Új Dunántúli Napló, 1998. február (9. évfolyam, 31-58. szám)

1998-02-12 / 42. szám

6 Dunántúli Napló Hitélet 1998. február 12., csütörtök Emlékeztető Ethos-nap lesz Pécsett 14- én, szombaton, a Bokor ut­cai baptista templomban délelőtt 10 órától. Az öku­menikus rendezvényen részt vesz a svájci családi lap fő- szerkesztője. Hangverseny a Bazili­kában. Gergely Ferenc zon­goraművész és Mécs Károly színművész közreműködésé­vel hangverseny kezdődik szombaton 19 órai kezdettel a pécsi Bazilikában. Árpádházi Szent Erzsé­bet tisztelete Párizsban címmel tart előadást 9-én 19 órai kezdettel a pécsi Zárda templomban dr. Somos Zsuzsa. A programra min­denkit szeretettel várnak a keresztény orvosok. A keresztény közössé­gek bálját rendezik meg február 14-én 19 órától a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában á „harmin­casok”, a fiatalos felnőttek számára. A magyarországi evan­gélikus egyház kórház­missziói szolgálata és a Ma­gyar Rákellenes Liga a bete­gek világnapja alkalmából - február 14-én - 10 órától a Budahegyvidéki evangélikus templomban csendesnapot tart. Cím: Budapest, XI. kér. Tartsay Vilmos utca 11. A kertvárosi református templomban egyházme­gyei presbiteri csendes nap lesz vasárnap fél 10-től dél­után 4 óráig istentisztelettel, előadásokkal. Igét hirdet és előadást tart Szarka Miklós családterapeuta lelkész. A pécsi egyházmegye szakrális emlékeiről tart előadást a Pálos Baráti Kör rendezésében 13-án 19 órai kezdettel dr. Imre Mária a pécsi Pálos templomban. Rendkívül népszerű volt januárban a tanulók ingyenes látogatása a pécsi Baziliká­ban. A nagy érdeklődés miatt erre az iskoláknak a további­akban is lehetőségük lesz. Alapfokú szociális tan­folyamot rendez a Karitász hat egymás utáni szombaton, 9 és 15 óra között. A házi be- tegáplásról, a szociális tör­vényről, a szegény gondozás­ról, hátrányos helyzetű cso­portokról, szociológiai kér­désekről lesznek előadások. - A részvétel díjtalan. - Jelent­kezni lehet a Karitász irodá­ban, Pécs, Janus Pannonius u. 4,-Tel.: 72/327-352. Segíteni a rászorultakat Megalakult a Délvidéki Református Szeretetszolgálat Tulajdonképpen ebben a hónapban vált hivatalossá a Délvi­déki Református Szeretetszolgálat bejegyzése, de nem új keletű az a munka, amelyet végeznek. Hiszen már hat esztendeje mű­ködik Mohácson a Délvidéki Református Menekült Misszió, mint a Magyar Református Egyház legitim munkaága. Minderről Bóka And­rás esperessel beszél­gettünk, aki a szolgá­lat igazgatótanácsá­nak elnöke, s aki el­mondotta, hogy jó­szerével technikai okokra vezethető vissza a szeretetszol­gálat megalakulása, legfőképpen az új vámtörvények ková- szolták a teendőiket. Mielőtt azonban erre rátérnénk, ejt­sünk néhány szót ar­ról a karitatív munká­ról, melyet a reformá- tusság végez itt a vé­geken. Közismert, hogy a jugoszláviai testvérháborű mene­kültjei adták az első teendőket, akik között (gondoljunk csak a B arany a-háromszög magyar lakóira) meg­lehetősen sok volt a református. Ezért az egyház a már itt tevé­kenykedő Ökumenikus Szere­tetszolgálat mellé állva, segí­tette az anyagi és lelki gondo­zás feladatait. E munkából nőtt ki - Mohács központtal - a Re­formátus Menekült Misszió. Munkatársai sokféle külhoni adományt fogadtak és juttattak el a rászorulóknak (közel 2000 tonna segélyszállítmányt fogad­tak, ami 200 kamionnyi létfon­tosságú adományt jelent) s köz­tük nemcsak a menekülteknek - felekezeti hovatartozás nélkül -, hanem egyéb szegény embe­reknek. Főleg az Ormánságban, de Baranya egyéb részein is a szegény falvakban. E munka alapozta és tágította tevékeny­ségüket - közben átvették a Bóka András esperes szerint a szolgálatra elsze­gényedő világunkban különösen nagy szükség FOTÓ: WÉBER TAMÁS van. mohácsi hajléktalan szállását is -, alakította ki a mai profilt. Mint azt Bóka András emlí­tette: az időközben megválto­zott vámtörvény miatt volt szükséges egy önálló karitatív szervezet létrehozására. Ugyanis amíg az egyház (és bármelyik hazai egyházról is van szó) alig élvez vámmentes­séget (ruhán, élelmiszeren és gyógyszeren kívül), a karitatív szervezetek sokkal szélesebb körben fogadhatnak vámmen­tesen külhoni adományokat. Bútorokat, tábori ágyakat, sát­rakat, mosószereket és egyéb holmikat is. Fontos tudnivaló: nem adták fel missziói tevékenységüket akkor sem, amikor a ,jó rek­lámmal” rendelkező nagyobb karitatív cégek kivonultak a „statisztikai szempontokból nem számító”, hozzávetőlege­sen háromezer menedékes ellá­tását jelentő baranyai illetve dél-somogyi 66 falut felölelő területről. Céljaikat illetően -, hogy jobban megvilágítsuk -, a Délvidéki Reformá­tus Szeretetszolgálat a református egyhá­zon belül elsőként alakult meg Ma­gyarországon, ha­sonló terheket vállal föl, mint amilyet például a Máltai Szeretetszolgálat végez. Ennek kere­tében működtetik a mohácsi és a decsi hajléktalanok ottho­nát, melynek igazga­tója Csécsy István, s további bővítéseket illetve egy hasonló női otthon létreho­zását tervezik. Mo­hácson már nappali melegedőt is mű­ködtetnek. Mentál­higiénés szakemberek és gon­dozók segítenek az ügyes-bajos dolgok intézésében, lelkipász­torok és neves előadók lelki­gondozó és kulturális munkát végeznek. A Délvidéki Református Szeretetszolgálat megalakulá­sával már több magyar intéz­mény figyelmét magára irányí­totta, az ország különböző pont­jairól érdeklődnek tevékenysé­gük iránt, próbálnak védőer­nyőjük alá bújni, szervezetileg kapcsolódni. Másrészt a szolgá­lat is építi tovább belföldi és külhoni kapcsolatait, melyek­ben immáron személyes barát­ságokon alapuló, biztos rend­szer épült ki több nyugat-euró­pai egyházi és társadalmi szer­vezettel. K. F. Vélemények az egyházról A Magyar Katolikus Püspöki Kar tömegkommunikációs iro­dája e héten mutatta be Az egy­ház a társadalomban című új sorozat első kötetét, mely a püspöki kar médiabizottságá­nak megbízásából készült, s mely egy empirikus kutatás eredményeit tartalmazza, azaz Hogyan vélekednek az emberek ma az egyházról? Nos a megkérdezettek 44,3 százaléka vallja 1997 végén (a felmérés idején), hogy tagja va­lamilyen egyháznak, felekezet- nek. Ez kevesebb, mint 1996- ban, amikor egy hasonló felmé­rés 50,2 százalékot mutatott. A friss mérés szerint közülük ha­vonta legalább egyszer a 19,3 százalékuk jár templomba. A társadalmi problémák közül változatlanul a „gazdagok-sze- gények” és a „cigányok-töb- biek” viszonylatokat tartják a legfontosabb ellentéteknek, s a megkérdezettek szerint ha nem is meghatározó e gondok keze­lésében az egyház szerepe, de nem is elhanyagolható. Az első ügynél 36 százalék, a második­nál pedig 32 százalék tartja fon­tosnak vagy nagyon fontosnak az egyház szerepét. Végül a megkérdezettek az egyházak politikai-közéleti környezeté­ben határozott elmozdulásokat éreznek, egyre többen vélik hogy egyházbarátabb lett a kormányzat és a parlament. A kötetet - mellyel lapunk­ban szeretnénk majd bővebben is foglalkozni - Gyulay Endre püspök, a MKPK elnökhelyet­tese vezetésével a kutatást irá­nyító szakemberek, Horányi Ózséb professzor, kommuniká­ciókutató, Tamás Pál szocioló­gus, az MTA Társadalmi Konf­liktusok Kutatóközpontjának igazgatója és Tomka Miklós szociológus, a Vallásszocioló­giai Központ igazgatója készí­tették. K. F. Drótozni, foltozni... íróasztalomat rendezgetem, papírok, levelek, karácsonyi üdvözletek. Közben arra gondo­lok: annyi mindent kellene még tenni, Isten országának örömhírét terjeszteni, betegekhez elmenni, itthoni munkák stb. Nem fér a fe­jembe, hogyan is lehetne most pl. Tojplival (Tamagocsi) játszani, vagy más módon elfe­csérelni idó't, energiát, szeretetet. . . Kezembe kerül egy egyszerű gyermekrajz, hátulján a 60 éve fiatalon elhunyt kolozsvári költő', Dsjda Jenó' verse: „Nem így kellene, hűvös, árnyas szobából, kényelmes íróasztal mellől szólalni hozzátok, jól tudom. Menni kellene házról házra, városról városra, mint egy izzadt, fáradt, fanatikus csa­vargó. Csak két égő szememet, szakadozott ruhámat, porlepett bocskoromat hívni bizonyságul a szeretet nagy igazsága mellé. És rekedt hangon, félig sírva, kiabálni minden ablak alatt: Sza­kadt lelket foltozni, foltozni! Tört szíveket drótozni, drótozni! ” Régi hangulatot idéz fel bennem, amikor a drótos körbekia­bálta nagyszüleim faluját, és az emberek odavitték fazekukat, lábasukat. Vagy amikor a szódás kiabált és kolompolt a pesti, kőbányai utcákon. Rég volt, elavult módszer. Ma már minden megváltozott. Csodálatos reklámok, új lábasok, palackozott ás­ványvizek eldobható flakonokkal. De most mást kellene foltozni, drótozni, körbekiabálni Pezsgő szódavíz helyett pezsdítő sza­vakat árulni! De nem pénzért, hanem csak úgy jó szívből, mert megfizetni úgysem lehet. Igen, ez az. Tört szívek, szakadt lelkek, vérző sebek, reménytelen tekintetek. Foltozni, drótozni, odafi­gyelni, mosolyogni, kenyeret adni, átölelni, kezet fogni, megdi­csérni, megbocsátani, bekötözni, elfelejteni, emlékezni, megtar­tani, kitartani, beszélni, hallgatni... Gyertek ti is drótozni, foltozni, sok a szakadt lélek, tört szív! Bátor Botond Építsük fel Szentlászlót! Alulírott, az erdélyi törté­nelmi magyar keresztény egyházak elöljárói, a Ma­gyarok Világszövetsége Er­délyi Társasága felhívását követve elhatároztuk, hogy a balkáni háborúban elpusztult Árpád-kori település, Szent- lászló felépítésében tevőle­gesen részt veszünk. E falut négy napig tartó ostromgyűrűbe fogta és el­lene nehéztüzérséget vetett be az agresszor. Ez a nemte­len támadás sem tudta el­pusztítani a faluvédő férfia­kat, akik kitörtek az ostrom­gyűrűből és megmenekültek. Ma, hét év múltán szeret­nénk e települést újraépíteni. Vállaljuk, hogy híveink között gyűjtést szervezünk Szentlászló megsegítésére és felépítjük a háborúban szét­lőtt templomot. Ugyanakkor felhívással fordulunk min­den erdélyi emberhez - bár­hol éljen a világon, kövesse példánkat az adakozásban. 1998. Vízkereszt havában Jakubinyi György, római ka­tolikus érsek Gyulafehérvár, Csiha Kálmán erdélyi refor­mátus püspök Kolozsvár, Tempfli József, római katoli­kus megyés püspök Nagyvá­rad, Tőkés László Királyhá- gómelléki református püspök Nagyvárad, Reizer Pál római katolikus püspök Szatmárné­meti, Mózes Árpád evangéli­kus püspök Kolozsvár, Dr. Czirják Árpád római katolikus érseki helynök Kolozsvár, Dr. Szabó Árpád unitárius püspök Kolozsvár. Első lépések A pécsi Megújulás Családte­rápiás Intézet márciusban újra meghirdeti ingyenes szülő­szemináriumát, amelyen hat héten át a gyermeknevelés rejtelmeiről esik szó. A ked­denként megrendezendő tan­folyamra azokat várják, akik meg szeretnék osztani gyer­meknevelésük élményeit, gondjait és segítséget kémek a kérdések megválaszolására. A szervezők lélektani és ne­velési ismeretekkel, kiscso­portos formában biztosítanak mindehhez feltételeket Pé­csett, az intézet Anna u. 20 alatti helyiségében. Kezdés március 3-án, bővebb infor­máció és jelentkezés délelőt­tönként a 72/311 -480 vagy a 72/311-407-es telefonokon. Ismerni, érteni Az imádság a hívő ember mindennapi életéhez tartozik. Ha nem így van, akkor Isten­nel való kapcsolatunk nem élő. Embertársainkkal is csak akkor valódi és szeretetteljes a kapcsolat, ha beszélgetünk egymással. Sokszor élnek em­berek együtt, egymás mellett, de mégis külön. „Társas” ma­gányuk bizonyosan meg­szűnne, ha megnyílnának egymásnak. Természetesen ezt mindkettőnek akarnia kell, hisz kettőn áll a vásár. Az Is­tennel való kapcsolatban vi­szont csak rajtunk múlik, hogy azt élővé tesszük vagy sem. Éppen ezért nagyon fontos, hogy rendszeresen imádkoz­zunk. A legegyszerűbb meg­oldás az, ha imádságunkat a napszakokhoz kötjük, ami persze nem azt jelenti, hogy máskor nem tehetjük. Nincs rá időm - hallom so­kunktól a választ. Ez azonban nem lehet kifogás, hisz az imádságra is érvényes a mon­dás: Nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos! Nem nagy monológokat vár tőlünk Isten. Túlzásnak hangzik, de nem az: annak is örül, ha csak rá gondolunk egy pillanatra. Mint ahogy egy jó szó sokszor többet ér mindennél. Termé­szetesen „sokat” is lehet imádkozni. Mindkettő • lehet­séges, hiszen nincs meghatá­rozva, hogy miről, hogyan és hol folyjon a beszélgetés Is­tennel. Kérés, köszönet, hála- hangosan kimondva, magunk­ban gondolva, utcán otthon vagy templomban, kötőit imádság formájában vagy sa­ját szavainkkal megfogal­mazva - egyaránt meghallga­tásra talál., Isten azt szeretné, ha egész nap jelen lehetne életünkben. Rozs Szilvia A lélek indítására Simeon a templomba ment. Eb­ben az órában Anna is odament, mert őt is vezette a Lélek. Kér­dés, hogy a mi időnkben melyi­künket vezeti a Szentlélek? Nyilvánvaló, hogy Isten most is ránk árasztja Szendéikét: Rád is, rám is. A kérdés inkább az, hogy engedjük e magunkat ve­zetni a Lélektől? A Lélek veze­tésébe irányíthatjuk magunkat, ha az alábbiakat felvállaljuk: 1. Vágy az Istenre. Minden élet­helyzetben vágyni az Istennek tetsző életre. Körülöttünk az e világ eltorzult kimeríthetetlen kínálata. 'Őrizd meg tisztán vá­gyaidat, akard a szent életet! A Lélek a segítségedre siet. A Lé­lek sajgó vágya, ugyanaz mint Simeoné volt, hogy alkalmassá legyünk „meglátni az Üdvözí­tőt.” Igyekezz belátni: A Jézusi életmód minden helyzetben fontos neked. Kísértés idején vágyódva fohászkodj! Hívd! Kérd az erényt! Ezzel már meghívod a Szendéiket életed vezetőjének. 2. Elcsendesedés, ima. Túl za­jossá lett az életed. A Szentlélek benned él. Nem vagy képes ér­zékelni? Teremts csendet magad körül! Ritkábban szóljon a hát­térzene, szüneteljen a gondola­tok sokasága. Szeresd a csendet. Imádat is csenddel kezd. Csak (gondolatok nélkül) csend: 5-10 percig. Letenni a feszültséget, aggályoskodást. A csendben könnyebb észrevenni az Úr je­lenlétét. Szólhatsz hozzá, és ha Ő szól, tudod érzékelni. Ebben a légkörben olvasd a Bibliát. Imádkozz az olvasott szakaszok nyomán. Dicsőíts, kérj és adj há­lát, de mindig újra meg újra csendesedj, figyelj Őrá! Ne saj­náld az időt az imára! 3. Hűség. „Simeon igaz és isten­félő ember volt” feltűnés nélkül a megöregedésig. Anna „már nyolcvannégy esztendős volt. Isten szolgálatában”. Hűség az állapotbeli kötelességben: csa­ládban, (hitves, gyerekek) tanu­lás vagy munka, a napi szeretet alkalmaiban, betegségben hosszan tűrni és derűsen stb. Hűségünk a mindennapok ki­csiségeiben nő naggyá. Ha va­lami azonnal nem sikeres, nem kezdünk kapkodni, új módszert kezdeni. Tarts ki a rád szabott mindennapiban. „Aki kicsiben hű, az nagyban is hű.” Itt hosz- szú évekre, sőt évtizedekre gondolok. A Szentlélek a hű­ségben tud minket megtisztítani és nagyobb feladatokhoz felne­velni. A rengeteg életváltozta­tás (legyen az házasság, lelki­élet, iskola, munkahely) azért is van, mert nem tudunk csend­ben, kicsiben hosszantartóan hűek lenni. A Szentlélek veze­tésének útvonala a kisdolgok- ban való hűség. 5. Önmagunk elfogadása. Az Úr mindenkit egészen szemé­lyesen vezet. Egyéni utunkat és lehetőségeinket is egyre inkább fel kell ismernünk, és fel kell vállalnunk. Simeon az istenfélő aggastyán, a messiás-várók buzgó képviselője, aki a Lélek indításait követi. Kérő imáját nem hagyja abba, de boldogan zengi hálaénekét is: „Most már elbocsáthatod szolgádat Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim látták az üdvös­séget. ..” A te életutad hasonló a másikéhoz és mégis egyéni, csak a tied. Sokkal könnyebb a lélek vezetésében élni, ha egyre jobban megvilágosodik ben­nünk személyes életünk kerete. Igent mondunk életutunkra és beteljesítjük aprólékos hűség­ben. Morvay Imre, a bazilika plébánosa « I f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom