Új Dunántúli Napló, 1998. március (9. évfolyam, 59-89. szám)

1998-03-08 / 66. szám

Égetni való boszorkány? Jövőlátó csodajós? „Előttem nehéz alakoskodni, de nem is kell.. ” Ki ő, aki rátekint a génjeinkbe előre beprogramo­zott életünk sorsfordulóira, s megmondja, mitől vagyunk olyanok, amilyenek? Kitartóak, szenve­délyesek, szorgalmasak, erősek, szerencsések és szépek, avagy... elveszettek, közönyösek, felelőt­lenek, szerencsétlenek, véznák és csúnyák. Csu­pán az átlagnál érzékenyebb női lélek lakozik benne, s ez sugallja a válaszait? Vagy természetfe­letti képességgel megáldott lény?- Végül is, kicsoda Ön, Herczeg Kata? Égetni való boszorkány a XX. század végén? Vagy...- ...Inkább egy XX. századi nő, aki beleütötte az orrát a régi korok boszorkányságnak kikiáltott tu­dományába. De legfőként szerencsés ember va­gyok. Ugyanis miközben több élet kevés lenne ar­ra, hogy az ember mindent kipróbálhasson, ami érdekli, mindent megvalósítson, amit célul tűz ma­ga elé, én egy idő óta ki tudom játszani a sorsot, és két életem van. Az egyik csak tizenhét éve létezik: Herczeg Kata, az asztrológus.- Ez azért mégiscsak boszorkányság. S a másik lénye?- Wanatka Gabriella néven anyakönyveztek. így ismertek meg később az olvasók is, hiszen újságíró vagyok. Évek óta a Springer-kiadó egyik nagy pél­dányszámú lapjának a főszerkesztő-helyettesi te­endőit látom el.- Hogyan vált ki Önből ez a másik énje? Hogy kezdődött ez a „herczegkataság”?- Véletlenül. Ugyanis sosem készültem asztroló­gusnak. Éltem az életem, és néha, ha a kezembe került, elolvastam egy-egy horoszkópot. Ami aztán jól felbosszantott, mert úgy éreztem, sarlatánság. Amikor ugyanis megszülettem, a szüleim felírták az akkor nyitott fényképalbum első lapjára, hogy „Gabikánk, született Ikrek havában, Ikrek jegyé­ben, éljen az emberi kor legvégső határáig...” Csak­hogy az Ikrek-tulajdonságokat olvasva sosem is­mertem magamra. Legfeljebb annyi illett rám, hogy egyszerre több dologra tudok koncentrálni. Szerettem volna a végére járni, hogy is van ez. Oknyomozó újságíróként le akartam leplezni az asztrológusokat. Akkoriban az Ország-Világnál riporterkedtem, és úgy gondoltam, valamit rende­sen bírálni csak úgy lehet, ha mélyebben ismerjük azt, amiről ítéletet mondunk. Be is iratkoztam egy tanfolyamra, ahol keleti filozófiába ágyazva asztro­lógiát is tanítottak. Jártam az órákra, s amikor az Ikrekhez ért az előadó, azonnal lecsaptam rá. Hát ez az, amiben semmi sem stimmel!- Szétszéledt a tanfolyam?- Nem. Ahol keleti filozófiával foglalkoznak, ott mindenki higgadt, türelmes. Az oktatóm is az volt. Elmagyarázta, hogy nem velem van a baj, nem is az asztrológiával, hanem azzal, hogy amikor én születtem, nyári időszámítás volt, vagyis egy órá­nyi eltéréssel kell számolni...- Csak nem azt akarja mondani, hogy azon az egy órán dőlt el a jelene és jövője?- De igen. Hiszen ettől az órányi eltéréstől kiderült, hogy az ascendensem, vagyis születési pontom a Bika jegyébe esik. És a Bi­ka-jellemzésben teljesen magamra ismertem. Kezdtem hinni ab­ban a félelmetes hatásmechanizmusban, abban a sugárzásban, ami a Föld-közeli bolygókból - Holdból, Vénuszból, Szaturnuszból és a többiekből - árad Földünkre, és befolyásolja az itt kialakuló életet. S amit egyébként évek óta már műszerrel is mérni lehet.- Az asztrológia ellenzői erre rávágnák, hogy jó-jó, de olyan kicsi ez a sugárzás, hogy semmi hatással nem lehet az emberre.- Nem a Nap, a Jupiter vagy a Szaturnusz okozza ezt vagy azt a folyamatot bennünk, hanem a magunkban élő Nap-, Jupiter-, vagy Szaturnusz-elem, ami akkor táplálódott belénk, amikor szület­tünk. Nem idegen erők hatnak ránk, az erőt magunkban hordoz­zuk. A bolygók, mint valami nagy tükör, megmutatják a bennünk rejlő valóságot.- Mi akkor az asztrológia? Az eleve elrendelt sors?- Egyfajta iránytű. Segít eligazodni az emberek között, segít ab­ban, hogy megismerjük magunkat, másokat, tudjuk a korlátáinkat és lehetőségeinket, felkészüljünk az életünkben bekövetkező jó vagy rossz periódusokra. Hogy milyenné válunk, az persze függ at­tól is, hogy felismerjük-e idejében a teendőinket, vagy hogy olyan- e a környezet, amely segíti, vagy éppen gátolja a tehetség kibonta­kozását. Ha két gyermek ugyanabban a pillanatban születik, akkor azonos belső töltéssel indulnak a világba. A bolygók azonos képes­ségeket jeleznek mindkettőnél, csak legfeljebb a képességek nem egyformán realizálódnak. Az egyikből Beethoven lesz, a másik meg a legszebb népdalokat költő, furulyázó juhász hetedhét határ­ban. De a tehetség mindkettőből felszínre tör. Persze, sok minden elérhető szorgalommal, erőfeszítéssel, gyakorlással is. Minden em­ber képes csodákra.- Csak a tizenkét csillagjegy valamelyikébe születhetünk. Nincs apelláta. De a világban nem tizenkétféle ember él!- A születési óra és perc azonban már ezerféle variációt kínál. Az emberek többsége sajnos csak azt tudja, hányadikán látta meg ütköztem egy villamossal, hogy a kocsim ripityá- ra tört, nekem vi­szont egyetlen hajszálam sem görbült. A másik éppen két éve történt: még a kollégáimnak is mondtam, „a kö­vetkező hetekbe akár bele is halha­tok...” És majdnem... Néhány perccel azután, hogy begyújtottam a gázsütőt és kiléptem a lakásból, az addig észrevétlenül szivárgó gáz felrobbant. Ha nem szellőztetek előtte, a kezemben robban a gyufaszál. Együtt égek a lakással.- Ennyire determinált lenne a világunk? Akkor az asztrológia behatárol! Törli a szabad akaratot!- Eleinte úgy hittem, igen. Ma már tudom: nem a csillagok irányítják a sorsunkat, nem idegen erők tehetetlen bábjai vagyunk, hanem magunkban hor­dozzuk a kozmikus rend elemeit, amihez alkal­mazkodnunk kell. És igyekszem alkalmazkodni. Felkészülök az eseményekre. Előre meg lehet tud­ni, alkalmas-e az idő házasságra, békekötésre, csa­tára, vagy valamilyen vállalkozás beindítására.- Ne sértődjön meg, de én ebben kevésbé hiszek. Szerintem, ha egy vállalkozás eleve jó, akkor nem kétséges a siker, ha pedig rossz, akkor minden hiába.- Pedig úgy van, ahogy mondom. A jó vállalko­zás is befuccsolhat. Elég, ha megváltoznak a feltéte­lek, a gazdasági körülmények.- Ön sikeres ember, vezető pozíciót tölt be, embe­rek sorsáért is felel. Munkája közben, vagyis « Wanatka Gabriellaként tudja-e hasznosítani | Herczeg Kata tudományát? g - Ott használom csak igazán! Tudom, ki mire ké­ig pes, a születéséből adódóan. Előttem nehéz alakos- kodni. De nem is kell. Nyilastól sosem kérek pon- | tosságot, hiszen képtelen rá. Inkább korábbra be- * szélek meg vele randevút. A Vízöntő szülöttnél is tudom, hogy a határidőktől, kötöttségektől rosszul lesz, korábbra mondom a leadás időpontját, és idő­ben meglesz. Méghozzá úgy, ahogyan senki más nem tudná megcsinálni. Ó ilyen, nehezen tűri a korlátot, de fantasztikusan kreatív. A Bika konok, de megbízható, a Szűz meg szőrszálhasogatóan ap­rólékos. Adottságaikhoz illő munkakörben vala­mennyien elégedett, boldog emberek. És ez a kö­zös munka sikerének is a záloga.- A mai emberek többsége azonban nem ezt tud­ja az asztrológiáról. Valami csodát vár tőle. Vagy ön nem így látja?- Az emberek segítséget várnak. Nagyon szeret­nének otthon lenni ebben a világban, amitől oly annyira elidegenedtek, amiben nem találják a helyüket, örömüket. Elszakadva a természettől -, s bár családban élnek -, olykor elsza­kadva egymástól is. Ebben a lehetetlen helyzetben segíthet a pszi­chológus, pszichiáter, de segíthet az asztrológus is. Az emberek­nek biztatás kell. Jó szó. Január óta működik ismét a telefonos ho­roszkópszolgálatom. Meglepő, hogy mennyien hívják. Ennyire igénylik a közvetlenséget, az emberi kapcsolatot, még ha az ilyen egyoldalú is. Én pedig örülök, hogy segíthetek, tanácsot adhatok másoknak.- Herczeg Kata tehát megtalálta önmagát?- Hogyne! De Wanatka Gabriellának is segített ebben. Ugyanis a „herczegkataságnak” köszönhetem, hogy rájöttem az élet értelmére.- Meg sem kérdezem, mi az. Hiszen a barátságos dolgozószoba polcán egy piciny bekeretezett kartonlap elárulja. Ez áll rajta: „Lé­tem értelme a szeretet!” Kozma Ferenc Két énje van: az egyik a sorslátó, misztikus, a másik a földön két lábon álló újságíró Több millióan olvassák, hallják, mégsem ismerik. Lapunknak évek óta ő készíti a horoszkópot, naponta sokan kérdezik tőle telefonon is, mit mondanak a csillagok. S ő rendre válaszol. Igazi énjét azonban nem fedi fel. Csak annyit tudni róla: Herczeg Kata, az asztrológus. Valójában Wanatka Gabriellának hívják, újságíró, szerkesztő. a napvilágot, és automatikusan azt tartja csillagjegyének, amit e szerint ismer. Elolvassa az újságok horoszkópját és úgy bosszan­kodik, mint én, annak idején. A születési nap ugyanis a jellem és a jövő alig harmadát ha tükrözi.- A bolygók közül az egyik tényleg „jó” és a másik „rossz"?- Is-is. A Jupiter és a Vénusz többnyire jót sugall, a Mars viszont felfordulást, balesetet. Persze, a Jupiter sem mindig jó, és be kell vallanom, hogy időnként magam is átértékelek egy-egy hatásme­chanizmust. Akadnak nálunk is dogmák, amiken túl kell lépni.- Ezek szerint majdnem minden döntés előtt tájékozódni illene a csillagok világában?- Fontos döntések előtt igen. A bolygók állása mindig más és más. Az asztrológus erről készít térképet a születés pillanatára, azután pedig összeveti azzal, amit éppen ma élünk meg, vagy ami húsz év múlva vár ránk. Vagyis előre is, visszafelé is lehet olvasni a bolygók üzenetéből.- Beleborzong az ember. Ha ez így van, vajon meg lehetett volna jósolni Diana hercegnő szerencsétlen házasságát, majd tragikus ha­lálát a párizsi Alma-hídnál?- A házasságáról előre megmondták az asztrológusok, hogy nem lesz felhőtlen. Nem azon a napon kellett volna kimondaniuk az igent. Nemcsak Diana képlete volt vészjósló, hanem a házasságuk is rossz pillanatban „született”. A hercegnő személyes képletében benne volt, hogy nem tűri az elnyomást, lázadó természetű. A tragikus vég vi­szont elkerülhető lett volna, ha mondjuk aznap nem ül autóba...- Kijátszható a Sors, a bolygók üzenete? Elodázható a halál? Egyáltalán, az én képletemből Ön meg tudná-e mondani, hogy mi­kor halok meg?- Az ember életében több olyan pont is van, nevezzük halálpont­nak, amikor „minden összejön”. Rengeteg rossz sugárzás éri. Nagy a valószínűsége, hogy akár tragikus fordulat is bekövetkezhet. Me­lyik lesz az igazi ezek közül a pontok közül? Ezt nehéz előre meg­mondani. Hadd említsem a saját esetemet. Kétszer is láttam már „halálpontot” a képletemben. Az egyiknél előre tudtam, hogy bal­eset érhet, ezért kerültem minden veszélyes helyzetet, még autóba sem ültem. Aztán, amikor azt hittem, a veszély elmúlt, úgy össze­Leleplezzük Herczeg Kaiát í

Next

/
Oldalképek
Tartalom