Új Dunántúli Napló, 1998. február (9. évfolyam, 31-58. szám)
1998-02-13 / 43. szám
1998. február 13., péntek Háttér - Riport Dünántúli Napló 7 Horn Gyula miniszterelnök írása lapunknak A cigányság helyzete társadalmi ügy A cigányság helyzetéről ma élénk vita folyik országszerte. Ehhez szól hozzá lapunknak írt cikkében Horn Gyula miniszterelnök, kifejtve a kormány politikájának elveit és céljait. A kormányfő leszögezi: „Nem zárkózunk el egyetlen olyan cigány civil szervezet elől sem, amely a cigányság valós érdekeit kifejező politikát folytat, s nem néhány extrém csoport vágyait juttatja kifejezésre.” A z utóbbi hónapokban egyes, a magyarországi cigányság helyzetét, életét érintő, kellő körültekintést és megfontoltságot nélkülöző helyi intézkedések az egész társadalmat foglalkoztató feszültségeket váltottak ki. A történtekkel kapcsolatban többször elmondtam már álláspontomat - így az Országház kongresszusi termében a kormány és az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat múlt év novemberi közös tanácskozásán, a Lungo Drom cigányszervezet szolnoki kongresszusán -, ám úgy tapasztalom, hogy még mindig van bizonyos ismerethiány és értetlenség a kormány cigánypolitikájával kapcsolatban. Több alkalommal, egyértelműen kinyilvánítottam, hogy a kormány a cigányság helyzetét a magyarországi társadalom egyik alapvető problémájának, nemzeti ügynek tekinti. A jelenlegi helyzeten, amely súlyos kihívás nemcsak a cigányok, hanem a többségi társadalom számára is, feltétlenül változtatnunk kell. A kormánynak van programja Tudjuk, hogy a gondok orvoslása rendkívül sok munkát igényel. Figyelembe kell venni azt is, hogy igen érzékeny kérdésről van szó. A többségi társadalomban ugyanis vannak fenntartások, ellenérzések és előítéletek a cigányság megítélésében, sőt - valljuk be - ezek igen széles körben elterjedtek. Mindazonáltal nem nyugodhatunk bele a jelenlegi állapotokba. Ezzel együtt nyilvánvaló - s a kormány ezt az álláspontot képviseli -, hogy a többségi társadalomnak legalább any- nyira érdeke a cigányság helyzetének javítása, mint maguknak az érintetteknek. Ha ugyanis a részben örökölt, részben az átmenettel járó problémákat nem kezeljük megfontoltan, világos, a többség és a kisebbség számára egyaránt átlátható és elfogadható program szerint, akkor a válság az egész társadalmat veszélyeztetheti, az utókezelés sokkal nehezebb lesz és sokkal többe kerülhet a társadalomnak. Legfontosabb tényként azt kell leszögezni, hogy a kormánynak van megfelelő programja a cigánysággal kapcsolatos társadalmi válság kezelésére, kidolgozta annak rendező elveit, módszerét és szervezeti kereteit. A cigánysággal kapcsolatos kormányzati munka elindításakor először is hiteles helyzetképet kellett alkotni. Tudományos, szakmai elemzések, érdemi viták alapozták meg a teendők meghatározását. A rendszerváltást követően, 1990-ben és az utána következő években Magyarországon kétségkívül a cigányság helyzete romlott a legnagyobb mértékben. A cigány lakosság körében szinte egyik napról a másikra ugrásszerűen megnőtt a munkanélküliség aránya: egyes becslések szerint már 1991-ben megközelítette a 70%-ot, vagyis négyszer-ötször magasabb volt, mint a nem cigányok esetében. Különösen súlyos következményekkel járt, hogy a munkahely elvesztése azonnali társadalmi lecsúszással is párosult, egyebek között amiatt is, hogy a cigányságnak nem voltak (s ma sincsenek) olyan tartalékai, amelyek a súlyos helyzetet elviselhetőbbé tehették volna. Ennek következtében romlottak a cigányság lakhatási, egészségügyi, oktatási, szociális és kulturális életfeltételei. A valós helyzetképhez tartozik, hogy 1990 és 1994 között semmilyen központi kormányzati program nem született e rendkívül súlyos problémakör kezelésére. Lényegében csak bizonyos szociálpolitikai intézkedések történtek, ezek azonban nem érintették a válság- helyzet kialakulásának alapvető okait, így nem is hozhattak érdemi változást. Cigánypolitikánk lényege az, hogy politikai felelősséget és konkrét, számon kérhető kötelezettségeket vállaltunk a helyzet megváltoztatására. A kormány folyamatosan munkálkodott a cigányságot sújtó hátrányok csökkentésén. Reális és tényleges változások elérésére alkalmas kitörési pontokat határozott meg, első helyre téve a válságkezelés halaszthatatlan feladatát. A kormány 1995-ben elfogadott rövid távú válságkezelő programja létrehozta az intézményi kereteket: a Cigányügyi Koordinációs Tanácsot, a Roma Program Bizottságot és a Magyarországi Cigányokért Közalapítványt. Az utóbbihoz pénzügyi források csatlakoznak, lehetővé téve a programok megvalósítását. 1996 tavaszán, az Országgyűlés cigánypolitikai vitanapján a kormány a képviselők elé terjesztette cselekvési programját és a válság megoldását célzó javaslatait. 1997-ben megalkottuk a középtávú cselekvési programot, amely mind az Európai Unió, mind az Európa Tanács cigányügyi illetékesének megállapítása szerint Európában egyedülálló módon garantál kormányzati intézkedéseket és eszközöket a cigányság problémáinak megoldására. A kormány középtávú cselekvési programja az első négy-öt év feladatait határozza meg. A felhalmozódott problémák jellege folytán a szükségszerűen egymásra épülő intézkedések sikeres végrehajtásához világos és egyértelmű rendező elvekre van szükség. Az első alapelv az, hogy a cigányság helyzetét nemzeti, társadalmi ügyként kell kezelnünk. Az egész társadalom érdeke és egyben felelőssége is, hogy a válságkezelés sikeres legyen. Cselekvő együttműködés A kormányzati politikában szakítani kívántunk azzal a gyakorlattal, amely az előző évtizedekben a hivatalos eljárásokat jellemezte. Olyan viszony kialakítására törekedtünk, amely egyenrangú és cselekvő együttműködést tesz lehetővé a kormány és a cigányságot képviselő legitim szervezetek között. Ehhez tartozik az is, amit nem győzünk eléggé hangsúlyozni: ha maga a cigányság nem akar változtatni a saját helyzetén, akkor reménytelenné válik minden igyekezetünk és erőfeszítésünk. A második rendező elv az, hogy a szociális gondoskodás végső soron a társadalom szolidaritására épül. Ha a társadalom jelentős részének kedvezőtlen tapasztalatai vannak a cigányság bizonyos rétegének munkaakaratáról, a köz- és a magánjavakkal való élésről, a törvények és a közösségi együttélés szabályainak megtartásáról, a társadalomba való beilleszkedésről, akkor csökken a szolidaritás és nő az elutasítás a kedvezményes megoldásokkal szemben. Tény, hogy igen sok előítélet is befolyásolja a társadalom értékítéletét. De ahogy a kisebbség nem boldogulhat a többség ellenében, úgy igaz az is, hogy a többség sem érhet célt a kisebbség ellenében. Nem hagyható figyelmen kívül az sem: a többségi társadalom leszakadó rétegei, a létminimumon vagy az az alatt élők nemigen fogadják el, hogy szociális téren a nemzeti, etnikai kisebbségek kedvezményezett bánásmódban részesüljenek. Ők ugyanolyan joggal tartanak igényt a hatékony szociális ellátásra, mint bárki más. Elfogadhatatlan lenne, hogy a hasonlóan nehéz szociális helyzetű rétegek ne kapjanak ugyanolyan támogatást, mint a cigány rászorulók. A másság, a származás nem lehet jogcím kivételezésre. A szociálpolitika terén nincs lehetőség kisebbségi, etnikai hovatartozás szerinti pozitív megkülönböztetésre. A harmadik alapelv: nem fogadható el - reményeim szerint a cigányság számára sem - az az állapot, hogy egyre több roma családban az egyetlen biztos, de állandó megélhetési forrás a gyermekek után járó családi pótlék. Az etnikai kisebbségek számára is káros, ha családok tömegei munkanélküli, végső soron társadalmi leépüléshez vezető életmódra rendezkednek be, vagy kényszerülnek berendezkedni. Ezen a helyzeten elsősorban munkahelyteremtéssel, egyúttal munkahelykereséssel és munkavállalással lehet és kell változtatni. Az e téren történt változásokat jelzi, hogy a Közmunka Tanács becslései szerint az általa elindított programok csaknem 80%-át veszik igénybe cigány származású munkanélküliek. 1997-ben a közhasznú munkaprogramok révén több mint százezren, a közmunkák révén mintegy huszonötezren, a kistérségi programok, kisvállalkozások támogatása keretében pedig harmincezren jutottak munkához. A negyedik alapvető rendező elv az, hogy a társadalmi együttélés szabályait, normáit mindenkinek meg kell tartania. Ahol a közösségek tagjai, egymás szomszédai között kiegyensúlyozott és normális viszony áll fenn, ott nincs semmilyen konfliktus. Ezért is állapítható meg, hogy ami Sátoraljaújhelyen vagy Székesfehérváron, illetve környékén történt, az elsősorban nem cigánykérdés. A törvény ellen vétőkkel szemben kivétel nélkül el kell járni, tartozzanak azok a többséghez vagy a kisebbséghez, különben nem lesz rend az országban. Ez minden jogállamban alapelv és követendő gyakorlat. Közismert, hogy a roma társadalomnak jól szervezett helyi közösségei vannak, erős körükben a szolidaritás. Ennek kétségkívül igen sok pozitív velejárója van. Ugyanakkor a szolidaritás - sajnos - a kis közösségek szintjén, történelmi okokból, a törvényszegőkre is gyakran kiterjed. Ez az etnikai kisebbségekhez tartozó állampolgárok esetében sem fogadható el. Meggyőződésem, hogy e jelenség súlyos erkölcsi, megítélésbeli károkat okoz a többség és a kisebbség viszonyában. Ezért is tartom fontosnak, hogy a cigányság is nézzen szembe a helyzettel, határolódjon el azoktól, akik bűnöző életmódot folytatnak. Határozottan és egyértelműen fel kell lépnünk a szervezett bűnözés cigányvonatkozásai ellen is. Nyíltan ki kell mondanunk, hogy a társadalom, s ezen belül a cigányság aktív közreműködése nélkül nem lehet visszaszorítani a bűnözést. Kitörési pontok Az átfogó válságkezelés során kiemelt figyelmet kell fordítanunk' az oktatás és a szakképzés területére. Az oktatás fontossága vitathatatlan. Tartós, lényegi változás elérésére csak - a cigányságra ma összességében jellemző- alacsony képzettségi szint emelésével van valódi esély. A romák fel- emelkedésének egyik legfőbb biztosítéka, hogy folyamatosan bővüljön és erősödjön a cigány értelmiség. A roma pedagógusok, népművelők, művészek és más értelmiségiek azok, akik társaikat felkarolhatják. Jó lenne, ha a cigány értelmiség képviselői segítenének véget vetni az egymás közti viszályoknak, ellentéteknek, az ország és a cigány kisebbség valódi érdekeinek megfelelően közreműködnének a közös törekvések kimunkálásában és érvényre juttatásában. A cigány értelmiség történelmi feladata, hogy a cigányság többségét magához emelje. Az esélyegyenlőség biztosítása az oktatásban sem csupán kisebbségi, etnikai kérdés. Ennek megteremtése össztársadalmi, vagy másként fogalmazva nemzeti feladat. Az elmúlt években, sajnos, nem tudtunk előrelépni ezen a téren: az iskolákban óriási a lemorzsolódás a cigány fiatalok körében. Meggyőződésem, hogy ez nem a gyermekeken, hanem döntően a szülőkön múlik. Nem szabadna megengedni, hogy a cigánygyerekek lemorzsolódjanak, mert - és ezt kulcskérdésnek tekintjük- ha nem tudnak részt venni az oktatásban, a képzésben, akkor reménytelen lesz felnőttsorsuk is. Ez a tény is Előítéletek nélkül fotó: feb arra figyelmeztet, hogy nem csak támogatásra, de szívós kitartásra és türelemre is szükség van mind a többségi társadalom, mind pedig az érintett kisebbségek részéről. A cigányságnak ugyanakkor sajátos feltételeket is biztosítani kell az oktatásban. Erre már léteznek jó példák, így a Gandhi Gimnázium, a Kalyi Jag Szakiskola vagy a szolnoki Roma Esély Alapítványi Iskola, a Collegium Martineum, az Ede- lényi Munkaiskola. A sajátos iskolai körülmények és követelmények kialakításából a cigány értelmiségnek is felelős részt kell vállalnia. Kötelességünk segíteni a cigány kultúra és művészet ápolását és fejlesztését. Éppen ezért támogatjuk, hogy jöjjön létre Budapesten az Országos Cigány Művelődési és Kulturális Központ. Összefogásra van szükség a cigányzene, a cigányfolklór és a cigányművészet ágainak művelése, erősítése érdekében. Kívánatos lenne, ha a különféle kulturális rendezvények nem elsősorban azzal tűnnének ki, mennyire reprezentatív művészeket tudnak felmutatni, hanem az értékekben gazdag cigány kultúra megismertetésével. Támogatási formák Hatékony segítséget kell nyújtanunk a tisztességes megélhetés feltételeinek biztosításához. Látnunk kell ugyanakkor, hogy nincs külön „cigánynyomor”, csak nyomor, és sokan élnek még - sajnos! - ebben az országban nyomorúságos körülmények között. A lakáshelyzetről elmondható, hogy 1994-től napjainkig kb. 80 ezer lakás épült szociálpolitikai kedvezmények igénybevételével, ezek közül 10 ezer lakás került a cigányság tulajdonába. Fontos, hogy a cigányság körében is erősítsük az igényt: óvják, védjék azt, amivel rendelkeznek, amihez hozzájutottak. Nem lehet elhallgatni azt a tényt, hogy sok ezer lakás, az említettek közül is jó néhány, lepusztulóban van a nem megfelelő életvitel miatt. A kormány megkezdett középtávú programja foglalkozik a lakásépítéssel és a lakáshoz jutás lehetőségeivel. Az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat (OCKÖ) szervezésében végre beindult lakásépítési program keretében 150 lakás épül. Ez bizonyítja, hogy a meglévő szociálpolitikai feltételek között is van lehetőség a hátrányos helyzetűek lakáskörülményeinek szervezett formában történő javítására anélkül, hogy ez akár a költségvetésre, akár az önkormányzatokra külön terheket róna. Ez a forma biztosíték arra is, hogy a támogatások igénybevételében elkerülhetők legyenek a visszaélések, a nehéz helyzetben lévők gátlástalan kihasználása. A Közmunka Tanács egyes foglalkoztatási programjai - például az erdőtelepítési program - különösen alkalmasak a tartós munka- nélküliség csökkentésére. A szociális föld- és állattenyésztési programok csaknem 5 ezer vidéken élő, hátrányos helyzetű családnak biztosítanak elfoglaltságot és megélhetést. A területfejlesztési program keretében külön keretösszeg áll rendelkezésre olyan felzárkóztató programok megvalósítására, amelyek az etnikai problémákat is hangsúlyosan figyelembe veszik. Az OCKÖ partnerségével megvalósuló helyi és kistérségi fejlesztések fontos elemeit alkotják a válságkezelésnek. Hasonlóképpen fontos a népbetegségek elleni célzott egészségügyi program, az esélyegyenlőség és a felzárkóztatás feltételeinek megteremtése, a tehetséggondozás az oktatás terén. Jogos igény mutatkozott rá, ezért elhatároztuk, hogy a különböző kormányszervek, minisztériumok szakmai segítséget is nyújtanak a konkrét tervek és pályázatok kidolgozásához. Legelső teendőink közé tartozik annak az információs, képzési és pályáztatási központnak a létrehozása, amely koordinálja és egybefogja a programok kimunkálását és megvalósítását. A rövid és középtávú program reális, összhangban van az ország teherbíró képességével. Szó sincs arról, hogy a valóságtól elrugaszkodott vágyálmok gyűjteménye lenne. Ez a program nem csupán a cigányság, mint sajátos társadalmi csoport helyzetének javítására irányul, hanem szorosan kapcsolódik az ország kedvezőtlen adottságú térségei - főként a keleti, északkeleti megyék - hátrányára mutatkozó területi különbségek csökkentésére irányuló törekvésekhez. A válságkezelés garanciája Programunk csakis széles körű együttműködés eredményeként valósítható meg. Szoros együttmunkálko- dásra van szükség az elsődleges partnernek tekintett Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzattal, a helyi cigány kisebbségi önkormányzatokkal, valamint a megyei és települési ön- kormányzatokkal, a munkaügyi központokkal, a területfejlesztési tanácsokkal és a tenni vágyó civil szervezetekkel. Máris példaértékű az együttműködés a hazai cigányság legitim képviselőivel, az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzattal, amely több mint egymillió állampolgári szavazatban kifejeződött bizalom alapján jött létre. Ilyen szervezet, önkormányzat Európa egyetlen más országában sem működik. A kormány és az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat 1997. novemberi közös tanácskozásának folytatásaként szükség lenne további regionális tanácskozásokra az ország különböző helyein, hiszen ez egyben kommunikációs lehetőségeket is biztosít. Nagymértékben akadályozhatja ugyanis az előrelépést, ha nem tudunk javítani a cigánysággal kapcsolatban kialakult áldatlan kommunikációs állapotokon, amikor - és ez az egész válságkezelés egyik nagy tehertétele - az érintettek, illetve a települési önkormányzatok közül csak kevesen ismerik azokat a tényleges lehetőségeket, amelyeket a programok nyújtanak. A válságkezelés nem rövid távú kérdés, nem választási fogás. A cigányság érdekeit, helyzetének javítását nem szabad szűk pártpolitikai érdekeknek kiszolgáltatni. Ez azt is jelenti, hogy nem pártérdekeket tükröző jelszavakra és mondatokra, hanem a középtávú program végrehajtására és megalapozott, tíz-tizenöt évre szóló, hosszú távú cselekvési programra van szükség. Nem engedhető meg, hogy indulatok gerjesztésével bárki is tönkretegye az elmúlt három-négy év munkáját! Nem zárkózunk el egyetlen olyan cigány civil szervezet elől sem, amely a cigányság valós érdekeit képviselő politikát folytat, és nem néhány extrém csoport vágyait juttatja kifejezésre. Ugyanakkor mindannyian tapasztalhatjuk, milyen feszültségek" robbannak ki bizonyos cigány civil szervezetek öncélú magatartása miatt. Összegzésként szeretném hangsúlyozni minden politizáló, közéleti ember közös, nagy felelősségét abban, hogy ne legyen konfliktus a cigányság és a többség között: békére és közös cselekvésre van szükség. Többségnek és kisebbségnek egyaránt szem előtt kell tartania, hogy csakis együtt boldogulhatunk. A kormány valódi fordulat elérésére törekszik. Az Európai Uniót idézve: jó az az irány, amerre elindultunk. Tudjuk, hová akarunk eljutni, s milyen út vezet oda. Ezen együtt kell végigmennünk, többségnek és kisebbségnek, politikusoknak és civil társadalomnak. Hosszú folyamatra kell számítani, amely sok türelmet és szívós munkát igényel mindnyájunktól.
