Űj Dunántűli Napló, 1998. április (9. évfolyam, 90-118. szám)
1998-04-12 / 101. szám
Nem író. Színész, meg talán rendező, de abban sem biztos. Egyszerűen történetei vannak, amiket korábban élőszóban mesélt el. A legjobb szerepeket magától kapta. Koltai Róbert 1943-ban született, felesége Pogány Judit, szintén színész. Dolgozott Kaposvárott, Pécsett, Veszprémben és Budapesten a Nemzeti Színházban is. Kapott már Jászai Mari-, SZOT- és Déri János-díjat. Érdemes Művész. kor az ember diktál. A filmforgalmazó cégnél van egy hölgy, aki nemcsak nagyszerűen gépel, hanem kiváló humora is van. Amolyan kisegítő dramaturgként beszállt a munkába.- S ha most az lenne a feladat, hogy írjon egy vadonatúj történetet szemben az üres papírral, egyedül?- Akkor megkeresnék egy írót. Egyedül nem vállalnám.- Irigylem. Van egy remek hivatkozási alapja ilyenkor, hogy színész. Az író bezzeg nem mondhatja, hogy én csak egy színész vagyok.- Ezért mindig is nagyon becsültem azokat, akik erre képesek.- Mennyire magyar film A miniszter félrelép?- Még a humora is jellegzetesen pesti humor. Magyarok a figurák is, hiszen a szerepek egy részét mi találtuk ki. Tudom, hogy néhány kritikus azzal van elfoglalva, hogy a film magyar mivoltát kérdőjelezze meg, de nem nagyon értem őket. Amikor a magyar honfoglalásról készült filmben Árpád apánkat Franco Nem játszotta, akkor ezt valahogy természetesnek vették. A mi filmünkben mindenki magyar. Sőt, Andy Vájná minden forgatási napon elmondta, hogy ezzel a filmmel talán a magyar filmgyártásnak tud utat mutatni. Nem a magyar filmművészetnek, mert ez nem egy műalkotás, hanem a magyar filmgyártásnak.- Ami valaha sorban gyártotta a sikeres, egyszerű történeteket.- Úgy van. A mozit, azt hiszem, a tömegszórakoztatás érdekében találták ki, nem azért, hogy az alkotók családtagjai jól éljenek belőle.- Ilyen nagy a szakadék Ön és az úgynevezett műalkotók között?- Szerintem nem. Van, aki szerint igen. Én a két saját filmemet művészi alkotásnak tekintem. Az első után felhívott Vámos Miklós és azt mondta: bárki bármit mond, te ezentúl rendező vagy.- És mondja az a bizonyos bárki a bármit?- Néha még azt sem. Vagy mit kezdjek azzal, aki a Sose halunk meg-et elmondja mindenféle giccsnek, majd a Szamba után utólag kinevezi remekműnek, csak, hogy rúghasson egyet a Szambába is?- Nálunk nem szeretik a sikeres dolgokat. Ha Molnár Ferenc most lenne harmincéves, eltanácsolnák a pályáról.- Ez igaz. Pedig mekkora író! Nem f yőzök betelni vele. pp a harmadik darabjára készülök. A Testőrt rendezem Veszprémben.- Azért egy kritikust hadd védjek meg. Valaki azt írta, hogy a Miniszter sikere után itt lenne a lehetőség, hogy akár egy sorozat visszatérő hőseként megteremtse a mai magyar átlagembert, ahogy azt Kabos tette azokban a filmekben, melyekben egy valami volt közös: ő maga, meg a típus, amit játszott.- Erre nehéz válaszolni, mert ha valakit Kabos Gyulával hasonlítanak össze, annak egy pillanatig illik csendben lenni.- Nem véletlenül jutott eszembe. Úgy gondolom, éppen most és éppen Ön lehetne képes hasonlóra.- Nézze, ez olyan dolog, amit nem dönthetek el egyedül. Nekem van néhány saját történetem, amit szépen egymás után megpróbálok megvalósítani, de ha egy rendező meg egy író ekkora bizalmat szavazna nekem, annak boldogan állnék elébe, s legjobb tudásom szerint igyekeznék megoldani. Én a látszat ellenére nem voltam agyonkényeztetve szerepekkel. A legjobb szerepeket magamtól kaptam. Kaposvárott, ahol tényleg mindenféle darabot játszottunk, egy bizonyos intellektuális szint feletti figurát sohasem osztottak rám.- Azokat Jordán Tamás játszotta.- Meg Lukáts Andor. Akik nagyon jelentős színészek és a legjobb barátaim. De ahhoz, hogy például eljátszhassam Vitelliust, ahhoz Pécsre kellett mennem. Egyáltalán nem bánnám, ha nem könyvelnének el önjáró színész-rendezőnek, s esetleg szerepíráskor is gondolnának rám.- Egy mai írónak ennél hálásabb dolga alig lenne. Önnel manapság biztos a siker.- Nem tudom. Az igaz, hogy nekem mindig a közönség volt a legfontosabb. Sikeres akartam lenni. Amikor Kadarkúton nem jött még be az utolsó busz, inkább várattam a kezdést, mert nekem az á harminc néző is megnyerni való és fontos volt, miközben kollégáim legyintgettek, hogy ez azért túlzás, pedig a kaposvári színház fegyelemleckéket adhatott volna bárhol. Ma is boldog vagyok, amikor látom a mozik előtt feketéllő tömeget.- Ma Ön az az ember, aki a legkönnyebben juthat lehetőséghez. Egyetért ezzel?- Hűha, most megfogott...- Számoljak magamban nyolcat?- Nem, de tényleg nem tudom. Csináltam valamit, ami tetszett. Sokan látták és szerették. Nyilván ez jelent valamit. De, hogy bármit? Talán most beindul a magángyártás. Kálomista Gábor, a Zimmer Feri producere már jelentkezett, hogy szívesen dolgozna velem.- Miközben A miniszter félrelép hatalmas sikere épp az ö filmjük esélyét rontja, márpedig ha a Zimmer Feri nem lesz nyereséges, Kálomista úr soha többé nem fektet filmbe.- Remélem, ez nem ilyen kétélű, mint ahogy mondja.-Én is ezt remélem, de ez is benne van.- A művészetben valóban ott a bizonytalanság. Például a Sose halunk meg után egy évig teljes csend volt körülöttem. Nem hiszem, hogy én már ezentúl csettintek egyet és a producerek sorba állnak.- De azért nem lenne Koltai, ha nem készülne a következő filmjére.- Vámos Miklóssal kitaláltunk egy történetet, mely egy tanárról szól. Egy olyan igazi, régi vágású, szakszerű, tanításra termett tanárról. Ma jól tudjuk, nem vfelük vannak tele a tantestületek. A sztori arról szól, mi történik egy ilyen nagyon-ta- nárral a többiek között. Nemrég kaptam választ a Magyar Mozgókép Alapítványtól, hogy támogatják a filmet. Ez persze még mindig nem jelenti azt, hogy ebből film lesz.- Dehogynem.- Felveszem főállású biztatónak.- Tudja mi a különös? Mi Kaposvárról ismerjük egymást, ahol Ön színészi pályája háromnegyedét töltötte. Mégis alig esett szó a mindkettőnk által szeretett városról.- Ez nem így van. Végig arról volt szó. Amit tudok, azt mind ott tanultam. A mostani munkámban ott vannak Zsámbéki és Ascher régi instrukciói, aztán Jordán, Lukács. Kiss Pista, akivel együtt kezdtük a pályát, együtt játszottunk Kaposvárott. Bevallom őszintén, a legzseniálisabb színész volt, akivel valaha egy színpadon álltam.- A nem kaposváriak kedvéért mondjuk meg, hogy a Szamba fiatal színész hősét részben róla mintázta.- Igen. Látja, ennyire nem tudtam elszakadni onnan. Az, hogy ötvennégy évesen képes vagyok nap mint nap újra nekivágni, hogy minden alkalommal megvívom az aznapi csatámat a közönség szeretetéért, azt annak a sok munkának köszönhetem, amit ott elvégeztem. Az elmúlt években szerencsém volt, sok jó történt velem, filmjeimmel eljutottam Sao Paolóba, Los Angelesbe, s talán nem itt a vége. Mégis, ez mind egy kaposvári színész története, aki egykoron vicceket mondott a helyi bárban, mert kevés volt a fizetése. Én abból a színészből lettem sikeres ember. Siposhegyi Péter Nem ismerek rá. Pedig hasonlít magára. Az évek, az a huszonöt, mióta ismerem, csak párosával látszanak rajta. De az a zakó, meg az a mellény és a nyakkendő hozzá! Koltai Róbert hibátlan öltözékben - ez új.- Talán ez is azért van, mert amerikai a producere?- Először is pesti, másodszor nem a producerem, egyébként félig-meddig véletlen. Ma is inkább egyszerűbb ruhát hordok, de most családi ünnepre készülök...- Jól tud ünnepelni?- Változó. Most jól teltek az elmúlt napok. Édesapám, aki 85 éves, velünk volt Szigetszentmiklóson, ahol lakunk. Jó kedvünk volt, örültünk egymásnak. Szegény, sok mindennek úgysem tud örülni. Minden idők legzseniálisabb csepeli futballvezetője meglehetősen szomorú, ha egykori csapata eredményeit figyeli. Annyira, hogy már meccsre se nagyon jár, ami nála olyan, mintha én nem tenném be a lábam színházba.- Az idősebb Koltai legendás csapatgründoló volt. Talán ő a Szamba, meg a Sose halunk meg hőse?- Ő is. A Sose halunk meg főszereplője eredetileg a nagybátyám, de ő azért nem volt ennyire színes egyéniség. Apámmal ketten együtt formálódtak szereppé bennem.- Hogyan lesz egy színészből író? Én eddig úgy gondoltam, hogy akinek az íráshoz van tehetsége, az húszéves kora körül írni kezd, s ilyentájt, ötven felé már azon töpreng, miről írja meg élete nagy búcsúszimfóniáját. Mindig is írt, vagy csak most kezdte el?- Nem vagyok író. Színész vagyok, meg talán rendező, de abban sem vagyok biztos, fró viszont semmiképp. Egyszerűen történeteim vannak, amiket korábban mindig élőszóban meséltem el. Ilyen legenda volt a nagybátyám. Ezt jegyzetük le Nógrádi Gáborral, de úgy, hogy a részleteket első változatban mindig ő írta. Utána persze nekem is volt hozzátenni valóm, mert azért közel harminc év alatt ragadt rám némi dramaturgia, de én mindig csak másokkal együtt tudtam és tudok írni. Paradox módon éppen most, A miniszter félrelép-ben kellett először önállóan írnom.- Pedig Vájná úrnak biztosan lett volna pénze egy hivatásos íróra.- Úgy gondolta, mi ismerjük a történetet, írjuk meg belőle a forgató- könyvet. Ez volt az első magányos írásom, már amennyiben magányos írás, amiEgy vidéki színész története, aki lehetne a mai Kabos Gyula Koltai szereti, ha minden széken ülnek „Filmet készülök írni egy igazi régi vágású tanárról... ”
