Űj Dunántűli Napló, 1998. április (9. évfolyam, 90-118. szám)
1998-04-18 / 106. szám
10 Dünántúli Napló Kultúra - Művelődés 1998. április 18., szombat Hírcsatorna In memóriám Gyermán István. Pécsett, a Művészetek Házában, a Gyermán Istvánra emlékező sorozatban április 21-én 19 órakor Komlós Péter hegedűművész, a Bartók Vonósnégyes primáriusa és Kovalszky Márta zongoraművész szonátaestjét rendezik meg. Április 22-én és 23-án a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatán rendeznek hegedűversenyt a művész emlékére. Plakátbiennálé. A Pécsi Galéria Széchenyi téri kiállítótermében április 23-án 17 órakor „Plakátok/Pos- ters” címmel, vemisszázs keretében nyílik tárlat a pécsi nemzetközi plakátbiennálé egyik állomásaként. Tipográfiai förmedvé- nyek. Április 24-én 18 órai kezdettel Sétatér-est lesz Pécsett, a Dominikánus Házban, amelyen Vadas Gyula, a folyóirat főszerkesztője „A szöveg vizuális vezérlése - tipográfiai för- medvények” címmel tart előadást, melyet vita követi. Schubert-dalok. Pécsett, a Művészeti Szakközépiskola hangversenytermében április 21-én 19 órakor Kovács István-dalestre kerül sor, amelyen Schubert Rellstab és Heine verseire írt utolsó, töredékben maradt dalciklusából hallunk műveket. Zongorán közreműködik Hegedűs Gönczi Katalin. Amikor a kutya furulyázik. Április 22-én este 8 órakor Pécsett, a Dominikánus Házban Fábri Géza és Szokolay Dongó Balázs „Amikor a kutya furulyázik” címmel ad koncertet. Népi hangszeres muzsikájuk a népzenét a modernebb hangvételű folkkal és a dzsesszel ötvözi. Költészet-napi szonettek. A Pécsi Új Hang Irodalmi Társaság április havi összejövetelét 18-án 14 órakor tartja a Várkonyi Nándor könyvtárban. A költészet napja jegyében tartott délutánon Kersák József komlói költő mutatja be új szonettjeit. Egy magyar építész Japánban - Egy hétig látható még a Pécsi Kisgalériában a városból elszármazott, immár több mint két évtizede Tokióban alkotó mérnök, Pálffy György külhonban tervezett és megvalósult épületeinek a dokumentációból összeállított tárlata. fotó: t. l. Elindultam szép hazámból Elindultam szép hazámból. . . Az embernek néha beleborsó- zik a háta, ha felhangzik a dal Bartók Béla gyűjtéséből-átdolgozásából, s nem kell hozzá semmi több, mint egy érett szép énekhang. Mint például Vere- bély Veronikáé. Az a mezzoszoprán (magas alt), melyet itt formált, csiszolt Pécsett, valamikor a hetvenes-nyolcvanas években, s melyet a nagyközönség és a zsűri is honorált. Sokféleképpen és sokféle módon. Egy mohácsi népdalversenyen (még általános iskolásán), aztán a Kodály-Bartók országos megmérettetésen (1983-ban). Első helyek sorozatban. És persze, ahogy az lenni szokott (ritka a kivétel), senki sem próféta a saját hazájában. Veronika már vagy tíz esztendeje Németországban él, ahova pályázat útján jutott. Előbb a berlini amerikai rádió kórusa, majd a berlini opera (Deutsche Oper Berlin) tagja. E híres társulattal lép fel helyben és turnézik a nagyvilágban. Nyelvtudását nagyszüleitől és a Leő- wey Klára Gimnázium német tagozatán szerezte, énektudását pedig a Zeneművészeti Főiskolán Bállá Mária tanárnő bontotta ki. Veronika igazi életterét a berlini opera nyitotta meg, s odagyökerezett férjével, családjával. De itt is akadnak gyökerek. Nemrég egy pillanatra Pécsett tűnt fel, családi ünnepen az édesanyjánál és oly népes rokonság körében. Azt mondta, már kevésbé vágyik hazai színpadokra, másfelé vitte élete, hiszen nemcsak az opera a nagy szerelem. Veronika a magyar népdal és zenekultúra nagykövete is, hisz szólókoncerteken népszerűsíti szép szülőföldje dalait. Gyakrabban Németországban, ritkábban a távoli földrészeken. Tavaly az operával Izraelben járt, s a hivatalos program mellett magyar népdalesteken könnyeket csalt az emberek szemébe. Az idén pedig néhány hete ért haza Japánból, ahol fergeteges siker kísérte útját. Kozma F. Kórusmuzsika CD-lemezen A Bartók Béla Leánykar és a Kodály Zoltán Vegyeskar közös CD-lemezt adott ki, melynek bemutatóját csütörtökön tartották a pécsi Kodály Zoltán Gimnáziumban. A lemezre elsősorban magyar szerzők, s a kórusok névadóinak alkotásai kerültek fel, így hat Kodály-mű, illetve a Pécsi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola kamarazenekara kíséretével öt Bartók-darab. A közelmúlt kortárs zenéjét Bárdos Lajos, Hajdú Mihály és Pászti Miklós egy-egy szerzeménye képviseli, de a két kórus Karai József, Kocsár Miklós és Petrovics Emil mellett pécsi szerzőktől, Tillai Auréltól és Várnai Ferenctől is bemutat egy-egy alkotást. A lemez érdekessége, hogy szerepel rajta a svéd Mellnäs és a finn Rautavaara egy-egy munkája is. Mivel mindkét kórus számos elismerést szerzett már különböző nemzetközi versenyeken, a CD nemcsak igazi zenei csemegének számít, hanem annak is bizonyítéka, hogy a pécsi kórusélet nem vesztett pezsgéséből, színvonalából.- Eddig négy lemezünk és két műsoros kazettánk jelent meg, de CD-bóí ez az első - mondta el a karnagy, Kertész Attila. - Szerettünk volna egy reprezentatív összeállítással jelentkezni, már csak azért is, mert idén több jubileumot is ünnepiünk. A Bartók Béla Leánykar 25 éve, a Kodály Zoltán Vegyeskar 20 éve működik, én pedig éppen 30 éve kezdtem a kórusmunkát. A lemezt egy pécsi stúdió készítette, s aránylag nagy példányszámban adták ki, 900 darab készült belőle. Egyelőre azonban csak a Zeneműboltban szerezheti be a zeneélvező közönség. A CD létrehozását több nagyobb cég és kisebb vállalkozás segítette, de az önkormányzat, az Egészség Alapítvány és a Magyarok Világszövetsége is támogatta. H. I. Gy. 3artók Béla Girls' Choir of Pécs rhe Kodály Zoltán Mixed Choii Bartók Béla Leánykar Kodály Zoltán Vegyeskar Vezényel conducted by Kertész Attila Méhes Károly Kórházéjjel A redőny lécei között valaki belesett. Mindig és mindenhol les valaki. Még a zöld csempe, a puszta fal is tekintet. Ennek most csíkos volt az arca. Nem is mehetett másképp. Tigrispofájúl Hubek látta az ágyból. Éjfél után két órakor. Lassan, merev tagokkal felkelt, az ágy alatt a hideg linóleumot tapogatva hosszan kereste a papucsát. A szomszéd ágyon nyöszörgő öreg bácsit laza kötésű folyosói fény hintette halott-szürkére. Oldalt fordulva bújt ki a keskeny résen, hogy ne kelljen jobban kitárnia az ajtót. Kint nem látott senkit. Ilyen egyszerű hát egy éjszaka. Mindenki alszik, még itt is. A frissen operáltak épp úgy, mint a műtétre várók. Vagy csak úgy tesznek? Fekszenek és azért is becsukják a szemüket, mert nem akarják látni, ki les be az ablakon ? Csoszogósan haladt a fehérre meszelt üvegű csapóajtó felé. Az üvegkalickában az asztalra borulva Zita nővér aludt. Mondják, semmit sem hord fehér köpenye alatt. Hubek még sose látott be a köpenye gombrésein. A csönd az alvó nővérrel még nagyobbnak és érthetetlenebbnek tűnt. Itt mindig akkora élet zajlik! Korra reggeltől, mikor megjelenik a görbe hátú, vénséges takarító néni a vödörrel és a fölmosófával, folyton történik valami. Hubek még csak ötödik napja volt itt, s ha épp nem küldözgették fürdőköpenyesen hol röntgenre, vérvételre, az altatóorvoshoz, csak leült a folyosó egyik eldugott zugába, egy kopott piros műbőrfotelba, és nézte ezt az életet (nem akarta mondani: vérbő életet), Nézte, mint egy forgalmas sugárút forgalmát. Ugyanoda zöttyent le most is, „kedvenc” helyére. A fotel hideg volt, mint a jég. A főlépcsőház felől is csak kékes fény derengett, és a magasra helyezett ablakokon át látta, hogy az ostomye les lámpák havas faágakat világítanak meg. Tél van, gondolta Hubek egyszerűen. Összehúzta magán a fürdőköpenyt, pedig a radiátor ontotta rá a nehéz meleget. Egy kattanással megérkezett a lift, és kinyílott az automata ajtó. Nem szállt ki senki. Az ajtó becsukódott, s hallotta, hogy a lift felfelé indul. Egy perc múlva megint ott volt. Nyílt és csukódott, hiába, hogy senki sem hívta. Hubek ültében előre dőlt, hátha lát valamit. Semmi az ég világon. Szürke linóleum padló, üvegajtó. Csönd. Illetve a liftajtó nyikorgó nyílása és csukódása. Arra gondolt, hogy a lelkek lifteznek le s föl, akik testüket itt hagyták ebben az ódon, sárga falú, volt laktanya kórházban. Jöttek a szürke sapkás hullaszállítók, összepakolták a valaha házukként szolgált fejet, törzset, kezeket- lábakat. De ők? Ki mondja meg, most hová? A végtelen szabadság súlyos béklyóként lóg rajtuk. Nem enged. Legfeljebb föl a negyedikre, a központi laboratóriumba, ahol hatalmas hűtőszekrényekben állanak a vérrel töltött kémcsövek. Vagy le az alagsorba, a lepedőkbe csomózott szennyes bugyraiba. Hubek egyszerre úgy érezte, tökéletes marhaság az élet! Mire vár? Hogy egy doktor felvegye a versenyt a halállal? Az ő teste! Ott látta magát anyaszült pucéron a derengő lépcsőházban. Maradék haja hátrafésülve. Mellén alig pár szőrszál. Medencecsontja kiáll, különösen a bal oldalon. Lába görbe és vékony. És ez csak a felszín. Mondjuk, még húsz év, ha nagyon optimista. Közben lehet, hogy kicserélik a kórházi liftet, Zita nővér előbb-utóbb szül két gyereket, bugyit kezd hordani, és a gyerekeket felneveli. És akkor úgyis vége. Jönnek majd érte a szürke- sapkások. Akkor véget ér ez az éjszaka is. A tigrispofájú behunyja szemét, mint aki jól- esően nyugtázza a történteket. Gúnyosan tán még azt mormolja, c' est la vie... vagyis: „Ilyen a szelaví”, ahogy ő szokta tréfásan mondogatni. Meliorisz Béla Örökzöld zavarba ejtően szerény, amolyan mindennapok szürke eminenciása, aki csupán a munkának él, vagyis magyar hittel és aggodalmasan, unatko zó hivatalnokok örömére, tehetséggel formált feljelentéseket remekel, a kis élvhajhász, tisztelve a hagyományt, névtelenül Futnak a képek FILMJEGYZET Egy szelíd zseni A Playtime egyik jelenetében Hulot urat tréfásan alelnöknek nevezik, mire ő, szerény ember lévén, zavarba jön, s elhárító hümmögést hallat. Pedig mi az, hogy alelnök? Hiszen még az elnök titulus is kevés lenne. Merthogy ő, ez ugye, nyilvánvaló, a komikus film királya. Habár korona és jogar helyett kalapot visel és esernyőt tart a kezében. Leplezi magát. Valódi neve: Jacques Tati. A Playtime 1964-ben készült. Tati két későbbi filmjét leszámítva azóta se csináltak ehhez foghatót e műfajban. Ez a film annyira zseniális, oly mértékben csiszolt, árnyalatokban gazdag és kimunkált, hogy - attól tartok - rendkívüli erőpróbára készteti befogadóit (mint minden remekmű), különösen a mai nézőket, akik nem ehhez a mozgóképi színvonalhoz vannak hozzászokva. Ennek a rétegzett, finom, bölcs humornak a megértése, még töredékesen is, különleges figyelmet igényel. Egy jótékony forrás kifogyhatatlan bőségével buzognak elénk a szellemesebbnél szellemesebb fordulatok (nem merem azt írni, hogy gégék, mert a szó nem illik e nemes komikumhoz), miközben a képek egyidejűleg is több kacagtató elem között teremtenek játékos viszonylatokat. Amikor például egyszerre két egymás melletti lakásba látunk az üvegfalon keresztül, a gesztusok mulatságos kontextust alkotnak. Azt mondtam, rétegzett humor. Vegyük a hangszigetelő ajtó esetét. Elnyel minden zajt, de kiderül, hogy kopogtatni se lehet rajta. Közben Hulot úrral veszekszik a cégtulajdonos, mert összetéveszti valakivel, majd az ajtót bevágva távozik, Hulot ekkor háttal állt neki, s mikor megfordul, csodálkozik, hova lett a mérges úr, merthogy nem hallotta a csapódást. A film a labirintus, az útvesztőbe került, csapdába esett ember motívumára épül. A modem üvegpaloták a tökéletes átláthatóság illúzióját keltik, miközben a tévelygő ember folyton optikai csalódások áldozatává válik. Hulot régebb óta keres egy hivatalnokot, majd megpillantja két üvegfalon túl, de mikor átküzdi magát az ajtókon, észrevesszük, hogy a keresett úr tükörképe felé igyekszik, az illető a háta mögött állt, tehát valójában távolodott tőle. Táti szelíd zseni, humorát elnéző jóság és bizakodó szeretet hatja át, ezeken a felvételeken mégis titkos mélabú borong. Táti mosolyog, de néha könnyes a szeme. A felhőtlenebbül derűs elemet a tárgyak metamorfózisa képviseli. Áz állólámpa a buszon kapaszkodóként funkcionálva, s az önálló életre kelő ajtókilincs. És a fura zajok, a kopogó cipők, a szuszogó-nye- kergő székek. Aztán egy kakaskukorékolás jelzi a playtime, a játékra szánt idő végét. Ekkor a film motívumai egy nagy befejező karusszel-látomásban teljesednek ki. Egy körforgalomban úgy haladnak egy ütemre a járművek, mintha állnának, s maga a tér forogna velük - az óramutató járásával ellentétes irányba. Nagy Imre Hulot úr és a ... I t I t I
