatot. Visszatekintve karrieremre, azt is mondják, hogy jó néhányszor nem mértem fel a veszélyeket, például amikor kiléptem a Velvet Undergroundból. Pedig nem a bátorság vezé­relt, hanem a múzsám”. Lou Reed nem hisz abban, hogy akár mint énekesnek, akár mint költőnek fennmarad a neve. Útókor vagy sem, Lou Reedet úgy tartják számon, mint az első olyan rockért, aki komoly dol­gokról kezdett énekelni. „Azt furcsállom, hogy ez másnak nem jutott előbb eszébe, pedig teljesen kézenfekvő, hiszen a rock ideális arra, hogy a gondolatot magával ragadja. És különben is, irodalom szakos voltam az egyetemen. Mit kezdtem volna ezzel a tudományom­mal a rock and roll nélkül?” Lou Reed dalaiban azonban úgy mond el mindent, ami fon­tos, hogy utána a hallgatóság legfeljebb magának tehet fel (jó vagy rossz) kérdéseket. Filmforgatás a budapesti Operaházban Az ezredforduló fantomja Hány és hány változatát láthatta már a nagyérdemű Az opera­ház fantomjának, mióta a világszínház fölfedezte magának Gaston Leroux írását és még inkább a belőle született Webber- musicalt. Csodálták már a különös történet színházi előadásait éppúgy, mint a filmföldolgozásokat. Ahány rendező, annyi el­képzelés a különös fantomról, aki szerelméért gyilkolja végig a dalszínházat. A közelmúltban új fantom szüle­tett. Ahogy a film rendezője, Dario Argento mondja: - Ez már a jövő évezred, de legalábbis az ezredfor­duló fantomja lesz. A film felvételeinek nagy része Budapesten készült, az Operaház­ban és a Gellért-fürdőben. Az olasz filmrendező, aki pályája kezdetén Sergio Leone és Bernardo Bertolucci asszisztenseként dolgozott, itt lelte meg az ideális helyszíneket.- Budapest megbabonázott - ma­gyarázza Dario Argento. - Úgy él benne együtt a múlt és a jelen, úgy találkozik a kultúra, a művészet a valósággal, hogy az rögtön megfog­ja az embert. S ráadásul az Opera­ház olyan színteret jelentett a szá­munkra, amelynél ideálisabbat alig­ha találhattunk másutt.-S a filmt- Az operaház fantomjában a horror mellett a pszichológiai indít­tatásokat kellett megtalálnunk és meglátnunk. Számomra mindig az a legfontosabb, hogy a véres történe­tek mélyén megértsem és megmu­tassam, melyek azok a lelki indíté­kok, amelyek meghatározzák a hős jellemét. Most is, mint újabb filmje­imben együtt dolgozom színésznő lányommal, Asiával, aki immár leg­közvetlenebb munkatársam. Tegyük ehhez azért hozzá: so­kakban nem kis csodálkozást és föl- háborodást váltott már ki, ahogy Argento ,nem kímélve lányát, a leg- brutálisabb filmek hősnőjévé teszi. Erre azonban ő csak annyit mond:- Ez nem a magánélet. Ez a mű­vészet. Szóval Asia játssza a fősze­repet, partnere a fantom alakjában Julian Sands. Az egyik fontos figu­A fantom simogatása: Asia Argento I és Julian Sands rát Békés Itala játssza, az ő színészi jelenléte, anyanyelvi olaszismerete - hisz most már tudom, édesanyja polai születésű volt - nagyon sokat jelentett számunkra. (rk) Ki ír *7 7 cr kai?#« «<7 euBenV ni E ZZ E MEG AZ EMBER« Szfinx Évezredek óta dacol az időjárás viszontagságai­val a rejtélyes szfinx, őrzi a fenséges gizai pira­mist a homoksivatagban. A fáraó nyughelyét, a királyok temetőjét, csodálatra méltó kincsek rej- tekét. Sok ember feni fogát a kincsre, semmitől sem riad vissza, hogy megszerezze. Véletlenül keveredik bele a műkincskereskedők veszélyek­kel teli világába Erica Baron, az amerikai egyip­tológus. Olyasmit látott, amit nem kellett volna: a fölbecsülhetetlen értékű szobrot és egy gyil­kosságot. Ericát elsodorják az események, külö­nös kalandokba keveredik, amelyeknek résztve­vőiről sohasem tudja, ki melyik oldalon áll. A Szfinx Robin Cook regényéből készült. Az orvoskrimik mestere alaposan meglepte olvasóit, amikor szakítva a kórház és a fehér köpenyek vi­lágával, valódi „történelmi” krimivel rukkolt elő. A stílusa persze mit sem változott, briliáns mó­don adagolja a feszültséget, markában tartja az olvasót. A filmváltozat legfőbb erénye, hogy si­került mindezt megőriznie. (Vasárnap, RTL Klub, 20.00). -szig­I I t

Next

/
Oldalképek
Tartalom