Űj Dunántűli Napló, 1998. április (9. évfolyam, 90-118. szám)
1998-04-26 / 114. szám
Ha kiléphetne a skatulyából, legszívesebben politikai műsorokat készítene Aki sohasem hiányozhat Péntek, délután öt óra. A hét elejénél jobb hétvégében reménykedő emberek szállnak le a villamosról, nem messze onnan, ahol a dombra vivő utca aljában elegáns, középkorú ikerház áll. Itt él Vágó István, azaz A VÁGÓ. Zakóban fogad, ami tőle természetes. Az ismerkedésen gyorsan túl vagyunk.- Miért én? Nálam vannak érdekesebb televíziós személyiségek. Újabb arcok.- Egyet tessék mondani.- Például Stáhl Judit, aki ingatlanforgalmazó, mestercukrász és rendező, meg mindaz, ami látszik írelőle. Netán úgy gondolja, a nők sorsa kevésbé érdekli az olvasót?- Vágó István pedig mérnök, meg az, ami látszik. És mi nem látszik?- A szlndarabíró. Mert már azt is csináltam. írtam egy darabot, be is küldtem a Radnóti Színház egyfelvonásos-pályázatára. Arra is emlékszem, hogy akkor Bacher Iván nyert.- Jobb volt?- Egykori barátom, Galsai Pongrác, átlapozva korszakos művemet, csak annyit mondott: ilyen rosszat régen olvasott.- Pedig ő egy kedves, jóindulatú ember volt.- Igen. Tehát beláttam, hogy a dialógusírás nem az én világom.- Emlékszik még, miről szólt a darabja?- Hogyne. Egy idős házaspár lakáshirdetéseket ad fel, pedig esze ágában sincs bármit is eladni. Jelentkezik egy fiatal házaspár. A fiú apja valaha rosszban volt az idős úrral...- Ennyi volt az írói karrier?- Ennyi. Valamivel tovább tartott a műfordítói, bár abban sem arattam túl nagy sikereket.- Pedig, hajói tudom, hét nyelven beszél.- Ezt nehéz eldönteni, mármint azt, hogy mikortól számít egy nyelv bírása nyelvtudásnak. Felsőfokú nyelvvizsgám négyből van, ez tény. De például oroszból nincs, viszont tudok beszélni. Annak idején, amikor arról volt szó, hogy hová kerülhetek ki dolgozni, természetesen orientálni lehetett a döntnököket azzal, hogy milyen nyelvet tanult meg az ember. így én az orosz helyett inkább a franciát, a spanyolt és a portugált részesítettem előnyben.- Ahá, szóval brazilos! Jó futball, szép nők, miegymás.- Valami műfordításról érdeklődött a szerkesztő úr...- Ha a nőkről nem beszélhetünk, akkor legyen műfordítás...- Valamikor régen lefordítottam egy könyvet a Rakéta regényújságnak. Az volt a címe, a Keselyű hat napja.- Ha jól rémlik, csak három.- Az a film címe volt. Az eredeti még hat nap volt. Ez a könyv úgy készült, hogy sok évvel a Vágó István a Ki kicsoda szerint 1949 februárjában született, dolgozott a Chinoinban, és a Medimpexnél, aztán a Riporter kerestetik című vetélkedőn elért sikere újságíróvá avatta. Vezetett ismeretterjesztő műsorokat, könnyűzenei programokat, de az igazi sikert és népszerűséget a vetélkedők hozták meg számára. A néző szemében ő lett a művelt, intelligens és sokoldalú Vágó. Rakéta-beli publikáció után felhívott a kiadó, hogy szeretné megjelentetni könyv alakban is. Örömmel hozzájárultam, aztán amikor megküldték a tiszteletpéldányt, elborzadtam. Egy nyelvileg ép magyar mondat nem volt benne.- Belejavítottak?- Ugyan! Ilyen nyelvi fenomén voltam tizenöt évvel ezelőtt magyarból.- Grétsy professzor úr kezébe is eljutott a műremek?- Remélem, nem. De vele amúgy is volt már bajom mindjárt az ismeretségünk legelején. Most, hogy a legnagyobb barátságban dolgozunk együtt évek óta, szinte vicces, hogy majdnem miatta nem kerültem a pályára.- Előbb talán arról, egyáltalán miért akart a pályára kerülni? Adott egy huszonhét éves fiatal vegyészmérnök, tisztes karrier reményében. Miért akart riporter lenni? Csak, mert volt egy „kerestetik”?- Szó szerint. Mint ahogy a drámapályázatra sem azért küldtem darabot, mert mindenáron író akartam lenni. Ebben is elsősorban a megméretés érdekelt. Valami, ami még nem volt az életemben.- Hajói emlékszem, negyedik lett...- Rosszul emlékszik. A tizenkettő között kiestem, éppen Grétsy tanár úr szigorú bírálata miatt.- Ki nyert?- Puch Tamás. De az igazi sztár az Déri Jancsi lett közülük.- Sajnos múlt időben. Jelen időben Vágó István a tévés sztár.- Ki tudja, mi a sztárság.- Ön nem tudja?- Én nem. Dolgozom. Vitray találta ki, talán a fejem miatt, hogy vetélkedőt vezessek. Ezzel el is készült a szép nagy skatulya.- Amiben láthatóan jól érzi magát.- Miközben soha semmi ilyesmiben nem vettem részt, és civilben semmilyen agytornát nem űzök.- Most jön az egypontos kérdés. Kíváncsi vagyok, kitalálja-e, mi az.- Egypontos. Akkor az, hogy én milyen eredményt érnék el a vetélkedőnkön?- Egy pont.- Ez, őszintén szólva, nem érdekel. Viszont arra már gondoltam, hogy milyen lenne megmérkőz- tetni a világon működő műsorvezetőket egymással. Bizonyára tudják, hogy ez a vetélkedő több országban is létezik. Az jutott eszembe, hogy egyszer talán összehozhatnánk a műsorvezetők versenyét. Mondjuk úgy, hogy a verseny angolul folyna... Ennyi előnye lenne az angol kollégának, viszont cserébe ezért csupa olyan kérdés szerepelne, ami nem angolszász tematikájú.- Első lektora vagyok az ötletnek?- Első.- Kiválónak tartom. Ha ilyen ötletdús ember, miért nem láthatunk többet az ötleteiből?- Remélem ennek is eljön majd az ideje, de kétségtelen, hogy ez most nehezebb, mint régen volt. Ez a médiavilág jogtisztább, mint korábban volt, amikor mondjuk a Glücksradból és a Mindent vagy semmitből összeállhatott a Kerékbár című játék. Most így nem lehetne, a hazai ötleteknek pedig nehezebb támogatót találni.- Ez elég szomorú.- Egyúttal természetes. Vegyünk egy példát. Megkeresek egy nagy multinacionális céget valamilyen ötlettel, azok meg csak rólam nem tudják ki vagyok, meg az ötletemről, hogy mit ér. Ha viszont azt mondom nekik, hogy itt van ez a dolog, amit ismerhetnek Amerikából, vagy Nyugat-Eu- rópából, s azt a kintit is önök támogatják, akkor bólintanak és adják a pénzt. Ezzel számolni kell, mert ez a helyzet, úgy gondolom sokáig nem változik meg.- Mégis, ha most valaki azt mondaná, szabad a gazda, mit csinálna a legszívesebben?- Először is egy olyan műsort, amiben bizonyítási kényszer alá vonnám a sok természetgyógyászt, bioenergetikust, asztrológust és hasonlót. Én ugyanis nem hiszek az ilyesmiben és azt gondolom, hogy az ország butításában élen járnak ezek az urak. Persze megadnám nekik a bizonyítás lehetőségét. Ha a tisztelt energetikus azt mondja, hogy vigyem át az ágyam máshová, mert ott kisebb a sugárzás, akkor megkérdezném tőlük, mihez képest kisebb, s megméretném egy másik kollégájával is. Tehát nem abból indulnék ki, hogy juszt se hiszek nekik, de mindenképpen úgy vágnék bele a beszélgetésbe, hogy tessék minket meggyőzni.- A másik?- Szeretnék beszállni a politikaiműsor-ké- szítésbe. Először is azért, mert a politikusok fontosak, a munkájuk rendkívüli hatással van mindnyájunk életére. Másodszor: a politikus minden szereplése alkalmával a nézőt szeretné megnyerni. Én nem általános elvekről beszélgetnék velük, nem is arról, hogy szeretik-e az állatokat, vagy sem, hanem feladnék egy-egy konkrét problémát. Egy megoldandó esetet, amellyel kapcsolatban néhány perc alatt ismertetniük kellene a szerintük helyes megoldást.- ...s a győztes nyer egy autót.- A győztes nyer egy csomó szimpatizánst. Mert ne feledje, a politikusok állandó szerepeltetésének vannak gazdasági okai is. Ők azok az ismert emberek, akik majdnem mindig hívhatók, s ezt mindig ingyen teszik. Ilyen egyszerű.- Ön nemsokára ötvenéves lesz, elismert ember, ráadásul az a fajta, aki nyugalmat áraszt magából. Én szívesen látnék egy ilyen elnököt, mondjuk az MTV élén.- Én nem látnám szívesen magamat. Nem vállalnám.- Programigazgatóságot sem?- Azt sem. Különben én jelenleg is vezető vagyok. A tv2 szórakoztató műsorainak főszerkesztője. Ennyi nekem elég.- Ezenkívül csak a basszusgitárosi státusát -tartja meg a Favágók együttesben. Én a névből arra következtettem, míg nem láttam önöket, hogy csupa lelkes amatőr.- Mégiscsak jobban tette volna a szerkesztő úr, ha valaki mást keres fel ma délután. Heilig, Makrai, vagy Gallai, mint amatőr... Huh!- Nem rájuk gondoltam.- Hanem rám. Tudja mit? Ezek az emberek megmondanák, ha én kilógnék a sorból. Eddig nem szóltak. Igyekszem mindenütt olyanokkal dolgozni, akik nemcsak munkatársnak, hanem kontrollnak is jók.- író, szerkesztő, zenész, néptanító... Valami még hiányzik a sorból.- Mire gondol?- Politikára. Nem politikai műsorra, politikai szereplésre.- Van néhány politikus barátom, akiknek szívesen adok baráti tanácsot, természetesen azzal kapcsolatban, hogyan kell szerepelniük. Érkeznek hívások ennél nagyobb szerepvállalással kapcsolatban is. Ma is keresett az egyik párt, hogy lépjek be közéjük. Ezt két okból nem teszem. Az egyik, hogy kereskedelmi televízió munkatársainál ez nem szokás, a másik ok legalább ilyen fontos: én nem tagtársban, nézőben gondolkodom. Siposhegyi Péter „Eri nem tagtársban, nézőben gondolkodom... ” t i
