Új Dunántúli Napló, 1998. február (9. évfolyam, 31-58. szám)
1998-02-08 / 38. szám
HÍRCSOKOR Kaposvárott ma ér véget a Turisztikai Kiállítás és Konferencia. A Táncsics Gimnázium tornatermében 32 magyar kiállító ötven turizmussal foglalkozó vállalkozást vonultatott fel, valamint nyolc nemzet 12 kiállítója is elfogadta a meghívást. A konferencián olasz, osztrák, német és román szakemberek előadásai hangzottak el. (sz) Csizmatolvajok jártak a Dunaföldvári Gumiipari Szövetkezet telepén, ahonnan több mint 1000 pár férfi, fekete színű, 42-45-ös méretű, és közel 100 pár női, fekete 37-39- es gumicsizmát vittek el. Akiknek ilyen fekete csizmákat feketén kínáltak az utóbbi napokban kis vagy nagy tételben, valószínűen jóval a piaci ár alatt, jelentkezzenek a Paksi Rendőrkapitányság nagydorogi őrsén. (sz) Mecseknádasdi hagyományőrzők. A településen Skóciai Szent Margit nevét vette fel a most szerveződött kórus és hagyományőrző egyesület. Az alapítók a jelenleg tízfős vegyeskar elnökének Kiszler Józsefet választották. (cs) Hová lett a két és fél milliárd forint? Nagykanizsán a hónap közepéig dönteni kell a város idei költségvetéséről. Ami nehéz lesz, mert a tervezet szerint a búcsúzó képviselő-testület nem hogy üres kasszát, de közel egymilliárd forintnyi tartozást hagy maga után. Hogy ez utóbbi összeg mit takar, nem kérdéses Kanizsán senkinek. De az már igen, hogy az e testület működése alatt befolyt mintegy két és fél milliárd - privatizációból és lakáseladásokból származó - forint nem várt bevétel hová tűnt. A jóhiszeműen feltételezett, presztízs-beruházásokra költött mintegy 1,1 milliárd forint csak-csak elfogadható a városlakók szemében, de az már nem, hogy a maradék 1,4 milliárd forint sorsáról tudomásuk sincs. Ez utóbbi felháborító már csak azért is, mert egy, a régió központi szerepére törő városban ne szülessen olyan válasz az illetékesektől, hogy feléltük, hovatovább a polgármester ne mondja azt, hogy aki e témában kérdést tesz fel - legyen az akár képviselő -, az a város lejáratásán fáradozik. Doró J. Horgászok a jég hátán Baranya majd’ minden horgászvizére ráférne a nád levágása. Idén a jég vastagsága kínálja a lehetőséget, különösen néhány drávai holtágnál, amelyeket kezd elborítani a növényzet. Tegnap a Herman Ottó Horgász Egyesület tagjai ügyeskedtek a jég hátán. A nádvágás korántsem egyszerű munka, ám olvadás után mind a víznek, mind a növényzetnek nagyon jót tesz az aratás. Dr. Kovács Zoltán, a MOHOSZ megyei titkára szerint sokat segít ebben a munkában a horgászoknak az amur. Ahova ugyanis kellő mennyiséget telepítettek, ott a növényevő hal nem engedi „túlnőni” a növényzetet. A Hermanon tegnap - ahol lehetett - felperzselték a nádast. A jég vastagsága ellenére óva intenek a szakemberek: a szükséges védő- felszerelés - palló és kötél - mindig legyen kéznél! A figyelmeztetés időszerű, mert a megye horgászvizeinek többségén a horgász- egyesületek elkezdik vágni a nádat. M. A. Amerikaiak Szigetváron A gyógy- és termálfürdőcentrum építésének megújult reményei A gyógyvizeket ősidők óta használják az emberek különböző formában gyógyító célokra. Fürdő, ivókúra, inhalálás formájában többek között a bélcsatorna, a légutak betegségeinek leküzdésére, gyógyiszappako- lással reumás fájdalmakra. S nem elhanyagolható a vizek pozitív hatása egy helység idegenforgalmára. „V”, mint a győzelem jele? Egy biztos, a szigetvári ásványvíz átminősítése gyógyvízzé jelentősen javította a város pozícióit. Persze, a §1 büszkeség mellé sok minden elkel még. illusztráció: müller a. Vagy harminc évvel ezelőtt, olajkutatás közben leltek rá Szigetvár városában arra a bővizű, ásványi anyagokban gazdag 62 fokos ásványvízre, melyet az elmúlt év novemberében végre gyógyvízzé nyilvánítottak. A víz jelen van a termálfürdőben, melynek fejlesztésére különböző elképzelések születtek az évek során, mondja Illés László, az üzemeltető Szigetvári Ingatlanvagyon Kezelő és Szolgáltató Kft. ügyvezetője. A jó ideig nem éppen önálló létesítménynek nagyon minimális esélyei voltak a fejlesztésre, hiszen a megye elsősorban Harkányt favorizálta, ahol jóval korábban, már 1823-ban felfedezte a gyógyvizet egy gyűdi árokásó, aki boldogan tapasztalta, hogy a meleg áldás ízületi bántalmaira gyógyítóan hat. 1824-ben már át is adták az első medencét. A szigetvári fürdő csak 1993-ban került a városhoz, s voltaképpen ettől számíthatóan már gondolkodhattak a szebb jövőről is. 1992-ben a vár nyugati oldalára álmodtak egy 458 férőhelyes gyógy- és termálcentrumot. Elkészültek a komplett kiviteli tervek is, de aztán a város másként döntött, miután üzemeltető beruházót nem talált. Azóta sűrűn érdeklődnek a víz és a lehetőségek iránt, de amíg nem kapták meg a gyógyvízzé minősítést, addig magával az ásványvízzel nem sok mindent lehetett kezdeni, hiszen a gyógyvíz lényegesen több lehetőséget rejt magában. A novemberi minősítés hatására egycsapásra megduplázódott a forgalom a fürdőben, és két program is megfogalmazódott. Az egyik az elmúlt héten, amikor amerikai vendégek, egy komoly hotellánc képviselői tárgyaltak a városban a ’92-es projekt megvalósításáról. A másik a fürdő területének 4,6 hektáros bővítését irányozza elő, s erre az önkormányzat és a kft. különböző pályázatokon elnyerhető pénzekben reménykedik. A napokban kiírásra kerülő pályázatok eredményét azonban csak a nyár közepére lehet megtudni. Ez a verzió tehát valamivel lassúbb fejlődést rejt magában, mint az amerikai. Cseri L. A személyi szabadság nem kerül veszélybe Sóval a fogszuvasodás ellen A Magyar Tudományos Akadémia V. Orvosi Tudományok Osztálya nemrég állás- foglalást adott ki a só fluordúsításának a fogszuvasodás megelőzése céljából történő bevezetéséről. Az állás- foglalás statisztikai adatokra hivatkozva megállapítja, hogy Magyarországon a fogszuvasodás a népességnek csaknem 100 százalékát érinti, ebben a tekintetben 27 európai ország közül a 24. helyen állunk. A tablettával történő kezelés az egész népességre kiterjedően nem jelent megoldást. Az osztály javasolja a só fluorozásának országos bevezetését. Felmerül azonban a kérdés, hogy a háztartási só fluorozása nem veti-e fel a személyi szabadsággal való visszaélés problémáját, miként az Egyesült Államokban, ahol a vizet kezelték hasonló módon. Dr. Méhes Károly, az akadémia osztályelnöke szerint az USA-ban a védőoltások és az újszülöttkori kötelező szűrővizsgálatok sem kötelezőek, ennek megfelelően az egymillió főre jutó gyermekkori tuberkulózis lé-. nyegesen gyakoribb, mint nálunk. A só fluorozása azonban nem érinti ezt a kérdést, ugyanis bevezetése esetén hagyományos sót is lehet majd kapni, s a szülők eldönthetik, hogy a gyereknek legyen fogszuvasodása, vagy sem. Márpedig Magyarországon öt község található csupán, melyek ivóvizében a fluortartalom elegendő vagy magasabb a kívánatosnál. Létezik egy kicsi ország, Costa Rica, amely példamutató: ott húsz éve fluorozzák és jódozzák a sót, s a magyar gyereknépességhez viszonyítva egynegyede a fogszuvasodás gyakorisága. Természetesen, mondja a professzor, a fluor önmagában nem üdvözítő megoldás. Cs. L Nyoma veszett Nagykanizsán, 1997. augusztus 16-án a déli órákban, az Alkotmány utcában egy férfi alkalmi munkásokat toborzott fenyővágáshoz, pásztorkodáshoz. Ajánlatát a képen látható Báli József elfogadta és elment vele. Azóta életjelet nem adott magáról. Ha bárki tud valamit, kérik, jelezze a Zala Megyei Rendőr-főkapitányságon, vagy bármely rendőrnek. A statisztika szerint Magyarország a 24. Európában __________________________________Rádió mellett __________________________________ Én Európába, az ellenőr a pokolba • • Azt hallottam a rádióból, hogy „fejes személyiségek” tervezgetik: az önkormányzatok joga lenne ellenőrizni, minden tévétulajdonos fizet- e tévéadót, mert ha nem, azt megbüntetik. Hogy miképpen ellenőrzik? Úgy, hogy az önkormányzati tévéellenőrnek jogában állna becsöngetni a lakásba, hogy megnézze, van-e tévékészülék a lakásban? Egyszerű, nem? Hogy aztán milyen alapon vetődik fel a gyanú? Nyilván nem valamiféle lista révén, hiszen ha lenne „nem-fize- tők-listája”, akkor nincs szükség felkutatni a lakást, hanem a címre kiküldik a büntetést. Hát akkor hogyan? Gyakorlati tapasztalata van a jónépnek, pontosabban az idősebb korosztálynak: emlékeznek azokra az időkre, amikor pusztán „hazafias” kötelességből a jóakarók fel- jelentgették a szomszédokat, mondván, feketén vágtak disznót, amelyet - hogy ne nagyon visítson a falusi éjszakában - először fejbe verték, majd feldolgozták és eldugták a kazalba, vagy a szénapajtába, vagy éppen beszállították a városba rendelésre. A rendőrnek jogában állt bemenni a lakásba és megkeresni, hol a hurka, töpörtyű, tele van-e zsírral a bödön, lógnak-e a sonkák és szalonnák a kéményben, és egyáltalán: mit esznek X. Y.- ék, amikor hetekig nem látni őket a közeli - és rendszerint üres, vagy megfeketedett argentin marhahúst áruló - húsboltokban? Ez már gyanúra adott okot. Lehetett rádiózni is, de csak kizárólag magyar műsort hallgatni. Igaz, a rissz- rossz készülékeken amúgy sem foghattuk az Amerika Hangját, mert zavarták államilag, csak recsegés-kvartyo- gás áradt a hangszóróból. Az angol rádió jele a négy rövid dobszó volt, amit ismételtek, mintegy figyelmeztetésként, hogy mindjárt kezdődnek az angol - egyébként magyarul szóló - hírek. A háború alatt ezt hallgatni gyakran főbenjáró bűn volt, háború után szintén keményen büntették. Mert jóakarók mindig és mindenütt voltak. Emlékezetesek a lakónyil- vántartó-könyvek, amelyet egy-egy kijelölt állampolgár vezetett utcákban, bérházakban, zsúfoltabb lakóterületeken. Ebbe a könyvbe már egynapos tartózkodás esetén is be kellett vezetni a vidékről, vagy Pestről érkező rokon, vagy baráti látogató pontos adatait. Ezt a könyvet a rendőr bármikor elkérhette, és gyanús esetben eljárást indíthatott. Aggodalmam - tudom - több mint túlzás. Ez a világ többé vissza nem térhet. Legalábbis reméljük. De ez a tévéügy mégis csak feleleveníti a hajdani emlékeket. Manapság, ha jól tudom - ez érthető - csak bírói engedéllyel végezhet házkutatást a hatóság - nagyon indokolt esetben. A házkutatásra - ez a világon mindenütt így van - a büntetőeljárás során szükség van. Igaz, az önkormányzati tévé-ellenőr nem kutathat a lakásban. Ezt az erről szóló híradásban is szigorúan tiltani kívánják. Mondván, egy készüléket úgysem lehet eldugni a szegénybe, vagy a konyhaasztal fiókjába. Csak bemegy, és körülnéz: hol a tévé? Abban biztos vagyok, hogy aligha találnak olyan önkormányzatot, amely vállalná ezt a nem éppen népszerű és főként jogtalan feladatot. De még mindig nem tudom, hogy ki vagy kik által „besúgott” címre menne ki az ellenőr? Kialakulóban van a spiclirendszer? Hát hozzám aztán ne csöngessenek be, mert én európai vagyok. Már ott vagyok.
