Űj Dunántűli Napló, 1998. április (9. évfolyam, 90-118. szám)
1998-04-11 / 100. szám
1998. április 11., szombat Húsvét Dunántúli [Napló 15 Húsvét üzenete Irta: Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek A kereszténység legnagyobb ünnepe húsvét: Jézus Krisztus kereszthalálának és feltámadásának az ünnepe. Az emlékezéshez kapcsolódik a hivő keresztények lelkében az élet értelmezése Jézus életpéldája és tanítása szerint, a lelki és erkölcsi értékek követése, a jövő távlatának a felismerése. Húsvét az egész közösség ünnepe is. Bár a keresztény szemlélet hozta létre, az idők folyamán a közéletben vallási tartalma elvilágiasodott. Ennek ellenére a húsvétnak ma is fontos üzenete van az egész társadalom számára. Az ember nem készen születik, élete nem problémátlan, automatikusan végigpergő pálya, hanem önmagának kell az életét tudatosan megterveznie, alakítania. Tőle függ, hogy egyéni és közösségi életét miként tölti meg értelemmel és minőséggel. Húsvét ünnepének az üzenete mindenekelőtt: az emberi élet igazi tartalma a belső, személyi, erkölcsi értékekben található meg. A személy élete sokkal több és mélyebb, mint csupán a materiális értékeknek és élvezeteknek a keresése és megszerzése. Sajnos, a haszonra és a korlátlan fogyasztásra berendezkedő társadalomban az értékek elsősorban a pénz és a kényelem szempontjaira korlátozódnak. Ugyanakkor az igazságosság, a becsületesség, a lelkiismeretesség, mások önzetlen szere- tete, a hűség, a kitartás, az élet feltétlen tisztelete és hasonló erkölcsi értékek nélkülözhetetlenek az egyéni és társadalmi életben. A húsvéti esemény, Jézus élete és tanítása ennek a szükségességéről hangosan beszél. Húsvét másik üzenete az erőfeszítés és az áldozat vállalása. A könnyen megszerezhető anyagi javak birtoklása elutasítja az erkölcsi értékek megszerzéséért való lelki küzdelmet. Sokan megmosolyogják az áldozatvállalást; sokaknak a rend és a törvény csak teher, amelyet ki lehet játszani; a házastársi kötelékek meglazulnak, a válások miatt egyre több család szétesik; terjed a korrupció, növekszik az erőszakos cselekedetek és bűn- cselekmények száma. Mindezzel szemben húsvét felmutatja az áldozatvállalás nélkülözhetetlen szerepét a személyiség formálásában és az egyre gyengülő erkölcsiség felemelésében. Végül húsvét az életet a jövő távlatába állítja, és hirdeti, hogy mindenki számára van jövő, érdemes küzdeni a magasabb lelki és erkölcsi értékek megszerzéséért. Jövőképet állít elénk. A jövőkép hiánya főként a fiatalság életfelfogását mérgezi meg, nehezíti az élet értelmének a megtalálását, pesz- szimizmust sugall. Húsvét viszont hirdeti, hogy a jelent a jövő távlatában lehet és kell értékelni. A lelkileg gazdag élet számára az értékekkel való igaz kapcsolat döntő jelentőségű. Az értékek megszerzését vállaló áldozatkészség nélkülözhetetlen. Az élet jövőképének a reménye belső tartást ad. Az életnek csak ott van teherbíró és beteljesítő tartalma, ahol az egyéni létben, a társas kapcsolatokban a lelki és erkölcsi értékek csorbítatlanul érvényesülhetnek. Az európai kultúra hirdeti húsvét üzenetét, és felmutatja azt az alapot, amelyre hívő és nem hívő fel tudja építeni a jelenben a személyi értékekben is gazdag egyéni és társadalmi jövőt. Tfzekkel a gondolatokkal kö- JZ/szöntöm szeretettel a lap olvasóit, és rajtuk keresztül a megye valamennyi lakóját. H. Barakonyi Klára grafikája A húsvéti gyertya a feltámadt Krisztust jelképezi FOTÓ: WÉBER T. Zsidó és keresztény ünnep Húsvét a kereszténység legnagyobb, úgy is fogalmazhatjuk: főünnepe, Krisztus feltámadásának emléknapja. A karácsonytól eltérően mindig vasárnapra esik. Már a zsidóknál is főünnep volt húsvét, az egész ószövetségi ünnepkör középpontja: az egyiptomi fogságból történt szabadulásuk emlékünnepe. Erre utal a héber és görög neve, amely átmenetet jelent, átmenetet a szolgaságból a szabadság földjére. De emlékeztette húsvét a zsidókat arra is, hogy az Úr öldöklő angyala az ő házaikat elkerülte, míg ugyanakkor az egyiptomiak elsőszülött gyermekeit halállal sújtotta. Húsvét megöléséről még Mózes intézkedett. E szerint Niszán hónap 10-én minden családapa hibátlan, egyesz- tendős hímbárányt vett, azt Niszán hónap 14-én, alkonyat tájban levágta, elkészítette, és családjával együtt, állva, útra készen elköltötte. A bárány kiengedett vérével meg kellett kenni, hinteni a ház két ajtófélfáját. Ez valamiféle jelzés volt az Úr öldöklő angyala részére. A bárányt töretlen csonttal kellett elkészíteni, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel elfogyasztani. A keresztények húsvétot Krisztus feltámadásától kezdve mindig megülték. Ez volt a legelső, legrégibb s a vasárnapokon kívül, jó ideig egyetlen keresztény ünnep, mely egybe esett a zsidó hús- véttal, hiszen Krisztus kereszthalála és feltámadása ezeken a napokon történt. Húsvét azért főünnepe a kereszténységnek, mert ezen a napon, Jézus Krisztus önerőből történt feltámadásával bizonyosodott be, hogy valóban Isten volt. Soha nem látott, hallott csoda ez. Ember saját erejéből még sohasem volt képes feltámadásra. S ha Isten volt - bár emberi testben -, akkor hinni kell neki, igaz minden tanítása. A keresztény ősegyházban a VIII. századig a mai nagy- szombati szertartások a tűz- és vízszenteléssel, feltámadási ószövetségi jövendölések olvasásával nagyszombat este kezdődtek, s többnyire az egész éjszakát kitöltötték, tehát belenyúltak húsvét vasárnapjába, mintegy az ünnep szerves részeként. E szertartásokra következett az új keresztények ünnepélyes megkeresz- telése. A nagyszombaton szentelt húsvéti gyertya - amely a feltámadt Krisztust, mint a világ világosságát jelképezte - az oltár mellett áll áldozócsütörtökig, s minden ünnepélyes misén meggyújtják. A tűz- szentelés eredete is összefügg a keresztelés szertartásával, mert a keresztséget az ősegyházban „megvilágosodásnak” nevezték. A hívők örömteli hangulatát fejezték ki a húsvéti játékok, valamint a hús és tojás megáldása annak jeléül, hogy a nagyböjt megszűnt, és ez időtől ismét szabad húst enni. Innen a magyar „húsvét” elnevezés. A tojás megáldásá- ból származtatják a tojásfestési népszokást is. A húsvéti locsolás szokása szintén szertartásos eredetű, amennyiben a vízzel való keresztelésre utal, mert az ősegyházban húsvétkor tartották keresztvíz alá a „hitjelölteket”, akik utána nyolc napon át hófehér ruhában jártak, s naponta körmenetben vonultak a keresztelő kúthoz hálaadásra. Más feltételezés szerint a húsvéti locsolás alapja, hogy a Jézus feltámadását hirdető asszonyokat a zsidók úgy akarták elhallgattatni, hogy leöntötték őket vízzel. A kereszténység főünnepét megelőző az ún. „nagyhét”, amelynek liturgiája, szertartásainak tartalma az Üdvözítő szenvedését, kálváriáját idézi a golgotáig, kereszthaláláig, dramaturgiailag is ellenpontozva vasárnap hajnali feltámadását, amikor a gyász, csüggedés után egycsapásra felzeng a kétszeres „allelúja” öröme: „Föltámadt Krisztus e napon, Allelúja! Hála légyen az Istennek!” Dr. Csonkaréti Károly Győzött a jóság és a szeretet Mit jelenthet ma számunkra a húsvét? Mit nyújthat, mit adhat a századvég emberének? Erre próbáltunk választ kapni több egyházi felekezet képviselőjétől, akik természetesen a hívő ember szemüvegén át fogalmazták meg ideillő gondolataikat. A feltámadás-ünnep Bóka András református esperes szerint a húsvét próbára teszi az embert: van-e igazán hite? Mert lehet vallásosság nélkül is megülni a húsvétot, nyuszival, kaláccsal, sonkával és piros tojással. Ám az ünnep ennél több. Manapság borúlátó jóslatok röppennek fel a népességfogyás és a nagyszámú abortuszok hírére, a pusztulásról és az elszegényedésről. De a húsvét - a feltámadás-ünnep - mást üzen, „aszerint a megbízás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy feltárjam előttetek a titkot: hogy Krisztus közöttetek van, reménysége az eljövendő dicsőségnek". (Pál levele Ko- losszéba). Húsvét hirdeti az élet győzelmét a halál fölött. Hirdeti minden embernek, ez a titok, amit az ért meg igazán, aki közel van Krisztushoz. Ez a hit tartotta fenn kétezer éve a hívők közösségét. Egy halott ember emléke erre nem lett volna képes. Érdemes hinni P. Máté Péter, a Pálos-rend magyarországi tartományfőnöke megfogalmazta, hogy érdemes hinni ma is, 1998-ban, hiszen a keresztény hit pecsétje Krisztus feltámadásának ténye. És persze érdemes élni, hiszen az élet győzött a halál felett, s ennél csodálatosabb üzenet nincs ma, az ön- gyilkosságok, az abortuszok és az eutanázia eszméi által megkísértett korunkban. Egy mozgáskorlátozottsága ellenére is gyermeket vállaló édesanya vallomása szerint: „Nincs nagyobb boldogság, mint életet adni és azt felnevelni.” Mondata igazi húsvéti tanúságtétel az élet szentsége mellett. Mindehhez végül any- nyit illik hozzátenni, hogy érdemes jónak lenni, hiszen nagypénteken úgy látszott, hogy győzött a gonoszság, a gyűlölet, húsvétkor azonban Krisztusban győzött a jóság, a szeretet. Az élő remény Varsányi Ferenc pécsi evangélikus lelkész szerint a bibliai tényeken túl - a feltámadást ünnepeljük, s ez a jó hír az egyház igazi kincse, öröme, reménye - azonban föltehető a kérdés úgy is, hogy vajon mi „hasznom” van nekem ebből? Egyáltalán van-e értelme továbbgondolni a dolgokat? Nos, emlékszünk-e arra, hogy mennyi reménnyel indultunk az életnek? Munka, hivatás, család, karrier, s mi lett belőle? Sokaknak a munkanélküliség, a szegénység, válás. Holt remények. Voltak de szertefoszlottak. Az élő remény másként gondolkodik. Aki hisz az élő és feltámadt Krisztusban arra számít, hogy elindult valami hatalmas isteni akció, a megváltás folyamata. E nem köldöknéző magunkba-fordulást és nem az egekbe révedést jelent. Mert akármilyen reménytelen is sokszor az ember helyzete, olyan reménnyel tekinthet a világra, mint a szántóvető, aki bevetette földjét és már ott csírázik a holnapi kenyérnek való. Látja a végső valóságot, Isten győzelmét, ami húsvétkor kezdődött el. A nyomorúságon túl Vágó István, a pécsi Bokor utcai baptista gyülekezet lelkésze szerint a húsvét a karácsony utáni legnagyobb ünnepünk. Hasonlóság bennük, hogy mindkettőt nagytakarítás előzi meg és mindkét esetben ünnepi asztalt terítünk a szó való értelmében és a lelkűnkben is. Húsvét csodája, hogy a bűneik miatt keresztfán elvérzett Jézus Krisztus feltámadt a halálból új mennyei testben, ő, aki így tanította övéit: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, higgyetek Istenben és higgyetek énben- nem. Az én Atyám házában sok hajlék van, ha így nem volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek.” Igaz, lehet e földön szenvedés, igazságtalanság, betegség, érhet bárkit csalódás, fájdalom, teremhet könny, s zárja a sort az elmúlás, a halál. -------—--------- Jézus e kérdébár ^ sokakat megvisel minden nyomorúság, hihetünk Jézus Krisztus vált- ság-halálában és feltámadásában, abban, ha vele járunk, ott lehetünk majd a mennyben is. Böjti ajándék Maróti Jolán M. Assumpta szerzetesnő, a Szent Ágoston szabályai szerint Élő Miasszonyunkról Nevezett Kanonokrend főnöknője szerint hat hét van mögöttünk, amíg a Feltá- madottal jártuk a Keresztutat. Erre készültünk a böjti időkben. Szemünk előtt megy Jézus a Kálváriára, fején töviskoronája, s viszi a keresztjét, s utána a számolatlan ezrek. Ahogyan Sík Sándor költő fogalmazta meg: mi lennénk a közbeeső végtelen keresztek. Gondolkodjunk: nem érezzük néha egy kicsit magunkat is a tömegben? Ma hozsannát kiáltunk, de vajon ez kiáltjuk holnap is? Maróti Jolán M. Assumpta ideillő tanulságos történetként mondta el, hogy hírt kaptak Beregszászról, miszerint 315 árvának nincsen játékszobája. Ezért aztán a rend Apáca utcai óvodájában az elmúlt hetekben gyűjtés indult, s a gyermekek a jó szülők, óvónénik és dadusok lelkesítésére elhoztak néhány játékukat - köztük a legszebbeket is - lemondva róluk, ők így böjtöltek tehát és böjtjük nyomán a napokban elindulhatott 27 nagy postacsomag, a pécsi óvodások ajándéka Kárpát- aljára, hogy gyorsan odaérkezzen. S ez bizony a legnagyobb húsvéti öröm itt is és valószínűleg ott is. És mennyivel nagyobb öröm adni, mint kapni. S aki így cselekszik, örömmel és békével telt szívvel fogadhatja a feltámadt Jézust. Kozma Ferenc 1 1
