Új Dunántúli Napló, 1998. február (9. évfolyam, 31-58. szám)

1998-02-08 / 38. szám

Birodalma Gazdagrét, áldást oszt a felhők felett László atya, a templomépítő Az égben indul - stílusosan - László atya késő esti tévé­műsora, a Nikodémusok órája. A bevezető képsoro­kon a felhők között bíbor- sárga-fehér színű repülőgép száll, oldalán fel-feltűnő Air Church felirattal. Az AN 2- est egy pap vezeti.- Európában, de talán a világon nincs még egy olyan vállalkozás, betéti társaság, amelynek a vezetője nagy tekintélyű pap volna. Az Ön cége a legszigorúbb üzleti szabályok szerint légi teme­tésekre vállalkozik.- A kor megköveteli néha a szokatlan megoldásokat. Nincs saját templomunk, ezért a gazdagréti Mechat­ronikai Szakközépiskola és Gimnázium „görög színhá­zában” tartjuk az istentisz­teleteket. Ez a helyzet is kis­sé bizarr, de képes megra­gadni a hívőket. Nyolcszá- zan, ezren, ezerkétszázan, mikor hányán mondjuk itt együtt az imát. Szerda délelőttönként mintegy száznegyven óvo­dásnak tart hittanórát Lász­ló atya. Végigjárja az óvodá­kat, ő keresi fel a kicsiket. A Cserepes iskolába viszont a gyerekek, a nagyobbak jön­nek el hozzá, és nemcsak általános meg középisko­lások, hanem egyetemisták, főiskolások is. László atyá­nak a lakótelepen összesen több mint háromszáz fiatal tanítványa van.- Ahhoz, hogy a Napsu­gár Légitársaság működhes­sen, „B” kategóriás pilóta­igazolványt kellett szerez­nem, hogy magam vezet­hessem a gépet. Tizenhat stewardessünk közreműkö­désével ez ideig 19 ham- vasztásos légi temetést vé­geztünk a Duna fölött.-Ez a legújabb szolgáltatásuk?- Nem. Aki szokatlan módon szeretné emlékezetessé tenni a 25., a 40., vagy az 50. házassági évfordulóját, megünnepelheti velünk e jubileumot a felhők felett is. Magával hozhatja a szűkebb rokonsá­got, s Isten kék ege alatt, a repülőgépen köszönthetik fel egymást. Ilyenkor a János-hegy fölé kanyarodunk, ott megáldom a házastár­sakat, akik egy pohár pezsgővel is koccintanak. A gazdagréti lelkészről valós történetek és legendák keringe­nek. Híre járja például, hogy a hétvégeken gyakran megrakja gaz­dagréti öregekkel, szülőkkel vagy diákokkal bíbor-sárga-fehér színű, a Szent Angyalok Templomát hirdető autóbuszát, a volán mögé pattan, és irány a Zempléni hegységben lévő aranyosi ta­nya. Nyaranta hetekre veszi be oda magát, és fúr, farag, mint Szent József, tanítványaival. Egy öreg traktorral és egy teherautó­val is rendelkezik a közösség.- Mire használják ezeket a járműveket?- Építkezésre. Néhány éve elhatároztam, hogy ezen a 20 ezer lakosú új lakótelepen felépítem Isten házát. A beruházási tervek­ből kimaradt a templom, magunk láttunk neki. A traktor, a teher­kocsi arra szolgál, hogy legyen mivel építőanyagot fuvaroznom... Régmúlt idők papja lehetett ilyen: köznapi mesterségekhez értő, emberek között élő, tar­tózkodási helyét örökké változtató, és ezért soha sehol sem, ugyanakkor mindenütt megtalálható. Csakhogy a mai vándorlelkésznek üzenetrögzítője és mobiltelefonja van. A régi idők hitszónokai lehettek ilyenek, mint dr. Lipp László. Szálfatermetű, öblös hangú, az evangéliumban és az emberi lelkekben otthon levő, tájékozott. Puszta meg­jelenésével nyugalmat árasztó, szavával vigaszt hozó. A jövő papja lehet olyan, mint László atya, aki mellesleg az idén tölti be 50. életévét. Isten éltesse!- Megint egyes szám első személyben?- Ezeket a járműveket is én vezetem. De a repülő is tulajdon­képpen a templomépítést szolgálja. A bevételt téglára, malterra gyűjtöm. László atyának ez a hetedik állomása a különböző plébániá­kon. Ide 1989-ben került lelkésznek. „Hozománya” is volt: a kato­likus közösség akkor kapta használatra a fővárostól 99 évre, a Budaörsre néző domboldalon a négy hektárnyi területet, amikor kinevezték ide lelkésznek. Akkor szánta el magát a templom­építésre. Akármiről kezdünk beszélgetni, vissza-visszatér e téma. Sze­rinte a „lélek temploma” már ma is áll: ez a hívők közössége. A kőből, üvegből, acélból épülő szerkezet sorsa pedig csak idő és persze pénz kérdése. Isten házából az osszárium már elkészült, a földmunka zöme és a kiviteli terv hatvan százaléka is kész. Ám, míg a nagytemplom felépül, itt van a friss illatú, zöld ka­nadai zsindellyel fedett, kör alakú, üvegfalú kápolna, amely messziről valósággal kis ékszerdoboznak tűnik. Párját ritkító ima­hely ez. Ajtaja van, természetesen, de zárja nincs.- Nálunk az Isten háza mindenki számára mindig nyitott - vallja László atya. A falon Mária és Erzsébet kerámiából készült dom­borműve, a fakupolában zászlók, Szent Mihálynak, Szent Lászlónak, Szent Margitnak és a többieknek szentelve. Valamennyi a gazdagréti utcák jelképe. Úrnapi, húsvéti körmene­ten, zarándoklatokon mögé­jük sorakoznak fel a hívek. A hátsó falnál diófa szek­rényke az istentiszteletek kellékeivel, könyvekkel és a legfőbb kinccsel, az atya­tervezte köröndi edények­kel. És büszkeségével, a cserépkehellyel.- A templom csak egyik része a terveimnek - avat be elképzeléseibe. - Szeretnék itt egy vonzó sport- és kul­turális központot is kialakí­tani, mert vallom, hogy csak egészséges testben la­kozhat ép lélek.- Ez amolyan elméleti igazság, avagy példamuta­tással is társul?- Nem titok, sokan ismer­nek, hát elmondom: na­gyon szeretek magam is fo­cizni. A lelkészek csapatá­nak, a budapest-esztergomi válogatottnak vagyok a ka­pitánya. Legutóbb Budafo­kon az öregfiúknak - Bene Fenéknek! - mesterhármast rúgtam. De ha érdekli, teni­szezek is. A Napsugár Sportklub sporttelepén há­rom profi teniszpályát épít­tetem, amit bárki kibérel­het. Itt nem messze, a leen­dő templomtól néhány száz méterre, a gazdagréti enyhe lejtő alkalmas sífutópá­lyának. Tanítványaimmal már türelmetlenül várjuk a havat, a telet.- Ne vegye udvariatlan­ságnak a kérdést: ennyi energiával nem „szűk" a reverenda?- Isten szolgálata semmiben sem gátol. Őszintén mondom: boldog ember vagyok, akinek van célja az életben, és hála Isten­nek, megízlelhettem a siker ízét is. E Földön többet nem remélhet az ember. Mindent, amit csinálok, azért teszek, hogy az evangé­liumot, Jézus Krisztust az emberekhez közelebb vigyem. Hogy hitet adjak híveimnek. Ez a küldetésem. Jézus szavait idézi: „gyenge szolgák vagyunk, és csak azt tes­szük, ami a dolgunknak adatott.” Nem az a fontos tehát, hogy mit érez az ember, hogy elégedett-e eredményeivel, hanem, hogy a küldetését, a feladatát teljesíti-e. Hogy a munkáját elvégzi-e.- Az eredmény nem is számít?- Mindaz, ami ezen a négy hektáron született, a hittanra járó lurkók figyelme, a miséken résztvevők százai, a tévénézők bizal­ma, a rádióhallgatók százezreinek érdeklődése mi más volna? - kérdez vissza. László atya régmúlt korok itt maradt papja? Lejárt idők utolsó képviselője? Inkább a XXI. századé. Deregán Gábor „Tesszük, ami a dolgunknak adatott... ” A sport szeretete példamutatással is társul > „lélek temploma” már ma is ájl: a hívők közössége I Az atyának háromszáz ifjú tanítványa van

Next

/
Oldalképek
Tartalom