Új Dunántúli Napló, 1998. február (9. évfolyam, 31-58. szám)
1998-02-04 / 34. szám
10 Dhnántúli Napló Politikai Vitafórum 1998. február 4., szerda Választási ígéretek Nyolc éve dolgozom a Magyar Országgyűlésben. Oktatással, kultúrával, európai integrációs ügyekkel foglalkoztam. Ideje, hogy megfogalmazzam tevékenységem eddigi összegzését, s elképzeléseimet a jövőre nézvést, hiszen választások lesznek, s ezt így illik ilyenkor. Ha valaki azt kémé, hogy jelmondatot alkossak, akkor sorolnám: iskola, Európa és utak - annyit tesznek együtt, hogy életminőség. Mert a jövő esélye az iskola. Az ezredforduló iskolájában végre jól kellene már éreznie magát a diáknak (no, persze nem árt, ha van mit tanulnia is), a szülőnek látnia kell gyermeke alkotó tevékenységét kibontakozni. Évek óta folyik ezért az iskola minőségi fejlesztése. Ennek alárendelten most a béreken a sor: évi 18-19% emeléssel a pedagógusokat is érdekeltté kell tenni a minőségi munkában. Most már közelről lehet látni, hogy a jövő útja mindenképpen az Európai Unión keresztül vezet. Pécsnek, Baranyának alapvető érdeke, hogy bekapcsolódjon az Európai Unió vérkeringésébe, a regionális együttműködésbe. Ahhoz, hogy az európai pénzforrásokhoz hozzáférjünk, növelnünk kell Pécs, Baranya pályázási képességét, s szakemberekkel kell támogatnunk az integrációs folyamatot. E célokat szolgálja, ha a város információs központtal, európai intézményekkel, európai tanulmányok oktatásával készül az integrációra. Életünk minőségének javítása érdekében közelebb kell kerülnünk Európához, de közelebb kell kerülnünk az országhoz is. Pécs és környéke nemzetközi gazdasági csomópont, s mindinkább azzá válik, ezért fejleszteni kell a vasúti és közúti hálózatot. Az elővárosi vasút kitűnő lehetőséget nyújt arra, hogy a város vonzáskörzetében, kiváltképp a Kertvárosban, enyhüljenek a közlekedés gondjai. Legalábbis érdemes volna ezt a lehetőséget kipróbálni, amihez nem hiányzik sok, csak egy kis akarat, amit tarifaközösségnek hívnak: a polgár ugyanazzal a jeggyel utazhat buszon és vasúton - ugye, milyen egyszerű? Már eddig is nagy erőfeszítésekkel, rohamléptekkel fejlesztettük az iskolák számítógépes hálózatba kapcsolását - ez a Subnet program s a ritmust tartanunk kell. 2002-ig minden iskolát rákapcsolunk a világhálóra. Szeretném, ha Pécsett ez még hamarabb sikerülne. 1990-ben, amikor először kerültem a parlamentbe, a New York Times egyik cikkének címe még ez volt: A közép-európaiak meglátták a fény végén az alagutat. Most már végre érezzük, hogy az alagút végén fény is van. Ezért érdemes volt dolgozni. Bretter Zoltán országgyűlési képviselő, SZDSZ Menetrend szerinti trójai falovak A kormány, a választások közeledtével hangzatos, ám gyakorta igen csak kétes ígérgetésekkel igyekszik belopni trójai falovát a szavazók szívébe. ígérik, hogy elmarad, ám már a választások másnapjára biztosra vehető az energiaáremelés. A nyugdíjasok emlékezetes decemberi „megröptetése”, amely nemcsak a MALÉV, de a kedvezményekkel hitegetettek körében sem repített senki a mennyországba a drasztikus gyógyszer- és élelmiszeráremelések előestéjén. A vasutasok, egészségügyi dolgozók, közalkalmazottak máig megoldatlan bérkérdéseinek árnyékában nem kis meghökkenéssel fogadták Baranyában is a tömegközlekedési vállalatok Horn Gyula legújabb hangulatjavító ötletét. A 65 évnél idősebbek számára meghirdetett ingyenes utazás joggal keltett aggodalmat a Volán pénzügyi köreiben. Megyei vállalatunk a 97-es statisztikák ismeretében 140 milliós bevételkieséssel kalkulál, míg a Pécsi Tömegközlekedési Rt. a napokban jelezte a tulajdonos önkormányzatnak, hogy ha a jelenlegi anyagi kondíciói mellett kellene az intézkedést bevezetniük, úgy cégük nem lenne képes a csődöt elkerülni. A Pénzügyminisztérium úgy tervezi, hogy a főváros 17%-os állami támogatást kapna tömegközlekedésének megnövekedett kiadásaira tekintettel, míg Pécs 10%-ot, kisvárosaink pedig csupán nyolcat. Ez a vidékkel szemben alkalmazott újabb negatív diszkrimináció már csak azért is felháborító, mert az elszegényedő, egyre több állami feladat átvállalására kényszerí- tett önkormányzataink területén százalékosan ugyanakkora a 65 éven felüliek aránya, mint Budapesten. A köz vélekedésének markáns példájával a napokban találkoztam mohácsi fogadóóráim egyikén. A helyi hajléktalanszállót működtető református szeretetszolgálat egyik vezetője kopogtatott irodám ajtaján pártfogoltjai számára segítséget kérve. Amikor a szó a mostani utazási kedvezményre terelődött, némi malíciával megjegyezte, hogy ezentúl nem gyalog, hanem autóbuszon fognak az idősek hozzájuk betámolyogni az éhség és a fagyhalál elől. Az MDF és a képviselőjelöltjei ezen kívánnak munkálkodni a választásokig hátralévő időszakban is, és nem immáron menetrendszerint közlekedő trójai falovakkal érdemtelenül bizalmat szerezni. Habjánecz Tibor, az MDF megyei elnöke PÁRTHÍREK Nagy Csaba, a pécsi 11. sz. önkormányzati választókerület képviselője fogadóórát tart február 11-én, szerdán 16-18 óráig a Várkonyi Nándor Könyvtárban (Pécs, Nagy Jenő u. 24.). Hangya Antal, a Független Kisgazda Párt volt megyei elnöke kilépett a megyei közgyűlés kisgazda frakciójából és belépett a Magyar Demokrata Fórum frakciójába. A Magyar Demokrata Fórum Baranya megyei listáját erősíti Tiffán Ede híres villányi borász és Székely Gábor, a Baranya megyei Gazdakörök elnöke. Lusztig Péter országgyűlési képviselő február 6-án 17 órakor Berkesden, a Polgármesteri Hivatalban fogadóórát tart. Páva Zoltán országgyűlési képviselő február 5-én, csütörtökön 12.30 órakor fogadóórát tart Komlón, a városházán. Grisnik Zoltán önkormányzati képviselő február 6-án 17 órakor a Tüzér u. 3/1. sz. alatti Mozgalmi Házban fogadóórát tart. Vállalkozói fórum lesz Sás- don, a kultúrházban február 7- én 14 órakor, melynek házigazdája Páva Zoltán országgyűlési képviselő. Vendégei: Somosi László, a Pécsi Erőmű Rt. vezérigazgatója, a Gazdasági és Iparkamara elnöke és Tóth Sándor, a megyei közgyűlés elnöke. A Magyar Demokrata Fórum Baranya megyei elnöke, Habjánecz Tibor a nagy érdeklődésre való tekintettel nemcsak pénteken, hanem kedden is fogadóórát tart Mohácson az önkormányzat „B” épületében 16 órától. Lezsák Sándor, a Magyar Demokrata Fórum elnöke és Fónay Jenő, a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének elnöke választási együttműködési megállapodást írt alá az MDF Országos Hivatalában. A megállapodás szerint az MDF jelöltként indítja listáján a PO- FOSZ által megjelölt személyeket. Az 1998-as országgyűlési választásokon a POFOSZ kizárólag az MDF-fel működik együtt. A Munkáspárt Baranya megye V. számú országgyűlési választókerületében Horváth Józsefet állítja képviselőjelöltnek. E kerületbe tartoznak Mohács, Babarc, Liptód, Bár, Belvárd- gyula, Borjád, Kisbudmér, Nagybudmér, Pócsa, Boly, Töt- tös, Dunafalva, Dunaszekcső, Erzsébet, Kátoly, Kékesd, Szellő, Fazekasboda, Geresd- lak, Maráza, Hidas, Himesháza, Erdősmárok, Székelyszabar, Szűr, Homorúd, Kölked, Lánycsók, Kisnyárád, Lippó, Beze- dek, Ivándárda, Sárok, Majs, Udvar, Máriakéménd, Mecsek- nádasd, Óbánya, Hásságy, Pa- lotabozsok, Pécsvárad, Apátva- rasd, Erdősmecske, Lovászhe- tény, Martonfa, Zengővárkony, Somberek, Görcsönydoboka, Szajk, Szebény, Szederkény, Monyoród, Versend, Véménd, Feked. Ki kell jutnunk a kelepcéből A rendszerváltás megtörténte óta sokakat foglalkoztat: a társadalom vajon mit remélt ettől az - össznemzeti szerencsétlenséggel felérő - átalakulási folyamattól? Az előzőnél emberibb életet, teljesebb esély- egyenlőséget, létbiztonságot, közbiztonságot. Ennyit elvárt volna a szocializmus sebtében lerombolt intézményei helyébe. A többségnek ezzel szemben az elmúlt esztendők nélkülözést, lecsúszást vagy attól való rettegést, az életesélyek beszűkülését hozták. A hazai tőkés rendszerváltás félmilliónál is több munkanélkülivel, a termelő- szövetkezetek szétdúlásával, a privatizáció köntösébe bújtatott lopással és csalással, a bűnözés növekedésével, a független magyar külpolitika föladásával, az ország gyarmatosításával vált egyenlővé. A társadalom egészét felforgató változtatások áraként igen sokat fizettünk. Eltékozoltuk a több évtizedes kollektív munka eredményeit, kínlódássá vált az életünk és a jövő sem sok jóval kecsegtet. Neves közgazdászok becslése szerint a kapitalista termelési módra való áttérés mintegy 4500 milliárd forint körüli összeggel sarcolta meg a magyar gazdaságot. Ez a szám az ország egyéves termelési értékének nagyságával vethető össze és meghaladja a második világháború által okozott veszteségeket. S ezzel koránt sincs kiegyenlítve az 1990-es és az 1994-es illúziónk számlája. Elkerülhetetlen, hogy a szocializmus helyébe léptetett tőkés rendszer további millióknak tálaljon fel feketelevest. Az urak szemfényvesztését az jelzi leginkább, hogy miközben a szabadság reneszánszáról áradoznak, a társadalom többségének elembertelenítő kényszerhatások jármában kell vergődnie. Ennek kapcsán a javakorabeli állampolgár alkotóereje teljében nem talál munkát. A fiatal - tanulmányai befejeztével - lődörgésre kárhozódik. A pedagógus éhbérért dolgozik vagy az utcára kerül; a tudós csak akkor bontakoztathatja ki képességeit, ha szedi a sátorfáját és hazájából külföldre távozik. A kis- és középvállalkozó az agyonbonyolított és agyonbürokratizált adózási rendszer kiszámíthatatlan hatásaitól té- pelődik; akikkel szemben a mohó „nagyhalak” sem ismernek irgalmat a piaci élethalál harcban. A nadrágszíj-parcellás földtulajdonos, aki az egykor gazdagon gyümölcsöző termelőszövetkezet földjéből kapott néhány hektárnyit, de semmi egyebet, s most képtelen ötről hatra jutni. A művész, aki ha alkotni akar, mecénások kegyeire kell hagyatkoznia, a kiskorú, aki sokezer társával egyetemben éhgyomorral megy iskolába. Vagy miféle szabadsággal büszkélkedjék a beteg, akit azért fenyeget a közeli biztos halál, mert nem jut elegendő pénz az életmentő műtét elvégzésére? Mindezek jelzik, hogy az urak-bálványozta polgári társadalom szabadságjoga kizárólag a multi kisebbségnek garantálja a kánaánt. Ezért kell a rendszerváltás vesztes millióinak fölismernie, hogy a Munkáspárt közreműködése nélkül az ország nem juthat ki a kelepcéből. Dr. Südi Bertalan munkáspárti szóvivő Az MSZP területi politikája Az elmúlt négy év kormányzati tevékenységének eredményeként Magyarország - az Európai Unió országjelentésének megállapítása szerint is - megteremtette egy átfogó, eurokon- form területi politika alapjait. A területfejlesztési törvény 1996-ban történő megalkotása a decentralizáció, a partnerség, a szubszidiaritás és a hozzáadott források elvére épülő intézmény- és finanszírozási rendszert hozott létre. A területfejlesztést nem kizárólag állami és kormányzati feladatként rögzíti, meghatározza a térségi politikát közvetlenül segítő költségvetési eszközöket és az azok felhasználásával kapcsolatos döntési hatásköröket. A törvény azonban számos kérdést nyitva hagyott, illetve nem egyértelműen szabályozott. Az MSZP szükségesnek tartja a területfejlesztésben szerepet játszó döntéshozó és végrehajtási szervezetek jogállásának egyértelmű meghatározását, a különböző szinten működő szervezetek közötti munka- és hatáskörmegosztás pontosítását, a területfejlesztési tanácsi tagsággal együtt járó jogok és kötelességek rögzítését, a működés finanszírozását és a megfelelő nagyságrendű, szakmailag felkészült munkaszervezetek megerősítését, különösen a régiók szintjén. Az Országos Területfejlesztési Tanács előkészítette a területi politika hosz- szú távú elveit és prioritásait meghatározó országos területfejlesztési koncepciót, amely alapjául szolgál a helyi és a regionális programoknak, a tervszerű területfejlesztési és területrendezési tevékenységnek. Az országos területfejlesztési koncepció továbbra is a területi politika kiindulópontjának tartja a térségi felzárkóztatás, a területi egyenlőtlenségek csökkentése mellett a térségi innováció együttes és differenciált eszközökkel való megvalósítását. Baranyában pl. az Ormánság és a Hegyhát felzárkóztatása mellett, ezzel egyidejűleg a megye közúti elérhetőségét radikálisan javítva, a határátkelők számát növelve, ipari parkok, vállalkozói övezetek kialakításával, ermészeti, idegenforgalmi, valamint az oktatási, tudományos kapacitásainkat maximálisan kihasználva lehetünk sikeresek. Legkritikusabb eleme a térségi politikának a financiális és az adminisztratív kapacitás biztosítása a területfejlesztési intézmény- rendszerben. Az MSZP szükségesnek tartja a régiók, megyék önfinanszírozó képességének javítását, pénzügyi önállóságának növelését, a több évre szóló programszerződések rendszerének kidolgozását és a költségvetési tervezésbe illesztését. A programfinanszírozás előfeltételeként fontosnak tartja, hogy a nagy számú, sok tárca hatáskörébe tartozó források a regionális területfejlesztési programokhoz kapcsolódva jelenjenek meg, figyelembe véve a különböző források egyesítésének, összehangolt ütemezésének és felhasználásának lehetőségeit. Az EU támogatásokhoz való hozzájutás érdekében célszerűnek látszik a közfeladatok ellátásához kapcsolódó finanszírozás elválasztása a fejlesztési támogatási rendszerektől, lehetővé téve az ön- kormányzatok számára is a több évre történő tervezést, valamint a fejlesztési programokhoz kapcsolódó önrész biztosítását. A kormányzati koordináció erősítése érdekében tisztázni kell az Országos Területfejlesztési Tanács ezzel kapcsolatos hatáskörét, és meg kell határozni a kormányzati koordinációs szervezetek feladatait. Kocsi László országgyűlési képviselő Kinek nőtt a jövedelme? Gyakran halljuk, hogy az elmúlt évben öt százalék körüli átlagos reálbémövekedés volt. A legtöbben önök közül mégis azt tapasztalhatják: egyre kevesebb dolgot tudnak megvenni a fizetésükből. Az átlagkeresetbe Magyar- országon olyan jövedelmeket is beleszámítanak, amelyek nyugat-európai norma szerint nem képeznék annak a részét. Ezek többek közt olyan kedvezményes vezetői részvény- vásárlási lehetőségek, amelyek igen kevesek számára adatnak meg. Ha ezt levonjuk, akkor 1997-ben reálértékben nem volt átlagkeresetnövekedés. Ismét csak az aktív keresők kis részének, legfeljebb százezer embernek nőtt a a reáljövedelme. Ha széles rétegek részesülnének a jövedelemnövekedés áldásaiból, akkor ez össztársadalmi szinten növelné a fogyasztást. Ha valakinek alacsony a fizetése (és a többségnek alacsony), akkor annak a kis pluszpénznek bőven megvan a maga helye. Az elmúlt 3 év kényszertakarékossága után a családoknak hosz- szú listája van olyan alapvető fontosságú javakról, amelyek megvásárlását fizetésemelés esetén nem kellene tovább halogatni. Akik viszont már eddig is magas jövedelemmel rendelkeztek, azok már sokkal többet nem tudnak költeni magukra és a családjukra, ezért a többletjövedelmet értékpapírokba fektetik. Mivel a hivatalos statisztikák országos szintén nem a fogyasztás, hanem a megtakarítások növekedését jelzik, okkal feltételezhetjük: a reáljövedelem emelkedése csak az eddig is jól kereső, igen szűk rétegre jellemző. Ami pedig az idősebb korosztályt illeti: hiába ígér a kormány olyan nyugdíjemelést, ami arányaiban meghaladja az átlagos áremelkedést, a legtöbb nyugdíjas helyzete sajnos idén sem javul, mivel a nyugdíjasok kiadásai között az átlagosnál nagyobb súllyal szerepelnek a lakásrezsi és a gyóygyszer ára. Hegedűs Tamás Néppárt-MDNP
