Új Dunántúli Napló, 1998. február (9. évfolyam, 31-58. szám)

1998-02-14 / 44. szám

1998. február 14., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 11 Medgyesi Klára egy Zsolnay-műremekkel fotó: Tóth László A falon egy szocialista brigád­zászló piroslik. „Ott felejtették” - mosolyodik el valaki az asz- szonyok közül. A zászló köze­lében kis szénrajz igénytelen keretben - Zsolnay Vilmos- portré. Itt, a Zsolnay Gyár aranyozó termében körülbelül negyven lány-asszony hajol a hosszú asztalok fölé és húz finom kon­túrvonalakat a porcelánvázákra lehelt színes virágok, fák, ala­kok köré. Klára ölében egy nagy fajansz váza tűri enge­delmesen, hogy a toll, a mó­kusecset könnyű kezű gazdája arányló, vonalas motívumokkal ékesítse. Lánynevén mutatkozik be: Medgyesi Klára. Naponta négykor kel, a tíz kilométerre lévő Gyódról háromnegyed öt­kor indul a busz Pécsre. A mű­szak hatkor kezdődik. Kislá­nyukat, Klaudiát a karosszéria- lakatos édesapa viszi óvodába. Klára mosolygós és beszédes.-Úgy tíz év gyakorlat után bíznak porcelánfestőre egy ilyen szép, öblös virágtartót - simítja meg gyengéden csillogó felületét. - Tulajdonképpen kaspó a neve, 15,8 munkaórát adnak az aranyozására, 3700 forint jár érte.- Bár havonta csak egy-két ilyen darab kerül a kezünkbe - teszi hozzá a szemközti asztal­nál ülő fiatalasszony, Vancsa Valéria. Az ő asztalán két gyö­nyörű, a századforduló szecesz- szióját idéző tál páváskodik. Klára is lassan másfél évti­zede, 17 éves kora óta dolgozik itt, a havi netto 34—36 ezer fo­rintos bérével a jobb fizetésűek közé tartozik. Készségesen avat be a szak­mába a' zsengéléstől - az első égetéstől - kezdve addig, hogy milyen módon kap sárga színtes­teket a máz, majd a „scharf­feuer” szakaszban a megolvadt mázból az égetés során hogyan „púposodnak” elő azok a színek, amit már a „kitöltő” asszonyok festenek a felületre. A színek- ben-formákban Zsolnay Júlia, Mack Lajos által megálmodott virágok, Apáti Abt Sándor motí­vumai élednek újjá naprólnapra. Az utolsó fázis az aranyozás, amely ismét égetéssel zárul. Érettségi után egy-egy szakma elsajátítása általában két évre csökken. Talán nem véletlen, hogy a rutint, rajz­készséget követelő porcelánfes­tés hároméves marad. Ahogy az sem, hogy a pécsi 508. sz. Szakmunkásképző és Szakkö­- Ma három új kortárs zenei lemezt is megjelentetni úgy, hogy el is keljen, valóban ritka­ság - fűzi az előbbiekhez. Ma­gyarországon zeneműkiadás nincs, a modem zene csak hanghordozókon jelenik meg.-Az újabb lemez minden­esetre siker.-Szá­momra inkább csak újabb publikációs lehetőség. Eszköze an­nak, hogy visszajelzést kapjak. Többre értéke­lem a helyi el­ismeréseket, mint a nem­zetközieket - pedig Hágá­ban, a lipcsei Operában vagy Kolozs­váron hama­rabb befogad­ták a zenémet. Talán egzoti­kusnak tartot­ták. Itthon egyáltalán, nem vagyok egzotikus... Az univerzu­mot próbálom modellezni, Is­tent próbálom dicsérni. Lehet, hogy nehezen hallgatható, de számomra a siker nem közön­ségsikert jelent, mert azt egy egyszerű blöffel is el lehet érni. Számomra a sikeresség az, hogy zépiskola porcelánfestő osztá­lyai tanulmányi eredményeiket el tudok készíteni egy zenemű­vet. És mivel ez így is van, sike­res vagyok. így tudom, hogy mi­ért élek e földön, tudom, hogy mitől szép a világ.- Kik vannak hatással az „egzotikus” zenédre?- Zenét azért hallgatok, hogy ne újak meg olyat, amit mások már megírtak. Persze, felfedezik zenémben Erik Satie, Cage, Vi- dovszky László hatását, de ezekre inkább büszke vagyok, minthogy letagadjam őket. tekintve mindig a legjobbak közé tartoztak. B. R.- Hogy ítéled meg a zene jö­vőjét?- Erre azt szoktam vála­szolni, hogy aki a jövőről be­szél, az vagy próféta vagy ha­zug. Én egyik sem vagyok.-Az új CD különös ritmus - kompozíció, ahol a tánc, a do­bogás adja, mintegy instruálja a zenét.-Ehhez egy speciális dobo­gót is szerkesztettünk. De a táncosok nemcsak táncolnak, hanem a táncuk­kal zenélnek is. A kaposvári So­mogy Táncegyüt­tes adja elő, ko­reográfusuk, Ko­vács Márton ren­delte ezt a dara­bot.- A pécsi kö­zönség színpadi kísérőzenéidről is ismer.- Legutóbb Szikora János rendezésében nyáron, a Sze­gedi Szabadtéri Játékokon színre vitt „Cyrano”- hoz írtam kísérő­zenét, amiben az volt a jó, hogy Szikora teljes szabadságot adott. A Janus Egyetemi Szín­padnak is várha­tóan dolgozni fo­gok - tehát to­vábbra is írok al­kalmazott zenéket. Jelenleg egy bibliai témájú, 52 tételes ciklust - egy kórusművet - komponá­lok a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány jóvoltából. B. R. Radnóti­szavalóverseny MOHÁCS A megyei Radnóti-szavaló- verseny meghirdetője több mint két évtizeddel ezelőtt a Kisfaludy Károly Gimná­zium volt. A versmondók kétévenként tartott találko­zóját ma egy hete 14. alka­lommal rendezték meg. A gimnázium versmondói közül akkor váltak legtöb­ben országosan is ismertté, amikor a ma már nyugdíjas pedagógus, Kövesi Józsefné vállalta növendékei felké­szítését. Az ő nevéhez fűző­dik a Radnóti-verseny öt­lete, s idén egyik volt tanít­ványa, a diákként számos országos helyezést kapott Antóni Andrea - már mint magyar szakos nevelő - tagja volt a zsűrinek, amely nyolc baranyai középiskola húsz tanulójának versmon­dását bírálta el, és döntött a díjakról. A Radnóti-szavalóver- seny megyei győztese Ker­tész Réka (felkészítő tanára Varga Judit), második he­lyezettje Répás Orsolya (Bus Eva) lett (Pécs, Leő- wey Gimnázium). Harma­dik Fú'zvölgyi Aliz (tanára Baka Sára), (Pécsi Refor­mátus Gimnázium), Hor­váth Anikó (Antóni Andrea növendéke), a mohácsi Dr. Marek József Szakközépis­kola tanulója és Budo- vinszky Csilla (felkészítője Kissné Döbrössi Mag­dolna), a Kisfaludy Károly Gimnázium tanulója. B. M. Dokumentumfilm pályázat A Magyar Történelmi Film Alapítvány pályázatot hirdet az 1956-os forradalom és az azt követő történelmi fo­lyamatok, életutak megfo­galmazására játék- és do­kumentumfilm kategóriá­ban. Játékfilmekre legfel­jebb 4 oldalas szinopszissal, 15 oldalas treatmenttel pá­lyázhatnak. A dokumen­tumfilmes pályázatnál előny a már részben támogatott munka, archivált anyag. A pályázat nyilvános. Benyújtási határidő 1998. március 20., 20 példányban az alapítvány címére, Bp. 1145 Róna utca 174. sz„ ahol a pályázati űrlap is be­szerezhető, nevezési díj 5000 forint. A sikerrel pá­lyázóktól a kuratórium ren­del filmnovellát, forgató- könyvet. Pezsdülő közművelődés A turkálós kultúrházak korszakában sokan elsirat­ták a közművelődési intéz­ményeket. Ma azonban új virágzás jeleit látjuk. Megtorpanások, leépítések, és visszafejlődő kulturális in­tézményhálózat jellemezte a rendszerváltás utáni első idő­szakot. Néhol finanszírozási képtelenség, máshol tartalmi kiüresedés okozta az egyes közművelődési intézmények lassú sorvadását, míg voltak olyan helyek, ahol a piaci szemlélet behozásával próbál­tak segíteni magukon. Az utolsó években egyre világo­sabbá vált, hogy a továbblé­pés útja a művelődési házak kulturális-információs-szol- gáltató központokká való át­alakulása lehet. Az öt éve alakult Művelő­dési Intézmények Országos Szövetsége (MIOSZ) is túl van már az alapcélokon. Bo­kor Béla elnök a területiség elvét tartja legfontosabbnak, ebbe kistérségi és több me­gyét átfogó célok és progra­mok is beletartoznak. A kul­turális törvény előkészítésé­nek időszakában a szövetség a tárgyalások állandó részte­vője volt.- Országosan is tapasztal­juk, de Baranyában is az lát­ható, hogy az intézmények sokkal több szálon kapcso­lódnak a helyi társadalmak­hoz - mondta el Bokor Béla. - A köztnűvelődés kikerült a hullámvölgyből. A kulturális törvény most megerősíti, hogy a közművelődéshez való jog közérdek, a támogatása pedig közcél. Mindez és a törvényben rögzített új támogatási arány még nagyobb és sokoldalúbb teljesítményre ösztönözheti a kulturális szakembereket, hi­szen elismertségük mellett az intézmények stabilitása is nőtt. A szakmai fejlődés záloga az is, hogy a törvény az önfejlesz­tés, a szakmai továbbképzés feladatait is megfogalmazta. Bokor Béla tapasztalata szerint Baranyában a minő­ségi változásra eddig is sok példa van. Több közművelő­dési szakember idősebb kora ellenére sem szégyellj beisko­lázni magát, más helyeken pedig a helyi közösségek ha­gyományait elevenítették föl nagy energiával. Erre a leg­jobb példa a Mediterrán Ősz rendezvénysorozat, melybe évről évre több kistelepülés kapcsolódott be.- A megyében 10 és 20 szá­zalék közé tehető azon telepü­lések száma, melyek elveszí­tették kulturális embereiket és értékeiket - folytatta beszélge­tőtársam. - Az önkormányza­tok többsége azonban nem mondott le az intézményeiről. 1995-ben például országosan ötször annyit fordítottak a közművelődésre, mint ameny- nyit erre a célra az állam.A kulturális közintézményeknek újabban szociális jellegű funkciói is lesznek. A pezsdülést mutatja, hogy a MIOSZ mellett nemrég egy más jellegű, a nagy művelő­dési házakat csoportosító szervezet is megalakult, Kul­turális Központok Országos Szövetsége néven. Baranyát ebben jelenleg az Apáczai Nevelési Központ és a Pécsi Kulturális Központ képviseli. Hodnik I. Gy. Tudni, mitől szép a világ Aki a jövőről beszél, az vagy próféta vagy hazug Weber Kristófhoz, a harminckilenc éves pécsi zeneszerzőhöz mostanában gyakrabban kopogtat be a siker. A „Rövid napok zenéi” és a „Descrescendo” után a „Drumming/Dobogó” - a harmadik megjelent kazettája néhány éven belül. Bibliai témájú ciklust komponálok fotó: laufer l. Kulturális ajánlatok Vad- és valódi házasságok. A Pécsi Kulturális Központ Va- lentin-napot tart február 14-én 10 és 17 óra között a Belvárosi Étteremben, ahol vad- és valódi házasságokat kötnek, menyasz- szonyi ruha bemutatók lesznek, de szerelmi bájital is készül. Február 16-án a Dominikánus Házban 18 órakor régészeti elő­adás kezdődik, és Tám László tart diaporámaestet. Az Exkluzív teaház sorozatban 20-án 18 órakor Bódis Irén és Fekete András színművész lesz a vendég. (ly) Az Ifjúsági Ház kínálatából. A pécsi művelődési intéz­ményben február 18-án 19 órakor indul a négy részesre ter­vezett „Humorvonat” című előadássorozat. Az első alka­lommal Markos György és Fábri Sándor „Agyamenés” című előadásának ősbemutatóját láthatják az érdeklődők. 19-én az IH Galériában Bállá Erika és Vásárhelyi Zsolt ötödéves rajz- vízuális nevelés szakos hallgatók festményeiből nyílik kiállí­tás, míg a Kísérleti Galériában Szigethy Gyula alkotásai lát­hatók. (ly) A Művészetek Háza ajánlatából. Király Csaba zongoramű­vész ad koncertet a Házban február 16-án 19 órakor. Másnap 18 órától a Törzsasztal vendége lesz Esterházy Péter Kossuth-díjas író. 19-én 19 órakor Andaluziana címmel Sárközi Gergely gi­tár- és lantművész hangversenye kezdődik. (ly) Ki is az a Bencsik? Mondatai díszek nélkül, dara­bosan gördülnek elénk, mint a kövek. A hasonlat ítélhető ké­zenfekvőnek, ennek okán ké­nyelemből előrángatottnak is, hisz a Jelenkor Kiadó gondozá­sában megjelenő könyv egy hosszú utat bejárt Kossuth-díjas szobrászművészé. Valahogy mégis ideillik. A címe is csak ennyi: „Bencsik István.” „1947-ben léptem be a kom­munista pártba.” Ezzel a kala­pácsütéssel kezdi számvetését. Ma gyarlónak tarthatnánk, hol­ott hitét kereső. Majd „ötvenha­tos” lesz. Nem pálfordulásból, hanem abból az egyazon sze­relmes makacsságból, ami őt a nőkhöz, kövekhez, élethez köti. Faust Margitjának kacéran megnyitott pongyolájához. Iskolaévei majd munkássá­gának fejezetei következnek. Tényeket rögzítő leírás. Az is, ahogy a szobrász Aczél György „bábszínházában” öntudatlanul is, egy mindent legyűrő ösztön­nek engedve, szobrász marad. A Korányi szanatórium élmé­nyei amely művészetének de- miurgoszára döbbenti. Az első sikerek. Barátsága Issei Ame- miyával, amit japán út követ. Találkozás Villányban a kővel. Takács Gyula, a megyei tisztvi­selő europer érzékenysége, a nagyvilágra nyíló kapuk és a szegénység „magyaros” stációt legyőző művész szégyenérzete. A köztéri Pénelopé meggyalá- zása. És ismét sikerek, noha az ihlet Bencsiknél soha nem a si­ker pórázán liheg. Egy nagy­szerű életút, melyet egy rend­hagyó, tömör, képekkel illuszt­rált „curriculum vitae”-ből is­merhetünk meg. B. R. FOTÓ: KÖRTVÉLYESI LÁSZLÓ A kövek őt felszabadították 4 A I Júlia és Klára virágai közt

Next

/
Oldalképek
Tartalom