Űj Dunántűli Napló, 1998. április (9. évfolyam, 90-118. szám)

1998-04-05 / 94. szám

Nem az edzőben keresik a hibát Varga Zoltánban bíznak Dunaújvárosban Közel másfél évvel ezelőtt tért vissza a magyar futball vérkeringésé­be, amikor a Ferencváros vezetőedzője lett, majd zajosra sikeredett távozása után az ősszel rövid ideig Kispesten felügyelte a szakmai munkát. Decemberben a nagyközönség számára váratlanul, a Dunaferr NB I B-ben szereplő együttesének szakosztálymenedzsere lett. Közben meglehetősen szélsőséges vélemények alakultak ki ró­la. Sokan az égig magasztalták szakmai hozzáértését, míg legalább ennyien megkérdőjelezték döntéseit, sőt akadt még olyan is, aki könyvben írta meg, miért nem szereti Varga Zoltánt. Az alapozás alatt nagyon tetszett a játékosok hozzáállása, szemlélete, de később mindez megváltozott. Komolyan mondom, most már azt sem tudom, van-e szemléletük A másodosztályban hat tavaszi forduló után a Dunaferr szereplé­se egyelőre nem felel meg az elő­zetes várakozásnak. A gárda első mérkőzését elveszítette, azóta két­szer győzött és háromszor meg­osztozott a pontokon aktuális el­lenfelével.- Sokkal többet vártam a csa­pattól - kezdi Varga Zoltán. - A felkészülés nagyszerűen sikerült, mindenkivel maximálisan meg voltam elégedve. A spanyolorszá­gi edzőtáborban nagyon jó körül­mények fogadtak minket, az idő­járás is ideális volt. Néhány nap­pal a bajnokság kezdete előtt ér­keztünk haza, és nagy széllel, sár­ral kellett szembesülnünk. A csapat nem találta a helyét az első találko­zón, 2-0-ra kikaptunk Pakson. Elő­ször azt gondoltam, hogy az átál­lás okozhatott nehézséget, de ké­sőbb sajnos rá kellett jönnöm, hogy nem erről van szó. Az alapo­zás alatt nagyon tetszett a játéko­sok hozzáállása, szemlélete, de a bajnokságban valahogy mindez megváltozott. Komolyan mondom, most már azt sem tudom, van-e szemléletük. A Dunaferr decemberben vezető­edzőnek kérte fel Vargát, ám a mes­ter kérte, hogy ebben a funkcióban hadd maradjon meg Gálhídi György, a felelősség azonban menedzserként őt terhelje. A két szakembert sokan féltették egymástól, talán nem is min­den ok nélkül.- Annak senki sem örül, ha valakit fölé helyeznek, éppen ezért Gyuri biztosan nem volt felhőtlenül boldog, hogy én ide­jöttem. Most viszont nincsen konfliktu­sunk egymással, a kapcsolatunkban nem érződik, hogy alá-, fölérendeltségi viszony­ban lennénk. Jobban kiegyenlítődik a munka, mint egy pályaedző és egy vezető­edző között, de a felelősség az enyém. A tavasszal nyújtott produkció után vi­szont megkerülhetetlen a kérdés: a Varga-Gálhídi páros tud-e együtt eredmé­nyes lenni? A vezetőség mennyire elégedett a munkával?- A csapat eddigi teljesitményével nem vagyunk elégedettek, a szakmai munkával viszont igen - fogalmaz Sólymos Ernő szakosztályelnök. - Varga Zoltánnal kap1 csolatban emberileg és szakmailag is csak kellemes tapasztalataink vannak. Kemény, korszerű edzéseket vezet, úgy látjuk, hogy a pedagógiai érzéke is átlag feletti. Jó a kapcsolata a játékosokkal. Velük viszont mi nem vagyunk elégedettek, és ha változ­tatás lesz a csapat körül, akkor az a játéko­sokat fogja érinteni, nem az edzőket. Ma­gyarországon általában az edzőkben kere­sik a hibát, mi nem így gondolkodunk. A feljutás nem kizárólagos célunk, viszont az sem érdekünk, hogy gyatra mérkőzéseket játsszunk. Néhány nappal a szakosztályelnök nyi­latkozatát követően Gálhídi Györgyöt levál­tották vezetőedzői tisztségéből, és helyére az addigi pályaedzőt, Fúrják Lászlót nevez­ték ki. Varga Zoltán viszont élvezi a vezető­ség bizalmát, és azt reméli, hogy a Dunaferr jövőre már az NB I-ben szerepelhet. Hogy vele vagy nélküle? Még nem tudni. A szerződése június 30-ig szól, a hosszab­bításról csak az idény végén tárgyal majd. A jövőjét illetően az egyetlen biztos pont az, hogy a rövidesen megalakuló Vargazoli FC fociiskolát vezeti majd. Abban biztosak lehetünk, hogy a tanítványainak aligha­nem „lesz szemléletük”. L.I. Tanuljuk a finn himnuszt Forma-1 Argentin Nagydíj: újra az Ezüst Nyilak? részesítette a poros országutakkal szemben. 1982-ben, a bajszos finn Jones és Reutemann hirtelen visszavonulása után a Williams-csapat- ban találta magát első számú pilótaként, és mivel a szezon során sorban kidőltek mellőle az esélyesek, (Giües Viüeneuve meghalt, Didier Pironi megnyomorodott) óriási mázlival világ­bajnok lett. A kis Häkkinen, J. J. Lehto és Mika Sala ek­kortájt kezdtek Forma-l-es karrierről álmodni, és sikerült is nekik eljutni álmaik színterére. Más kérdés, hogy a sikert eddig ugyancsak szűkmarkúan mérték számukra: amíg Häkkinen be nem ült a McLaren-Mercedes volánja mögé, az álom álom maradt. Úgy tűnik, Ron Dennis csapatfőnök Häkkinen sok évig tartó, kilátástalannak tűnő küzdelmét és kitartását szeretné honorálni az idei évvel, hiszen a csapattárs, David Coulthard Interlagosban sem szólt bele a győzelembe. Bár az sem kizárt, hogy Mika egyszerűen gyorsabb a skót legénynél, mert ilyen még a mai manipu­lált Forma-1-ben is létezik. Az Argentin Nagydíj, amióta 1995-től vissza­került a versenynaptárba, abszolút Williams- pályának számított: kétszer Damon Hill, tavaly Jacques Villeneuve nyert. Papíron most Häkkinen győzelme a biztos, a többieknek csak reménykedniük lehet, hogy másképp lesz. Nem mintha az eleddig oly sokszor peches Mikával bármi baj lenne, csak hát a nézősereg autó­versenyt szeretne látni, és azért mégis csak izgal­masabb, ha az élen „ölik” egymást, mint a 10. helyért zajló bármily ádáz Panis-Hill-Irvine csata. A fogadkozók - köztük Schumacher is - azt mondják, Imolától minden másképp lesz! Méhes Károly : idei vb-n már megszokott a kép: Coulthard I (balról) és Häkkinen a dobogó két felső fokán Argentina és a Forma-1 kapcsolatáról e sportág szerelmeseinek óhatatlanul is Juan Manuel Fangio neve jut eszükbe. A három éve elhunyt egykori volánművész máig egyedülálló módon, ötször lett a sportág világbajnoka. Tette min­dezt úgy, hogy minden évben más istálló színeiben (Alfa Romeo, Maserati, Mercedes, Ferrari) diadalmaskodott, pedig egész életében mindössze 51 versenyen indult. Mika Häkkinen még csak az első világbajno­ki címéért hajt, de a finn himnusz dallamai már kezdenek ismerősen csengeni, Mika egyre gyakrabban szerepel a dobogó legfelső fokán. A rallys dinasztiákról elhíresült Finnországban Keke Rosberg volt az első nemzetközileg is szá­mon tartott pilóta, aki a betonpályákat előnyben Jordan Bemutatkoznak a vb csapatai (V.) A skót és az angol, valamint a magyar és az osztrák váloga­tott vetélkedéséhez fogható csak egy van még Európában: a belga és a holland válogatott párviadala. A két csapat több mint százszor csatázott már egymással, de ami még ennél is érdekesebb: az utóbbi időszakban szinte mindig „összeakad­tak”. Világbajnokságon (vagy vb-selejtezőn) már tizenhá­romszor randevúzott a két csapat, s a mérleg a hollandok szempontjából kedvező (6 győzelem, 3 döntetlen, 4 vere­ség). Miután a franciaországi világbajnokságon is keresztezi majd egymás útját Guus Hiddink és Georges Lekens váloga­tottja, a tréfásabb kedvűek már megjegyezték: csak azért ke- ‘ rülte el a két válogatott egymást a 2000-es Európa-bajnokság selejtezőin, mert rendezőként nem kell kvalifikációs mérkő­zéseket játszaniuk. A belga válogatottat a vb-re vezető Lekensszel szemben egyetlen kritika fogalmazódott csak meg, hogy a kétségtelenül szükséges fiatalítást nem vállalta. Jól példázza a mai belga fut­ball állapotait, hogy az 1997-es esztendő legjobb belga játé­kosa a 37. születés­napjához közeledő Franky Van der Elst lett. A többiek közül is a cserekapus Van de Walle, a védő De Roover, Smidts, Van Meir, Verstraeten, a középpályás Bofftn, Borkelmans, Degryse és a Leekensszel egyelő­re hadban álló Scifo, valamint a csatár Nilis és Staelens is elmúlt már har­mincéves. , A kétszeres vb-ezüstérmes (1974, 1988), és Európa-bajnok (1988) holland csapatnak az Ajaxra és az egykori Ajax- játékosokra épített gárdája erősebbnek tűnik: az év játékosá­nak választott Jaap Stamon és az ugyancsak eindhoveni Coczon kívül nincs is a tervezett kezdőcsapatban (Van der Sár - Reiziger, Siam, F. De Boer, Bogarde - R. De Boer, Seedorf, Cocu - Kluivert, Bergkamp, Overmars) olyan, aki valaha né. futballozott volna az amszterdami szuperklubban. Mexikó labdarúgó-szövetségének vezérkara gyengének minősítette Bora Milutinovics válogatottjának selejtezőbeli produkcióját, ezért az edzőt elmozdították a helyéről, s kinevezték Manuel Lapuentét. Ő a veteránok sokaságáról derítette ki, hogy nem is nélkülözhetetlenek, Jorge Campos, Garda Aspe, Luis Garda, Luis Alves, Benjamin Galindo helye vált egyszeriben kérdé-, sessé. Ugyanakkor Lapuente integrálta a csapatba az 1996-os olimpiai válogatott néhány (akkor még nem is meghatározó szerepet betöltő) tagját, s a hazai liga legtehetségesebb fiatal­jait. Azóta a csapat leszerepelt a szaúd-arábiai Konföderációs­kupán, viszont a februári Aranykupán újra a térség bajnoka lett. Február végén találkozott a csoportellenfél hollandokkal Miamiban: az európai gárda 3-0-ás vezetés után 3-2-re nyert. A koreai válogatott már jóval a selejtezők zárása előtt ki­vívta a vb-részvétel jogát. Ez természetesen óriási örömet vál­tott ki a focit rendkívül kedvelő távol-keleti országban. A 2002-es világbajnokság társrendezői nem győzik hangsúlyoz­ni, hogy a mexikói, az olaszországi és az amerikai torna után újra részt vehet a földkerekség első számú sporteseményén * válogatottjuk, s ez unikum az ázsiai labdarúgás történeté­ben. A válogatott néhány tagja egyébként Japánban fut- ballozik. Közülük a csapat kapitányát, Hong Mjung Bót tartják a legtöbbre, ő a Bellmare Hiratszuka játékosa. Egyes vélemények szerint Ázsia egyik legjobb hátvédje. A legnagyobb karriert viszont egy csatár, Szuh Jung Von csi­nálta. A 27 éves támadó másfél millió dollárért a francia első , osztályban szereplő Racing Strasbourg csapatához került. A koreaiak remélik, továbbfejlődve a következő, hazai vb-n már meghatározó tényezők lehetnek majd. E-csoport (Hollandia, Belgium, Dél-Korea, Mexikó) Dél-Korea-Mexikó: június 13., 17.30, Lyon Hollandia-Belgium: június 13., 21.00, Saint-Denis Hollandia-Dél-Korea: június 20., 21.00, Marseille Belgium-Mexikó: június 20., 17.30, Bordeaux Hollandia-Mexikó: június 25., 16.00, Saint-Étienne Belgium-Dél-Korea: június 25., 16.00, Párizs profi golfozó lesz Semmi kétség: Michael Jordan a jelenkor leg­nevesebb sportolója. Sok szakember úgy vé­li, ha az amerikai profi kosárlabdázás szuper­sztárja (vagy ahogy a nagy pályatárs, Larry Bird mondta róla egy ízben: „Ő Isten, spor­toló bőrébe búj­va”) egyszer be­fejezi a pálya­Jordan mozdulata már a profikat idézi futását, akkor ha­marosan befelleg­zik az NBA-nek. Lehet, de nem szabad feledni, Jordan egyszer már abbahagyta a kosa- razást, de hogy azért fenntartsa ma­ga iránt az érdeklő­dést, a másik ameri­kai sportágba, a ba- seballba kóstolt bele - finoman fogal­mazva, nem éppen átütő sikerrel. Aztán újból visszatért a palánkok világába, és a Chicago Bullsot minden korábbinál magasabb csú­csokra juttatta. Most azonban, immár messze túl a harmincon, a Legek Ura - vagy ahogy angolul mondják: His Aimess - is érzi, felette sem múl­nak el nyomtalanul az évek. Beje­lentette: az idény végén immár véglegesen szögre akasztja a kosarascsukát. No, ennek a hír­nek köszönhetőn a minap meg­dőlt az NBA-nézőcsúcsa. Az at­lantai Georgia Dome-ban 62 046 helyi néző zsúfolódott össze, hogy személyesen búcsúzhasson el a sportág félistenétől. Igaz, az is kitudódott, Jordan ismét csak a kosárlabdának fordít hátat, a sportolásnak nem. A sze­zon után profi golfozónak áll. Ta­lán nem utolsósorban amiatt, mert ezt a sportágat űzi jó barát­ja, a „szakma” első számú színes bőrű csillaga, Tiger Woods is. 4 / 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom