Új Dunántúli Napló, 1998. január (9. évfolyam, 3-30. szám)

1998-01-11 / 10. szám

Kettős koporsóban (Folytatás az 1. oldalról) A kettős koporsó és a haza­hozatal költségein kívül ott vannak még a tetemes ösz- szegre rúgó kórházi költsé­gek és a temetés maga; kö­zel egymilliós kiadás vár az édesanyára, s ezt segítség nélkül nem tudja kifizetni. Az asszony a pártfogó ba­rátnő jóvoltából az Interne­ten keresztül kért először segítséget a Németországba való kiutazáshoz, s a pots­dami Vöröskereszt át is vál­lalta az utazási és kinntar- tózkodási költségeket. Itt­hon a Vöröskereszt megyei szervezetéhez fordultak, ahol nem tudtak szót érteni, majd a városházán próbál­koztak. Ott csak a portáig jutottak. Egy nemlétező, in­gyenes jogtanácsadó szolgá­lathoz irányították őket, ahol egy működő utazási irodát találtak. Az utazási iroda a megyeházát aján­lotta. A megye illetékese ar­ról adott tájékoztatást, hogy a probléma megoldása a vá­rosháza feladata. Dr. Temesvári Tibor, a Baranya Megyei Egészség- biztosítási Pénztár igazga­tója viszont azt mondta: mindent elkövetnek annak érdekében, hogy valamiféle kedvező megoldást találja­nak,mert ő is úgy látja, hogy rendkívül szerencsétlenül alakultak a dolgok ebben az ügyben. A január elsejétől szigorodó jogszabályok az Országos Egészségbiztosí­tási Pénztár főigazgatónő­jének hatáskörébe utalják a méltányossági alapon ad­ható ellátások körét. Ezért felküldik Budapestre a kér­vényt, s várják annak pozi­tív megítélését. Bíztató jel, hogy az egyik biztosítótársaság vezérigaz­gatója kiutalt hetvenezer fo­rint gyorssegélyt az elmúlt hét második felében. Kár­páti Julianna, a Vöröske­reszt megyei titkára pedig érdeklődésünkre elmondta, hogy revideálja korábbi ál­láspontját, s most, hogy az ügy részleteivel jobban megismerkedett, segíteni fog. A magántemetkezési vál­lalkozó, akit péntek délután útban hazafelé, az ausztriai autópályán értünk utói, ugyancsak megértő volt, hi­szen a szokásos ár alatt vál­lalta a hazaszállítás lebo­nyolítását előleg kifizetése nélkül. Mint elmondta, si­került az útvonalengedélyt megszerezniük a követsé­geken, és birtokukban van a halotti anyakönyvi kivonat is. Cseri László Fegyver és vízvezetékcső A fegyverjavítás nem éppen gyakori tevékenység. Nagy szakértelem és felelősség szükséges hozzá. Ezt a mesterséget nem is űzik sokan. Baranyában csak ketten. Az egyikük Kajos Gyula, akinek Kökényben van műhelye. c A biztos kéz és a jó szem nemcsak a vadászathoz, a fegyverek javítá- 1 sához is nélkülözhetetlen fotó: laufer László A jó fegyverhez tíz évig hozzá sem kell nyúlni, nemigen hi- básodik meg, mondja. Ennek ellenére újabban ötévente szükséges műszaki vizsgára Budapestre felvinni őket, ami nem olcsó mulatság. Az egy­csövű golyós 2900-ba, ugyanez kétcsövű esetében 4000-be kerül, de a tartalék­cső vizsgadíja még ugyan­ennyi, plusz utaztatás. Kajos Gyula begyűjti a fegyvereket, átvizsgálja, kijavítja, s ha kell, viszi őket vizsgára. Két irányzat figyelhető meg a fegyvergyártók esetében, magyarázza. Az egyik az ol­csóbb, tömegesen előállított termék, a másik a drága, kü­lönös kidolgozású. Egy profi mester akkor sem jöhet za­varba, ha eddig ismeretlen, új típust hoznak javításra, hi­szen a működési alapelvük a kisebb-nagyobb változások ellenére is ugyanaz. Ami gyökeresen új, az a marok- fegyvereknél ma már nem ritka lézerirányzék, vagy a 6 milliméter alatti kaliber meg­jelenése. Ezek a fegyverek a kis lőszer ellenére olyan nagy kezdősebességűek, hogy a becsapódó lőszer még akkor is halálos lehet, ha lábon ta­lálja áldozatát. A hatalmas sebességgel becsapódó löve­dék ugyanis végzetes sokkot okozhat. Bár csak 1991-től dolgozik fegyverjavítóként, előtte hu­szonnyolc évig volt hivatásos katona, több évig fegyver­mester is a hadseregben, mi­után fegyverzeti szakon vé­gezte el a tisztiiskolát. Kell ér­teni a fához, a fémmegmun­káláshoz, a felületkezeléshez, a lőszerekhez. Javításra csak akkor vesz át fegyvert, ha an­nak tartása engedélyezett. Tudják róla, hogy jó a mun­kakapcsolata a rendőrséggel, talán ezért sem próbálkozik nála az alvilág, bár telefonon már puhatolóztak, mondja, természetesen eredményte­lenül. Nemrégiben Mohács köze­lében lebukott egy társaság, amely hatástalanított fegyve­reket alakított vissza fejlett géppark segítségével. Hatás­talanított fegyverhez volta­képpen könnyű hozzájutni, ahhoz nem kell engedély, s a gyűjtők előszeretettel is vásá­rolnak ilyeneket. S bár a ha­tástalanításnak, melyet ő is rendszeresen végez, meg­vannak a szigorú szabályai, megfelelő felszereléssel még a kapanyélből is lehet puskát csinálni, nemhogy egy volt fegyverből. Egyszer mutattak neki egy vízvezetékcsőből készült fegyvert, amely né­hány óra alatt elkészíthető. Persze, nem érdemes vele otthon próbálkozni. Folyjon benne inkább a víz! Cs. L. A pécsi pincéktől a várfalakig-------------------------—=---------------------------------------------------------------------------------------------------------­Az elmúlt évben erősítették meg Pécsett, a Perczel utca 14. számú épület alatti pincerendszert is és falazták el lejáratát az idegen behatolók elől fotó: laufer László A városban negyedszá­zada megindított pince­programot a jövőben változatlanul folytatni kell. Sorozatos omlások voltak az Alkotmány, Felsőbalokány, Perczel, Légszeszgyár utcák­ban, s ez az 1977. évi véle­ményük megváltoztatására kényszerítették a szakembe­reket. Akkor még azt mond­ták: az omlásveszélyt a vá­rosban elhárították. Az előbb említett omlások a már ko­rábban feltárt területeken kö­vetkeztek be. Ezeken túl azonban a omlásveszély fel- térképezése miatt dolgozni kellett a Teréz és a Papnö­velde utcákban is, épületsüly- lyedés kezdődött a Mária ut­cában, omlás volt a Zsolnay úton, illetve a Vince utcában is. Mindez tehát még tetemes munkát jelez, és a program várhatóan hosszú időn ke­resztüli életben tartását köve­teli. A veszélyes helyek fel­mérése, a megelőzés azonban igen költséges. A Városfej­lesztési Iroda vezetője, Zalay Buda december közepén je­lezte az illetékes minisztéri­umnak: a program tervezett részének végrehajtása meny­nyi pénzt igényel. Saját és központi erőből - az előkészí­tés költségeivel együtt - közel 150 millió forintot kellene erre fordítani. M. A. Siklósi menedékesek A déli határon túlról ér­kező hírek sejtetni enge­dik, hogy fokozatosan tovább bővülnek a lehe­tőségek a délszláv me­nekültek visszatértére. Ez azonban nem mindenkit érint egyformán. Pávics Já­nos, a siklósi önkormányzat menekültügyi tanácsnoka a legnehezebb helyzetben a szerb megszállás alatt lévő területekről érkezett mene­dékeseket tartja. A mene­dékesekről szóló törvény március 1-jén lép hatályba. Most is folyik a menedéke­sek tartózkodási engedé­lyének meghosszabbítása: akik korábban ilyen státus­szal rendelkeztek, február 28-ig megkapják.- Siklóson jelenleg mint­egy 350 menedékes lehet. Fele a Baranya-háromszög- ből érkezett, negyede a boszniai megszállt terüle­tekről, negyede pedig a horvát-bosnyák föderáció területéről. Az utóbbiak már egy évvel ezelőtt is hazame­hettek volna, a megszállt ré­szekről érkezettek azonban még most sem. A Baranya- háromszögből jöttek közül talán csak 8-10-en kértek magyar állampolgárságot. A városban turistaként já­róknak is feltűnő módon igen sok a délszláv vállalko­zás, üzlet. Ők is válaszút elé kerülnek, s döntésük nagy­mértékben a horvát kor­mány lépcsőzetes felújítási programjától függhet.- Azok, akik a horvát ha­tóságoktól értesítést kapnak - magyarázza Pávics János -, hogy felmérték már a ká­raikat, felújítási támogatást kapnak. Ha az értesítés előtt mennének haza, ettől eles­nek. Ez a magyarázata, hogy sokan inkább vára­koznak még. M. A. Rádió mellett Őrjítő zajártalom és otromba szerviz Már most -- e kis dolgozat elején - ki­jelentem, néma szilveszteri öröméj­szakáról van szó, mert ugye, ilyenkor a jónép kivonul az éjféli utcára, trombi­tál, rikoltozik, ölelkezik, iszik és per­sze, gyutacsokkal, petárdákkal durro- gat. Igaz, a rádió meg a lapok már jó előre közölték a Nagyérdeművel, hogy aki e fenti szerkezetekkel dobálózik, akár 30 ezer forintra is büntethető. Az ablakokon behajigált petárdák sok he­lyütt tüzeket okoztak, a csokorba kö­tött, meggyújtott és lehajigált csillag­szórók az autók tetejét rongálták meg. Nos, nem tudok róla, hogy bárkit is megbüntettek volna a hatósági embe­rek. Pedig otthonom környékén, az Ifjú­ság úton nemcsak szilveszterkor, ha­nem már a nyár közepétől minden ál­dott este, de gyakran hajnalban is gyu­tacsokkal, petárdákkal őrjítik a népet. Rendőr? Ezen a környéken hónapok óta nem találkozom rendőrrel, esetleg néha egy-egy rendőrautóval. A zajár­talmat a lakosság kénytelen elviselni, például hétvégeken, amikor a tíz-ti­zenöt autóval vonuló násznép kíséri az ifjú párt a Pius-templomba és vissza, és a kocsik vezetői - gyakran taxisok is - szinte rákönyökölnek a dudára. Hogy fölriasztják a lakókat, akik - eléggé el-nem-ítélhető módon - mond­juk, ebéd után alszanak, az senkit nem érdekel. Az autósokat az sem, hogy Pécs belterületén máig érvényben lévő rendelet szerint csak vészhelyzetben dudálhatnak. Különben tilos. Két esztendeje a Pécsi Sörgyár ma­jálist rendezett a gyár udvarán: roppant erejű erősítőkkel dolgoztak az együtte­sek, és a műsorvezető is üvöltött a mikrofonba. Azt hittük, majd este tíz után csend lesz. Nem lett. A gyár ud­varáról kirobbanó zajt szinte fölerősí­tették a tíz- és négyemeletes betonhá­zak. Fél tizenkettőkor egy klinikai éj­szakás ápoló hívott fel telefonon, hogy a betegek lassan idegbajt kapnak. Mindezt azért mesélem most el, mert úgy hírlik, hogy az idén többnapos ma­jálisra készül a sörgyár. Két éve a rend­őrségi ügyeletes azt mondta, nem ők ad­ták zajongásra az engedélyt, hanem az önkormányzat. „De talán éjfélkor befe­jezik”, vigasztalt. Néztem az órámat: éj­jel háromnegyedegykor fejezték be. Azt csinálnak, amit akarnak. Amúgy is elég sok gond gyötri az embereket, és akkor egyesek még teté­zik a bajt, olyanok, akik éppen annyira gondterheltek és „csórók”, mint az ügyfél. Egy siklósi nyugdíjas család november közepén vásárolt OTP-köl- csönnel - 90 ezer forintért - egy Orion tévékészüléket. Egy hónap múltán - éppen a karácsonyi ünnepek alatt - a drága készülék felmondta a szolgála­tot. A kijelölt szervizszolgálat Har­kányban végzi áldásos működését. „Hozzák be a készüléket ...” - közöl­ték a családdal. A családfő éppen azokban a napokban elesett és bordáját törte, nem egy tévét, de még egy ho­kedlit sem volt képes megemelni, le­vinni az emeletről, és betenni egy au­tóba. A szerviz - hajthatatlan. A szö­veg flegma. „Olyan hibája van a tévé­nek, hogy Pestre kellett szállítanunk.” Tehát az a kocsi, ami a fővárosba vitte a tévét, a négy kilométerre lévő Sik­lósról nem volt képes elvinni. Telefo­nok Pestre, aztán Harkányba, már ja­nuár elejét újuk, még sehol semmi. Amikor a család férfi tagja - törött bordákkal - bevánszorog Harkányba a szervizbe, füle hallatára az ifjú szerelő azt kérdi a főnökétől: „Már megint az a csaj telefonált Siklósról?” A kamat­tal terhelt 110 ezer forintot egy év alatt kell kifizetnie a nyugdíjas családnak. A szerviz meg így viselkedik. Ezek is azt csinálnak, amit akarnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom