Új Dunántúli Napló, 1998. február (9. évfolyam, 31-58. szám)

1998-02-01 / 31. szám

A taxisok bíznak a rendőrökben és félnek Gyászszalagos taxik járnak a kaposvári és siófoki utcán fotó: kovács tibor (Folytatás az első oldalról) Nagyon bíznak abban, hogy elfog­ják a tettest a siófoki taxisok és régóta mondják: valamilyen for­mában védekezniük kellene. A pesti kollégákkal akartak szövet­kezni, de ők halogatják az első lé­péseket is. A siófokiak pedig csak hetvenen vannak, magukban nem jutnának semmire. Egy fajta meg­oldást Deutsch Tamás fideszes or­szággyűlési képviselő önálló indít­ványa jelenthet, aki Keszeg István halála után négy nappal azt java­solta: a taxisok a jövőben legyenek közfeladatot ellátó személyek. (Ebben az esetben a hivatalos sze­mély elleni erőszaknak bűncse­lekményét követné el aki bántaná őket. Ez pedig minimum három év börtönt jelent.) A politikus úgy ér­velt: ezt a védelmet az évente is­métlődő brutális támadások indo­kolják. Keszeg István autójában azon a végzetes éjszakán többek szerint tízezer forint lehetett. Tisztességes fuvarozó keresete. Tegnap a drosz- ton tömött sorban várakoztak a ta­X1 Élni kell. Félnek a taxisok. Ha múlt vasárnap hajnalban en­gem kérnek, hogy vigyem ki az utast a kiliti szőlőhegybe, én is megteszem - mondta a brutálisan meggyilkolt siófoki taxisofőr egyik kollégája. - Azóta jobban meggon­dolom, kit engedek az autómba, s azt is, hogy elindulok-e vele a meg­jelölt cél felé. Három éve lelőtték egy társunkat: azóta mindenki job­ban vigyázott: Úgy látszik, ez kevés volt. Keszeg István általában este állt ki a drosztra. (Kevesen vállalták az éjszakai munkát, s ezért kifizető­dőbb vállalkozás volt az. Nap köz­ben - állították tegnap többen is -, alig akad fuvar.) Elhagyott, ezüstmetál taxiját egy hete, reggel találták meg a kiliti vá­rosrészben, az autóúthoz közel. Csaknem ezzel egy időben egy ko­rán kelő szőlőtulajdonos botlott a hegyet óvó kőfeszület előtt a véres holttestbe. Azon az egyetlen pon­ton - hármas útkereszteződés ez - ahol rizikó nélkül meg lehet for­dulni a Boglárka utcában. Egy másik siófoki taxis így véle­kedik:- Nehéz, szinte lehetetlen rádión vagy mobiltelefonon megegyezéses segélyjelet küldeni akkor, amikor az embert fojtogatják. Ráadásul egy másik kolléga is dolgozott ugyan­akkor, s közös frekvenciát használ­tak a CB-n; a zajok miatt bizonyára nem hallották volna semmiképpen a központban a hívását. Egy kaposvári taxis azt mondta:- Fényes nappal is leüthetnek, megölhetnek. Életveszélyes hivatás a miénk. A siófoki gyilkosság min­denkit megviselt. Kiszolgáltatott a helyzetünk: van aki gázsprét hord vagy jókora fadarabot, de ez nem véd. Előfordult, hogy az utas pén­zért ment haza és pénz helyett va­dászpuskával tért vissza a taxiba. A taxizáshoz ma már jó adag meg­szállottság is kell. A középkorú férfi, aki vélemé­nyét elmondta, de a nevének eltit­kolását kérte a Vasárnapi Somogyi Hírlaptól, még az első taxis generá­cióhoz tartozik. A nyolcvanas évek óta vezet. Azt mondja, akkor a ré­szeg utas volt a taxisok réme, ma a részeg a legkevésbé veszélyes.- Legfeljebb összepiszkítja az au­tót, de nem tör ránk. Akkor az utas fizetett és kiszállt. Ma alaposan szemügyre veszek mindenkit, és az esetek 99 százalékában helyesen döntök. Az egy százalék az én koc­kázatom. A legsúlyosabb tévedé­sem kaposvári: egy jól megtermett srácot szállítottam, s az út végén nem akart fizetni. Ordítozott, ki­tépte a CB-rádió zsinórját. Azt pör­gette előttem. Senkit nem tudtam értesíteni; féltem, kiugrottam, s elmenekültem. Később megérkez­tek a rendőrök. Szerencsém volt, megúsztam. Ennek ellenére állítja: a taxisokat nem szabad felfegyverezni.- A kaposvári éjszaka még nyu­godt: határozottan ellenzem, hogy bárki is pisztolyt hordjon. A meg­oldás inkább egy speciális riasztó lehet. A taxisok zöme most CB-rá- diót, mobiltelefont használ, hama­rosan egy újabb jelzőgombot épí­tünk be, ha baj van, megnyomjuk. Története már szinte mindenki­nek van. Veszélyes és kevésbé ve­szélyes egyaránt.- Néha a nők is elragadtatják magukat - idézi egyik kellemetle­nebb élményét egy 30 éves taxis. - Az erősen ittas hölgyet a megadott címre vittem: már az autóban ordí­tozott, arcpirító dolgokról beszélt. A kiszálláskor meg akart verni... Időközben szép nézőtábor gyűlt össze, irtó kellemetlen volt. A leg­izgalmasabb pillanatokat két fiúval éltem át. Őket a Balaton-partról vit­tem Budapestre. Indulás előtt tisz­táztuk a viteldíjat, s megegyeztünk, hogy meddig szállítom őket. Ké­sőbb azonban újabb fővárosi címe­ket diktáltak, amiért természetesen már nem fizettek volna. Nem lát­tam értelmét az ellenkezésnek; az egyik benzinkúthoz hajtottam, ahol segítettek a kutasok.- A taxizáson meggazdagodni nem lehet, napi 10-12 óra kemény munkával viszont tisztességesen meg lehet élni - állítja egy másik taxis. - Bő évtizede az akkori átlag- fizetés többszörösét megkereshet­ték még, ám azt az időszakot örökre el lehet felejteni. A taxizás életforma. Ha baj van, példás kö­zöttünk az összetartás. A vészjel­zésre a másik társaság emberei is összegyűlnek. Azt mondják: a tá­madónak akkor van szerencséje, ha a rendőrök előbb érkeznek, mint a taxisok. A legtöbb kaposvári taxin fekete szalagot lobogtat a szél. A siófoki munkatársra emlékeznek. Az ösz- szes társaság készül a temetésre, a végső búcsúra. (Czene - Harsányi) Bokorból ugrott elő az iharosberényi polgárőr A szemük a fegyverük Rosszfiú legyen a talpán, aki Iharosberényben tyúk- tolvajlásra adja a fejét, ne­tán a pincék környékén ólálkodik alkalomra várva. Iharosberényben ugyanis 1991 óta lényegesen keve­sebb az alkalom a tolvaj- lásra: akkor alakult meg a polgárőr és tűzoltó egyesü­let. A tagság az elmúlt évet értékelte tegnap a művelő­dési házban, ahol a rendőr­ség, a polgárőrség és a tűz­oltóság is képviseltette ma­gát.- Polgárőreinknek már akadt dolguk tyúktolvajjal, és a sorozatos presszóbetö­rést is segítettünk lelep­lezni. Ennek a bérlő örült leginkább, mert már önbe­töréssel gyanúsították - mondta a Vasárnapi Somo­gyi Hírlapnak tegnap dél­után Báli János elnök. A 68 esztendős nyugdíjas körzeti megbízott fáradhatatlan motorja a mozgalomnak.- Rendőrként sokan nem kedveltek, azt hitték, a mo- lesztálásukra vagyok, pedig én már akkor is a falu vé­delmére szegődtem. Sajnos, a két rendőrt, aki a terüle­tünkön van, az iharosit és a herényit nem tudom rábe­szélni, hogy beálljanak hozzánk. Az iharosberényi polgár­őrök 80-an vannak, és csa­patokban járják a vidéket. Van egy autójuk, két rádió- telefonjuk, zseblámpáik. Csak a működéshez szük­séges feltételeket nehéz elő­teremteni. A hónap végén gyakran csak akkor menne a szolgálati kocsi, ha tolnák, mert hiánycikk az üzem­anyag. A tartóselem sem elég tartós, sok pénz elmegy rá. Blatt Antal polgármester kiáll a mozgalom mellett.- Kezdetektől 200 ezer fo­rinttal támogatja az önkor­mányzat az egyesületet, hogy ugyanennyit hozzáte­gyen a tűzoltó szövetség is. Báli János mondja:- Ha intézkedni kell, én azt mondom, ne hősködje- tek, fiúk! Egy társukat, aki „civilben” rászólt a fatolva­jokra, jól helyben hagyták. Mi csak figyelünk, a jó szem és a jó fül a fegyve­rünk. Kérem a lakosságot mindig, jelezzék, ha gond­juk van. Amikor az egyik gesztenyés gazdája szólt nekem, hogy rájárnak a termésére, én hajnalban beültem a bokorba a ku­tyámmal, és reggel rádör- rentettünk az illetőre. Hát, így megy ez. De ha kemény fiúkról van szó, a legjobb segítséget hívni. B. T. Még áll a bál a Savoyért Sakk a Liget B-nek Ha Kökény Mihály népjóléti miniszter dűlőre jut az egészségügyiek szakszervezetével és a leváltását kö­vetelő orvosi kamarával, talán jut egy kis ideje Bog­lárra Is. Sokan kérik ugyanis ezt tőle. A miniszter hivatalból kurató­riumi elnöke a Hunguest Nemzeti Üdültetési Alapít­ványnak, amely az egykori szakszervezeti üdülőket kezeli részvénytársaságán keresztül. A gazdaságtalan ingatlanokat sorra adják el a Balaton parton is. Van azonban egy üdülő Bogláron a Liget B panzió, amelyet a város szeretett volna megkapni. Nemzeti emlékhe­lyet alapítana itt, mert törté­nelmi tény, hogy a második vi­lágháború idején itt, a Savoy néven üzemelő szállóban mű­ködött a francia tisztek inter­náló tábora. Nos, a népjóléti miniszter az elmúlt másfél hónapban e ne­mes célt támogató javaslatokat kapott Göncz Árpád köztársa­sági elnöktől, Csiha Judit tárca nélküli privatizációs miniszter­től és Platthy Ivántól a Minisz­terelnöki Hivatal címzetes ál­lamtitkárától. Sós Zoltán pol­gármester már szeptemberben kérte a támogatását, hivat­kozva a város nemzetközi kapcsolataira. A francia és a lengyel nagykövet ugyanis hathatósan segítené a bogiá­riak törekvéseit. A franciák a projektet várják, hogy hozzá­járulhassanak a nemzeti em­lékhely megvalósításához. Közben a bogiári képviselők azt is bejelentették,hogy az egyházzal kötött megállapodás alapján a Lengyel-Magyar Ba­rátság Házának átadásáért nem anyagi kárpótlást kérnek az államtól, hanem az egykori Savoyt. Platthy Iván ezt a megoldást igen kedvezőnek ta­lálta. Göncz Árpád köztársa­sági elnök január közepén még meleg hangú bizakodó levelet küldött Sós Zoltánnak arról, hogy az ÁPV Rt, bár nem ille­tékes az ügyben, segítőén köz­reműködik a Hunguest Rt-vel a megoldás érdekében. Amíg e sok támogató levelet kézbesítette a posta, az egy­kori Savoy elkelt. Nagy József a Hunguest Portfolio Kezelő és Hasznosító Rt vezérigazgatója ugyanis december 9-én arról tájékoztatta a bogiári polgár- mestert, hogy miután a képvi­selő-testület felhatalmazása után nem értesítette őt az ön- kormányzat vételi szándéká­ról, a panziót december 4-én eladta. November 27-én kelt az a testületi döntés, amelynek értelmében december 1-i ha­táridővel kapott felhatalmazást a polgármester a tárgyalások folytatására. Éppen ezen a na­pon írt Platthy Iván a népjóléti miniszternek, hogy halassza el a panzió eladását. Nagy József az rt vezérigazgatója december 15-én kelt levelében azt kéri a képviselő-testülettől, hogy já­ruljon hozzá az rt kizárólagos tulajdonában lévő Liget B pan­zió ingatlanának megosztásá­hoz. Ehhez az általános rende­zési tervet is módosítani kell. Zsom István a vevő megbí­zottja nem érti az egészet. Az a gyanúja, hogy rajta csattan az ostor. Ő is pályázott az ingat­lanra, de először a rt arról érte­sítette, hogy elővételi jogot biztosított a bogiári önkor­mányzatnak. Aztán megke­reste, ha még áll a vételi szán­déka, létrejöhet az üzlet, mert a megadott december 1-i határ­időig nem jelzett a bogiári pol­gármester a képviselő-testület döntéséről. December 17-én járt Zsom István és szakértője a bogiári hivatalban. Sós Zol­tán polgármesterrel és két tes­tületi taggal tárgyalt. Emléke­zete szerint abban állapodtak meg, hogy a polgármester a képviselő-testület elé viszi az ingatlan megosztására vonat­kozó kérelmét, cserébe egy hat méter széles sávot átad a vá­rosnak, hogy a szomszédos zsákutca jellegét megszüntet­hessék, mert ez a lakók régi kérése. Január 9-én írásban is beadta a kérelmét a terület megosztására, amit a városi főépítésszel egyeztetett. Ál­htja, nem az általános rende­zési terv azonnali módosítását kérte, hanem azt, hogy járul­janak hozzá a hasznosítási tervéhez. A városfejlesztési és pénzügyi bizottság január 22-i együttes ülésére nem került be a kérelem. Zsom István ezt ak­kor és ott sérelmezte. Napi­rendre vették tehát a témát, de a bizottsági jegyzőkönyv uta­lása szerint félretették azzal, hogy éppen decemberben mó­dosította a testület a rendezési tervet. A kérelmező szerint azért juthattak erre a következ­tetésre, mert nem állt módjuk­ban alaposabban megismerni a beadványát. Hiába várta, a tes­tület e heti ülésén sem foglal­koztak vele, holott szerinte a polgármesterrel decemberben abban állapodtak meg, hogy a képviselők elé viszi a terveze­tét. Amíg nem kerül eléjük a javaslata, azt sem tudhatja meg, hogy támogatnák-e vagy elvetnék azt. Ezt patthelyzet­nek tartja. S nehezen érti miért nem jó az a városnak, ha egy vállalkozó fejleszteni akar és adót fizetni. írásban azt is fel­ajánlotta, hogy önköltséges áron elszállásolja Boglár fran­cia és lengyel vendégeit. Sós Zoltán polgármester a két bizottság együttes ülésének megállapítására hivatkozva nem vitte a képviselő-testület ülésére a vállalkozó javaslatát. Gáldonyi Magdolna A kis szalag üzenete Elérkezett a középisko­lákban a szalagavatók időszaka. Kaposváron tegnap a Nagyboldog­asszony Római Katoli­kus Gimnázium nyitotta meg a sort: 38 végzős­nek tűzték fel a kis sza­lagot. Mit üzen a bú­csúzó végzősüknek ez a szalag? Keszthelyi Judit: — Azt jelenti, hogy hama­rosan kezdődik az ön­álló, felnőtt, nagybetűs élet. Ezután egyre több dologról már magunk­nak kell dönteni. Pél­dául a továbbtanulásról, ami az egész életünket meghatározza. Szá­momra ez a felnőtté ava­tás napja. Gulyás Éva: - Büsz­kén fogom viselni a sza­lagot, bár egy kicsit félek, mert azt is jelzi: hamarosan jóban- rosszban nem állnak majd mögöttem az osz­tálytársaim, a tanáraim. Borbély Bernadett: - Visszaszámlálás kezdő­dik: még 55 nap van az érettségiig. Ma reggel, amikor megláttam az odakészített ruhámat, akkor tudatosult ben­nem: vége van valami­nek. Idősebbnek érez­tem magam, mint eddig bármikor. A búcsúzást jelenti a szalag, és ez el­szomorít. Sok minde­nen átsegített ez a kö­zösség, hiányozni fog­nak az osztálytársaim. Illés Nóra: — Nem vagyok szomorú, in­kább büszke arra, hogy sikeresen vettem a négy év akadályait. Kicsit félek ugyan, de kíván­csian várom, mit hoz­nak a következő esz­tendők, a felnőttkor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom