Új Dunántúli Napló, 1998. január (9. évfolyam, 3-30. szám)

1998-01-29 / 28. szám

1998. január 29., csütörtök Háttér - Riport Dünántúli Napló 9 Duray Miklós nem félt soha Beszélgetés az Együttélés mozgalom alapítójával a mindennapokról Negyvenötös születésű az Együttélés mozgalom pozsonyi el­nöke, Duray Miklós. Kemény, következetes ember hírében áll, s az is. Nem az utóbbi, az úgymond 90-es évek edzették meg: magyarságáért kétszer is börtönbe zárták a csehszlovák érá­ban, nem éppen az internacionalizmus illetve a különböző né­pek, nemzetiségek egyenlősége jegyében. Csak azért, mert úgy gondolta, hogy a magyar nyelvű iskolát megérdemli egy felvi­déki magyar gyerek, tüntetések résztvevője volt, tüntetéseket szervezett. Céljaiért kockáztatott. Képes volt egy lapra min­dent föltenni. Még az életét is. Duray Miklós diplomata útle­véllel érkezett Pécsre, felesége (vele egymagas, fekete szemű, kerekarcú teremtés) pedig ép­pen a lejárófélben lévő, de ér­vényes „még csehszlovák” úti- okmánnyal, az egykor volt szomszéd országra visszamu­tató dokumentummal. Régi há­zasok, túl az ezüstlakodalmon. Egyetlen fiúk Áron, későn jött boldogság, most éppen kilenc esztendős. Csikó gyerek, min­den bizonnyal tele energiával. A politikus apa miatt azonban nem mehet ki egyedül az ut­cára. A Magyarok Világszövet­sége Baranya Megyei Szerve­zetének vendégeként, azokról a sebekről szólt Duray Miklós a pécsi emlékülésen, melyeket a lakosságcsere idején ejtettek, s melyek azóta sem hegedtek be igazán, fel-felszakadnak, sza­kítják újra. Aztán leültünk egy sarokba, félhomályban beszél­getni sok mindenről, főleg ar­ról, hogy kicsoda is tulajdon­képpen Duray Miklós?- Ön sohasem félt?- Nem. Nem is tudom. Ami­kor belekezdtem ebbe a mun­kába, tisztában voltam azzal, hogy mit vállalok. Verést, bör­tönt, s ki tudja mit. Engem szü­leim magyarként és magyarnak neveltek, s aki nem élt kisebb­ségi létben a szocializmusnak nevezett fura rezsim idején, nem is értheti igazán, hogy mi­féle tudatos protestálás és mi­csoda merész tett volt az, ami­kor kölyök koromban egy no­vember hetediki ünnepségen az akkori pártvezetők szeme lát­tára az úttörő nyakkendőmmel tisztítottam meg a cipőmet.- Szüleiről mondana vala­mit? Élnek-e még?- Édesapám közel húsz esz­tendeje nem él már. Jogász volt, s talán ez alkalom arra, hogy elmondjam, Pécsett diá- koskodott, itt, e városban sze­rezte egyetemi diplomáját. Édesanyám pedig pedagógus­ként dolgozott, s örömünkre jó egészségnek örvend éppen a nyolcvannyolcadik évében.- Ha élne édesapja, vajon büszke lenne-e ma a fiára?- Egy édesapa mindig büszke a fiára, még akkor is, ha sok oka nincsen rá. Akkor halt meg szegény, amikor kezdőd­tek a rendőri üldözések, s a bör­tönéveimet már nem élte meg. Halálát éppen az én helyzetem gyorsította fel.- Miképpen kezdődött Duray Miklós számára a politikával való ismerkedés?- Ahogy megszülettem.- Én másként próbáltam ér­telmezni a kérdést. Szóval, ami­kor már tudatosan le kellett tennie valami vagy valakik mel­lett a voksot.-Ön se értsen félre. Csak azért válaszoltam így, mert én egy olyan helyzetbe születtem bele, amely nem engedte egyet­len ember számára sem, hogy kimaradjon a politikából. Azaz, ahogy kezdtem észlelni a vilá­got, nem lehetett a benne lévő politikumot nem észrevenni. Úgy nőttem bele, hogy folya­matosan valamiféle állásfogla­lásra kényszerítettek. Ötven­hatban tizenegy éves voltam, s a mai napig megvan a naplóm, amit a magyarországi forrada­lomról vezettem. Ebből fehé- ren-feketén visszaolvasható, hogy tudatosan ellene voltam a rendszernek.-Mi az igazi ok? Vajon, mert kisebbségi létben élt nem Magyarországon, vagy mert nyűgnek tűnt az akkori, diktató­rikus világ?- Akár másutt, a határokon kívülre szakadt magyarság so­raiban az emberek, mi is két­szeresen éreztük ellenségesnek a minket körülvevő helyzetet. Hiszen minden rossz mellett még azt is a fejünkhöz vágták, hogy ti magyarok vagytok.- Miért kerül először bíróság elé? Mi a vád?-Elsősorban az, hogy 1978- ban szervezkedni kezdtünk, mégpedig a magyar iskolák vé­delmében és már az első alka­lommal sok embert sikerült megmozgatni, amitől a hatalom nagyon megrettent. Ez a ha­talmi bosszú vitt engem a bör­tönbe. Előbb 1982-ben, rövi- debb időre, aztán 1984-ben má­sodszor is lecsuktak.- Megedzi a politikai elítéltet a börtön?- Embere válogatja. Volt, aki összeroskadt, volt aki megke­ményedett. Aki felkészületle­nül kerül a börtönbe, annak ke­gyetlenül rossz a helyzete. Én másként éltem meg, hiszen fel­készültem rá, tudtam, hogy mit vállalok, s hogy azért mi jár.- Senki sem hitte még akko­riban, hogy valaha is összeom­lik a „tábor", s hogy Kelet-Eu- rópa államai végleg-átmeneti- leg (?) önrendelkezési jogot kaphatnak. Ön mégis vállalta.- Nem tudom, hogy ki mi­ként volt vele, én tudtam, hogy azt a rendszert csak megdönteni lehet, megjavítani lehetetlen. Nem volt veszteni valóm.-Mi az Ön „becsületes" szakmája?- Geológus vagyok, de a po­litikát is megpróbálom becsüle­tesen csinálni.- Merrefelé dolgozott, geoló­gusként?- Laboratóriumokban, bá­nyáknál, útépítésnél, sokfelé.- Nem hinném, hogy nagyon jó volt az ajánló levele. Mégis merték alkalmazni a magyar „politikait”?- Úgy, ahogy. Igazán nem is lépkedtem előre a szakmám grádicsain. Doktori disszertá­ciót készítettem elő, de az első politikai kiállás után már az as- pirantúráig sem jutottam el. Amikor pedig a börtönből első alkalommal szabadultam, és visszatértem korábbi munkahe­lyemre, bár a munkaköri beosz­tásom nem szűnt meg, nem kaptam feladatot, székem sem volt, le sem ülhettem. Időnként nekitámaszkodtam a falnak, mert nem könnyű nyolc és fél órát állni egyfolytában.- S aztán jött Csehszlovákiá­ban is a rendszerváltás eufóri­ája, kimondhatatlan öröme. Megdőlt az utált rezsim.- Én nem voltam semmiféle eufóriának a rabja, sőt igyekez­tem nagyon józan maradni. Látnivaló, hogy csak a hatalmi rendszer változott meg, de nem az emberek gondolkodása. Na­gyon kevesek mentesek a kommunista hatástól, s ennek következtében ma a hatalom­ban lévők többsége ugyanúgy gondolkozik, mint annakelőtte. Ez így van Magyarországon, s így van Szlovákiában is.- Nemrégiben egy sajátos felmérést készítettek a szlová­kiai magyarság körében, amely azt kutatta, hogy az anyaor­szágban mi volt a szimpatiku- sabb, vajon a Kádár-rezsim, az Antall-kabinet vagy a Horn- kormány.- S ebből kiderült, hogy míg az Antall József vezette első független kormány reprezen­tálta a magyarságot, s maguké­nak érezték, addig a Hom-kor- mány megítélése egy picivel rosszabb, mint a Kádáréké volt. S bár az okokat nem kutatták, én azonban sejtem. Azért nega­tív a jelenlegi kormányzat meg­ítélése a Felvidéken, mert prog­ramjában és mentalitásában az Antall-féle politika hangos el­ítélése és ellenzése közben jött létre. Azt pedig, hogy mi odaát szintén magyarok va gyünk, negyven év után először Antall József mondta ki.- Ön pártot alapított. Miért?-Magunk érdekében. Igaz, előbb nem pártban, hanem mozgalomban gondolkoztam, de kiderült, hogy a szlovákiai magyarságnak szüksége van egy pártra is.- Volt már egy.-De nem az övék. Politikai csoportosulás, ami nem volt független és nem önálló. Ezért kellett az Együttélést - ami jó­val előbb megalakult - hivata­losan pártként is bejegyeztetni.-Az Együttélés név eredetét kutatom. A magyar nyelvben ez nem házasságot, hanem valami kevesebbet jelent. Számomra kölcsönös toleranciát avval, hogy közben egyik fél sem za­varja a másik köreit.- Jól gondolja. A névválasz­tás tudatos. Úgy éreztük, hogy erre van szükség, s evvel is jel­képezni próbáltuk a programot. A geológus szakmában jó ideig a kristálytannal foglalkoztam, s tudnia kell, hogy a kristály struktúrának a felépítése olyan, hogy az egyik alkotóelem a másik alkotóelemnek a terét nem zavarja. Együtt élnek. A mai napig is ez a programunk domináns része, úgy létrehozni a magyarok és a szlovákok együttlétét egy országon belül, hogy társként létezhessenek, partneri viszonyban. Közösen élhessék életüket, legyenek kö­zös örömeik és bánataik.- Gondoljuk csak végig, a 88 éves édesanyjának legtöbb napja az egyetlen fiáért való aggódás jegyében telik.- Valószínűleg. De hadd te­gyem hozzá, hogy él egy nővé­rem is, és akkor lennék igazán boldog, ha az Együttélés prog­ramjának megvalósulását édes­anyám megérné.-fiát hogy neveli, kemény embernek vagy távol tartva a világtól?-Csak azt szeretném átadni neki, amit a szüleimtől kaptam örökül, s ami nekem tartást adott. Ez pedig így hangzik: ne bánts senkit, de ne hagyd ma­gad, soha.- Szlovákiában is választá­sok lesznek. Mit kívánna Duray Miklós az idei esztendőtől?-Természetesen azt, hogy a felvidéki magyar pártok egye­süljenek, szűnjön meg az ellen­tét és a torzsalkodás. Ez nem­csak vágy, politikai célkitűzés is. A másik pedig az, hogy 1998-ban ez a magyar politikai blokk, vagy szövetség, nevez­zük bárminek, kerüljön be az új szlovák kormányba.- És nagyobb léptékben, Szlovákiából kitekintve?- Reméljük, hogy Magyaror­szágon egyszer majd olyan kormány lesz, amely számára nem tehertétel a határokon kí­vüli magyarság. Akad olyan po­litikus, aki nem fogja szégyellni egy harmadik fél előtt kijelen­teni, hogy a magyar nép össze­tartozó, s hogy az európai in­tegrációt ki kell terjeszteni az egész nemzetre, s nem csak az országra. Szlovákiában pedig lehet, hogy majd eljutunk oda, ahova sikerült a finnországi svédeknek, hogy legyen bár­mely kormány az országban, annak a kisebbség soraiból való, tehát magyar politikusok mindig a tagjai lesznek.- A Kárpát-medence ma­gyarságára hogy tekint Duray Miklós?-Nem kell ideális helyzet­nek kialakulnia a Kárpát-me­dencében, hanem némileg jobbnak, mint ami jelenleg van. Ha csak egy fokkal több lehető­séget kapunk arra, hogy a szü­lőföldünk a hazánk lehessen, akkor már boldogok leszünk. De addig is, amíg ez nem kö­vetkezik be, hálaadással kell lennünk azoknak, akik lehetővé tették, hogy mindezt nyíltan elmondhassuk. Hogy tizenöt- millió magyarban gondolkoz­hassunk és hogy a korábban le­hajtott fejünket ismét fokozato­san felemelhessük. Reméljük, hogy az 1998-as évben egy lé­péssel közelebb kerülhetünk álmainkhoz. Kozma Ferenc Dunai Imre jegyzete A tigris A monda szerint Buddha mi­előtt eltávozott a földi való­ságból, magához hívta az álla­tokat, de csak 12-en jöttek el: a patkány, a bivaly, a tigris, a nyúl, a sárkány, a kígyó, a ló, a kecske, a majom, a kakas, a kutya és a disznó. Jutalmául Buddha mindegyiküknek ajándékozott egy-egy évet. Ettől kezdve az évek az álla­tok nevét viselték. A kínaiak megfejelték ezt rendszert a 60 esztendős Nagy Évvel, amikor az öt elem - fa, tűz, föld, fém, víz - egyszer mind a 12 állatjegyes évvel összekapcsolódott. Ez a kínai hagyomány Buddha működését több mint kétezer évvel megelőzte! Hatvanéves ciklusok a i.e. 2637-től kez­dődnek. Idén a 78. ciklus 15. évébe, a föld jegyű Tigris esz­tendejébe jutottunk. De nem január elsején! A holdciklu­sokra alapozó kínai naptárban az újholdas évkezdet most ja­nuár 28-ára esett. A legutóbbi föld elemű Tigris év 1938 volt, ami - az utána következőkre tekintettel - próféciaként nem éppen de­rűlátásra buzdító. De talán kétszer nem léphetünk ugyanabba a történelembe. Hogy akkor miért érdemes az ősi kínai naptárra is figyel­I évében nünk? Egyelőre aligha orszá­gunk 1-1,5 ezreléknyi (?) mandulaszemű népessége iránti toleranciából. Az aszt­rológia hívei számára a vá­lasztékban rejlő pluralizmus már haszonnal jár: ha netán valakiknek a káldeus-egyip- tomi-görög csillagjóslás csak a jövő évezred elejére ígér si­kereket, fellebbezhetnek a kí­nai asztrológiához. Ennél is több erőt, önbi­zalmat, optimizmust és lendü­letet kínál a lehetőség, hogy többféle évkezdetű naptár van a világon. Az efféle másság elismeréseként kezdhetjük az évet az „új életet kezdek” fo­gadalmával január elsején, néhány hét múlva némi kor­rekcióval újra nekiveselked­hetünk az ősi kínai naptár sze­rint, majd megújíthatjuk, mó­dosíthatjuk a fogadalmainkat március 22-én az indiai újév­kor, utána pedig az őszi nap­éjegyenlőség táján az ősi zsidó évkezdetkor. A telhetet­lenebbek a miénkhez képest vándorló mohamedán újévvel is kísérletezhetnek. Ha jól számolom, az most idén má­jus elejére esik. Akinek még ennyi sem elég az új élet kezdésének vál­tozatos ígérgetéséhez, az ala­kítson saját naptárpártot! Szexisebb fehérnemű Egyszeri pénzbeli hozzájáru­lást kapnak - fehérnemű-vá­sárlás céljából - a német had­sereg újoncai közül mind­azok, akik nem tartják eléggé szexisnek a besorozáskor minden fiatalembernek járó fehérnemű-készletet. Mint a bonni védelmi mi­nisztériumban bejelentették, a hadsereg vezetői azért tették ezt az engedményt, mert kide­rült: a komoly, hófehér színű alsónadrágok, atléták és pólók mind gyakrabban maradtak felhasználatlanul a kiskatonák fiókjainak mélyén. Úgy tűnt, hogy az újoncok többsége, különösen, amikor kimenőre távoznak, nem tartja eléggé „szívdöglesztőnek” ezeket az inkább korosodó urakra illő fehérnemű-féleségeket. A minisztériumban úgy ha­tároztak, hogy 50 márka fe­hérnemű-hozzájárulást adnak minden - ezt igénylő - újonc­nak, hogy maguk választhas­sák ki az ízlésüknek legin­kább megfelelő alsóneműt. KI HALLOTT MÁR ILYET? Sajnos, mindenki. A nyugdíjasok anyagi gondjairól szóló fanyar viccek ma még nagyon időszerűek. Tegyen róla, hogy elavuljanak! Lépjen be még most, fiatalon a Pannónia Magán­nyugdíjpénztárba és szerezzen magának jobb nyug­díjat - egy fillér többletfizetés nélkül. Ingyenes telefonszámunkon elérhet bennünket: 06 80 28 28 28 PANNÓNIA

Next

/
Oldalképek
Tartalom