Új Dunántúli Napló, 1998. február (9. évfolyam, 31-58. szám)
1998-02-28 / 58. szám
10 Dunántúli Napló Kultúra - Művelődés 1998. február 28., szombat A formálásból részt kér a kő Pál Zoltán szabadtéri műhelyében Oldalszerkesztő: Gárdonyi Tamás jgj Hírcsatorna Cobra. Frankofon hét kezdődik a pécsi Művészetek Házában március 3-án. A Tetőtéri Galériában 17 órakor a holland, belga és dán írókból és művészekből 1948-ban alakult Cobra- csoport mutatkozik be. Az alkotók először szobor-költemény sorozatokat készítettek, ezekben a formátlan anyaggal a beszéd és az írás lendületét akarták megjeleníteni. A második sorozat festményein lévő színeket és betűket a festő és az író egyedül a gesztus lendületével teremtette meg. Az eseményhez kapcsolódva nyílik meg március 17-én a Közelítés Galériában három fiatal magyar művész „Cobra-Emlék/Kóbor Cobra” című tárlata. (ly) Barokk zene. Ma este a Pécsi Kulturális Központban 19 órától barokk kamaraest kezdődik. A hangversenyen Molnár Zsófia és Erdélyi Zoltán hegedűn, Krommer Luca viola da gambán, Tóth Krisztina pedig csembalón játszik. Énekel Gábor Adrienn. (ly) Finn kultúra. Megemlékezést és koszorúzást tartanak a Kalevala és a Finn kultúra napján a Pécsi Magyar-Finn Társaság tagjai. Ma 15 órakor Vikár Béla, a Kalevala fordítójának emléktáblájánál tisztelegnek. Közreműködik a Mátyás király utcai iskola kórusa, (ly) Versmondók Mázán. Német nemzetiségi vers- és prózamondó verseny kezdődik ma Mázán. A helyiek mellett a Lenau Egyesület, a Baranya Megyei Könyvtár is a rendezők közé tartozik. Az esemény 10 órakor kezdődik a Művelődési Házban. (ly) Harmadik Színház. Március 5-én 19 órakor újra játsszák a Pécsi Harmadik Színházban Albee’ „Nem félünk a farkastól” című darabját. A Művész Örökmozgóban 2-án Milos Forman Fekete Péter című filmje kezdődik 19 órakor, 4-én ugyanekkor pedig Jean-Luc Godard Hímnem-Nőnem című alkotása látható, (ly) A kövek kecskelábú asztala az udvar sarkában most legföljebb csak meditációs hely, ahonnan a Kálvária-dombi kápolnát látni, s a Budai városrész apró utcái is fölsejlenek. Pál Zoltán szobrászművész mindenesetre az asztal kőlapjára helyezi leendő „kőebédjét”, az egykor készült „Metamorfózist”. A szép, tömör, fehér erezetű raka- cai szürkemárvány egy kis változtatásra, újabb metamorfózisra szorul. Ezt éli most a szobrászművész és a családja is. Tavaly tavasszal költöztek ebbe a Szőlő utcai házba, ahol a veranda padlózata már tardosi vörösmárvány, gránittal elegyítve. Egy kis art deco - minősíti munkáját a művész. Pál Zoltán negyvennégy éves, de kamaszos lendülete, derűje és munkakedve semmit nem kopott az idővel. A nappaliban az angolórára induló nagyobbik fiú, Dániel és egy hamisítatlan afrikai oroszlánvadász kutya - alias Akira Kalinen - fogad. A tévé, illetve a kanapé szomszédságában lévő kisszekrényen egy-egy, a hó ragyogásával fehérlő mini-obeliszk vonzza a szemet. A kövön jelek, a jelek rajzolatánál áttetszővé vékonyul a rusticai fehérmárvány, hogy hatásukat fokozza és kiemelje a fény. Kultikus építmények szobrászi metaforái. A dohányzóasztalon színes fotók. Az egyiken a 230x130 centis „Jel” című alkotása. Fekvő kőkereszt, kő-drapéria puha leplével - a dinamikus, élő és a szervetlen formák szuggesztív randevúja, Pál jellegzetes, régóta kutatott motívumrendszere.-A „Jel” az ausztriai Brei- tenfurtban van kiállítva - tűnődik a fotó fölött. - A svédországi ösztöndíjjal készült „Égi padlófűtést” megvették, egy napilap, a Helsinborg Dagblad új székházába építették be. Egy másik fénykép arról árulkodik, hogy tavaly a szloMint mindig, most is sikerült a szavazás során kialakítani a tízfős vezetőséget, de az elnöki posztra jelöltek közül akkor senki sem vállalta ezt a pozíciót, sem az eddigi elnök, Tám László, sem az a három-négy fotós, akik még szavazatot kaptak. Ezért úgy határoztak, hogy ez év elején új közgyűlést hívnak össze, amely már sikeresebbnek bizonyult. Hámori véniai Lendván is készített egy nagyméretű geometrikus, a sík- domborművek hatását idéző kompozíciót. Lipicai márvány.- A lendvai vár tövében dolgozhattam. A kínai mondás szerint a kő a föld csontja. Kővel dolgozni utazás! Próbálkoztam már fémmel, fával, de a kő az az anyag, amit holnap sem hagyhatsz el. Nem is tűmé, és hűséges is vagy hozzá, mert a legszuperebb nő. A kőszobrot nem lehet előre kitalálni. Ahogy mégy bele az anyagba, úgy mész bele a saját ötletedbe. Egészen más, mint a bronz, maga is mindig részt kér a formálásból. A kiváló osztrák szobrászművésszel, Mathias Hietz-el való barátságom egyik nagy tanulsága is ez. Egy kis üveg tokaji kerül az asztalra. Testes, illatos, mint a csurgatott arany.- Arra gondolok - folytatja a koccintás után -, hogy a gazdaság fejlődik ugyan, de lesz-e kultúránk?! Pécsen olyan életművek születtek, amelyek európai léptékkel is jelentősek. A város gondokkal küzd, elfeledkezve kulturális iparáról, amivel visszanyerhetné önmagát. Gábor lett a klub új elnöke, társelnök Harnóczy Örs, ügyvezető elnök Gáli Szabolcs, művészeti vezető Körtvélyesi László, titkár Omódi László. Mint Hámori Gábor elmondta, túl azon, hogy a klub hagyományait folytatni kívánják, különös hangsúlyt fektetnek a kétévenként megrendezendő kortárs fotóművészeti kiállítás szervezésére. Fontos, Például az új szívcentrum olyan nagy beruházás, amelynek a belsőépítészeti, szobrászi megoldásaival a művészeket kellene megbízni. Mi nem fogunk balhézni, szövetségeket kreálni, mint a fociban, pedig a Villányi Szoborparkot évről évre jóval többen látogatják, mint a mécseseket. De iszonyatos erőfeszítéseket teszünk a Baranyai Alkotótelepek Kht.-ért is, amely 75 százalékban a megye, 10 százalékban Pécs, 15 százalékTisztújítás a fotóklubban A Mecseki Fotóklub még az elmúlt év decemberében rendezte négyévente sorra kerülő tisztújító közgyűlését: Hámori Gábor lett a klub új elnöke. A lakásbelső megálmodása is művészet fotó: Tóth l. ban a menedzsment tulajdona. Azaz Komor Istváné, Füzesi Zsuzsáé, Bertha Vazulé és az enyém. Bár a megye most ígérte együttműködését. Megtudom azt is, hogy Pál Zoltánt Ausztria nemzetközi hírű alkotótelepén, Lindab- runnban a napokban megalakított Nemzetközi Kőszobrász Szimpózium vezetőségébe választották - egyedüli magyarként. Rövidesen Graz önkormányzatát keresi fel hasonló cserekapcsolatok ügyében, és a véső se hullott ki a kezéből. Csorba Győző költő síremlékét készíti Csátalján, amit az ünnepi könyvhéten avatnak föl. Bóka Róbert hogy a klubtagok részt vegyenek országos és nemzetközi tárlatokon, s továbbra is jó viszony alakuljon a nemzetközi kapcsolatok terén. A Halász Rezső Galériában rendszeres kiállításokat rendeznek, köztük évente 2-3 igazán rangosat is. A Mecseki Fotóklubnak jelenleg nyolc fotográfusa tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének, de tekintettel arra, hogy rajtuk kívül többen is európai szinten fényképeznek, az esélyek a további szövetségi tagságra igen jók. Cs. L. Magyarul magyarán Színház vagy szíhház? Amikor beszélünk, a hangokat nem egymástól elkülönítve ejtjük, hanem folyamatosan egymás után. A sorban viszont hatnak egymásra, mégpedig nem véletlenszerűen, hanem törvény szerint. A magyar nyelvtan ezeket a módosulásokat a hangkapcsolatok törvényszerűségeinek nevezi. Kedves ismerősöm az iránt érdeklődött, hogy a címként választott szó színház ejtésváltozata, valamint a szállak (szánlak), szillel (színlel), kehhet (kenhet), szájjad (szánjad), Herrik (Henrik) stb. alakokkal együtt törvényszerű-e. Ahogy mondja, nem sikerült beillesztenie az általa ismert mássalhangzó-törvényszerűségek egyikébe sem. A kérdéses kiejtésmód a hasonulás kérdéskörébe tartozik. Ez lehet részleges és teljes. A részleges ugyancsak kétféle, mégpedig a zöngésség szerinti és a képzés helye szerinti. A dobtam a helyes kiejtésben így hangzik: dop- tam, vagyis a zöngés d az utána következő zöngétlen t hatására p-\é válik, vagyis zöngétlenül. Ennek az ellenkezője megy végbe a kapdos - kabdos szóalakban, azaz a p a d hatására zöngés b-\é változik. A színpad - szímpad pedig a képzés helye szerinti részleges hasonulást szemlélteti, amelyben a két ajakkal képzett hanggá válik. A teljes hasonulást a késsel szóalakkal személtethetjük, amelyben a toldalék v-je s-sé változik, azaz teljesen hasonul a tővégi í-hez. Ugyanez megy végbe a halljuk alakban is, amelyet helyesen így ejtünk: hajjuk. A kettő között az írásmódjukban van lényeges különbség, ugyanis az egyiket írásban jelöljük, a másikat nem. A kérdéses jelenség az n hangnak az l, r, j, h hangokkal való találkozásakor következik be. Nem más ez, mint egyfajta részleges hasonulás. Az n azonban a magyar nyelv kiejtési szabályai szerint csak a képzéséne ’ a helyét tekintve hasonul: szímpad, külömben. Ha az n-t egyéb mássalhangzó, pl./ g, ty stb. követi, képzésében bekövetkezik ugyan némi módosulás, ez azonban csak kísérletfonetikai műszerrel mérhető. Az n + l, r,j, h hangkapcsolatok mindegyik elemének képzésében egyaránt aktív szerepet játszó nyelv képzési mozzanatai olyan közel vannak egymáshoz, hogy a manapság amúgy is felgyorsult tempójú beszédben elhanyagoljuk az n határozott képzését. így következik be a helytelen, hamis, írásban nem jelölt teljes hasonulás. De az n-t az l, r, j, h hosszú ejtése nem tudja teljesen eltüntetni. Beleolvad az előtte álló magánhangzóba, amely ezáltal orrhangúvá válik. Az orrhangú ejtés viszont a magyarban beszédhibának minősül. Ezen kívül az n + l, r, j, h hangkapcsolatoknak ez a nem kívánt módosulása - a szóösszetételek határát ösz- szemosva - elfedi az összetétel tagjainak önálló értelmét. Ez pedig a szájjad (szánjad) a vér róka (vén róka) és társai esetében bűrrossz (bűnrossz). Rónai Béla A fájdalom krétakörei A verseskötet, a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál megjelent „Utoísó előtti mosoly” szerzője, Molnár Zoltán két éve hunyt el. Huszonhárom évesen. Nagyon fiatalon. A verseknek azonban nincs koruk. Vagy ha mégis lenne, akkor ezek a versek egy betegségével és az elmúlással férfimód szembenéző, létezése súlyaival játszani is képes személyiség művei. Szinte kortalanok. Olyan valakié, aki már teljességgel költő, mesterségét is intellektuális fölénnyel birtokolja, és aki, miközben az irónia kését is képes a szívének szegezni, kényszerűen kortyol a fájdalom mindig újratelő poharából. Tragikus, metafórákban gazdag líra, a táncban, az álomban, de egy ajtónyitásnyi csendben is a létezés ontológikus mágiáját kutatja, néhol a lélek szenvedést, halált meghaladó reményével. Tán nem is volt ideje zsengéket írni: az erdélyi család 1990-ben települ át Komlóra, szorongva is igazabb hazát keresni. Zoltánt részint ez, de a súlyos betegség is irdatlan, Istenhez emelő feladatra kényszeríti. A Román Művelődési Minisztérium támogatásával megjelent könyvhöz tanára, Perczel István írt szép előszót, ki a fiatalember útját a JPTE-n baráti figyelemmel kísérte, s akinek a gondolatait itt-ott ismételni voltam kénytelen, olyannyira e nemes, dacos költészetre illők. B. R. Futnak a képek FUTNAK A KÉPEK Tibeti képeskönyv Régen láttam ilyen szépen megcsinált unalmas filmet. Ami ennyire dekoratív, és eny- nyire érdektelen, mint a Hét év Tibetben (Seven Years in Tibet). Mert kétségtelenül szépek a tibeti tájak, amelyeket ugyan Argentínában vettek fel, ám annyi baj legyen, én elhiszem, hogy ezek Közép-Ázsiában vannak. És színpompásak a jelmezek, amelyek Enrico Sab- batini, a híres olasz tervező fantáziáját dicsérik. Az is jól látszik, hogy a producerek nem sajnálták a pénzt: csillognak a díszletek, dúsan hullámzanak a kelmék, s minden kellék is valódinak tűnik, még a dalai láma kedves zenedoboza is szépen eljátssza Debussy holdfénymo- tívumát. Tagadhatatlan, hogy példás műgonddal és aprólékos figyelemmel készültek a felvételek, már ami a látványt s a külsőségeket illeti. Ezzel kapcsolatosan eszembe jut, hogy régen, vidéki dalszínházakban, mikor felment a függöny, a hálás publikum meg szokta tapsolni az élénk színekkel megfestett s tüllfüggönyökkel, miegymással ékesített díszleteket. Egy efféle közönségnek valódi csemege lenne ez a film. De aki jellemekre s eszmékre kíváncsi, az alighanem csalódni fog. Már maga a történet is meglehetősen érdektelen. Egy osztrák fiatalemberről szól, aki 1939-ben egy hegymászócsapattal elindul, hogy meghódítsa a Himalája egyik csúcsát, ez nem sikerül, viszont kitör a háború, s Heinrich Harrer előbb angol hadifogságba esik, majd Tibetbe kerül, eljut Lhasszába, ahol a kamaszéveiben járó dalai láma egyik tanítója lesz. Ez nem több, mint egy kalandregény, afféle „német beteg”. Igaz, közben Harrer maga is nevelődési folyamaton megy keresztül, fokozatosan leveti egocentrikus jellemvonásait, s a keleti szokások és mentalitás tisztelője lesz. Csakhogy ennek a fejlődésnek az ábrázolása igen külsőséges. A film francia rendezőjének, Jean-Jacques Annaud-nak a szeme, ahogy A szerető című művéből is kitűnt, egyszerűen nem képes a tárgyak mögé hatolni. Harrer tehát nem valami komplex jellem, de azért annál bonyolultabb figura, semhogy egy operettszínész eszközeivel meg lehessen jeleníteni. Sajnos, Brad Pitt, úgy tűnik, csupán erre képes, ezért aztán hol széles mosollyal, hol pedig durcás tekintettel néz a kamerába. Szakmai éretlensége azért is feltűnő, mert David Thewlis viszont, akire nemrég a Teljes napfogyatkozás Verlaine-sze- repében figyelhettünk fel, sokkal árnyaltabb alakítást nyújt a főhős barátjának megformálójaként. A leghitelesebb játékot mégis Jetsun Pemától kapjuk, aki a dalai láma anyját idézi meg, s aki nem színész, hanem a főpap nővére. Amikor ő megjelenik, hirtelen értelmet kapnak a képek, s a néző megérti, hogy például az építkezési jelenetben azért szállítják át a földben talált gilisztákat egy másik területre, mert a keleti vallás azt tanítja, hogy nem szabad elpusztítani semmit, ami élő. A rendező ezt felettébb komikusnak'találja. De hát ő csak egy tibeti képeskönyvet akart készíteni. Argentínában. Nagy Imre i I
