Űj Dunántűli Napló, 1998. április (9. évfolyam, 90-118. szám)

1998-04-29 / 117. szám

10 Dlinántúli IHapló Háttér - Riport 1998. április 29., szerda A népművelő és a farkas pofonja A 31. évet tölti a Mecseki Kulturpark vezetőjeként dr. FUlöp István. Szinte ő maga az intézmény szimbóluma, amely a legnépszerűbb közművelődési objektum Dél-Dunántúlon. A három évtized alatt 10 millió látogatója volt a vidámparknak, a gyermek-közlekedési parknak, az állatkertnek, az akvárium-terráriumnak. Immár csak az utóbbi kettő tartozik a kultúrparkhoz, az igazgató pedig nyugdíjba készül. Egy farkas az oka, hogy nem kívánja kitölteni megbízása idejét. Irodájában nincs egyetlen ki­tömött állat sem. Amíg emele­tes házban lakott, még csak aranyhalakat sem tartott otthon. Most a kertes házuknál van két kutyájuk, mert nem tudtak egyezségre jutni a fajta tekinte­tében a feleségével. A neve előtti „dr”-ből min­denki arra következtet, hogy alighanem állatorvos. Pedig pedagógus, népművelő, jogász. Harmincegy évesen, 1968 feb­ruárjában - népművelési fel­ügyelőből - lett a kultúrpark igazgatója. A horvátországi kis faluban, Budákovácon született. A há­ború sodorta át a Dráva innenső oldalára: először Somogytamó- cára, aztán Bogdácsára.- Ötéves koromban édes­apám meghalt a világháború­ban. Van két öcsém. Édes­anyám apja csodálatos nagy­apánk volt, aki igyekezett min­denre megtanítani minket. Iránymutató lett az életemben, hogy mindennap egy kicsit újra kell kezdeni az életet. Ezt külö­nösen megtanultam 1956 után, amikor azt hittem, hogy minden elveszett számomra is, mert azt mondták: soha főiskolát nem végezhetek. Ennek ellenére el­végeztem a tanítóképzőt, a jog- tudományi egyetemet és közép­szintű állattenyésztői képesítést is szereztem. — Mit csinált 1956-ban?- Igazából semmit, amit utó­lag hősiesnek állíthatnék be. Csak egy tisztességes huszon­éves magyar gyerek voltam ak­koriban, akinek volt vélemé­nye, aki beleesett az élet sűrű­jébe, aki szerette volna a válto­zást. Ettől forradalmár lettem volna? Nem hiszem. Az lehetett a bűnöm, hogy járt a szám. Ki­rúgtak a Pécsi Tanárképző Fő­iskoláról - ahol magyar-szerb- horvát szakon tanultam -, és amikor fellebbezni mertem, az összes felsőfokú oktatási in­tézményéből kitiltottak. Aztán később visszavonták. Jöhettem volna újra Pécsre is, de makacs voltam: ha kirúgtak, akkor ide vissza nem jövök. Később mégis megkaptam az elégtételt a sorstól: rövid időre óraadó voltam a főiskolán. A feladat sok álmatlan éjsza­kákat okozott a 30 év alatt.- Mégis máig áldom azokat, akik nekem ezt a pozíciót an­nak idején felkínálták. Lénye­gében azt csináltam 30 éven át, amit szeretek, és - ahogy mon­dani szokás - még fizettek is érte. Szerintem a szórakoztatás, a pihenés is fontos az ember számára, ennek teret adni köz- művelődési funkció. Én mindig így tekintettem a vidámpark szerepét, különösen akkoriban, amikor a szabadtéri színpadán táncos, zenés programokat ad­hattunk országos hírű előadók­kal. A gyermek-közlekedési park révén pedig a pedagógus vénám kamatozhatott újra. Az állatkert volt mindig is a titkos kedvence. Az ismeretter­jesztő funkciója miatt a nép­művelés speciális, de nagyon fontos terepének tekintette.- Nem vagyok afféle állat- simogatós zoo-igazgató. Az én dolgom az, hogy az állatok a gazdasági körülményekhez ké­pest a maximális ellátást meg­kapják: ha nincs hús, akkor is legyen, ha nincs takarmány, akkor is legyen, ha elromlott a vezeték, akkor is legyen víz. Arra büszke vagyok, hogy a mi kertünkben soha nem kellett éhezniük az állatoknak. Nem kellett fázniuk sem, mert meg­oldottuk a fűtést. Viszont a hely eredendő szűkösségén itt Misi­nán nem lehet tágítani. Az állatkertben mindig volt és van valami változás: új állat­ház, vagy kifutó, vagy valame­lyik felújítása készült el, egy- egy újonnan érkezett, vagy új­szülött állat.-Emlékszem, az első itteni napomon az állatkertvezető kol­légával veszekedtem, hogy mi­ért nincsenek kitéve az ismertető táblák. Nem szégyellem beval­lani, több állat felismerése is gondot okozott az első napok­ban. De elképzelhetetlennek tar­tottam, hogy az igazgató ne tudja, mikor, melyik állatról van szó és arra mi a jellemző. Búj­tam a szakkönyveket és folyton kérdeztem. És mostanában is folyton kérdezek, mert ezt a szakmát csak tanulni lehet, de megtanulni sohasem.- Volt kedvenc állata a har­minc év alatt?- Hajdan kísérletképpen egy pulival a saját kölykeivel együtt neveltettünk fel két aranysakált és Bizsut, a farkaskölyköt. Fi­gyeltük, vajon melyik hat a má­sikra: a háziállat, vagy a vadál­lat. A kutyák megmaradtak há­ziállatnak, a sakálkölykök ivar­érett korukig szinte háziasított­ként megszelídültek, de utána visszavadultak, a farkaskölyök viszont felnőve sem. Utána sokszor birkóztunk. Csodálatos kapcsolatunk volt. Ha valami baj támadt a farkasketrecen be­lül, mindig én mentem be. Soha nem okozott problémát, pedig egyébként kutyafóbiám van. Ha meglátok az utcán egy nagy testű ismeretlen kutyát, átme­gyek a túloldalra.- Miért a jogi doktorátust, és nem valamilyen szakirányú végzettséget szerzett?-A háború után, de később is rengeteg elkallódott gyerek­kel találkoztam. Úgy képzel­tem: a pedagógus és a jogi vég­zettség jól kiegészítheti egy­mást, ha elesett embereken aka­runk segíteni. Azért is hagytam el a pedagógusi pályát, mert a tanácsi apparátusban megen­gedték, hogy jogot tanuljak. Közben lettem a kultúrparkban igazgató. Gondoltam rá, hogy elvégzem az agrártudományi egyetemet, vagy valami hason­lót, de a meg­előző tíz év­ben a munka mellett fo­lyamatosan tanultam. Éj­jel, amikor már a család nyugovóra tért, a kony­hában magoltam a tananyagot háromig. Belefáradtam már ebbe. Egyébként is rájöttem, nekem elsődlegesen nem ez a dolgom. Hinnem kell azokban a kollégákban, akik ezt a szakmát tanulták. Nem hiszem, hogy jobb igazgató lettem volna, ha állatorvos, vagy állattenyésztő vagyok, mint így. Autodidakta módon is sokat lehet tanulni. 1984-től 1995-ig a Magyar Állatkertek Szövetségének el­nöke is volt. Ebben a tisztség­ben is élharcosa volt a bizton­ságnak. A doktori disszertáció­ját is a vadállattartás veszélyei­nek jogi következményeiről írta. Aztán a sors furcsán hono­rálta az igyekezetét: az 1995-ös farkas okozta tragédiával.- Szörnyű, furcsa és példát­lan eset. Nagyon sajnálom a történteket. Ami engem illet, átélhettem, hogy nem mindig az kapja a pofont, aki kiér­demli. Egyébként meggyőző­désem, hogy a farkas is áldozat volt ebben az ügyben. Az eto­lógiái ismeretek szerint úgy vi­selkedett, amire még nem volt példa, és ami szinte kétségessé teszi, hogy egyáltalán a farkas volt-e a „tettes”. Ezt azonban a vizsgálat nem zárta ki. Ám ha mégis a farkas volt, akkor em­beri közreműködés kellett ah­hoz, hogy kijusson ketrecéből. Ezt a valakit azonban semmi­féle vizsgálat nem tudta felderí­teni. Ahogy annak az okát sem, hogy néhány hónappal később miként jutott be a lépfene az ál­latkertbe, amikor járvány nem volt sehol. És a birkáknál és a szarvasmarháknál jellemző lép­fene hogyan került be a pu­mákhoz, a vidrákhoz? Kik le­hettek a „jóakaróink”? Erre sem derült fény. E két eset arra indított, hogy ne maradjak to­vább a nyugdíjkorhatár betöl­tése után - fűzi hozzá. Szerencsés embernek vallja magát egy rendhagyó okból.- Mindig remek közvetlen felettes főnökeim voltak, jó volt velük együtt dolgozni. Úgy gondolom, ezt elég kevesen mondhatják el négy évtizedes pálya után. Tudod milyen jó do­log, ha hagynak dolgozni, de különben ott érezheted mögöt­ted a főnökeidet, akik kiállnak melletted, ha szükséges? — dobja fel a költői kérdést. Nyugdíjasként sem fog unat­kozni, noha nem akar semmi­féle mellékállást.- Aki kíváncsi a tapasztalata­imra, véleményemre, annak se­gítek, de minden kötelezettség nélkül. Egyébként befejezetlen még a ház, amit saját kezemmel építettem. Van 200 négyszögöl kertünk gyümölcsfákkal és sző­lővel, meg ugyanakkora udvar. Szeretek kertészkedni. Két fiam van. A nagyobbik népművelő, az ifjabbik közgazdász. És van két unokám. Nincs fontosabb és csodálatosabb program, mint velük foglalkozni. Egyet nagyon szeretne meg­érni. Az olyan, vagy még na­gyobb élmény lenne, mint 1985-ban az akvárium-terrá- rium létrehozása volt: a szafari park, amelyre már 1982-ben benyújtották a terveket.- Boldog lennék, ha az ava­tásán az unokáimnak, déduno­káimnak elmondhatnám: ebben a mi munkánk is benne van. Dunai Imre Az állatkert az egész család számára kellemes kikapcsolódást nyújthat fotó: wÉber t. A terrárium tizenhárom éve fogadja az érdeklődőket Erdemes-e kutatni földönkívüli intelligenciát? Dr. Alistair Glasse, az Edin­burghi (Skócia) Királyi Ob­szervatórium munkatársa azt állítja, hogy a következő ne­gyedszázadon belül meg fog­ják találni az értelmes földön­kívüli lényeket, sőt felveszik velük a kapcsolatot. A jeles tudós optimizmusát a Darwinról elnevezett, több mint egymilliárd dolláros új kutatási program táplálja, amelynek egyetlen célja van: eldönteni végre, hogy érde­mes-e egyáltalán kutatni a földönkívüli intelligenciát. Pontosan fel fogják mérni, hogy az elvileg elérhető tá­volságban lévő bolygóknak van-e oxigén- vagy ózonréte­gük, ami az élet nélkülözhe­tetlen feltétele? Az Európai Űrkutató Ható­ság, az ES A 2015-ben egy Ariane-5 típusú rakétával öt kis infravörös távcsövet küld majd a világűrbe, amelyek két évig távolodnak a Földtől. Végül eljutnak naprendsze­rünk külső peremére, ahonnan körbe fogják pásztázni gala­xisunkat. 640 millió kilomé­terre a Naptól infravörös szemüket nem fogja már el­homályosítani semmilyen por vagy űrszemét. Az infravörös teleszkópok olyan tiszta fel­vételeket készítenek majd, amilyeneket csak a naprend­szeren belül sikerült készíteni eddig. A tervek szerint ezek a táv­csövek négy évig folytatják felderítő munkájukat, és ez idő alatt 120 naprendszer bolygóállományát vizsgálják meg. Azért ennyit, mert a mi galaxisunkban 120 naprend­szert ismerünk pillanatnyilag. De azt még nem tudjuk, hogy ezeknek egyenként hány bolygójuk van. Torokszorító lista Összeszorul az ember szívé- torka: az utóbbi két évben el­tűnt, brutálisan meggyilkolt kislányok, kisfiúk képét kö­zölte a Stem magazin. A német rendőrség is tehe­tetlennek látszik a gyermek- gyilkosok fölkutatásában. Egy „szakmájától” megun­dorodott volt gyermekkeres­kedő eskü alatt vallotta a bí­róságon: a berlini állam- ügyészség már 1993-ban tu­dott arról, hogy a német fővá­rosból elcsábított, vagy egy­szerűen kilopott fiúkat gyer­mekkereskedők Rotterdam­ban, Amszterdamban és Antverpenben bocsátották áruba - szexuális célból. A német hatóság cáfolta, hogy ilyen információja lett volna. A Berliner Morgenpost ér­tesülése szerint a helyi rend­őrségnek és ügyészségnek tu­domása van arról, hogy német fiúgyerekeket adtak el hol­land és belga pederaszta-bor- délyoknak. Marcel Vervloe- sem, a belga polgári kezde­ményezés vezetője állítólag 7000 oldalnyi (!) terhelő bi­zonyítékot bocsátott a német hatóságok rendelkezésére. De a dokumentum nem találtatott elég hitelesnek . . . Az EUCOTEQ Network Corporation vezető európai elektronikai gyártó cég, melynek központja Finnországban van. A konszern forgalma 1996-ban 200 millió USD volt. A cég számítógépekhez, ipari és fogyasztási elektronikai berendezésekhez gyárt késztermékeket és részelemeket. Az EUCOTEQ 1998-ban egy új, modern elektronikai gyárat épít Pécsett, közép-európai piacra szánt termékek gyártására. ÚJ PÉCSI VÁLLALATUNKHOZ KERESÜNK MUNKATÁRSAKAT:- Minőségbiztosítási mérnök *- Elektronikai termékfejlesztő márnök/technikus *- Villamosteszt-mérnök/technikus *- Gyártmánytechnológus *- Automatizálási villamos technikus *- Üzemmérnök- Biztonságtechnikai mérnök/technikus- Automatikusrendszer-karbantartó mérnök/technikus- Műhelyvezető gépészmérnök/technikus Elvárások: felsőfokú/középtokú műszaki végzettség többéves tapasztalat elektronikai iparban a *-gal jelzetteknél az angol nyelvtudás feltétel, a többinél előny. Pályázatukat az alábbi címre kérjük május 10-ig elküldeni: ELC0TEQ Kft. Dúsa Ágnes 7625 Pécs, Majorossy u. 36. 72/324-124 i i l f

Next

/
Oldalképek
Tartalom