Új Dunántúli Napló, 1998. február (9. évfolyam, 31-58. szám)
1998-02-01 / 31. szám
A taxisok bíznak a rendőrökben és félnek Gyászszalagos taxik járnak a kaposvári és siófoki utcán fotó: kovács tibor (Folytatás az első oldalról) Nagyon bíznak abban, hogy elfogják a tettest a siófoki taxisok és régóta mondják: valamilyen formában védekezniük kellene. A pesti kollégákkal akartak szövetkezni, de ők halogatják az első lépéseket is. A siófokiak pedig csak hetvenen vannak, magukban nem jutnának semmire. Egy fajta megoldást Deutsch Tamás fideszes országgyűlési képviselő önálló indítványa jelenthet, aki Keszeg István halála után négy nappal azt javasolta: a taxisok a jövőben legyenek közfeladatot ellátó személyek. (Ebben az esetben a hivatalos személy elleni erőszaknak bűncselekményét követné el aki bántaná őket. Ez pedig minimum három év börtönt jelent.) A politikus úgy érvelt: ezt a védelmet az évente ismétlődő brutális támadások indokolják. Keszeg István autójában azon a végzetes éjszakán többek szerint tízezer forint lehetett. Tisztességes fuvarozó keresete. Tegnap a drosz- ton tömött sorban várakoztak a taX1 Élni kell. Félnek a taxisok. Ha múlt vasárnap hajnalban engem kérnek, hogy vigyem ki az utast a kiliti szőlőhegybe, én is megteszem - mondta a brutálisan meggyilkolt siófoki taxisofőr egyik kollégája. - Azóta jobban meggondolom, kit engedek az autómba, s azt is, hogy elindulok-e vele a megjelölt cél felé. Három éve lelőtték egy társunkat: azóta mindenki jobban vigyázott: Úgy látszik, ez kevés volt. Keszeg István általában este állt ki a drosztra. (Kevesen vállalták az éjszakai munkát, s ezért kifizetődőbb vállalkozás volt az. Nap közben - állították tegnap többen is -, alig akad fuvar.) Elhagyott, ezüstmetál taxiját egy hete, reggel találták meg a kiliti városrészben, az autóúthoz közel. Csaknem ezzel egy időben egy korán kelő szőlőtulajdonos botlott a hegyet óvó kőfeszület előtt a véres holttestbe. Azon az egyetlen ponton - hármas útkereszteződés ez - ahol rizikó nélkül meg lehet fordulni a Boglárka utcában. Egy másik siófoki taxis így vélekedik:- Nehéz, szinte lehetetlen rádión vagy mobiltelefonon megegyezéses segélyjelet küldeni akkor, amikor az embert fojtogatják. Ráadásul egy másik kolléga is dolgozott ugyanakkor, s közös frekvenciát használtak a CB-n; a zajok miatt bizonyára nem hallották volna semmiképpen a központban a hívását. Egy kaposvári taxis azt mondta:- Fényes nappal is leüthetnek, megölhetnek. Életveszélyes hivatás a miénk. A siófoki gyilkosság mindenkit megviselt. Kiszolgáltatott a helyzetünk: van aki gázsprét hord vagy jókora fadarabot, de ez nem véd. Előfordult, hogy az utas pénzért ment haza és pénz helyett vadászpuskával tért vissza a taxiba. A taxizáshoz ma már jó adag megszállottság is kell. A középkorú férfi, aki véleményét elmondta, de a nevének eltitkolását kérte a Vasárnapi Somogyi Hírlaptól, még az első taxis generációhoz tartozik. A nyolcvanas évek óta vezet. Azt mondja, akkor a részeg utas volt a taxisok réme, ma a részeg a legkevésbé veszélyes.- Legfeljebb összepiszkítja az autót, de nem tör ránk. Akkor az utas fizetett és kiszállt. Ma alaposan szemügyre veszek mindenkit, és az esetek 99 százalékában helyesen döntök. Az egy százalék az én kockázatom. A legsúlyosabb tévedésem kaposvári: egy jól megtermett srácot szállítottam, s az út végén nem akart fizetni. Ordítozott, kitépte a CB-rádió zsinórját. Azt pörgette előttem. Senkit nem tudtam értesíteni; féltem, kiugrottam, s elmenekültem. Később megérkeztek a rendőrök. Szerencsém volt, megúsztam. Ennek ellenére állítja: a taxisokat nem szabad felfegyverezni.- A kaposvári éjszaka még nyugodt: határozottan ellenzem, hogy bárki is pisztolyt hordjon. A megoldás inkább egy speciális riasztó lehet. A taxisok zöme most CB-rá- diót, mobiltelefont használ, hamarosan egy újabb jelzőgombot építünk be, ha baj van, megnyomjuk. Története már szinte mindenkinek van. Veszélyes és kevésbé veszélyes egyaránt.- Néha a nők is elragadtatják magukat - idézi egyik kellemetlenebb élményét egy 30 éves taxis. - Az erősen ittas hölgyet a megadott címre vittem: már az autóban ordítozott, arcpirító dolgokról beszélt. A kiszálláskor meg akart verni... Időközben szép nézőtábor gyűlt össze, irtó kellemetlen volt. A legizgalmasabb pillanatokat két fiúval éltem át. Őket a Balaton-partról vittem Budapestre. Indulás előtt tisztáztuk a viteldíjat, s megegyeztünk, hogy meddig szállítom őket. Később azonban újabb fővárosi címeket diktáltak, amiért természetesen már nem fizettek volna. Nem láttam értelmét az ellenkezésnek; az egyik benzinkúthoz hajtottam, ahol segítettek a kutasok.- A taxizáson meggazdagodni nem lehet, napi 10-12 óra kemény munkával viszont tisztességesen meg lehet élni - állítja egy másik taxis. - Bő évtizede az akkori átlag- fizetés többszörösét megkereshették még, ám azt az időszakot örökre el lehet felejteni. A taxizás életforma. Ha baj van, példás közöttünk az összetartás. A vészjelzésre a másik társaság emberei is összegyűlnek. Azt mondják: a támadónak akkor van szerencséje, ha a rendőrök előbb érkeznek, mint a taxisok. A legtöbb kaposvári taxin fekete szalagot lobogtat a szél. A siófoki munkatársra emlékeznek. Az ösz- szes társaság készül a temetésre, a végső búcsúra. (Czene - Harsányi) Bokorból ugrott elő az iharosberényi polgárőr A szemük a fegyverük Rosszfiú legyen a talpán, aki Iharosberényben tyúk- tolvajlásra adja a fejét, netán a pincék környékén ólálkodik alkalomra várva. Iharosberényben ugyanis 1991 óta lényegesen kevesebb az alkalom a tolvaj- lásra: akkor alakult meg a polgárőr és tűzoltó egyesület. A tagság az elmúlt évet értékelte tegnap a művelődési házban, ahol a rendőrség, a polgárőrség és a tűzoltóság is képviseltette magát.- Polgárőreinknek már akadt dolguk tyúktolvajjal, és a sorozatos presszóbetörést is segítettünk leleplezni. Ennek a bérlő örült leginkább, mert már önbetöréssel gyanúsították - mondta a Vasárnapi Somogyi Hírlapnak tegnap délután Báli János elnök. A 68 esztendős nyugdíjas körzeti megbízott fáradhatatlan motorja a mozgalomnak.- Rendőrként sokan nem kedveltek, azt hitték, a mo- lesztálásukra vagyok, pedig én már akkor is a falu védelmére szegődtem. Sajnos, a két rendőrt, aki a területünkön van, az iharosit és a herényit nem tudom rábeszélni, hogy beálljanak hozzánk. Az iharosberényi polgárőrök 80-an vannak, és csapatokban járják a vidéket. Van egy autójuk, két rádió- telefonjuk, zseblámpáik. Csak a működéshez szükséges feltételeket nehéz előteremteni. A hónap végén gyakran csak akkor menne a szolgálati kocsi, ha tolnák, mert hiánycikk az üzemanyag. A tartóselem sem elég tartós, sok pénz elmegy rá. Blatt Antal polgármester kiáll a mozgalom mellett.- Kezdetektől 200 ezer forinttal támogatja az önkormányzat az egyesületet, hogy ugyanennyit hozzátegyen a tűzoltó szövetség is. Báli János mondja:- Ha intézkedni kell, én azt mondom, ne hősködje- tek, fiúk! Egy társukat, aki „civilben” rászólt a fatolvajokra, jól helyben hagyták. Mi csak figyelünk, a jó szem és a jó fül a fegyverünk. Kérem a lakosságot mindig, jelezzék, ha gondjuk van. Amikor az egyik gesztenyés gazdája szólt nekem, hogy rájárnak a termésére, én hajnalban beültem a bokorba a kutyámmal, és reggel rádör- rentettünk az illetőre. Hát, így megy ez. De ha kemény fiúkról van szó, a legjobb segítséget hívni. B. T. Még áll a bál a Savoyért Sakk a Liget B-nek Ha Kökény Mihály népjóléti miniszter dűlőre jut az egészségügyiek szakszervezetével és a leváltását követelő orvosi kamarával, talán jut egy kis ideje Boglárra Is. Sokan kérik ugyanis ezt tőle. A miniszter hivatalból kuratóriumi elnöke a Hunguest Nemzeti Üdültetési Alapítványnak, amely az egykori szakszervezeti üdülőket kezeli részvénytársaságán keresztül. A gazdaságtalan ingatlanokat sorra adják el a Balaton parton is. Van azonban egy üdülő Bogláron a Liget B panzió, amelyet a város szeretett volna megkapni. Nemzeti emlékhelyet alapítana itt, mert történelmi tény, hogy a második világháború idején itt, a Savoy néven üzemelő szállóban működött a francia tisztek internáló tábora. Nos, a népjóléti miniszter az elmúlt másfél hónapban e nemes célt támogató javaslatokat kapott Göncz Árpád köztársasági elnöktől, Csiha Judit tárca nélküli privatizációs minisztertől és Platthy Ivántól a Miniszterelnöki Hivatal címzetes államtitkárától. Sós Zoltán polgármester már szeptemberben kérte a támogatását, hivatkozva a város nemzetközi kapcsolataira. A francia és a lengyel nagykövet ugyanis hathatósan segítené a bogiáriak törekvéseit. A franciák a projektet várják, hogy hozzájárulhassanak a nemzeti emlékhely megvalósításához. Közben a bogiári képviselők azt is bejelentették,hogy az egyházzal kötött megállapodás alapján a Lengyel-Magyar Barátság Házának átadásáért nem anyagi kárpótlást kérnek az államtól, hanem az egykori Savoyt. Platthy Iván ezt a megoldást igen kedvezőnek találta. Göncz Árpád köztársasági elnök január közepén még meleg hangú bizakodó levelet küldött Sós Zoltánnak arról, hogy az ÁPV Rt, bár nem illetékes az ügyben, segítőén közreműködik a Hunguest Rt-vel a megoldás érdekében. Amíg e sok támogató levelet kézbesítette a posta, az egykori Savoy elkelt. Nagy József a Hunguest Portfolio Kezelő és Hasznosító Rt vezérigazgatója ugyanis december 9-én arról tájékoztatta a bogiári polgár- mestert, hogy miután a képviselő-testület felhatalmazása után nem értesítette őt az ön- kormányzat vételi szándékáról, a panziót december 4-én eladta. November 27-én kelt az a testületi döntés, amelynek értelmében december 1-i határidővel kapott felhatalmazást a polgármester a tárgyalások folytatására. Éppen ezen a napon írt Platthy Iván a népjóléti miniszternek, hogy halassza el a panzió eladását. Nagy József az rt vezérigazgatója december 15-én kelt levelében azt kéri a képviselő-testülettől, hogy járuljon hozzá az rt kizárólagos tulajdonában lévő Liget B panzió ingatlanának megosztásához. Ehhez az általános rendezési tervet is módosítani kell. Zsom István a vevő megbízottja nem érti az egészet. Az a gyanúja, hogy rajta csattan az ostor. Ő is pályázott az ingatlanra, de először a rt arról értesítette, hogy elővételi jogot biztosított a bogiári önkormányzatnak. Aztán megkereste, ha még áll a vételi szándéka, létrejöhet az üzlet, mert a megadott december 1-i határidőig nem jelzett a bogiári polgármester a képviselő-testület döntéséről. December 17-én járt Zsom István és szakértője a bogiári hivatalban. Sós Zoltán polgármesterrel és két testületi taggal tárgyalt. Emlékezete szerint abban állapodtak meg, hogy a polgármester a képviselő-testület elé viszi az ingatlan megosztására vonatkozó kérelmét, cserébe egy hat méter széles sávot átad a városnak, hogy a szomszédos zsákutca jellegét megszüntethessék, mert ez a lakók régi kérése. Január 9-én írásban is beadta a kérelmét a terület megosztására, amit a városi főépítésszel egyeztetett. Álhtja, nem az általános rendezési terv azonnali módosítását kérte, hanem azt, hogy járuljanak hozzá a hasznosítási tervéhez. A városfejlesztési és pénzügyi bizottság január 22-i együttes ülésére nem került be a kérelem. Zsom István ezt akkor és ott sérelmezte. Napirendre vették tehát a témát, de a bizottsági jegyzőkönyv utalása szerint félretették azzal, hogy éppen decemberben módosította a testület a rendezési tervet. A kérelmező szerint azért juthattak erre a következtetésre, mert nem állt módjukban alaposabban megismerni a beadványát. Hiába várta, a testület e heti ülésén sem foglalkoztak vele, holott szerinte a polgármesterrel decemberben abban állapodtak meg, hogy a képviselők elé viszi a tervezetét. Amíg nem kerül eléjük a javaslata, azt sem tudhatja meg, hogy támogatnák-e vagy elvetnék azt. Ezt patthelyzetnek tartja. S nehezen érti miért nem jó az a városnak, ha egy vállalkozó fejleszteni akar és adót fizetni. írásban azt is felajánlotta, hogy önköltséges áron elszállásolja Boglár francia és lengyel vendégeit. Sós Zoltán polgármester a két bizottság együttes ülésének megállapítására hivatkozva nem vitte a képviselő-testület ülésére a vállalkozó javaslatát. Gáldonyi Magdolna A kis szalag üzenete Elérkezett a középiskolákban a szalagavatók időszaka. Kaposváron tegnap a Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium nyitotta meg a sort: 38 végzősnek tűzték fel a kis szalagot. Mit üzen a búcsúzó végzősüknek ez a szalag? Keszthelyi Judit: — Azt jelenti, hogy hamarosan kezdődik az önálló, felnőtt, nagybetűs élet. Ezután egyre több dologról már magunknak kell dönteni. Például a továbbtanulásról, ami az egész életünket meghatározza. Számomra ez a felnőtté avatás napja. Gulyás Éva: - Büszkén fogom viselni a szalagot, bár egy kicsit félek, mert azt is jelzi: hamarosan jóban- rosszban nem állnak majd mögöttem az osztálytársaim, a tanáraim. Borbély Bernadett: - Visszaszámlálás kezdődik: még 55 nap van az érettségiig. Ma reggel, amikor megláttam az odakészített ruhámat, akkor tudatosult bennem: vége van valaminek. Idősebbnek éreztem magam, mint eddig bármikor. A búcsúzást jelenti a szalag, és ez elszomorít. Sok mindenen átsegített ez a közösség, hiányozni fognak az osztálytársaim. Illés Nóra: — Nem vagyok szomorú, inkább büszke arra, hogy sikeresen vettem a négy év akadályait. Kicsit félek ugyan, de kíváncsian várom, mit hoznak a következő esztendők, a felnőttkor.
