Űj Dunántűli Napló, 1998. április (9. évfolyam, 90-118. szám)
1998-04-22 / 110. szám
1998. április 22., szerda Háttér - Riport Dünántúli Napló 17 tövében Pécsi tükeség a szökőkút Babits Mihály meghatározása szerint Magyarországon vannak porvárosok, és vannak borvárosok. Pécs egyértelműen az utóbbiak közé tartozik. Április 19. óta köztéri műtárgyba formálódott jelképe van a borhoz és a szőlőhöz kapcsolt „pécsi tüke” fogalomnak. A Citrom utca öblében felavatott diszkót a mindenkori pécsi polgárnak kíván emléket állítani sajátos szimbólumrendszerével. A pécsi tüke fogalma azonban elhomályosult eredetű, némiképp tartalma is elbizonytalanodott. Vagyis éppen megérett az idő megújítására. Ez is volt a szándék. Hajdan ugyanis az számított pécsi tűkének, aki pécsi születésű polgár volt - esetleg három generációs családi gyökerekkel - és legalább 40 tőke szőlőtulajdonnal bírt a város határában. A 3,5 méter átmérőjű medencéből 3,80 méter magasra oszlopszemen emelkedő szőlőtőke Pécs legújabb köztéri műalkotása, amely a cégek közadakozásából épült. A Zsolnay Porcelángyárban készített pirogránit- ból épült diszkót helye önmagában jelkép: még az ódon városfalon belül van, a Zsolnay díszítő elemekkel pompázó postapalotával szemben csobog a vize; ott, ahol a Citrom utca betorkollása terecskévé öblö- södik. Külön érdekesség egyébként, hogy már az előkészületek idején többféle meghatározás él róla egymással párhuzamosan és békességben: diszkót, csobogó, szökőkút, emlékmű, szobor. Voltaképpen mindegyik igaz rá egy kicsit. Április 19-éig, Zsolnay Vilmos, a leghíresebb pécsi tüke születésnapján tartott avatóünnepségig a diszkót művész-alkotója, Fürtös György keramikus számtalanszor mesélhette el, mi mit is jelképez a szobron:- Ősi motívumként szőlőindák kapaszkodnak enyhe haj- lással csavarodva egymásba oszlopszerűen. Gyökerei a helyhez való ragaszkodást jelképezik. Az oszloptető oldalában a rügyek, a szőlőfürtök a bő termést, a jövőt jelképezik a klasszikus oszlopfőkre is utalva. (Talán a siőlőhonosító római korra is jelzés.) Az oszlopfő tetején csobogó forrás természetesen a várost vízzel éltető Tettye patakot szimbolizálja. A medence belső kavicsburkolata pedig azt, hogy az esők idején a víz rendszeresen hordta (hordja) le a hegyoldalról az apróbb köveket a város utcáiba.- Vajon az alkotó maga is pécsi tűkének mondhatja magát a fogalom eredeti értelmében?- Pécsi születésű vagyok, miképpen a szüleim is, de a kellő számó szőlőtőkét nem tudnám felmutatni - szerénykedik a gratulálok fogságában. Hogy milyen jelentős volt a szőlőművelés Pécs életében még 150 évvel ezelőtt is, az iparosodás hajnalán, arról Haas Mihály 1845-ben megjelent „Baranya” emlékirata tanúskodik. Akkor a 14 600 lakosó város határában 2480 hold volt szántóföld, 257 hold a házhely és kert, 1805 hold a rét, 788 hold a legelő, 5020 hold az erdő és 1745 hold szőlő! Tehát minden lakosra 687 négyzetméter szőlő jutott akkoriban. Bezerédy Győző helytörténész, „Németnek Bécs, magyarnak Pécs” című legújabb munkájában írja: „A szőlőterületeket dűlők kötötték össze egymással és a várossal. A pécsi szőlősgazda, a „tüke” mindennapi útja erre vezetett. A szőlőnek, azaz a bornak, valamint a gyümölcsnek mindig nagy becsülete volt Pécsett. Mindenki értett hozzá és nem is számított igazán helyinek az, akinek nem volt kisebb-na- gyobb szőlőterülete. Bezerédy Győző említi ugyan a tüke kifejezést, de az általa feldolgozott és idézett visszaemlékezésekben leírásokban nem is szerepel. — Vajon büszke volt-e a tüke- ségére a pécsi polgár? - kérdeztem a helytörténészt, aki egyébként nagy lelkesedéssel dicséri a Tüke-díszkót ötletét és az alkotók szándékát.- A mólt században még nem találtam a nyomát a pécsi polgárra vonatkozóan annak a fogalomnak, hogy „tüke”. Valószínű, hogy a fogalom csak a XX. században született, de legkorábban legfeljebb a filo- xéra mólt századi pusztítása utáni szőlő-újratelepítés idején. Akkor viszont már a pécsi szőlőművelés meg sem közelítette a korábbi méretét és jelentőségét a város életében. Korábban ebben a városban valaki vagy szőlőtulajdonos volt - lett légyen bármilyen hivatása, foglalkozása -, vagy szegényebbként szőlőművelő napszámos. A pécsi polgár azonban nem arra volt büszke, hogy „tüke” - így nevezeték Pécs környékén a szőlőtőkét hajdan - hanem arra, hogy beírták a polgárok könyvébe Pécsett a városházán, és erről kiállítottak egy levelet a számára. A könyvbe való beírásnak persze volt vagyoni cenzus feltétele is, és a vagyonnak akkoriban lényeges eleme volt a szőlőtulajdon. Az a beszédfordulat, hogy „én jobban tudom, mert én pécsi tüke vagyok”, úgy 60-70 éve terjedt el. Alighanem annak hatására történt, hogy a város népessége felduzzadt a betelepülések által. Az a kikötés, hogy az a pécsi tüke, aki pécsi születésű polgár és itt szőlővel bír, különös furcsaságokat okozna manapság. A Pécs története szorgos és neves kutatójának, Bezerédy Győzőnek az esete erre az egyik kirívó példa. Nem számíthatna tűkének, és nem is csak a szőlőbirtok hiánya miatt, hanem azért, mert Kaposváron született, és csak háromhónapos korában került Pécsre. Ahova egyébként anyai ágon a török kiűzése idejéig vezetnek vissza családjának a gyökerei. Egyik őse katonaként vett részt Pécs visszafoglalásában, és megtelepedett itt. Benedek Ferenc, a római jog professzora, a Tüke Alapítvány kuratóriumának tagja is ezt mesélte a díszkút tövében:- A fogalom eredeti értelmében nem vagyok tüke, hiszen csak 1940-ben kerültem Pécsre diákként. Úgy vélem azonban, hogy nem az a tüke, vagyis nem az az igazi pécsi polgár, aki itt született, hanem az, aki pécsi voltát vállalja, pécsinek érzi magát, és hajlandó is a városáért tenni. Befogadottként esetleg az őslakosoknál is többet és nagyobb szeretettel, ahogy ez számtalan esetben megtörtént, mert Pécs vonzó és befogadó város. Olyan, hogy joggal lehetnénk ugyanolyan büszkék rá, mint jó néhány olasz, német, és francia a saját híres városára. Amikor külföldi vendégeim vannak, és sétálni viszem őket, mindig elkövetem azt a hatásvadászó turpisságot, hogy a Káptalan utca felől vezetem őket a Dóm térre. Amikor a boltív alatt kiérünk a bazilika elé, élvezet látni a hátrahőkölő meglepetésüket, ahogy rácsodálkoznak a váratlanul eléjük terülő páratlan szépségre. Kerényi Jánós, a Polgári Kör Pécsi alelnöke éppenséggel a tüke fogalom megújítása objektumának is látja a díszkutat:-Tüke az, akinek kötődése van ehhez a városhoz. Kötődés lehet a szülőhelyen tói az is, ha valakinek itt nyugszanak az ősei, az meg talán még inkább, ha valakit ideköt a munkája, tevékenysége. A pécsi tüke soha nem lehet kirekesztő. A fogalom újraértelmezésével a polgárokban a tulajdonos érzetét szeretnénk felébreszteni. Polgár az, akinek van városa. Akinek van városa, annak tulajdona is van. Olyan érték, amelyre vigyáznia kell. Az lenne a szép, ha ennek a kútnak hamarosan olyan funkciója is felcseperedne, hogy a tanárok itt magyaráznák el jó példákkal - leginkább Zsolnay Vilmoséval - a gyerekeknek, hogy mit jelent a város szere- tete. Azt is tervezzük, hogy ha valaki igen-igen nagy tettél szolgálja Pécs városát, ój rügyet tehet a kút szőlőindájára. Mivel a felállított köztéri objektum jelkép kultusza épp csak alakulgat - találkahely lesz, vagy efféle pénzbedobálós turistacsalogató Trevi-kót utánérzet? -, elképzelhető, hogy egyszer ez a kis tér külön nevet kap majd a várostól, jobb esetben előbb a város polgáraitól. Nem is kell hozzá eget verően falrengető ötlet: Tüke tér. Dunai Imre Hodnik Ildikó jegyzete Szalongyalogok Az április arról híres, hőgy bolondos. Például sok eső esik. Ez pedig tiszta haszon a cipőboltoknak és a ruhatisztítóknak. Az idős totyogó ilyenkor napi szereplője az utcai forgalomnak. Az autóablakokból kimutatott jelzések ellenére semmi baja az agyának, csak éppen lassabban tud haladni, mint az a géperejű jármű, mely nem tudja kivárni a zöldet, és már a sárgánál ráhajt a nyugdíjas kopott sarkára. Más jellegű karmozdulatokat vált ki az óvatos totyogó, aki hosszú élete során már felismerte, hogy a zebra nem jelent életbiztosítást, és az sem mutatja az egyenes irányba való haladás szándékát, ha az autós nem teszi ki az indexet. A gyilkos gyalog ritka. Csak abból az elszánt fajtából van néhány példány, mely nem nyugtatja meg magát hosszú káromkodással, ha odafröccsentenek a ruhájára egy adag olajos vizet az aszfaltról, hanem rendszámot ír, utánanyomoz, és kártérítést fizettet a tönkretett átmeneti kabátjáért. A szalongyalog viszont csak a képzeletben létezik. Mármint sok cipőgyártó cég tervezőjének agyában, akik azt gondolják, hogy minálunk már minden magyar megtanult repülni, és ezért nem kell az utca sarát taposnia, vagy az apukától, az anyukától és a nagyfiútól kezdve mindenkinek kocsija van, amelyben dolgozni, shoppingolni vagy randizni jár. Az itthon kapható cipők jó része ugyanis egyszerűen nem alkalmas^ a mérsékelt égövi viseletre. Átáznak, bevizesednek már néhány csepp szemerkélő esőtől is, még ha vízállónak vannak is feltüntetve. A már ötezer forintért is olcsónak mondható cipők többségét csak olyan szalongyalogok hordhatnák, akik otthonukból legfeljebb autókon távoznak, s cipőtalpukat irodák szőnyegein koptatják. Meglepetésre nem belőlük van a legtöbb ma Magyarországon. De a tartósság és a jó minőség nem kifizetődő szempontja az olyan cégeknek, melyeknek a vásárlást követő évszakban már nincsen hazai postacímük. Az ufológusok ragaszkodnak az igazukhoz Arc van a Marson! A Viking Mars-szonda 1976- ban továbbított egy életlen felvételt a Földre, amely immár több mint két évtizede izgatja az emberek fantáziáját: a Cydonia-övezet fölött készült képen emberi arc rajzolódik ki, amelyről sokan, főleg az ufó-hívők úgy gondolták, hogy intelligens földönkívüli lények alkotása. A minap viszont a Mars Global Surveyor nevű mesterséges hold készített ugyanerről a területről, sokkal tökéletesebb eszközeivel, több felvételt is, és emberi arcnak semmi nyomát nem lelte. Az űrszonda megállapította, hogy itt egy fennsík található, amelybe az erózió mély szakadékokat, letöréseket és barázdákat mart bele. Aki repülőgépen magas hegységek fölött repül, amikor éppen felkel vagy lenyugszik a Nap, gyakran gyönyörködhet a fény és az árnyék rajzolta szebbnél szebb képek látványában. Ugyan ki gondol ilyenkor arra, hogy mondjuk egy emberi archoz hasonlító fény-árnyék rajzolta kép emberi kéz alkotta tárgy volna. A Mars felszínén „látható” emberfej is csak ilyen tünemény. Áz ufológusok azonban rendületlenül állítják, hogy a NASA legújabb „földhözragadt” magyarázatával csak el szeretné titkolni azt a számukra legalábbis egyre világosabb tényt, hogy a Mars felszínén értelmes lények építették vagy faragták ki az ominózus emberarcot. Azt is rebesgetik, hogy az Observer nevű Mars-szonda sem véletlenül tűnt el, hanem eltüntették. Csak az a kérdés, hogy kik. A marslakók-e vagy maga a NASA? Az a tántoríthatatlan ufó-hivőket a legkisebb mértékben sem zavarja, hogy az Observer több milliárd dollárba került, tehát elég merész gondolat volna feltételezni, hogy ennyi pénzt áldoznának az „egyetlen igazság” eltitkolására, miszerint valóban van vagy volt civilizáció a Vörös Bolygón. Titkok Newtonról, az utolsó boszorkánymesterről Michael White cambridgei egyetemi tanár megírta a sokadik, de állítólag az első valóban hiteles életrajzot Issaac Newtonról. Mint ismeretes, az ő nevéhez fűződik a nehézségi erő törvényének felfedezése. Michael White szerint Newton Albion utolsó nagy boszorkánymestere, egyebek között az alkímia nagy tudora volt. Ő is hitt abban, hogy minden anyag „tűzből, vízből, levegőből, földből” áll, s abban, hogy a fémek, vagy legalábbis azok egy része, arannyá alakítható. Az alkímia azonban Newton idejében fekete mágiának, boszorkányságnak számított és több országban, például német és angol földön, halállal büntették a tetten ért alkimistákat. Az életrajzíró szerint Newton Cambridge-ben kísérletezett aranycsinálással és ez az életébe ugyan nem, de professzori állásába került. White adatokkal támasztja alá, hogy a nagy fizikus „sokszázezer szót írt az arany- csinálásról”, de titkos napló formájában, amire ráírta, hogy nyilvánosságra nem hozható. Az „Isaac Newton, az utolsó boszorkánymester” című munka emlékeztet arra is, hogy a tudós idegállapotát „nagyon megviselték viharos gyermekkora traumái.” Apja a kis Isaac születése előtt három hónappal meghalt, anyja három évvel később ismét féijhez ment és a gyermeket a nagymamának adta. Á kisfiú ezután a könyvek világába menekült és emberi kapcsolatot alig létesített. Később több alkalommal idegösszeroppanást is szenvedett, és a való világból gyakran a misztikumokba menekült. Lehet. De mindez semmit nem változtat azon az alapvető tényen, hogy a Principia Mathemaüca szerzője, a nehézségi erő és számos más törvény felfedezője nemcsak a ködös Albion, de a földkerekség egyik legnagyobb természettudósa volt. Lámabébi - Újszülöttel gyarapodott a pécsi állatkert. A kis láma már ismerkedik környezetével, édesanyja biztonságot, meleget nyújtó testének közeléből. fotó: laufer l. í I t 1
