Új Dunántúli Napló, 1998. március (9. évfolyam, 59-89. szám)
1998-03-03 / 61. szám
1998. március 3., kedd Oldalszerkesztő: B. Murányi László H Mm -L: T Ötletsarok Ha a ruha beszorult. A forgódobos automata mosógép megpakolásakor, a ruhák kivételekor is bekerülhet zokni, alsónemű a forgódob és az üst közé. Ilyenkor nem szabad használni a gépet, amíg a ruhadarabot onnan el nem távolítottuk, mert az forgás közben kitépheti az alsó fűtéscsöveket. A forgódobba a felső helyzetben lévő nyitott ajtaján át zseblámpával világítsunk be, majd a beszorult ruha fölötti egyik lyukon át vékony horgolótűt akasz- szunk az anyagba, és egy darabkáját húzzuk be a dobba, majd ott biztosítótűvel rögzítsük. Kézzel óvatosan addig forgassuk a dobot, amíg az fel nem hozza a beszorult ruhát, amit onnan már könnyedén kivehetünk. Habzásgátló hintőpor. Több mint kellemetlen, amikor mosogatás, gépi mosás után felgyülemlik a mosó- és mosogatószerek, esetleg a mosdószappan habja a kádban, a mosogatóban, s amikor a dugót kihúzva leengednénk a vizet, az lefolyik, ám a hab ott marad. Hiába az újabb vízsugár, a sűrű habot nem, vagy csak igen lassan nyeli el a lefolyó. Mit tehetünk? Szórjunk egy kevés hintőport a habra, az attól azonnal ösz- szeesik, és egyetlen öblítéssel könnyedén eltávolítható. A jelvények helye. A jelvénygyűjtők nagy kérdése lehet idővel, hol és hogyan tárolják úgy kincseiket, hogy azok mindig szem előtt legyenek. A legegyszerűbb, legolcsóbb megoldás egy tetszőleges méretre vágott hungarocell darab, amit felszegelhetünk, horoggal fel is akaszthatunk a falra, falipolcunkra. A puha anyagba könnyen beszúrható bármilyen tűjű és formájú jelvény, így azok nemcsak jól mutatnak a fehér alapon, de osztályozhatók és át is tekinthetők. Barkácsgépet és tartozékot vásároljon és javíttasson az Elektrió Kft.-néi! Pécs, Szabadság a. 28. Tel.: 72/336-685 Az élezést csiszolóvászonnal is végezhetjük fotó: Tóth l. Hogyan élezzünk baltát, fejszét? Nem mindegy, milyen fejszével, baltával dolgozunk. Ha az szakszerűen élezett, a feje sem lötyög, és ha körültekintőek is vagyunk, élvezet vele a munka, még ha nem is könnyű. Ha magunk élezzük a fejszét, baltát, ügyeljünk az élforma, azaz az élgeometria kialakítására. Fontos, hogy az él vonala törésmentes és egyenletesen ívelt legyen. A satuba fogott fej élvonalának alakját és az él hibáit reszelővei javíthatjuk, módosíthatjuk. Az él ívét úgy alakítsuk ki, hogy a végpontjain képzeletben átfektethető egyenes a nyél tengelyével párhuzamos, vagy annak markolat felőli meghosszabbításával néhány fokos hegyesszöget zárjon be. Ezután kezdhetjük az ékszög (élszög) alakítását, kiigazítását: az 15-20 fokosnál ne legyen nagyobb. A munkát éles, lehetőleg új laposreszelővei végezzük, közben a baltafejet erősen szorítsuk le vastag deszkadarabra, hogy a reszelőt akadálytalanul dönthessük a kívánt szögbe. Ügyeljünk arra, hogy az élszög az élvonal mentén mindenhol azonos legyen. Ha kielégítőnek találjuk az él alakját, kezdhetjük a tulajdonképpeni élezést, azaz az él finomítását vizes kövön. Ha ilyen nincs, megteszi a laposre- szelőre fektetett finom csiszolóvászon csík is. Végül olajjal kent kézi fenőkővel („olajkő”) húzzuk le, fenjük borotvaélesre a balta élét. A nemesebb, ötvözött anyagból készült, hőkezelt, nemesített élű szerszámot reszelővei aligha, csak állványos köszörűgépen élezhetünk. Ilyenkor köszörülés közben gyakran hűtsük a munkadarabot, nehogy elszíneződjön, túl- hevülve kilágyuljon az él. A huzalok, vezetékek forrasztása Elektromos vezetékek, huzalok, kábelek biztos érintkezését és egymáshoz rögzítését forrasztással is elérhetjük. Ha az ilyen kötésre már nincs szükségünk, az pákával bármikor oldható. Forrasztás előtt az egymáshoz csatlakozó végeket zsírtalanítsuk, kaparjuk le és csiszoljuk fényesre, majd vonjuk be fo- lyasztószerrel, azt követően a forrasztandó részeket ónozzuk elő, és a csatlakozási helyeket illesszük össze. Az összekötendő vezetékeket egymáshoz illeszthetjük: 1. állapolással amikor mindkét vezetékszál végét megfelelő hosszban egymáshoz illesztjük, 2. összesodrással, amikor a két vezeték összeillesztendő végét fogóval jó erősen összesodorjuk, 3. összeérintve, amikor a vezetékszálhoz egy elágazó másik vezeték rövid szárát párhuzamosan rögzítjük, 4. menettel áthurkolva, amikor a vezetékre akár több menettel is jó erősen ráhurkoljuk egy másik végét. A jó szoros mechanikus rögzítés, összeillesztés után a vezetékeket az összeforrasztandó helyeken pákával hevítsük fel, a melegítést addig végezzük, amíg meg nem olvad, meg nem folyik az előónozás során a felületre felvitt ónréteg. Végül a felhevített helyre adagoljunk forrasztóónt. Ha a kötés már szilárd, az ón is kihűlt, a felesleges forraszanyagot és folyasz- tószert távolítsuk el. Utközésgátlók falra, ajtóra Főleg a kisgyermekes családoknál gyakori, hogy a gyerkőcök ki-be szaladgálásakor a kicsapódó ajtó bontja a vakolatot, károsítja a tapétát, a bútort, a csempét, kiveri az üveget. A festett és tapétázott falfelületet megvédhetjük hosszában kettévágott, a kilincs ütődési helyéhez ragasztott parafadugóval, amit előtte a felület színére fessünk be temperával. Ha csempézett felületnek csapódna az ajtókilincs, a kárt megelőzhetjük, ha a csempe színével egyező habszivacs mosdószivacsból levágunk egy akkora csíkot, ami képes felfogni, tompítani az ütést, és azt Technokollal odaragasztjuk a csempére. Ha két üvegezett ajtó egymásba nyílik, a veszélynek kitett ajtóra rögzítsünk a másik ajtó kilincsének magasságában szélesebb, vékony lécet úgy, hogy a belső fele és a védendő üveg közé ragasszunk aránylag vastag habszivacs csíkot. Dünántúli Napló 7 Fontos a pontos mérés Hiába van csuklós mérővesz- szőm („colstok”), különféle hosszúságú mérőszalagom, tolómérőm, centis, fejes, derékszögű, hegyesszögű és más vonalzóm, a méréssel hadilábon állok. Pedig annak idején a Széchenyiben, amikor gimista- ként a mi osztályunk lett a reálpolitechnikai tagozat, az asztalos, majd a kőműves szakmai alapok elsajátításakor mindkét tanárunk azzal kezdte az okítást, hogy „fiúk, fontos a pontos mérés”. Azóta már tudom, hogy a legfontosabb. Lenne, de nekem valahogy azóta sem akaródzik összejönni a milliméteres (néha a centis) pontosság. Pedig pontosan mérek. Csak amikor a fán ceruzával, a fémen rajztűvel bejelölöm a kívánt hosszúságot, a ceruza vastag hegye csúszik arrébb egy picikével. Ahhoz jön még a fűrészeléskor újabb néhány milliméteres hibaszázalék, és már szidom is magam. Pedig mindent alaposan akarok csinálni. Mindig megfogadom, hogy most figyelek, de eddig többnyire elkerült a siker. Azzal vigasztalom magam, hogy nem szakmám se az asztalosság, se a lakatosság, se a villanyszerelés, se más, egy csomó polcot, egyebet mégis készítettem, javítottam már magamnak. Ha itt-ott az illesztéseknél látszik is parányi rés, akkor is büszke vagyok, mert én csináltam, és még egyik polcom, tákolmányom sem dőlt össze, szakadt le. Egyszer talán még mérni, leszabni is megtanulok hajszálpontosan. A lyukfűrész is praktikus lehet FOTÓ: TÓTH Körlapok kivágása Ha több, nagyobb, netán más és más átmérőjű köralakot kell kivágnunk pozdorjából, farostból, rétegelt lemezből, az előrajzolásához használhatunk hosszabb szárú körzőt, de sablont is. A sablon elkészítéséhez vegyünk egy hosszú, vékony falécet, az egyik végét fúrjuk át, az lesz a kör közepe, ha a kivágandó anyagra csavarozzuk, vagy szögeljük. A léc szárára mérjük rá a kivágandó körök sugarát, és fúrjuk át a lécet, hogy a lyukba tartott ceruza hegyével megrajzolhassuk a kivágandó anyagra a kívánt sugarú kört. A kört a vonal mentén kivághatjuk lyukfűrésszel vagy dekopir fűrésszel. A kivágott körök élét csiszoljuk le. E célra az azonos átmérőjű körlapfok) közepét úgy csavarozzuk le, hogy azokat forgathassuk, és a megadott távolságra rögzítsünk csiszoló- vásznas tárcsával ellátott fúrógépet. Amíg pörög a csiszolótárcsa, óvatosan forgassuk körbe a kivágott, élével nekifeszülő körlapokat úgy, hogy valamennyit egyenletesen csiszolja. Ezzel a módszerrel gyárthatunk magunknak kerekített elejű sarokpolcokat (a kör középpontjától szabályos derékszögben négy darabba fűrészelve el a körlapot), de akár félkörív alakú polcokat is. Barkács egyszeregy Cekász.' Elektromos ellenállások, fűtőspirálok anyaga. Az ötvözet összetétele százalékban: nikkel 60, vas 27, réz 11 és mangán 2. Agyagtapasztás. Pelyvával nedvesen kevert tiszta agyagból 5-10 centiméter vastagságban, főleg mezőgazdasági épületek padlásburkolataként tapasztott hőszigetelő réteg. Az izzadásig (amíg a felületen vízcseppek jelennek meg) a helyszínen döngölt agyagréteget homokkal szórják be, és fával simítják el. Azbeszt. Igen magas hőmérsékletet elviselő ásványi szálasanyag, mely a természetben az azbeszt előfordulási helyén levő kőzetek hasadé- kait tölti ki. A robbantott kőtörmelékből kiválogatott azbesztet mechanikai és vegyi úton tisztítják és osztályozzák, a rostszálakból nemezszerű anyagot, fonalat, szövetet gyártanak. Hőszigetelésre, feltöltő és tömítőanyagként zsinór, tömlő, nemez, matrac és paplan formájában hasznosítják. Ciklopfal. Szabálytalan öt- és hatszögű, nagyjából egyforma, durván megmunkált síkokkal határolt kövekből álló, nem réteges terméskő falazat. Általában vastag faltestek (lábazatok, támfalak, kerítésfalak) építésekor alkalmazzák. Buna. Műkaucsuk alapanyagú műgumi, tömlők, keménygumi szállítószalagok, textilszövetek gumírozó anyaga. Tetőtér-beépítési szakmai napok Építőipari szakembereknek, építkezőknek, lakásukat, házukat felújítani vágyóknak és az érdeklődőknek a térelhatárolással, tetőtér-beépítéssel és a kapcsolódó építőipari szerkezetekkel (hőszigetelés, vízelvezetés, tetőfedés, szerelt szerkezetek, falak, nyílászárók) foglalkozó kétnapos szakmai szimpóziumot és kiállítást rendeznek Pécsett, a JPTE Pollack Mihály Műszaki Főiskolai Kar Boszorkány utcai épületében. Hazánkban először lesz látható a műanyag tetősík ablak. Az intézmény Építéskivitelezési és Anyagtan Tanszékének szervezésében március 5-én, csütörtökön 9.30 órakor kezdődő rendezvényen előadásokat, konzultációkat és felhasználási bemutatókat is tartanak. Az ajtóbeállítás fogásai Ha nem zárható tökéletesen, netán a vetemedett ajtónknál elviselhetetlen a huzat, vagy hívjunk asztalost, vagy némi gyakorlattal magunk álljunk neki kijavítani a hibát. Ha van valamiféle asztalos rutinunk, megfelelő szerszámunk és gépünk, a munka megkezdése előtt jól véssünk az eszünkbe néhány tudnivalót. Gondosan ellenőrizzük, és ha szükséges, igazítsuk ki a tok méreteinek és derékszögeinek különbségeit. A mért adatokat a lehető leggondosabban vigyük át az átalakítandó ajtólapra. Ha az ajtólap a „bűnös”, először a magasságát, s csak utána a szélességét fűrészeljük méretre. A keret felső lécét gyaluljuk enyhén befelé lejtősre. Ha az ajtólap már passzol a keretbe, állítsuk be és rögzítsük a helyére lapos faékekkel (képünkön), és csak ezután jelöljük a keretre és a tokra a pántok, a zárak helyét, a csuklóspántokét a tokra és a keretre. A pántfészket óvatosan és pontosan, előbb a tokon véssük ki. A facsavarok helyét fúrjuk elő a tokban a pántról átjelölt pontokba. Állítsuk be ismét a tok elkészítésekor kivett ajtót, és ellenőrizzük, hogy vonalban vannak-e a tok és a keret pántjai, majd az ajtó keretén is véssük ki a pántfészkeket. Az ismét a tokba állított ajtó félpántjainak szemein felülről dugjuk, illetve óvatosan üssük át a pántcsapot. Ha a csuklóspántok nem szedhetők szét, akkor előbb az ajtóra, és csak azután a tokra szereljük azokat. Az ilyen szerelésnél körös-körül lapos faékekkel állítsuk, rögzítsük az ajtólapot a tokba.
