Űj Dunántűli Napló, 1998. április (9. évfolyam, 90-118. szám)

1998-04-19 / 107. szám

MAGYARORSZAG ­JMTUL Ma már a forgalomba hozott fogkrémek többsége megbízható, szigo­rúan ellenőrzött termék fotó: tóth László Maszekkal mosatnának a szigetvári kórházban A hazai kórházak gaz­dasági szempontból nincsenek rózsás helyzetben. Különféle kísérletek történnek teljes vagy részleges privatizálásukra. Szigetváron egyelőre nem gondolnak nagyobb sza­bású privatizációra, mondja Bendes Tibor gazdasági igazgató. Egyelőre a mo­soda magánkézbe adása ke­rült szóba, a tizennyolc esz­tendős gépek felújítása ugyanis esedékessé vált, ennek pedig előreláthatóan harmincmilliós a költség­vonzata. Pályázatot írtak ki, s aki felújítja, attól kívánják a jövőben megvásárolni a mosodai szolgáltatást. A privatizáció kiterjesztése az önálló szakrendelők létre­hozására célszerűnek lát­szik, de ennek nincsenek meg a feltételei. Cs. L. Mátyás, az igazságos Mátyás János komlói önkormányzati képvi­selő önként lemondott egy franciaországi utazásról. Mégis vád érte: olyan szent ő is, akinek maga felé haj­lik a keze. Konkrétan: a komlói vízmű tavalyi privatizációja után 11 sofőr is az utcára került. A képviselő sofőrként mégis épp ennél a cégnél helyez­kedett el februárban. A ho­gyanról és miértről a legille­tékesebbet, Mátyás Jánost kérdeztük.- Ami tény, hogy kárpitos vállalkozásom haldoklóit egy ideje. Ezért - mivel kép­viselőként legalábbis beszé­lőviszonyban vagyok a cég­vezetőkkel - megszellőztet­tem, hogy szívesen elhe­lyezkednék sofőrként, a pa­pírom megvan hozzá. Fur­csa véletlen, hogy épp a vízműnél üresedett meg egy állás. Semmi köze az 1997 őszi leépítésekhez, ugyanis ez a státus megmaradt. El­hiheti, nem életem csúcs­pontja ez az állás: egy kis­teherautóval dolgozom a szennyvíztelepen. M. K. Közelről Ötödik oldal Mi lesz fogunk fehérjével? Pontos paraméterek szerint készülnek a fogpaszták A reklám ugyebár szép dolog, csak az emberek hajla­mosak a fehéret is feketén látni. Létezhet-e, hogy egyes csodafogkrémek többet ártanának, mint hasz­nálnak? Egészségügyi kérdésekben mindentudó emberek - jó pá­ran vannak ilyen polihiszto­rok - tudni vélik, hogy az agyonreklámozott mikro- szemcsés fogkrémek ugyan tényleg fehérítik a fogat, de milyen áron? Hát úgy, hogy valósággal lecsiszolják a fog­zománc külső, már megsár­gult rétegét, ami szép dolog, csak éppen a fog sínyli meg: kopik, fogy, veszélybe kerül. A valódi szakember kicsit elhümmög ezen a felvetésen, majd szakszerű magyarázat­tal szolgál.- Igaz, hogy minden fog­krémbe kell dörzsanyag - mondta a VDN-nek dr. Szabó Gyula, a POTE Fogklinikájá­nak egyetemi tanára. - A fogmosás legfontosabb fel­adata, hogy a lepedékben lévő sok-sok zsíranyagot le­tisztítsuk a fogról, és ezt bi­zony nehéz eltávolítani. Ezért mindig is voltak, szemcsék a fogkrémekben - az már más kérdés, hogy egy-egy termék eladhatósága végett mindig valami újnak tetsző aspektust helyez előtérbe a hirdető. Persze, a fogkrémek bizo­nyos felületeket valóban kar­colnak, ám a mai csúcstech­nológiával gyártott készítmé­nyeknek pontos paraméterei vannak: a szigorú dörzstesz- teken hosszan vizsgálják, hogy egy fogpaszta milyen mikrosérüléseket válthat ki. A komoly cégek manapság erre természetesen roppant vigyáznak.- Ami esetleg gondot okozhat, az a fogpótlások ügye. Sok pótlás se a krémet, se a fogkefézést nem bírja. Egyéni vizsgálat kell el­döntse, mit és hogyan szabad csinálni. Igaz ez a fehérítésre is, óvatosan kell eljárni, ugyanis nemcsak az esztéti­kai szempont a fontos, ha­nem az is, hogy egyeseknél érzékennyé válhatnak a fo­gak. Mi több, a fogakra haté­kony anyagok a környező szöveteket roncsolhatják. Abban pedig nem sok köszö­net van, ha szép fehér fogunk pottyan ki a helyéről, mert a tönkretett íny nem tartja többé! Méhes K. Zsuzsanna és a vének Keszthelyen Keszthelyen kialakultak azok a keretek, amelyek a He­likon Kastélymúzeum munkáját évszázadokra megha­tározzák, hiszen minden olyan műemléképület ide tar­tozik immár, amelyet a Festeticsek építettek. Korábban az Ybl-lovarda sör­palackozó, a kertészet, ahol az Eiffel-féle pálmaház van, az egyetemé, Fenékpuszta a lengyáré volt. Most, az egye­sítés után az ország második legnagyobb egy kézben lévő műemlékegyüttese jött létre a Budai vár után, mondja dr. Czoma László igazgató (ké­pünkön). A honvédségtől át­vett parkban iszlám múzeu­mot létesítenek, egy rózsa­kertet, közepén a Zsuzsanna és a vének szoborcsoporttal. Építenek egy kilátót, öt kilo­méteres sétautat, a patakra hidat. Több, mint száz ková­csoltvas lámpát helyeznek el, padok tucatjait, a park három különböző pontjára hatalmas faragott bábukkal sakkot. Az Ybl-lovardára eddig százmil­lió forintot költöttek. Itt ala­kítják ki a hintómúzeumot, a közép-európai kiállítóházat. Létrehozzák Közép-Európa egyik legnagyobb trófeagyűj­teményét. Az épület tetején konferenciaterem és zenete­rem kap he­lyet. A park­hoz kapcso­lódó két és fél hektáros területen lesz a Bala- tonvidék bo­tanikus kertje, benne valamennyi védett növény­nyel. A területen lévő közép­kori lóváltóállomásból alakít­ják ki a kertészet fogadóépü­letét. Mindez másfél milli- árdba kerül, melyet részben saját bevételből, részben pá­lyázatokból és európai pén­zekből biztosítanak. A határ­idő 2005. Cseri László Atom-amnesztia Január elején tört ki a pánik Pakson, amikor több, az atomerőműben évtizede is dolgozó munkatársat „kirúgtak” egy belügyminiszteri rendeletre hivatkozva. Az elbocsátottak között volt olyan, aki közleke­dési vétséget követett el, de olyan is, aki video­magnót csempészett be az országba 1989-ben. A kemény határozat miatt a műszakos dolgozók még sztrájkot is kilátásba he­lyeztek, mondván: szük­séges a szigorúság, de nem az apró vétséget el­követőktől kell védeni az atomerőművet. Kuncze Gábor a közel­múltban az ÚVDN-nek elmondta, hogy rendkívül fontos az atomerőmű ilye­tén való védelme is. A paksiakkal közölte, hogy megfontolja a dolgot és ha törvényi akadálya nincs, akkor módosít. A belügyminiszter azóta megfontolta, s amnesztiát kapott - enyhítve a rende­letén - a hét atomos dol­gozó. Ez annyit jelent, hogy a fizetésüket január­tól kapják, csak nem dol­gozhatnak. Újból be kell léptetni őket a PA Rt.-be. Az erőműben továbbra sem dolgozhatnak azok, akik állam és béke elleni háborús bűncselekmé­nyek elkövetői, vagy szándékos emberölésben vétkes személy. Nem dol­gozhat Pakson, aki lopott, sikkasztott, rablásban vett részt és még számos szándékos bűncselek­mény szerepel a listán. Hazafi J. Vért izzadó mennyei paripák A legszebb táltosparipákhoz hasonló, szép hosszú­nyakú lovak tenyésztésébe fogott Ópusztaszeren egy lovász, Cseppentő Attila. Ezek a lovak a legősibbek és - akár a tevék - napokig kibírják víz nélkül. Képesek megtenni 100-150 kilométert is, hogy akár egy cseppet is innának. Az achal- tekini fajta a legősibb, tiszta­vérben tenyészett lófajta, me­lyet időszámítás előtt 2000- ben ábrázoltak, s mely a ne­vét a Türkmenisztán terüle­tén élő Tekla-törzstől kapta. Kívül-belül különleges lo­vak ezek, nem véletlenül em­lítik úgy a korabeli leírások, mint „vért izzadó mennyei paripákat”. Amikor Magyar- országon a hetvenes években megpróbálták rekonstruálni az ősi magyar fakó lovat, 3 mént hoztak be az achal-te- kini fajtából, mert ugyanab­ból a kultúrtörzsből szárma­zik és nagy valószínűséggel, mint nemesítőt, az ősmagya­rok is használták. Hiszen élénk tekintetű, finom felépí­tésű lovak ezek, acélos iz­mokkal és kemény patákkal. Rendkívül intelligens, kitartó, kemény és robbanékony faj­ták, minden járomban na­gyon puha, laza a mozgásuk. A 70-es években behozott mének aztán elvesztek a ma­gyar tenyésztés útvesztőiben, s ezért gondolt arra Csep­pentő Attila - és környezete -, hogy újabb tisztavérű fede­zőménnel (ez az egyetlen az országban) újból megkísérlik az ősi magyar lófajta vissza- tenyésztését. E munkát nagyban megkönnyítették a régi mének még fellelt és ki­kutatott ivadékai. Az új fedezőmén egyéb­ként Karador névre hallgatás Ópusztaszeren a bemutató­kon az itt született achal-te- kini féle „táltosparipákból” egyre több tűnik fel napja­inkban. K. F. Rádió mellett Elképesztő adósságok, lerágott csontok Úgy kezdem a napot, hogy öttől-ha- tig hallgatom a rádiót, ki, miért tilta­kozott legutóbb, kit lőttek le laká­sán, vagy az utcán, hol robbant a bomba, vagy nem robbant, fenye­geti e valami unióbeli jövendő tag­ságunkat, miért sztrájkolnak a bu­szosok, húsosok, pékek és ki veszi meg a Fradit és mennyit kínál? Vagyis a szokásos ügyek. Közben előkészítem a gyógyszereimet, kitá­rom az ablakot és kitartom a keze­met, hideg van-e, vagy gyönyörű napunk lesz - ahogy ezt később Aigner Szilárd állítja a tévében - vi­zet iszom, vakaródzom és hat óra­kor bekapcsolom a tévét, kezdődik a Napkelte, a kedvencem. Kedven­cem, pedig már torkig vagyok az örökzöld témákkal. Mellesleg, a tévé nagyjából a rádióból már hallott eseményeket vetíti elém, ez a dolga, nem árt ha az ember látja, amit ko­rábban hallott. De mindig, mindun­talan ugyanazt a csontot rágják, hát ebbe szinte bele lehet őrülni. A háromórás műsort persze nem nézem végig egyhuzamban, mert közben leszaladok az újságért - mondjuk a szembesítés jellegű mű­sor idején, - ahol is meghívott poli­tikusok korábbi véleményét pörge­tik le előtte, majd a riporter meg­kérdezi: „Változott-e a véleménye azóta?” Mit gondolnak, mi a válasz? Az, hogy .......nem, ma is azt mon­do m, amit annak idején!” Egyetlen egy pacies sem akad, amelyik azt fe­lelné: „Nézze, most már rájöttem, hogy korábbi véleményem mára el­avult, másképpen látom a dolgo­kat!” Ez még sosem fordult elő. Ki­derül, hogy a pártpolitikusok már évekkel ezelőtt is, mint megingatha­tatlan „látnokok” ismerték a dörgést jó előre. Rendkívüli képességük most - a választások előtt - különö­sen felerősödik. Amikor a bankrablókról már harmadszor megy a tudósítás és fő­rendőrök nyilatkozata .......mindent me gteszünk, hogy az elkövetőket kézrekerítsük, forró nyomon va­gyunk!” - akkor felteszem a kávé­mat, a fürdőszoba tükrében grima­szokat vágok, kell-e borotválkoz­nom és különben is újra egy ránc a szemem sarkában. Disznóság. Mostanában - ahogy mondani szokás - még a vízcsapból is az éne­kesnő, művésznő Cini esete folyik. Már az év elején megjelent a mű­sorban, ahol elmondotta, ő egy kép­telen nagy félreértés áldozata, emi­att duzzadt hirtelen milliókra adós­sága, de ő megmutatja, egy hónap múlva minden rendeződik, most nem akarja elmondani, hogyan és miképpen, de majd meglátják, akár itt a kamerák előtt is beszámol saját­ságos sikeréről. Beszámolt - nem egy, hanem jó két-három hónap múlva -, szóval beszámolt arról, hogy egy árverésen potom kétszázhatvanezer forintért eladták a több milliós értékű búto­rait. Mindenki összeesküszik ellene. „Pedig az üzletben nincs barátság!” - mondotta volt egy politikai napi­lapnak nyilatkozva. Az árverést egyébként láthattuk a tévében, azt is közvetítették. Még ki sem hevertem a majdnem másfél hétig naponta megidézett abortuszos kislány ese­tét, most következett a Cini és adós­sága. Rádió, írott sajtó és tévé. Ez is beletartozik. De már unalmas. Igaz, Cinike is rájátszott, amikor elfo­gadta a tévé és rádióbeli meghívást. Megtehette volna, hogy tiltakozik a nyilvánosság ellen. De nem tette. A kiskocsmában - ahova délelőt­tönként bejárok - hallottam, hogy egy idős, szegény asszony azért halkította le a rádiót, hogy kevesebb áramot fogyasszon. A módszert Cí­mkének ajánlom. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom