Űj Dunántűli Napló, 1998. április (9. évfolyam, 90-118. szám)

1998-04-02 / 91. szám

1998. április 2., csütörtök Gyerekekről - Felnőtteknek Is Húsbavágó zsebpénzkérdés Sok családban örök vita tárgya az ellátmány szerepének és fő­ként mértékének meghatározása. A zsebpénz valójában arra szolgál, hogy a gyerek megta­nulja, mi módon kezelje a pénzt, és hogy rájöjjön, mi mennyibe kerül. Gyakran azonban a szülők egészen másra, leginkább csemetéjük kordában tartására használják a havi vagy heti rendszerességű apanázst. Hogy milyen az okos zseb­pénzpolitika? Mindenekelőtt sohase követeljük meg a gye­rektől, hogy elszámoljon a fo­rintokkal. Ha beszélgetünk vele, úgyis kiderül, mire köl­tötte el. Ha pedig netalántán szigorú szülők vagyunk, akkor a házibéke érdekében a lurkó­nak amúgy is füllentenie kel­lene a „bevallásnál”. Fontos, hogy a zsebpénzből tulajdonosának semmiképpen ne kelljen nélkülözhetetlen is­kolai felszereléseket vásárol­nia. A füzetekre, könyvekre fordítandó pénz javát mindig a szülőktől kapja. A zsebpénz szolgáljon fedezetül egy-egy fagyira, kólára, füzetre, rejt­vény- vagy hobbiújságra, könyvre vagy levelezésre, eset­leg időnként a kedvenc háziál­lat kosztjára. Ne várjuk el, hogy a gyerek a zsebpénzéből mindig félrete­gyen egy bizonyos összeget! Akkor takarékoskodjon, ha gyűjt valamire. Ennek ellenke­zője azzal a veszéllyel jár, hogy már fiatalon a pénz rabjává vá­lik. Büntetésből sohasem szabad megkurtítani a gyerek zsebpén­zét. Ennek persze az ellentéte is igaz: a jó jegyeket ne fizessük meg pénzzel. Hitessük el in­kább azt a gyerekkel: önmagá­nak tanul, nem pedig azért, hogy minden családtagot „megadóztasson” a jó osztály­zatok után. És ami a legfonto­sabb: ésszerűen állapítsuk meg a zsebpénz mértékét. Oldalszerkesztő: Műhelytitkok, unokáknak Kőhalmi Andrea A tojásírás elengedhetetlen eszköze a gica FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ A tojásfestés művészet. S hogy mi kell hozzá? Mindenekelőtt egy gondos nagymama, aki ápolja a régiek hagyományait, s unokáinak is átadja a mesterség fogásait. Legalábbis ezt vallja a pécsi Dobosy Zoltánná (képünkön), aki a környéken a legmegbízha­tóbb forrás ebben a kérdésben. A nyugdíjas tanítónő ugyanis azon kevesek közé tartozik, akik az eredeti motívumok fel- használásával, a több száz éves, hagyományos technikával írják a később gyakran gyűjtemé­nyekbe, múzeumokba vándorló apró csodákat.- Egy csikóstöttösi nagypa­pától, Zsirmon Józsi bácsitól kaptam az első gicát, amivel a tojást meg lehet írni - emlék­szik vissza a 40 év előtti kezde­tekre Erzsi néni, majd hozzáte­szi: - Ez valójában eltért kissé a megszokottól, hiszen annak idején a vőlegények készítették menyasszonyuknak a meggyfa­szárba illesztett rézcső szer­számot. Szóval, a nélkülözhetetlen - és azóta is meglévő - gicát egyik tanítványának nagyapjá­tól kapta, a több mint 400 min­tát és magát a technikát pedig a falu legügyesebb tojásíró asz- szonyától, Deli Maris nénitől leste el. Bár a tojásírás fortélyait ma már műhelytitokként őrzik an­nak művelői, Erzsi néni ezúttal beavat a részletekbe. Mint mondja, nagyon fontos, hogy a festés előtt álló tojások ne le­gyenek hidegek, olyankor ugyanis a méhészboltokban be­szerezhető méhviasz, amivel a minták készülnek, azonnal megkeményedik rajtuk. A meg­rajzolt tojásokat az addigra megfőzött, majd kihűtött hagyma levébe kell beletenni, s egy fél napon át áztatni. A lábas csak ezután kerülhet fel a tűz­helyre, de igen óvatosan, kizá­rólag kis lángon főzhető. Az al­kalmanként 60 tojást is készítő Erzsi néninél ez a folyamat 2 órán keresztül tart, s ha nem si­kerül, azaz megfut rajta a viasz, bizony az egész család rakott krumplit eszik. Ezután jön a fél órás, ugyancsak óvatos forra- lási fázis. Jó tudni, hogy ezt a tortúrát nem minden tojás bírja ki, legalkalmasabbak e célra a meszes héjú, baromfiudvart is látott falusi darabok. Ha a tojá­sok repedés nélkül vészelik át a hosszú főzést, akkor kiszáradás után évekig elállnak min­denféle elvál­tozás nélkül. A megfőtt tojásokat tilos hideg vízbe tenni, a még folyékony vi­aszt még azon melegen, puha ronggyal lehet letörölni róluk. A szalonnahéjas fényezés után nincs más hátra, jöhetnek a locsolók. Az első hallásra kissé bonyo­lultnak tűnő technika nem kell hogy bárkit is elriasszon. A napjainkban reneszánszát élő tudomány részleteit Erzsi néni lánya és unokái is elsajátították már, s nem kevesen azokban az intézményekben, ahová a „mes­tert” így húsvét előtt egyre gyakrabban hívják. Szövegelő Továbbra Is a kivehető a divat. Anya megkönnyeb­bülten, ám némi szájzsibba­dással tér haza este a fogá­szatról. Ahogy belép az aj­tón, a nagyszülők mobil fogsorát csodáló hároméves Andris érdeklődve kérdezi meg tőle: na, megérte? Ki tudod már venni a fogaidat? (N. Andris, 3 éves, Pécs, Kertváros) Arabok vértanúk. Kép­zeld apa, informatikaórán a 48-as eseményekről kellett írnunk egy file-t, meséli ott­hon iskolai élményeit az ötödikes Feri. Na, és te mit fogalmaztál bele, kérdezi a mit sem sejtő szülő. Hát, hogy az a nők nemzetközi ünnepe, vágta rá gondolko­dás nélkül a kisfiú. Ezzel azonban még korántsem volt vége a válasz hallatán gyors történelemórát rög­tönző felmenő aznapi meg­próbáltatásainak. A harma­dikos Ági ugyanis, aki köz­tudottan nagyon tájékozott kislány, s ezt mindig kör­nyezete tudtára is adja, ezút­tal bátyja segítségére siet. Tudod, ez olyan, magya­rázza neki, mint amikor ok­tóberben ünnepeljük a 12 arab vértanú halálát! (V. Feri 11, Ági 9 éves, Mo­hács) Telefonálta. Borka, mint minden rendes kisgyerek, imád telefonálni. A kislány napjában többször is magá­hoz ragadja a kagylót, tár­csáz, majd engedelmesen meghallgatja, hogy „a hívott számon előfizető nem kap­csolható”. A hang és a szö­veg lassan hozzá tartozik mindennapjaihoz. A leg­utóbb, mikor meghallotta, boldogan kiáltott fel: anya, itt az előfizető néni! (B. Borbála, Hosszúhetény) Csapos kanyar. A zsúfolt busz fásultan utazó közön­ségét, az érintett apukát le­számítva, három év körüli kisfiú szórakoztatja. Abban a korban van, amikor ovis társaihoz hasonlóan őt is va­lósággal lázba hozza a köz­lekedési táblák megfejtése. Egy, a jobbra kanyarodást tiltó ábrát látva értetlen­kedve kérdezi: apa, az a csap meg mit jelent ott?! Fiatalok fókuszban Ha a gyerekek máskor talán egy kicsit háttérbe szorul­nak is a kulturális műsorok és rendezvények szempont­jából, áprilisról bátran ál­líthatjuk: róluk és nekik szól majd. Legalábbis itt, a megyében. Hatodik születésnapját ün­nepli a Baranyai Gyermek és Ifjúsági Fesztivál, mely szombaton az Ifjú Alkotók Kiállításának megnyitójával kezdődik majd el. Áz egész hónapban zajló rendezvény- sorozat alkalmából szűkebb hazánk ad otthont több orszá­gos és megyei összejövetel­nek is. Míg Pécsváradon a Weöres Sándor Országos gyermekszínjátszó találkozó résztvevői és a korosztály fú­vószenekarai adnak randevút egymásnak, addig Komlón az aprók néptáncegyüttesei mu­tatkoznak be a közönségnek. A megyeszékhelyen általá­nos és középiskolás diákön­kormányzati vezetők osztják meg egymással tapasztalatai­kat, a pécsi Civil Börzén pe­dig gyermekekkel és fiatalok­kal foglalkozó szervezetek vi­tatják meg a társadalmi egye­sületek e téren mutatkozó tennivalóit. Április 30-án „ajándék nap” koronázza meg a feszti­vált. A résztvevők játékkal, bábbemutatóval, táncházzal, énekléssel, kézműves foglal­kozásokkal múlathatják az időt, mielőtt a délutáni gálán újra megcsodálnák a rendez­vényeken legjobban szereplő művészeti csoportok produk­cióit. Ha csak a kezét fogja, már az sokat jelent fotó: Tóth Segít-e a férfi a szülésnél? Világszerte egyre gyakoribb az úgynevezett apás szülés. A férfiak azonban nem mindig jelentenek támoga­tást feleségük vagy partner­nőjük számára. Egy angol felmérés szerint a nők 41 százaléka a férj jelen­létét utólag gátló körülmény­ként értékeli. Az ezer fiatal anya megkérdezése alapján készült tanulmányból az derül ki: az asszonyoknak csupán 59 százaléka élte meg segít­ségként párja jelenlétét. A tanulmány szerint sok nő azért találta zavarónak a hely­zetet, mert ahelyett, hogy erőt menthetett volna belőle, még ő kényszerült partnerével fog­lalkozni a baba világrahoza- tala alatt. Némely férfi ugyanis rosszul lett a szülő­szobában, mások kimerültség és fáradtság miatt siránkoz­tak, s olyan is akadt, aki el­ájult. A beszélgetésekből az is nyilvánvaló, hogy sok férfi kötelességtudatból vesz részt a szülésen, holott szíve szerint inkább a klinika folyosóján várná ki a család legifjabb tagjának megérkezését. Gondot jelent az is, hogy a férfiak gyakran felkészületle­nek, azaz nem tudják, miként segíthetnének aktívan társuk­nak a nehéz percekben. A hatékonyság téveszméje Amikor végre nagy nehezen sikerült abba a hitbe ringatnod magad, hogy egyenesbe kerültél gyermeked nevelésével, hirte­len kamasz lesz belőle. És kezdhetsz mindent élőiről. Di*. Komlósi Ákos A gyermekkori agresszió Nevelési tanácsok a Derűs Gyermekkor Alapítvány vezetőjétől Múltkor elkezdett témánkban annak a manapság egyre gyako­ribb problémának eredtünk a nyomába, hogy sok gyerek hirte­len indulatosan és támadóan viselkedik. Az alábbiakban a fő­ként hiányérzetből fakadó kitörések megelőzésére adunk né­hány javaslatot. A gyermeket meg kell tanítani arra, hogy rossz érzéseit meg­fogalmazza, s ebben a felnőt­teknek kell segíteniük őt. Ha a kicsi kifejezi negatív indulatait, az nem szabad, hogy sértse a szülőt, hiszen éppen arról van szó, hogy a gyerek maga bán­jon el saját dolgaival (pl. szülői tiltás, csalódás, nem teljesített elvárások rossz érzései). A még közvetlenül érzelmek által irányított gyerekek szá­mára az agresszív magatartás sajátos kifejezési eszköz a csa­lódások és nélkülözések kimu­tatására, levezetésére, feldolgo­zására. Legjobb, he megváltoztatjuk a gyermek lakáson belüli és egyéb életkörülményeit, napi­rendjét. Szerencsés, ha teret ke­resünk mozgással és esetleg hangoskodással levezethető fe­szültségeinek, ezzel a kiélés le­hetőségére, mások számára is elviselhető formáira találva megoldást. Ne tulajdonítsunk túl nagy jelentőséget a gyermek koszos ruháinak, a bőrén kelet­kezett karcolásoknak. Nem tra­gédia az sem, ha kárt szenved­nek a gyerek kedvenc szemé­lyes tárgyai, még ha sajnál­kozva siratja is meg ezeket. Ta­nulja meg a kicsi, hogy fékte­lenség és bánat közel állnak egymáshoz. Saját kárán tanul az ember. Ne csak olyan játékot ve­gyünk, amivel gondosan kell bánni, ajándékozzunk olyasmit is, amit verhet, nyúzhat, szét­szedhet, esetleg szét is törhet a gyerek. Ilyen célra különösen megfelelő az agyag és a gyurma. (Folytatása következik) Sarki fények, márciusi mikulás Joulupukkival, a híres lappföldi Mikulással is találkoztak azok a gyere­kek, akik a napokban ér­tek haza a Napsugár Ját­szókért Alapítvány szer­vezte finnországi utazá­sukról. A Helsinkitől 900 km-re fekvő Rovaniemi- ben a Finn-Magyar Tár­saság látta vendégül a 33 fős csapatot, családi el­szállásolást szervezve számára. A sarkköri város mí­nusz 30 fokos hideggel, befagyott, hóval fedett folyók­kal, tavakkal, zöld fenyőkkel és kopasz nyírfákkal fogadta a magyarokat. Az első napok él­ményei közül Árvái Dániel leg­szívesebben a jégszobrokat, hókunyhókat, rénszarvas- és kutyafogatokat, a sarkköri mú­zeumot és a lenyűgöző sarki fényjelenségeket említi. Mint azt a Művészeti Szabadiskola tettyei tagozatának diákjától megtudtuk: ott-tartózkodásuk alatt egy rovaniemi általános iskolában órákat is látogattak, sőt annak tanulóival közös koncertet adtak. Ha már ilyen távolra utaztak, a magyar gyerekek természe­tesen nem hagyták ki Lahtit sem. Pécs testvérvárosában a finn diákok minden­napjaiból is ízelítőt kaptak, kipróbálva egy átlagos testneve­lésóra megszokott gyakorlatát, a sífu­tást. Az utazás „utó- zöngéiről” Tihanyi Imréné, a „Napsugár” elnöke elmondta: - Alapítványuk ápri­lis elejétől finn nyelvtanfolya­mot szervez, hogy a fiatalok legközelebb ne csak közvetítő nyelven tudják megértetni ma­gukat távolra szakadt finnugor rokonainkkal. ! 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom