Új Dunántúli Napló, 1998. március (9. évfolyam, 59-89. szám)
1998-03-16 / 74. szám
1998. március 16., hétfő Háttér - Riport Dünántúli Napló 9 Anyanyelvűnk játékai Beszélgetésünk után csak annyit kért Grétsy László tanár úr, hogy nagyon vigyázzak, miként fogalmazok. Hiszen egy előre nem fésült interjú közben előfordulhat, hogy éppen a nyelvész hibázik, botlik, s ő ezt nem szeretné. Én sem. Nem lenne igazán szép születésnapi ajándék annak az embernek a számára, aki éppen Lőrincze'Lajostól vette át a stafétabotot annak idején a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében. Grétsy tanár úr 66 éves. Élete és munkássága a magyar nyelvhez kötődik; számára ez a legszebb hivatás. Grétsy László az utóbbi időben a magyar nyelv oktatásában vállalt főbb feladatokat, s ezzel a tudomány művelését kissé háttérbe szorította. Átmenetileg. Találkozásunk apropója sem több; a pécsi katolikus iskolaközpont tanárai által szervezett továbbképzésre érkezett Pécsre. Kézenfekvőnek tűnt, hogy megkérdezzem:- Tanár Úr! Hogyan lett önből a magyar nyelv szerelmese?- Éveim számából következően eléggé régen elhatároztam, hogy nyelvész leszek. Gyermekkorom óta vonzódom az anyanyelvűnkhöz, olyany- nyira, hogy nyolc-tízéves kóromban nemcsak sokat olvastam, hanem rejtvényeket is készítettem, szerkesztettem. Több meg is jelent. Az ötvenes években a bölcsész karra úgy jelentkeztem, hogy mindenképpen magyar szakos legyek, foglalkoztatott az irodalom, s még némi költői terveim is voltak. A budapesti bölcsészkaron történelem és magyar szakosként kezdtem, az első félév után pedig már láttam, hogy nem az irodalom, hanem a nyelv az, ami jobban foglalkoztat.-Miért éppen a nyelv és a grammatika?-Talán mert egészen más a nyelvünk logikája, mint a formális logika. Másként fogalmazva: ami a nyelvünkben természetes, az sokszor logikátlan. A szokás az úr. A nyelvszokás ellenére semmi sem él meg, a nyelvművelő szava sem számít.-Akkor mire való a nyelvész?- Hogy a nyelv kitapintható változásait vizsgálja, s ha jó irányúnak tűnik a változás, próbálja erősíteni, ha károsnak látszik, próbálja visszaszorítani. Persze sokszor tehetetlen.- Gondoljunk a bennünket elárasztó idegen szavakra.- Úgy van. De nem az a feladatunk, hogy valamiféle kínai falat építsünk, hiszen a mindenáron való ellenállás a nyelv fejlődésének kárára volna. Egyre többen érezzük és valljuk, hogy az idegen szavak gazdagítják nyelvünket. Ha nem lenne így, már beszélni sem tudnánk. Gondoljon csak arra, hogy hány olyan szép szavunk van, amit a törököktől, szlávoktól, másoktól vettünk át. Az egész kereszténység, az iskola a latinra épül.-Akkor sarkig tárhatjuk a kapukat?- Ezt sem mondanám. A napjainkban divatos anglomá- nia, ami jó egy évtizede elárasztott bennünket, bizonyos veszélyeket hordoz. Mert bármenynyire kellenek az idegen szavak, ha egy bizonyos mennyiségen túl törnek be a nyelvbe, akkor ott a veszély, hogy az a nyelv a saját nemzeti vonásait Ferenc elnök úr is tápiogat hogy az összes akadémiai tudományos osztálytól bekérjük azokat a szakmai fogalmakat, amelyeknek jelenleg nincs magyar megfelelőjük, holott az osztályok tagjai,' s az akadémikusok szükségét látnák annak, hogy legyen. Ez a gyűjtés most kezdődik, ami .ugyan szűkre méretezett, de mégiscsak nyelvújítás a javából. Hogy ne Gyermekkorom óta vonz az anyanyelvűnk FOTÓ: MÜLLER lassan-lassan elveszti. Egyre inkább azt veszem észre, hogy szaporodnak azok a grammatikai sajátosságok is, melyek idegenszerűek. Az idegen szórend. Már a pénztárgépek is fordítva írják a dátumot: elöl a napot, hónapot, s aztán az évet. Elérkezhetünk oda, hogy előbb- utóbb előre ítjuk a keresztnevet és majd utána a családnevet, mint a finnek, akik nem bírták ezt a indoeurópai nyomást, és a svédek árnyékában jó bő évszázada „áttértek” erre a névírásmódra. Számomra kötelesség, hogy ezekről szóljak.- Ugyanakkor tudjuk, hogy a gazdasági élet fejlődése, nyomása meglehetó'sen nagy, sokféle olyan szóval szembesülünk naponta, amelyre igazán magyar megfelelő nincs. Nem gondolja-e, hogy szükség volna ismét egy nyelvújításra, akár, mint azt Kazinczyék tették?- Gondolatával sokan egyetértünk, bár leszögezném, olyan nyelvújításra, mint volt a múlt század első felében, iTincs szükség. De az akadémia éppen a közelmúltban - 1997 végén - vetette fel, hogy szükségét érzi egy szakmai nyelvújításnak. Arra törekszünk - amit Glatz kelljen újból megérni Bessenyei intelmeit, aki azért sóhajtott föl, mert a tudományt nem tudjuk magyar nyelven művelni.- Hány szóból áll a nyelvünk? Én arra a nyelvre gondolok - az idegen szavainktól függetlenül -, amit magyar nyelvként aposztrofálhatunk.- Amit használunk az mind a miénk. Óriási a szókincs. Nem is szokták elhinni, hogy többmilliós.- Mi azt mondjuk, hogy szép a nyelvünk. De vajon ezt mondják-e mások, más nyelven beszélők? Van-e .mércéje a szép beszédnek?- Bár minden nyelvet szépnek talál a beszélője, mégis bátran mondhatom, hogy a magyar nyelv objektív, tárgyilagos mérésekkel is a szebbek közé tartozik.- Mivel mérhetők a nyelvek?- A magánhangzók és a mássalhangzók arányával, váltakozásával. A magyar ember nagyon jól áll. Akadnak túl sok mássalhangzóval rendelkező nyelvek, amelyek szárazak és vannak olyanok, melyek sok magánhangzót tartalmaznak. Ezek lazák, omlatagok, túlságosan lágyak. A magyarban ideális a zöngés és a zöngétlen hangok aránya is. Könnyű énekelni. Hadd utaljak arra, amit Devecseri Gábor hirdetett, aki azt mondta, hogy a magyar talán az egyetlen nyelv, ami a világ minden verselésére kiváló.- Többmilliós szókincsünkből olykor-olykor kihullik néhány szó, s elfelejtődik végleg.- Hogy éli ezt meg a nyelvész?- A „Halotti beszédben” olvasható „isa” szavunk ilyen, végképp kihullt, s ma már csak találgathatunk, hogy tényleg a „bizony” jelentését hordozta-e? De kihullt a „verő”, mert a kalapács kiszorította, és elfelejtődött rengeteg szó. Nem kell sajnálni, hiszen sokszor a szóváltás előnyös. Legfeljebb akkor sajnálkozom - és nagyon szomorú vagyok - ha grammatikai formulák is eltűnnek. Régen négy-öt múlt időnk volt, ma csak egy van. A „látott”, amit régebben a „láta”, a „látá”, a „látott vala”, a „látott volt” és még ki tudja hányféle módon fejezhettünk ki. Gondoljon csak arra a szép mondatra, hogy „itt küzdtenek a honért, Árpád hős hadai” vagy „elhulltanak a legjobbjaink a hosszú harc alatt”. Nos ezekért kár. De azért ne szomorkodjunk és bátran mondjuk ki: ma a nyelvünk sokkal gazdagabb, mint volt kétszáz vagy háromszáz évvel ezelőtt.- Tehát egészében az a változás, ami évszázadok óta tart, nem vált kárára a magyar nyelvnek?-Nem. Olyan ez, mint egy folyó, látjuk azt a sok szennyet, ami belé hull, amit visz, de időről időre kiveti magából, megtisztul. A köznapi nyelv olykor fésületlen, kócos, kimondjuk, hogy hátrább az agarakkal. Elharapódzott a trágárság, ami nem pusztán nyelvi, hanem általános társadalmi kérdés. Elharapódzott az igénytelen beszéd, fiatal korban is, felnőttek között is. Szóvá kell tenni.-Megköszönve a Tanár Úrnak, hogy szót válthattunk, végezetül megkérdezném: milyen terveket dédelget ma Grétsy László?- Az utóbbi bő egy évtizedben az oktatás ragadott el, mert beláttam, hogy óriási felelősség és kihívás a jövő tanár-nemzedékét nevelni. Ez a cikkeimben is tetten érhető. Még oktatok, de már nem sokáig, s remélem, hogy hozzáfoghatok a húsz éve tervezett álom megvalósításához, egy nagy nyelv-játékos könyvnek a megírásához. írtam már hasonlót a nyelvi játékokról, de mégsem olyat, amilyet tervezek. Kozma Ferenc Dunai Imre jegyzete Római tűzoltás Minden kornak megvolt a maga sajátos vagyonteremtési lehetősége. A római kor egyik első nagy vagyonszerzője például Marcus Licinius Crassus volt, aki a világ első tűzoltóságának szervezésével zsebelt be hatalmas összegeket. Olyan hírhedtté vált ezzel, hogy az ő nevéből származik az angol crass (közönségesség, durvaság) szó. Ha a polgár, akinek égett a háza, nem fizetett neki tetemes összegű kenőpénz, Crassus megtiltotta az embereinek a tűz eloltását. Másnap „bagóért” megvásárolta a leégett ingatlant. A szakértők szerint a közeljövőben azok az előrelátó emberek fognak nagy vagyont szerezni, akik a négy nagy kutatási terület egyikére teszik fel a pénzüket. Az első az informatika, beleértve a képzést is. A telített piacot minden korábbit lecserélő újdonságok sokkolják. Az USA-ban ma már a bruttó nemzeti jövedelem több, mint 10 százalékát költik a dolgozók továbbképzésére. Az arány a 25 százalékot is elérheti, mielőtt az öncélú túlzás lelepleződik. A másik téma a fejlett országok népességének elöregedése, amely az egészségügyi ellátást és a hozzá kapcsolódó gyógyszer-, műszer- és biotechnológiai ipart teszi az eddigieknél is jobb üzletté. A harmadik és negyedik téma magyarázatra sem szorul: az országok feletti gazdasági szövetségek keletkezése, és a legújabb technikai vívmányok kiaknázása. Az eredeti tőkefelhalmozás gazdaságában a nagy vagyon szerzése a „nulla végösszegű játék” átlátható elve alapján folyt: ha valaki meggazdagodott, akkor mások elszegényedtek. Az ekkor keletkezett nagy vagyonok alapját többnyire bűntettek képezték. A jövőbeli szupervagyono- sodásnál a vázolt prognózis csak arra a rendszerspecifiku- san eszményített dogmára épít, hogy az ipari forradalom óta az alapmodell a vállalkozó, aki a nagy társadalmi, gazdasági vagy technikai változások hullámain lovagolva, szerez óriási vagyon. A prognózis készítői vagy naivak, vagy szemérmesek, vagy egyszerűen csak vagyonszerzési módnak tekintik a bűnözést, és nem külön üzletágnak. Ám akármelyik változatot is nézzük, egyaránt ér- zékelhetetlenné válik annak a morális katasztrófának a súlya, amit a bűnözés gazdasági hatalmának ragályos kiterjedése jelent. A világgazdaságban forgó piszkos pénz ösz- szegét az óvatos becslések is az amerikai bruttó nemzeti jövedelem felének jelzik. Persze a „római tűzoltások” és a tisztára mosott pénzek nélkül. „Erszényben” FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Kitört a Godzilla-láz Hollywoodban új szuperprodukcióra készülnek, amely a nyár filmslágerének ígérkezik. A Godzilla egy sikeres japán sorozat új, hollywoodi változata, a német Roland Emmerich - a Függetlenség napja rendezőjének - elképzelése szerint. A történetről csak annyit árultak el, hogy egy óriási, ház nagyságú, hüllőszerű szörny, amely 600 kilométeres óránkénti sebességgel halad, alagutat ás Polinéziából New Yorkba, hogy a várost a sivataggal tegye egyenlővé. A 175 millió dolláros költségvetésű tudományos-fantasztikus film májusban kerül az amerikai mozikba, a fiatalok azonban máris Godzilla-lázban égnek. Az új szömyfilm reklámozásában legalább tucatnyi cég vesz részt. Levél a nulláról A betéti társaság a házaspár családi vállalkozásaként december 16-án alakult, telephelyül a család lakását tüntetve fel. Januárban kapott ajánlott levelet a bt., ám mivel nem volt otthon senki, a kézbesítő értesítést hagyott, hogy azt hol és mikor vehetik át. A férj ment be érte a megjelölt postára, de ott nem vehette át a küldeményt, mert hiába igazolta magát a cégbélyegzővel is, nem volt nála a cégbírósági bejegyzés. (Pech, azt nem szokta mindig, mindenhová magával cipelni.) Sebaj, legközelebb vitte, bemutatta, készítettek cégszerűen aláírt meghatalmazást is, hogy átvehesse a bt.-nek szóló küldeményeket akkor is, ha épp nem tartózkodik otthon, azaz a telephelyén. Büszkén vitte haza a nem kis tortúrával megszerzett ajánlott levelet, otthon (a bt. telephelyén) azt kibontva majd hanyatt dobta magát. A levélben arról tájékoztatták, hogy cégalapításuk előtt két héttel, azaz november 30-án a folyószámlán lévő társadalombiztosítási egyenlegük nulla forint. A bt. beltag férj azóta is örül, hogy mindenféle ürüggyel nem csak lefejik, de időben tájékoztatják is mindarról, ami nincs, nem is volt, tehát aggódnak érte. / Éhező gyerekek? A polgármester nem érti, hogyan éhezhetnek olyan településen gyerekek, ahol iskola és napközi is működik. Sorolja érveit: az iskolai étkeztetésre gyermekenként évente az ön- kormányzat 13 500 forint állami támogatást kap. Ez ugyan nem fedezi a tényleges költségeket, de azt kiegészíti az ön- kormányzat és természetesen a gyermekét étkezésre befizető szülő is. Ha a szülő nem él az étkeztetés lehetőségével, a támogatást is elbukja.- Mi a havi gyermekvédelmi támogatást nem fizetjük ki a szülőknek, hanem a gyereknek adjuk természetben, elvégre az az összeg neki jár. A tankönyveket, füzeteket, az iskolai felszerelést, az étkeztetést, és ha kell, a közlekedést is térítésmentesen adjuk. A szülőnek mindez nem kerül pénzébe, és a gyerek a napköziben naponta legalább háromszor kap enni. így jól jár a gyerek és az önkormányzatnak is tiszta a lelkiismerete, mert nincs nálunk éhező gyerek - meséli a polgármester. Hacsak az nem fordul elő, hogy a gyerkőc a napköziből hazatérve másnap reggel ugyancsak ott kap először enni, mert a kocsma elviszi a szülők pénzét. Áthangol(ód)ás Én is joggal dühöngök, hogy az új nyugati urh-sávra átállított Petőfi és Bartók rádiót, na meg a Danubiust sem hallgathatom januártól néhány rádiókészülékemen. A családi tanács azt tartaná logikusnak, ha vennénk néhány, áz új sávba átsorolt adókat is fogni tudó készüléket, de erre a család pénzügyminisztere azonnal úgy reagál, hogy nagyon jónak tartaná az ötletet, ha ... és hogy nyomatékot adjon szavainak, kifordítja üres zsebeit. Ahogy mi mérgelődünk az új frekvenciaadóztatás miatt, annyira örül az egésznek a szakemberbarátom, mert 1200 forintért hangolja át az új normára az urh-s készülékeket. Van Végre elég munkája, van miből fizetnie a fizetnivalókat. Csak mi húzzuk megint a rövi- debbet. Fizetjük a tv-rádió üzembentartási díjat, és külön azért, ha valamennyi magyar tv- és rádióprogramot hallani, látni akarunk. Hiába, az információnak ára van. B. Murányi László Szálkák t « t f
