Új Dunántúli Napló, 1998. február (9. évfolyam, 31-58. szám)
1998-02-21 / 51. szám
1998. február 21., szombat Kultúra - Művelődés Dhnántúli Napló 11 Makay Ida Csönd rezeg Várok. Idegen állomáson. Lezárt vagonok vesztegelnek. Ólomszínű nehéz egek havaznak sűrűn. Szüntelen. Táviródrótok idegszálán már világvégi csönd rezeg. Női vonalak bűvöletében Geometrikus szobrokkal kezdte, Holdjárókkal, Hullámmal, Zászlóval, de azután elragadták a női formák. A természetes ívek, hajlatok szinte idolszerű megfogalmazásokban testesülnek meg Nyári Zsolt szobrain. Rá nyugodtan mondhatjuk, hogy fiatal tehetség. Ő azonban azt tartja, a tehetség nem más, mint szükséges alap ahhoz, hogy valaki igazán alkotni legyen képes, úgyhogy külön ki sem kellene emelni. Ami kell még, az a kitartás, a megszállottság és a szerencse. A most 28 éves fiatalember egy eldugott kis faluban, So- mogyszilben nőtt fel, s az elején festőnek készült. A főiskola rajz szakára kerülve hamar kiderült, hogy a kőhöz több érzéke van, mint a festékhez. Három éve végzett a Janus Pannonius Tudomány- egyetemen, összesen hét évnyi tanulás után, melyben a mesteriskolái esztendők is benne vannak. Bencsik Istvántól, Székely Pétertől, s a japán Issey Amemiyától tanult a legtöbbet. Több szim- pózionon vett részt, Isztrián, Olaszországban és Japánban is járt. Kétszer is elnyerte a szigorú feltételekkel nehezített Eötvös-ösztöndíjat, melynek révén Olaszországban dolgozhatott két negyedévet. Szobraiban az foglalkoztatja őt, hogy a teljesen egyszerű, visszafogott, hengeres testekből miképp hozható létre egy erotikus tartalmakat hordozó mű. Nem elemzi túl az egészet, de annyit azért elmond, hogy a téma ma is élő, hiszen női testtel reklámoznak ma már annyi mindent, s a manökenek napjaink hősei lettek. Ugyanakkor a test, ha megjelenik, idézőjelbe van téve, ami mutatja, hogy az emberi test és a vele kapcsolatos viszonyulások ma is tisztázatlanok. Zsolt, amikor dolgozik, semmi másra nem figyel. A világ megszűnik a számára, s bár mindig egy elképzeléssel a fejében fog a munkának, a végeredmény a folyamat során alakul kis. Azt is vallja, hogy nem a technika a lényeg, hanem az, hogy amit meg akar valósítani, az milyen mélységben, milyen színvonalon sikerül. Nem a legmodernebb gyémánthegyű eszköztől lesz jó egy szobor. Most azonban, ahogyan látja, az a kényszerképzet is hajtja az alkotókat, hogy állandóan termelni és sietni kell. Fiatal alkotónál mindig érdekel, miből tud megélni. Zsolt eloszlatja azt a félreértést, hogy a nagy nevekhez dől a megrendelés, a fiatalok pedig mind nyomorognának. Van persze, aki nehezen boldogul, de olyan is akad, aki nagy megrendeléshez jut. Nyári Zsolt szerint viszont egy többéves szerződés nem biztos, hogy a legjobb, hiszen ismer olyat, aki míg teljesítette, szinte belerokkant. Ő maga elvállal sok mindent, asztalt, kutat is csinált már, de szerencsére jó szemű műgyűjtők néhány kiállításon néha felfedezik maguknak. Munkái most is láthatók Pécsett, a Parti Galériában. A miniszobrok alkotójuk szerint már egy újabb korszak első darabjai. Hodnik I. Gy. Baranya Lindabrunnban Tegnap az ausztriai Lindabrunnban alakuló közgyűlését tartotta a Lindabrunn Simpo- sion Egyesület, számos európai ország és az Egyesült Államok szobrászműhelyeinek részvételével. Megyénket Pál Zoltán pécsi szobrászművész és Komor István, a Baranyai Alkotőtelepek Közhasznú Társaság ügyvezetője képviselte. A nemzetközi szimpo- zonokat szervező, a cserekapcsolatokat bonyolító egyesület létrehozása a villányi és siklósi műhelyekkel való lassan két évtizedes kapcsolat elmélyítését is szolgálj a. B. R. Királyi énekesek Pécsett - A King’s Singers énekegyüttes a héten városunkban is igazolta hírnevét. A POTE-aulában, koncertjük első részében elsősorban a vájt fülű kórusműrajon- gók élvezhették öt európai nemzet dalaiból összeállított madrigálcsokrukat, de később az igazi énjük is felszínre tört: könnyed, játékos, szellemes előadóként interpretáltak afrikai zulu dallamokat, a Porgy és Bess részletét, sőt Beatles-nóta is volt a kínálatban. Csupán egy szép magyar népdal, vagy kórusmű hiányzott a repertoárból. fotó: tóth László Ester Frei szomorú története László Lajos pécsi író könyve — németül Mintha lennének olyan helyek a földön, ahol az emberek többet szenvednek, mint máshol. Többet és keservesebben. László Lajos pécsi író (amúgy a pécsi rádiózás doayenje) valami különleges érzékkel talál rá e szenvedőkre, az „emberre”. Ő maga úgy fogalmazta: „Mindig azokat kerestem (valószínűleg nem a véletlen folytán), akiket ütnek.” Húsz kötet, regények és novellák, színpadi művek (szociográfiák és monográfiák) jelzik írói útját, melynek szép állomásaként a közelmúltban egy trilógiának szánt munka második kötete jelent meg Németországban, az Oswald Hartmann kiadó jóvoltából és a hazai németek országos önkormányzatának támogatásával. A kötet az „Ich komme aus dem Todeslager” - „Haláltáborból jövök” címet viseli, Ester Frei szomorú történetét tárja az olvasó elé. A név a fantázia szüleménye, a történet, amelyet az író megfelelő alázattal és annál mívesebben bontott ki, a valóság története. Azokról az időkről szól, amikor a II. világháborút követően Jugoszláviában a népi németek számára haláltáborokat állítottak föl (Jarek, Gakovo) és közel 200 000 bácskai, bánáti és főleg baranyai család került föl az AVNOJ listájára. Erről az etnikai tisztogatásról ma már egyre több szó esik (lehet róla beszélni). Arról is, hogy sok német ajkú família menekült a jugoszláv terror elől Magyarországra, ahogy a történet főhőse, Ester Frei is tette - ő megszökve az iszonyatlágerből. László Lajos könyve (mely magyar nyelven „Könyörgés a hontalanokért” címmel jelent meg) annak a trilógiának a második darabja, amely a Kárpátmedencében élő - és valaha itt élt - németség sorsára tekint. Az első a „Halálpolka” volt, mely az úgynevezett „máleny- kij robot” időszakát követi, a harmadik pedig a „Tigrismosoly”, amely inkább a nemzetiségek közti megbékélésről szól. Az első két dokumentumregény már megjelent német nyelven is, meglehetős figyelem mellett, a harmadik kiadását pedig most készítik elő Sersheim- ben. László Lajos 1951 óta pécsi, egyébként Szek- szárd szülötte. Első írói ténykedéseként akadémiai pályadíjat nyert: a „Sorsunk”, a Janus Pannonius Irodalmi Társaság folyóiratát elemezte, melyet Várkonyi Nándor neve fémjelzett. A munkáról Várkonyi az írta, hogy jóindulatú, alapos és lelkiismeretes munka. De mit tartogat a jövő László Lajos számára?- Azt sem mondanám, hogy önéletrajzi regényen dolgozom, de nem is tagadom: a magam életéből mentett történeteket emelek át egy más világba, nehogy a környezetem magára ismerjen. Bizonyos értelemben kihívás a számomra. Szellemi kalandozás a múltban. K. F. Kulturális főváros: Stockholm Az Európai Unió művelődési miniszterei határozatának értelmében 1998- ban Stockholm Európa Kulturális fővárosa. A néhai Melina Mercouri görög kultuszminiszter ötletére 1985 óta valamely jelentős város kapja az EU- tól egy évre a megtisztelő „Európa Kulturális Fővárosa” címet. A kezdeményező tiszteletére az első kiválasztott Athén volt, majd következett Firenze, Amsterdam, Berlin, Párizs, Glasgow, Dublin, Madrid, Antwerpen, Lisszabon, Luxemburg és Thesszalo- niki. Az idei főváros Stockholm lett, amit jó előre, még 1993-ban jelentettek be. A svédeknek tehát majd’ fél évtizedük volt a felkészülésre, a bemutatkozásra, bár a kiválasztás pillanatában sem álltak már rosszul kultúrában. Például egész Európában Stockholmban a legnagyobb az egy főre jutó színházak száma. Hatvan múzeumot tartanak nyilván, és ebben a számban nincsenek benne a bemutató galériák. Az ünnepi év tiszteletére a spanyol Rafael Moneo tervei alapján a Skeppsholmen-szigeten felépítették a kontinens legnagyobb Modern Művészetek Múzeumát, amit februárban adnak át. Az egyik nyitókiállítás Jan Miró műveinek gyűjteményes bemutatója lesz. A számtalan rendezvényt felsorolni is alig lehet, hiszen költészeti versenytől kertművészetig jó formán minden láthaté>- hallható Stockholmban a.z egy év alatt. A rendezők természetesen számos művészt hívtak külföldről, és arra is mód van, hogy különböző országok, országrészek is bemutatkozzanak - az egyik főszereplő Japán. Ami a svédekre vall, és külön méltánylandó, hogy ezúttal sem feledkeztek el a gyerekekről, vagyis áriról, miként lehet őket bevezetni a kultúrába. A felnőtt rendezvényekkel párhuzamosan zajlik a Gyermekek Kulturális Fővárosa program, mely könyvkiadástól kreativitás-fejlesztésig sok mindent kínál a jövő kultúra-használóinak és -(élvezőinek. Méhes K. Hírcsatorna Mesejáték az Ifjústul Házban. Pécsett, az Ifjúsági Ház Sziporka Gyermekszínpada február 21-én 15 órakor Sámuel Marsak „Tizenkét hónap” című mesejátékának színpadi változatát mutatja be „Bűvös erdő” címmel. A következő előadásokra február 25-én és 26-án kerül sor egyaránt 15 órai kezdettel. A pécsiek telt házat vonzó gyermekszínpadát N. Szabó Sándor és Unger Pálma színművészek vezetik. Hagyományőrző bál Siklóson. Február 21- én, ma 19 órai kezdettel hagyományőrző so- kácbálat rendeznek a Siklósi Művelődési Központban, amelyen a helyi sokác hagyomány- őrző kórus mellett fellép a Kásádi Hagyomány- őrző Tánccsoport is. Barokk kamaraest. Pécsett, a Dominikánus Házban február 28-án szombaton 19 óra 30 perces kezdettel barokk kamaraest lesz, amelyen Gábor Adrien szoprán énekes lép fel, Molnár Zsófia és Erdélyi Zoltán hegedűn, Krommer Luca viola da gambán, Tóth Krisztina csembalón játszik. Farsang Majson. Február 21-én, ma ötödik alkalommal rendezik a Majsi Farsangot, melyet Puch László országgyűlési képviselő nyit meg 17 órakor a művelődési házban. Fellép a majsi Női Kamarakórus, majd vidám műsorra és jubileumi tűzijátékra kerül sor. Bemutatkozik a Magyarlukafai Néprajzi Alkotóműhely is. Infranézia. Pécsett, a Művészetek Háza játéktermében február 24-én 17 órakor Kemenesi Zsuzsanna fotóiból nyílik tárlat „Infranézia” címmel, a tehetségkutató galéria keretében. Bevezetőt mond Várkonyi György művészet- történész. A finn kultúra jegyében. A pécsi Magyar-Finn Társaság programjában február 25-én 17 órakor a Kalevalát feldolgozó film, a „Vaskor” második részét láthatjuk a Civil Közösségek Házában. Bevezetőt mond Sütő László. A Finn kultúra napján, február 28-án 15 órakor Vi- kár Bélának, a Kalevala fordítójának emléktábláját koszorúzzák meg. Közreműködik a Mátyás király Utcai Általános Iskola kamarakórusa. Macskássy Izolda tárlata - Tegnap Pécsett, a Gyöngyszem Galériában Macskássy Izolda festő- és grafikusművész selyemre festett grafikáiból és kollázsaiból rendeztek tárlatot. A kiállítás március 20-áig látható. fotó: müller andrea
