Űj Dunántűli Napló, 1998. április (9. évfolyam, 90-118. szám)
1998-04-11 / 100. szám
1998. április 11., szombat Kultúra - Művelődés Dtinántúli napló 13 A Költészet napja, 1998 Bertók László: Kerülgeted Deszkatavasz. Meztelen fenekű gyerek les be a lyukon. Egy nő ruhákat tereget. Nyitott koporsóban viszik a halottat. Görögkeleti papok a mandtjlafák. Sír a fakád. Valahol verik az asztalt. Ennyi. Rég volt, amikor megilletődtél. Amikor azt képzelted, hogy neked kell berendezned a ravatalozót. Ha a kerítéshez érinted a melled, megszólal a harang. Tudod, hogy most szegezik rá a fedelét. Örülnek? Ordítoznak? Holnap benne lesz az újságokban. Mint a koporsószegek, sárgállnak a nárciszok. Egy facsemete, amit ősszel ültettél, elment a téllel. Nagyot ütsz a meglazult karóra. Egyengeted a fölásott földet. Köveket raksz egy ládába. Kerülgeted, mint kutya a síremléket. Meliorisz Béla Ősök az ördöggel cimboráltak s mert legszebb dolog a remény nem hitték hogy eljön a tél bolondoztak boldogan mindig a világ peremén Galambosi László Marasztaló Szikrázó haj a rejtő fűzfaág. A tóra tajték cifráz koronát. Az ágon ág, a gallyon gally lebeg. Az alkony ölén dallam szendereg. Rózsák mélyén a Vándor megpihen, akár a kócsag zsombék mentiben. A csillag-káván aranypáva áll. Csőrében láng. Örökké muzsikál. Sörényét rengeti az égi ló. Nagy fény-virág omol, vidám a tó. A nádbugákon boldog angyal ül. Fátyla a vízen fodrozva terül. Alvó madárra, szarvasra vigyáz. Lábánál őz piheg, csöpp hal cikáz. Süllyed az éj, az angyal muzsikál. A csillag-káván aranypáva áll. A csönd öblében levélladikon áttetsző testtel ring a liliom. Nyílik a hold, az ajtaján kilép a kristályszívű hajnal. Zsong a rét. A rét az égnek bongva fölfelel, köszönti kolomp-kösöntyűivel. Rózsákra hajló angyal muzsikál. A nap káváján aranypáva áll. Makay Ida Triptichon (In memóriám Nemes Nagy Ágnes) Ékszer Múló létedet levetetted: Örök titkoknak már a társa. Romolhatatlan, ronthatatlan. Anyaggá sűrűit fény már. Ékszer. Élet emléke borostyánban. Piramis Föléd rakódik évszak, év, Mozdíthatatlan végleg. Mint a kő. Piramisát emeli egyre föléd a rontó - teremtő idő. Nagy fák őríznek, mély vizek! A csönd tömjéné lassan ég. Csillagközi gyászlobogó takarja testedet: az ég. Áthajolnak Már áthajolnak az időn az ősi óriásfenyők, Egyívásúak a Holddal s Nappal. Kering bennük a múlt, jelen. A szüntelenül változó. A mindörökre változatlan. Mihalik Zsolt Nemzedéki Elmondták azt is nekünk - itt mindenkinek személyes ügye volt és magán Don-kanyarral rendelkezett és halkan azért kimutatta folyton aztán csak építette egyre feljebb de később lelkének krátereiben érezte hogy túlzott tán e hevület , de másnak a kiskönyve üszkösödött annak idején Elmondjuk azt is nekik - hogy mi harcoltunk a Holdraszállásért és Európa biztonsága tőlünk és az atommáglyahalál ellen és a világszabadság is küszöbön állt és megünnepeltük május elsejét de legalább szinte minden pénteken érkezett szalon sör az abc-be annak idején Méhes Károly Héjszaka Háztetőélen egyensúlyozó éjszaka csillagokba kapaszkodik és a kéménybe köp nagyokat az álom szállingó rothadó-édeskés szaga ahogy hamisítja rég archivált sorsomat az élet vékonyra kopott csont-héja alatt az ágy helyettem is nyikorgó sodronya a szárnyaló vadászat képe lám megszakad keUé tört májfoltos-tollú bagolykoponya A versekben van valami chipszerű Parti Nagy Lajos a költészetről ■ Egy Székesfehérváron tanuló gimnazista valamikor a hetvenes évek fordulóján verseket küld a Jelenkorba Pákoltiz Istvánnak, aki biztatja a fiatal tehetséget. Rövidesen a versei is megjelennek a folyóiratban. Később a Jelenkor egyik munkatársa lesz. 1982-ben adja ki a Magvető az első verseskötetét, az Angyalstopot, majd következik a Csuklógyakorlat és a többi könyv. A Pálinkás Györggyel, Csordás Gáborral, Meliorisz Bélával közös, 1980-as verseskötet, a „Fél korsó hiány” címadó verse is az övé. A „Szódalovaglás” megjelenése után prózát és drámákat is ír. Például Jolán és Amália későkádári világban termő álmait az Ibu- sár című komédiában, egy „huszerettben” írja meg; „Sárbogárdi Jolán: A test angyala” című „habszódiája” pedig egy életszemlélet és -stílus mulattató paródiája. 1994-ben jelent meg az Esti Kréta című verseskötete. 1986 óta él Budapesten.- A versekről kellene szót váltani egy olyan költővel, akinek az 1990-es „Szódalovaglás” című kötetéről azt írta a kritika, hogy nyelvileg is fölrobbantotta azt, amit versnek nevezünk, és aki azóta főként prózát, drámákat ír.- Abban a kötetben megmutattam, nagyjából mi az, amit a költészetről gondolok, s noha az utóbbi időben kevés verset írtam, ma is a vers áll hozzám a legközelebb. Egyébként döbbenetes, mennyien jósolták a költészet halálát Adomo óta is, holott a vers látszik chipsze- rűnek, olyan formának, amelybe a legnagyobb „mennyiségű” információt lehet belesűríteni a lehető legkisebb helyre. Ilyen értelemben a költészet rendkívül korszerű. Persze lehet élni nélküle is, de ha élsz vele, akkor egy kicsit jobb szinten lehet létezni. Ahogy tisztálkodhatsz luxusszappannal és mosószappannal is. Csak úgy nem lehet, ahogy ezt számodra évtizedeken át bizonyos szempontok szerint kötelezővé tették. Hogy lenyomják a torkodon Petőfit, lenyomják Adyt, lenyomják József Attilát. Úgy tapasztalom, a vers ma már a saját fontossági szintjén létezik, s hogy nálunk 2-3 ezer példányban is kiadnak még versesköteteket, az egy ilyen kis országban egyáltalán nem rossz arány. Egy kisebb, de lelkes, hozzáértő közönségről van szó.-A „Fél korsó hiány” iróniájában már egy nemzedékre való költő jelezte, hogy a hagyományos költői szerep megváltozott. Ugyanakkor úgy tűnik, mintha ezek a versek megszülethettek volna egy-két évtizeddel korábban is.- A hetvenes évektől nyilvánvalóvá vált, hogy az irodalom mégse vízügyi hivatal, nem cipelhet tőle idegen politikai súlyokat. A mindenekelőtt csak a nagy nemzeti sorskérdéseket megfogalmazó költői attitűd, a kétely nélküli beszéd korszerűtlenné vált. Az a fajta költői ornamentika, amit Nagy László képviselt, őutána, az ő nagyszerűsége nélkül folytathatatlanná vált. Felértékelődött maga a nyelv - a ,Jiomo politicus”-t felváltotta a „homo esztéticus”, a vers az emberhez, az emberi lélekhez tért vissza - vagy: - lépett előre. Persze ezt egy folyamatként kell elképzelni. Ahogy ahhoz is idő kell, akár egy évtized is, hogy a mai új arcok, Térey János, Méhes Károly és mások „látszani” kezdjenek. Persze sok minden később fogalmazódott is meg, de például már 1971 -ben megjelent Petri György első kötete, a „Magyarázatok [y[. számára.” Én olyanfajta beállítódáshoz éreztem közel magam egyre inkább, mint Tandorié, Tolnai Ottóé, Erdély Miklósé. Ami az iróniát illeti, prózában se kellett elhagyni Kelet-Európát - Karinty, Örkény, Mrozek, Hrabal alapvető tájékozódási pontokat jelentett. A kialakult új beszédmód volt az, amit Balassa Péter úgy fogalmaz meg: „Hátat fordítva rámutatni.”- Pécs Parti Nagy Lajost költőként is - úgymond - adoptálta.- Ismeretlenül küldtem a verseket a Jelenkornak, ahol befogadtak. Nekem Pécs valahogy mindig Nakonxipánszerűen szép városnak tűnt. Ezért is választottam úgy, hogy nem Budapestre megyek a bölcsészkarra, hanem Pécsre. Életem legfontosabb tizenhárom évét töltöttem ott, ott lettem író. Persze van egy virtuális Pécs és egy valóságos - ha elhagysz egy várost ez a két kép eltávolodik egymástól. Akkor úgy éreztem, ebben a városban kell lennem, hogy író legyek. Ennek a vonásnak eleinte nem sok jele volt, a verseimet is szívesebben küldtem levélben. Aztán 1979-től hét évig dolgozhattam a Jelenkornál, Szederkényi Ervin, Csordás Gábor mellett. Olyan barátokra, nagyszerű idősebb kollégákra találtam, mint Bertók László vagy Csorba Győző. És az sem pátosz, hanem tény, hogy ez a folyóirat volt a legfontosabb a hetvenes-nyolcvanas évek irodalmi életében. Bóka Róbert Kulturális Ajánlatok Szerény javaslat. Jonathan Swift Szerény javaslat című, ironikus hangvételű munkáját mutatja be a Pécsi Harmadik Színház április 20-án és 21-én, este fél 8-kor. A „kulináris kortesbeszédet” Balogh Robert adja elő. A produkció a Szabad Színházakért Alapítvány támogatásával jött létre. (ly) Grafikák a kőrútról. Deák Zsuzsa grafikusművész kiállítása nyílik meg április 14-én, kedden 18 órai kezdettel a pécsváradi Fülep Lajos kultúrközpontban. A téma a villány-siklósi borútról készült képek, melyekről Bükkösdi László esztéta szól néhány közvetlen szót. Közreműködnek a pécsváradi zeneiskola növendékei. A kiállítás május 11-éig tekinthető meg hétköznap 8-20 óra között. (a) Pécsi kiállítások. Darko Bavoljak horvát fotóművész képeiből nyílik tárlat április 15-én 18 órakor a Pécsi Horvát Színházban. Bevezetőt dr. Újvári Jenő alpolgármester mond. A Pol- lack-kupolában április 15-én délután 6 órától Bánkuti Gertrúd jubileumi kiállítása látható. A Parti Galériában a Mária utcában Mohácsi András szobrászművész, a Műhelygalériában pedig Kelle Sándor festőművész alkotásaival találkozhatnak az érdeklődők. A Gyöngyszem Galériában április 17-én 17 órától Sipos Dávid festő mutatkozik be, a vasútállomás kultúrváró- jában pedig Kerényi Mari textilművész érzékeny világú, különleges hangulatú munkái tekinthetők meg. (ly) Civil közösségek. Április 15-én 17 órakor a pécsi Civil közösségek Házában Zoltai Beáta festőnő állít ki. 18-án a Szent István téren egész napos program lesz, „Pécsi civil nap” néven. Bemutatkoznak a különböző civil társaságok, egyesületek és alapítványok. (ly) Képek a várban. A Simontomyai Vármúzeumban április 16-án 16 órakor Sváby Lajos festőművész kiállítása nyílik meg. Nagykanizsán a Hevesi Sándor Művelődési Központ galériájában Erdős László Művészeti-díjas festőművész tárlata lesz látható. A megnyitót 20-án 17 óra 30-kor tartják. (ly) Átutazóban címmel nyílt kiállítás csütörtökön Pécsett, a vasútállomás kultúrvárójában. Kerényi Mari textilművész paravánokkal körülzárt alkotásait áprüis 30-áig tekinthetik meg az érdeklődők . FOTÓ: WÉBER TAMÁS 1 1 i
