Új Dunántúli Napló, 1998. február (9. évfolyam, 31-58. szám)
1998-02-10 / 40. szám
1998. február 10., kedd Háttér - Riport Dunántúli Napló 9 Kozma Ferenc jegyzete Menekül a svéd királylány Elüldözte a sajtó Viktória trónörököst Viktória hercegnő, a svéd királyi pár elsőszülött gyermeke, akiért két évtizeddel ezelőtt megváltoztatták az északi királyság alkotmányát, hogy trónörökös lehessen, hátat fordít hazájának - legalábbis átmenetileg. Ahelyett, hogy az ősi uppsalai egyetemen tanulna tovább, Amerikában igyekszik elsajátítani a politikai tudományokat. Világszép nádszálkisasz- szony szeretett volna lenni: ezért előbb csak csipegetett az eléje tálalt földi javakból. Aztán megszokta, hogy alig eszik valamit. Az eredmény: kóros leső vány odás. S amióta hivatalosan is nyilvánosságra került, hogy súlyos gondok vannak az étvágyával, a királylány nem érzi jól magát Svédországban. Zavarja alattvalóinak, főleg a sajtó túlzott kíváncsisága - mondta el Elisabeth Tarras- Wahlberg, a stockholmi udvar szóvivője. „Bizonyos svéd lapok valóságos hajtóvadászatot indítottak a hercegnő után, teljesen figyelmen kívül hagyják szüleinek már-már esedező kérését, hogy ne háborgassák a lányukat.. Svédország leendő uralkodónőjét. Minden szülő számára megpróbáltatás, ha gyermekük betegségéről kell színt vallaniuk. Szilvia királyné és Károly Gusztáv király erre kényszerült - ráadásul éppen a karácsony előtti napokban. A királyi szülők lányuk lelki nyugalmának védelmében nem hozzák nyilvánosságra, hogy hol folytatja Viktória az egyetemi tanulmányait Amerikában. Mindaddig, amíg Svédország trónörökösnője külföldön tanul, hivatalos otthoni teendőit öccse, a 18 éves Károly Fülöp herceg látja el. Ferenczy Europress Ki fut be? A sorsom a saját kezemben van - mondtam magamban, amikor a minap kivettem a kertkapura szerelt postaládából az első, hozzám címzett kampánylevelet. Tehát újra elmúlt négy esztendő. Sebaj! Hiszen megint választópolgárrá lehetek, mégpedig tisztelt választó- polgárrá, s bár hivatalosan - ki tudja, hogy mikor mi a hivatalos? - február végén kezdődik csak a pártok és pártemberek tülekedése és harca (néhány magányos harcosként aposztrofálható egyéni jelölttel megtűzdelve) a képviselőségért, már fokozódik a helyzet. Arra véve az irányt, hogy vajon ki lesz az a szerencsés ember, aki akaratomból egy ciklusra bekerül majd a politikacsináló honatyák közé, s ott engem képviselhet és értem ringbe szállva, fölvállalhatja a küzdelmet álmaim és vágyaim megvalósításáért. A virágos szép Magyarországunk jövőjéért. Tényleg, vajon miféle kampányt fogunk e politikai aratóidőben megélni? Igaza lesz-e azoknak, akik szerint már előre lefutott az egész, vagy talán azok számítása érlelődik, akik szerint a meglepetések választása lesz az idei? Mit is mondhatnék annak az ismerősömnek, aki megígérte, hogy ha a kedvelt pártja befut, ökröt süt a fél falunak, s az sem hűti ebbéli lelkesedését, hogy a közvélemény-kutató intézetek egybehangzó prognózisa eszerint a kiválasztott ökör hosszú életűnek mutatkozik. Nem tudom. Csak azt, hogy választás közeleg, s akárhogy is nézem, belpolitikai életünk legfontosabb eseménye ez. Amely, akár a színházi előadás, több felvonásból, jelenetből és színből áll majd össze, hogy a végén legördüljön a függöny, s ki-ki a maga örömére (bánatára) vastapssal avagy záptojással reagálja le a történteket. Az is biztos, hogy bár sokféleképpen lehet közelíteni a választás tényéhez, a rendszerváltó évek eseményeit a magunk bőrén érezve és a magunk eszével átértékelve, szeretve a politikai torzsalkodásokat vagy kiábrándulva a pártharcok dühödt menetében -, egyre többet érnek a voksok. Mert ha tényleg a sorsomról (sorsunkról) van szó, kevés fontosabb dolgot tudnék hirtelenében említeni. A régió egyetlen, kifejezetten az időskorú betegeket ellátó szakintézményeként működött FOTÓK: WÉBER TAMÁS Irgalmasság és profitérdekeltség adás és mentőszolgálat megszervezésén át a fekvőbetegek gyógyintézeti ellátásáig, a járóbetegek orvosi ellátásáig terjed, továbbá: szociális ellátás szállásnyújtással, szociális ellátás szállás nyújtása nélkül. Ha mindent nem is csinál majd az Irgalmasrend Gazdasági Tanácsadó Kft., valahol a szállásnyújtással egyesített szociális ellátáshoz helyet, megfelelő intézetet kell biztosítania, s erre alkalmasint a veszteségesnek kihozott pécsbányai kórház kiválóan megfelelhet. A cég 1996. április 9-én lett bejegyezve, székhelye Pécsett, a Rét u. 2. szám alatt van, telephelye címéül pedig Siklós, Baross G. u. 6-ot jelölték - a város utóbb átvett kórházának címét. A vállalkozás rövidített neve Vanedo Kft. volt. A Vanedo tavaly, november 3-án határozott úgy közgyűlésén, hogy a cég új neve: Irgalmasrend Gazdasági Tanácsadó Kft., s ezen a napon döntöttek, hogy telephelyet nyitnak Sikjóson. Hogy pontosan mikor és kitől vándoroltak igen szűk körön belül a Németh Béla által is jegyzett cégek, a cégbíróságon megtekinthető. Figyelemre méltó az ugyancsak az osztrák provinciálistól származó információ, amelyik a siklósi kórházzal összefüggésben azt állítja, az ottani személyzettel - azaz a siklósival - kívánja 1998. január l-jétől a rend az intézményt újjászervezni. A pécsbányai intézettel kapcsolatban pedig annyit közöl, hogy „... mi, az Irgalmas Testvérek Rendje nem szándékozzuk átvenni a pécsbányai kórházat. ” Mészáros Attila Az Irgalmas Testvérek Rendje és az Irgalmasrend Kht. nem azonosak. Az előbbi nincs is ott a pécsi, bejegyzés alatt álló utóbbi vállalkozás alapítói között. Másrészt a kht. nem azonos a kft-vel. Márpedig a Baranya megyei cégbíróságon az Irgalmasrend - mint üzleti vállalkozás - kft-ként kéri bejegyezését. A köztudatban a Németh Béla vezette cég közhasznú társaságként jelent és jelenik meg, szemben a cégbejegyzési kérelemmel. A kétfajta vállalkozási forma között az alapvető különbség, hogy a kft. profitérdekelt, a kht. pedig nem törekszik haszonra. Kérdés természetesen, hogy egy profitorientált vállalkozást a nyilvánosság előtt miért kell közhasznúként szerepeltetni? Választ reméltünk az ügyvezetőtől, ám - témánkat a pécsbányai kórház most zajló átszervezéséhez kötve - Németh Béla ez elől elzárkózott, mondván, folyamatban lévő ügyekről nem kíván nyilatkozni. Az Irgalmasrend Kft. (Kht.) a siklósi kórház körüli viharokon keresztül már jól ismert. Közvetett úton sikerült december közepén információhoz jutnunk az Irgalmas Testvérek Rendje osztrák provinciálisától - a nálunk működő szerzetes- rend az egyházi szervezetben Ausztriához tartozik -, s megtudtuk, hogy nem a rend ajánlotta fel a siklósi kórház további működtetését, hanem Baranyából kereste fel a provinciálist egy delegáció, felajánlva a rendnek a siklósi kórházat. A kft. most a pécsbányai kórház átvételét tűzte ki célul.-Teljesen váratlanul ért a megyei kórház főigazgatójának értesítése, hogy visszavonja vezetői megbízatásomat - mondja dr. Hazafi Klára, a pécsbányai kórház osztályvezető főorvosa (kis képünkön). - Az is meglepetésként ért, hogy egy munka- értekezleten, ahol már arról volt szó, hogy a geriátriai részleget átveszi az Irgalmasrend Kht. -, arról beszélt dr. Kurucsai Csaba, a megyei önkormányzat alelnöke, hogy még el sem kezdték a tárgyalásokat. Holott akkor már személy szerint velem is többször közölték, hogy készüljünk, készüljek a változásra.- Önnel szemben szakmai, orvosetikai kifogásokat nem is fogalmaztak meg ? Nem jelezték a főnökei, hogy elégedetlenek az osztály munkájával?- Nem hiszem, hogy erre bármi alap is lenne. A geriátriai ellátást én szerveztem meg regionális szinten, szakmai vonalon nagyon elismerten dolgozott az osztály - azaz a pécsbányai kórház, mint a megyei kórház részlege -, én hoztam Kevesebb öreg jöhet... ide az ápolónővérek rendjét, magas volt a betegforgalmunk, s joggal állíthatom, hogy elégedettek voltak velünk és az ellátással gondozottjaink. Tudom persze, hogy összevethető a normatív ápolási napok száma és a nálunk egy-egy idős ember által eltöltött idő. Csakhogy az öreg emberek esetében nem lehet azt mondani: lejárt a norma, menjen szépen haza! Erre alapozva mutatnak ki az osztály működésével kapcsolatban - velem csak utólag közölt - deficitet, de nem különítették el ezt a többletkiadást kifejezetten az általam vezetett osztály működésére vetítve. Azt is tudom, hogy egyéb vádakat is sugalmaznak - például én ezt az osztályt magán- klinikámként „használom” -, de a körülmények ismeretében ennél durvább igaztalanságokra is fel kell készülnöm. Nem tudom azonban pontosan megfogalmazni, hogy milyen érdekek mentén dúlták fel az ország egyik legelismertebb geriátriai intézetének munkáját, rombolják le másfél évtizedes szakmai erőfeszítéseink gyümölcsét, zárnak el orvosokat ettől a munkától. Horváth Zoltán, a Megyei Kórház főigazgatója légből kapottnak tartja a hírt, hogy a pécsbányatelepi kórházra megszüntetés vár. Átstrukturálást említ, amelynek eredményeként a korábbi, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral (OEB) kötött szerződés szerinti 70 aktív és 30 rehabilitációs ággyal szemben ez év január 1jétől 30 aktív, 30 ápolási és 30 geriátriai ágy működik. Mindennek okaként részben szerződésben, vagy kötelező előírásokban rögzített szabályok áthágását, másrészt a kórház működésében feltárt félévi 27-28 millió forintos hiányt jelölte meg. Ellenőrzött az intézetben a Baranya Megyei Egészségbiztosítási Pénztár is, ennek végeredményeként szankcionálták a szabálytalanságokat. A következmény: a kórházi ágyak „átcsoportosítása”. Kétségtelen, a profitérdekeltség és az irgalmasság ritkán hozható közös nevezőre. Márpedig az Irgalmasrend Kft. tevékenységi köre meglehetősen széles ahhoz, hogy inkább az előbbit sejtsük célnak. A lapkiadástól kezdve az élelmiszerek és textiláruk nagy- és kiskereskedelmi forgalmazásán, a vérÚjra divat a jó modor A negyvenes években állítólag nem egy amerikai kém azon bukott le, hogy a hazai szokásoknak megfelelően a jobb kézbe fogott villával ette ételét. Manapság az efféle már nem kémekre utal, hanem csupán faragatlan fickókra, de ma is az illető állásába kerülhet a dolog. Ugyanis a jó modor újra divatba jött, különösen az üzleti életben. Amerikában, ahol az illemszabályok talán soha nem voltak olyan szigorúak, mint Európa egyes országaiban, most számtalan protokoll-iskola működik, a magatartás különféle élethelyzetekben szükséges formáit sok-sok könyv okítja, s az illemtanulásra költött ösz- szegek meredeken nőnek. Nem árt ugyanis tudni, hogy mi a teendő egy vacsorameghívás esetén (például utólag kézzel írott kártyán helyes köszönetét mondani), vagy hogy milyen illemszabályokat kell tiszteletben tartani E-mail esetén. A dpa amerikai tudósítása szerint a nagy vállalatok is egyre többet költenek munkatársaik pallérozására, de lassan a nagyobb egyetemek tantárgyai közé is bekerül a magas tudományok mellé a halkés, a koktélvilla, a rákcsipesz, a csigafogó és például a borospoharak használata. Mindez nem véletlen: Mary Mitchell újságíró és számos illemtankönyv szerzője a Har- ward és a Stanford egyetem, valamint a Camegie Alapítvány kutatási eredményeit idézik, amelyek szerint a munkában elért siker mindössze 15 százalékban függ a szakmai felkészültségtől, 85 százalékban pedig a szociális képességektől. A nézetek megoszlanak arról, hogy ennek mi az oka, de Mary Cane, egy nagy marketing cég továbbképzési igazgatója úgy vélte: „Nagyon sok ember képes számítógépeket eladni, vagy a bíróság előtt jól érvelni, így aztán ők csereszabatosak. Azok a nélkülözhetetlenek, akik jól tudnak bánni az emberekkel”. Nagyon sok mai vezetőnek nem is volt ezt hol megtanulnia, így óránként több száz dollárt fizetnek azért, hogy elsajátítsák, hogyan kell tartani a borospoharat, miként kell használni az evőeszközöket, hogyan kell kezet fogni és mi a megfelelő sorrend az emberek kölcsönös bemutatásánál. Más kérdés, mindez jelentős mértékben hozzájárul-e az amerikai érintkezési szokások általános javulásához, mert az US News and World Report c. hetilap szerint az amerikaiak közel 99 százaléka jelenleg is eléggé pallérozottnak tartja saját magatartását.
