Új Dunántúli Napló, 1998. január (9. évfolyam, 3-30. szám)
1998-01-11 / 10. szám
Kettős koporsóban (Folytatás az 1. oldalról) A kettős koporsó és a hazahozatal költségein kívül ott vannak még a tetemes ösz- szegre rúgó kórházi költségek és a temetés maga; közel egymilliós kiadás vár az édesanyára, s ezt segítség nélkül nem tudja kifizetni. Az asszony a pártfogó barátnő jóvoltából az Interneten keresztül kért először segítséget a Németországba való kiutazáshoz, s a potsdami Vöröskereszt át is vállalta az utazási és kinntar- tózkodási költségeket. Itthon a Vöröskereszt megyei szervezetéhez fordultak, ahol nem tudtak szót érteni, majd a városházán próbálkoztak. Ott csak a portáig jutottak. Egy nemlétező, ingyenes jogtanácsadó szolgálathoz irányították őket, ahol egy működő utazási irodát találtak. Az utazási iroda a megyeházát ajánlotta. A megye illetékese arról adott tájékoztatást, hogy a probléma megoldása a városháza feladata. Dr. Temesvári Tibor, a Baranya Megyei Egészség- biztosítási Pénztár igazgatója viszont azt mondta: mindent elkövetnek annak érdekében, hogy valamiféle kedvező megoldást találjanak,mert ő is úgy látja, hogy rendkívül szerencsétlenül alakultak a dolgok ebben az ügyben. A január elsejétől szigorodó jogszabályok az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatónőjének hatáskörébe utalják a méltányossági alapon adható ellátások körét. Ezért felküldik Budapestre a kérvényt, s várják annak pozitív megítélését. Bíztató jel, hogy az egyik biztosítótársaság vezérigazgatója kiutalt hetvenezer forint gyorssegélyt az elmúlt hét második felében. Kárpáti Julianna, a Vöröskereszt megyei titkára pedig érdeklődésünkre elmondta, hogy revideálja korábbi álláspontját, s most, hogy az ügy részleteivel jobban megismerkedett, segíteni fog. A magántemetkezési vállalkozó, akit péntek délután útban hazafelé, az ausztriai autópályán értünk utói, ugyancsak megértő volt, hiszen a szokásos ár alatt vállalta a hazaszállítás lebonyolítását előleg kifizetése nélkül. Mint elmondta, sikerült az útvonalengedélyt megszerezniük a követségeken, és birtokukban van a halotti anyakönyvi kivonat is. Cseri László Fegyver és vízvezetékcső A fegyverjavítás nem éppen gyakori tevékenység. Nagy szakértelem és felelősség szükséges hozzá. Ezt a mesterséget nem is űzik sokan. Baranyában csak ketten. Az egyikük Kajos Gyula, akinek Kökényben van műhelye. c A biztos kéz és a jó szem nemcsak a vadászathoz, a fegyverek javítá- 1 sához is nélkülözhetetlen fotó: laufer László A jó fegyverhez tíz évig hozzá sem kell nyúlni, nemigen hi- básodik meg, mondja. Ennek ellenére újabban ötévente szükséges műszaki vizsgára Budapestre felvinni őket, ami nem olcsó mulatság. Az egycsövű golyós 2900-ba, ugyanez kétcsövű esetében 4000-be kerül, de a tartalékcső vizsgadíja még ugyanennyi, plusz utaztatás. Kajos Gyula begyűjti a fegyvereket, átvizsgálja, kijavítja, s ha kell, viszi őket vizsgára. Két irányzat figyelhető meg a fegyvergyártók esetében, magyarázza. Az egyik az olcsóbb, tömegesen előállított termék, a másik a drága, különös kidolgozású. Egy profi mester akkor sem jöhet zavarba, ha eddig ismeretlen, új típust hoznak javításra, hiszen a működési alapelvük a kisebb-nagyobb változások ellenére is ugyanaz. Ami gyökeresen új, az a marok- fegyvereknél ma már nem ritka lézerirányzék, vagy a 6 milliméter alatti kaliber megjelenése. Ezek a fegyverek a kis lőszer ellenére olyan nagy kezdősebességűek, hogy a becsapódó lőszer még akkor is halálos lehet, ha lábon találja áldozatát. A hatalmas sebességgel becsapódó lövedék ugyanis végzetes sokkot okozhat. Bár csak 1991-től dolgozik fegyverjavítóként, előtte huszonnyolc évig volt hivatásos katona, több évig fegyvermester is a hadseregben, miután fegyverzeti szakon végezte el a tisztiiskolát. Kell érteni a fához, a fémmegmunkáláshoz, a felületkezeléshez, a lőszerekhez. Javításra csak akkor vesz át fegyvert, ha annak tartása engedélyezett. Tudják róla, hogy jó a munkakapcsolata a rendőrséggel, talán ezért sem próbálkozik nála az alvilág, bár telefonon már puhatolóztak, mondja, természetesen eredménytelenül. Nemrégiben Mohács közelében lebukott egy társaság, amely hatástalanított fegyvereket alakított vissza fejlett géppark segítségével. Hatástalanított fegyverhez voltaképpen könnyű hozzájutni, ahhoz nem kell engedély, s a gyűjtők előszeretettel is vásárolnak ilyeneket. S bár a hatástalanításnak, melyet ő is rendszeresen végez, megvannak a szigorú szabályai, megfelelő felszereléssel még a kapanyélből is lehet puskát csinálni, nemhogy egy volt fegyverből. Egyszer mutattak neki egy vízvezetékcsőből készült fegyvert, amely néhány óra alatt elkészíthető. Persze, nem érdemes vele otthon próbálkozni. Folyjon benne inkább a víz! Cs. L. A pécsi pincéktől a várfalakig-------------------------—=---------------------------------------------------------------------------------------------------------Az elmúlt évben erősítették meg Pécsett, a Perczel utca 14. számú épület alatti pincerendszert is és falazták el lejáratát az idegen behatolók elől fotó: laufer László A városban negyedszázada megindított pinceprogramot a jövőben változatlanul folytatni kell. Sorozatos omlások voltak az Alkotmány, Felsőbalokány, Perczel, Légszeszgyár utcákban, s ez az 1977. évi véleményük megváltoztatására kényszerítették a szakembereket. Akkor még azt mondták: az omlásveszélyt a városban elhárították. Az előbb említett omlások a már korábban feltárt területeken következtek be. Ezeken túl azonban a omlásveszély fel- térképezése miatt dolgozni kellett a Teréz és a Papnövelde utcákban is, épületsüly- lyedés kezdődött a Mária utcában, omlás volt a Zsolnay úton, illetve a Vince utcában is. Mindez tehát még tetemes munkát jelez, és a program várhatóan hosszú időn keresztüli életben tartását követeli. A veszélyes helyek felmérése, a megelőzés azonban igen költséges. A Városfejlesztési Iroda vezetője, Zalay Buda december közepén jelezte az illetékes minisztériumnak: a program tervezett részének végrehajtása menynyi pénzt igényel. Saját és központi erőből - az előkészítés költségeivel együtt - közel 150 millió forintot kellene erre fordítani. M. A. Siklósi menedékesek A déli határon túlról érkező hírek sejtetni engedik, hogy fokozatosan tovább bővülnek a lehetőségek a délszláv menekültek visszatértére. Ez azonban nem mindenkit érint egyformán. Pávics János, a siklósi önkormányzat menekültügyi tanácsnoka a legnehezebb helyzetben a szerb megszállás alatt lévő területekről érkezett menedékeseket tartja. A menedékesekről szóló törvény március 1-jén lép hatályba. Most is folyik a menedékesek tartózkodási engedélyének meghosszabbítása: akik korábban ilyen státusszal rendelkeztek, február 28-ig megkapják.- Siklóson jelenleg mintegy 350 menedékes lehet. Fele a Baranya-háromszög- ből érkezett, negyede a boszniai megszállt területekről, negyede pedig a horvát-bosnyák föderáció területéről. Az utóbbiak már egy évvel ezelőtt is hazamehettek volna, a megszállt részekről érkezettek azonban még most sem. A Baranya- háromszögből jöttek közül talán csak 8-10-en kértek magyar állampolgárságot. A városban turistaként járóknak is feltűnő módon igen sok a délszláv vállalkozás, üzlet. Ők is válaszút elé kerülnek, s döntésük nagymértékben a horvát kormány lépcsőzetes felújítási programjától függhet.- Azok, akik a horvát hatóságoktól értesítést kapnak - magyarázza Pávics János -, hogy felmérték már a káraikat, felújítási támogatást kapnak. Ha az értesítés előtt mennének haza, ettől elesnek. Ez a magyarázata, hogy sokan inkább várakoznak még. M. A. Rádió mellett Őrjítő zajártalom és otromba szerviz Már most -- e kis dolgozat elején - kijelentem, néma szilveszteri öröméjszakáról van szó, mert ugye, ilyenkor a jónép kivonul az éjféli utcára, trombitál, rikoltozik, ölelkezik, iszik és persze, gyutacsokkal, petárdákkal durro- gat. Igaz, a rádió meg a lapok már jó előre közölték a Nagyérdeművel, hogy aki e fenti szerkezetekkel dobálózik, akár 30 ezer forintra is büntethető. Az ablakokon behajigált petárdák sok helyütt tüzeket okoztak, a csokorba kötött, meggyújtott és lehajigált csillagszórók az autók tetejét rongálták meg. Nos, nem tudok róla, hogy bárkit is megbüntettek volna a hatósági emberek. Pedig otthonom környékén, az Ifjúság úton nemcsak szilveszterkor, hanem már a nyár közepétől minden áldott este, de gyakran hajnalban is gyutacsokkal, petárdákkal őrjítik a népet. Rendőr? Ezen a környéken hónapok óta nem találkozom rendőrrel, esetleg néha egy-egy rendőrautóval. A zajártalmat a lakosság kénytelen elviselni, például hétvégeken, amikor a tíz-tizenöt autóval vonuló násznép kíséri az ifjú párt a Pius-templomba és vissza, és a kocsik vezetői - gyakran taxisok is - szinte rákönyökölnek a dudára. Hogy fölriasztják a lakókat, akik - eléggé el-nem-ítélhető módon - mondjuk, ebéd után alszanak, az senkit nem érdekel. Az autósokat az sem, hogy Pécs belterületén máig érvényben lévő rendelet szerint csak vészhelyzetben dudálhatnak. Különben tilos. Két esztendeje a Pécsi Sörgyár majálist rendezett a gyár udvarán: roppant erejű erősítőkkel dolgoztak az együttesek, és a műsorvezető is üvöltött a mikrofonba. Azt hittük, majd este tíz után csend lesz. Nem lett. A gyár udvaráról kirobbanó zajt szinte fölerősítették a tíz- és négyemeletes betonházak. Fél tizenkettőkor egy klinikai éjszakás ápoló hívott fel telefonon, hogy a betegek lassan idegbajt kapnak. Mindezt azért mesélem most el, mert úgy hírlik, hogy az idén többnapos majálisra készül a sörgyár. Két éve a rendőrségi ügyeletes azt mondta, nem ők adták zajongásra az engedélyt, hanem az önkormányzat. „De talán éjfélkor befejezik”, vigasztalt. Néztem az órámat: éjjel háromnegyedegykor fejezték be. Azt csinálnak, amit akarnak. Amúgy is elég sok gond gyötri az embereket, és akkor egyesek még tetézik a bajt, olyanok, akik éppen annyira gondterheltek és „csórók”, mint az ügyfél. Egy siklósi nyugdíjas család november közepén vásárolt OTP-köl- csönnel - 90 ezer forintért - egy Orion tévékészüléket. Egy hónap múltán - éppen a karácsonyi ünnepek alatt - a drága készülék felmondta a szolgálatot. A kijelölt szervizszolgálat Harkányban végzi áldásos működését. „Hozzák be a készüléket ...” - közölték a családdal. A családfő éppen azokban a napokban elesett és bordáját törte, nem egy tévét, de még egy hokedlit sem volt képes megemelni, levinni az emeletről, és betenni egy autóba. A szerviz - hajthatatlan. A szöveg flegma. „Olyan hibája van a tévének, hogy Pestre kellett szállítanunk.” Tehát az a kocsi, ami a fővárosba vitte a tévét, a négy kilométerre lévő Siklósról nem volt képes elvinni. Telefonok Pestre, aztán Harkányba, már január elejét újuk, még sehol semmi. Amikor a család férfi tagja - törött bordákkal - bevánszorog Harkányba a szervizbe, füle hallatára az ifjú szerelő azt kérdi a főnökétől: „Már megint az a csaj telefonált Siklósról?” A kamattal terhelt 110 ezer forintot egy év alatt kell kifizetnie a nyugdíjas családnak. A szerviz meg így viselkedik. Ezek is azt csinálnak, amit akarnak.
