Új Dunántúli Napló, 1998. január (9. évfolyam, 3-30. szám)

1998-01-27 / 26. szám

Otthon - Lakberendezés - Divat 1998. január 27., kedd Apróságok Lolita tele. Lolita Lempic- kának védjegye a vérvörös ajka és a szupemőies kol­lekciói. Idei őszi-téli össze­állításában a csipkére és az áttetsző kelmékre helyezte a hangsúlyt. Ruhái gyakran az egyébként takarni való test­részekről is fellebbentik a fátylat. A tervezőnő kiegé­szítőként nyakbavalónak csipkebordűrt alkalmaz, a szemek kikészítése pedig elmosódott. Esős telekre. Kaktusz né­ven tervezte meg Denis San- tachiara azt az esemyőtartót, mely műanyagból készült, s belülről apró lyukakkal van ellátva. Az esemyőtartót homokkal vagy kövekkel töltött edényekbe lehet állí­tani, illetve különböző nö­vényekkel beültetett cse­répbe. A még nedves ernyő­ről lecsöpögő víz a növé­nyeket is táplálhatja. Persze csak ha odakint nem savas eső esik. Stella új győzelme. Máris Karl Lagerfeld helyére lé­pett a fiatal, alig 26 éves Stella McCarthney, aki a hí­res Beatles-tag, Paul leánya. Kollekcióját máris a híres Chloé luxusmárkával jelez­heti. Alkotásait olyan top­modellek mutatják be, mint barátnője, Kate Moss, és Naomi Campbell. Skót lakás. Angliából és Skóciából híresen jó minő­ségű lakástextilek érkeznek. Ma is divatos a skótkockás gyapjúk sokféle színválto­zata, valamint a kézi szö­vésű, igen finom, a szivár­vány minden színében meg­található hemyóselyem, me­lyet függönynek kínálnak. Másféle formák. A Stella Tennant-féle csontos lá­nyoktól, állítják a vezető di­vatlapok, elbúcsúzhatunk. Az új kedvencek olyanok, mint például a csupán 18 éves angol Karen Elsőn, aki 175 centi magas, a méretei pedig a 82-62-88 számsorral jellemezhetők. Vörös hajá­val, hófehér bőrével, turcsi orrával olyannyira keresett modell, hogy 97-ben a Cha- neltől Versace-ig minden nagyobb reklámkampány­ban szerepelt. Báli ruhák minden mennyiségben Még februárban is tart a farsang, vagyis a téli bálok szezonja. A mostani divat a feltűnő toaletteket éppúgy elviseli, mint a fi­nom, klasszikus, egyszerű, de elegáns vonalakat. A képen látható modell világos­lilába és aranybamába hajló se­lyemkabátot visel, átlátszó, az emberi bőrre megtévesztésig hasonló tüllre dolgozott flitter- díszekkel. Persze akinek ez túl kihívó, diszkrét dekoltázsú, gesztenyebama velúrkabátot is felkaphat magára, Romeo Gigli receptje szerint. Természetes, hogy a kabát alá semmiféle blúz nem kívánatos. Nem csalódtak a hölgyek az idei télen Yves Saint Laurent- ben, aki továbbra sem tud sza­badulni a fekete szín varázsától. Kétrészes kompléja bársonyból készült, hozzá valódi szőrme­gallért ajánl a tervező. Rafinált összeállítás az is, melyben egy térd fölötti szoknyához egy bő selyemtunika társul, a csípőn matt selyempánttal összefogva. Az idén kicsivel a térd fölé érő „kis feketét” ezúttal selyemből álmodta meg a kreátor, teljesen sima, klasszikus vonallal. A ru­hát mindössze egy kézműves­munkával készült fémöv dobja fel. Érdekes hatást kelt a se­lyembársony alkalmi ruha is, melyhez matt, csokoládébarna bőröv járul, kissé a csípőre csúszva. Ehhez a darabhoz ju- gendstíl nyaklánc és lila bár­sony apródkalap való. Yves Sa­int Laurent a nadrágkosztümö­ket kedvelők számára lefelé szűkülő, csupán néhány bőség­ránccal bővített nadrágot terve­zett, s hozzá egysoros kabátot, melynek re verje matt selyem­ből készült. Fehér selyemblúz­zal és egyedi ékszerrel a leg­jobb. A tervező különben azokra a hölgyekre is gondolt, akik hét­köznapi, szerényebb körülmé­nyek között élnek. Hogy ők miként lehetnek csinosak? A 61 éves mester szerint elég ehhez, ha a hölgy felvesz egy fekete szoknyát és egy fekete puló­vert, valamint kent egy férfit, aki a karjába kapja. Christian Lacroix egyik idei téli selyemcsodája Varázslatos távol-keleti szőnyegek Stíluskalauz Hogy a keleti szőnyeg mennyire csodálatos, arról még a mese is beszámol, amikor azt feltételezi, hogy repülni is tud. Sokak szerint szállni ugyan nem képes, de szinte megszólal. A keleti szőnyegművészet kü­lönleges részét jelentik a dél­ázsiai és a távol-keleti szőnye­gek. Kelet-Turkesztán fontos ál­lomása volt az egykori, Kínából Isztambulba vezető „selyemút- nak”. A helyi szőnyegműves- ségnek évezredes hagyományai vannak, már a III. századból is találtak töredékeket. Az itt ké­szült darabokra jelentősen ha­tott a kínai motívumkincs. Sze­rették az úgynevezett több ima­fülkés kompozíciót is, illetve a medaillon-soros szerkezetet. Máshol a szőnyeg tükrét geo­metrikus minta és csak egy kis központi medaillon díszíti. A kereskedelemben az innen származó darabokat Szamar- kand szőnyegnek nevezik, de ez a név megtévesztő, hiszen a város csak az egyik helye volt a Nyugat felé induló exportnak. Kínába is Kelet-Turkesztán- ból kerültek az első mesterek. A szőnyegeken gyakoriak a ha­gyományos mitologikus ala­kok, a sárkány, a főnixmadár és a fo-kutya, ami tulajdonképpen oroszlán, s a kitartás, az életerő jelképe. Mivel Kínában nem ismerték az oroszlánt, ezért áb­rázolták az állatot pincsikutya- szerűen. Hangsúlyos szerepet kapnak a szimbolikus minták is, így például az ősi esővarázs- lássaí összefüggő felhőcslk, vagy a nyolc buddhista emb­léma, a baldachin, a lótuszvi­rág, a napernyő, a váza, a csiga, a hal, a kerék, és a hosszú éle­tet, a véget nem érő bölcsessé­get jelképező Buddha-csomó. A kínai készítők szeretik a tao- ista emblémákat is. Különle­gesség az oszlopszőnyeg, amit valóban oszlopok bontására használtak. Rajta a rajz akkor alkotott összefüggő körképet, amikor szélei a két oldal talál­kozásánál összeértek. A tibeti szőnyeg mintakész­lete a kínaival rokon, de itt gyakori a külön csomósor, hosszan kilógó fonalszálakkal, melyek külön mintát alkotnak. Fürtök és hajszobrok Szerencsére haj ügyekben is az a mérvadó, ami a divatban, hogy tudniillik mindent sza­bad, ami jól áll. Ettől függet­lenül néhány szempontot ér­demes figyelembe venni. Ilyen, hogy divat a festés, mégpedig a többféle árnyalat egyszerre. Jó azonban tudni, hogy minden arc- és szemszín más-más hajszínnel lesz har­monikus. így például bárki festethet vöröset vagy szőkét, de egyáltalán nem mindegy, hogy mézszínű lesz-e, vagy tejfelszőke. A húszas-harmincas évek fiús, fejre tapasztott frizurái mellett nagy, barokkos kon- tyok, szinte valódi építmé­nyek is elképzelhetők az idén, mint ahogyan a kreppelt, kó­cos, vad költemények is. A vágáson sok múlik, de szinte nincs egyetlen egyenes vonal sem. A rafinéria a természe­tesség és míves fodrászi munka összhangján alapul. Rejtőzködő holmik otthon Sokan vannak, akik irtóznak a szekrényektől, de a ruhákat és egyéb holmikat valahová mégiscsak el kell rejteni. A legjobb erre a gardrób. Az embereket többnyire az a tévhit tartja vissza a gardrób építésétől, hogy sok helyet fog­lal. Mivel azonban általában a mennyezetig rakott polcokkal készül, rengeteg dolog tárolá­sára alkalmas, s így a lakás többi része felszabadul a raktá­rozás kínos feladata alól. Jó megoldás a hálószoba vé­géből leválasztott tér, ahol a mennyezetlámpákkal megvilá­gított ruhásszekrényben polcok és dobozok tartanak áttekint­hető rendet. A polcsor egyik ré­sze a falhoz támaszkodik, a má­sik térelválasztóként üzemel. Az állványok közti folyosónak elégnek kell lennie arra, hogy öltözködni is tudjunk itt. Jó az is, ha a polcrendszerek a fal síkjára merőlegesek. Ilyenkor tükrös tolóajtók rejthe­tik el a tárolót, s így a tulajdon­képpeni beépített szekrény nem hat ormótlannak. Hasonló mód­szerrel padlásterek zugai is be­építhetők, mert az elemeket könnyen lehet igazítani a ferde mennyezethez. A gardróbban a polcok mellett cipőrácsok, do­bozok és ruhaakasztók teszik könnyebbé az eligazodást. Ér­demes nagyvonalúan mére­tezni, hogy kabát és gyűrődős selyemruha is elférjen. Olcsó megoldás, ha a meg­lévő ruhásszekrényt húzzuk el a faltól, építjük fel a mennyeze­tig, a falra pedig polcokat szere­lünk. A szekrényt gipszkarton fal mögé rejthetjük el. Kihívások a bútorvilágban Nyugodtan mondhatjuk, hogy a tömegtermelés révén létrejött bútoroknak leáldo­zott. Az új igények egyedi, dizájnerek tervezte dara­bokra születnek. A XX. század végének lakói egyéniségek kívánnak lenni. Különösen igaz ez az egyen- kultúrát népszerűsítő totális rendszerek utódállamaiban, azt azonban nem kell elhin­nünk, hogy az önállóságra való törekvés kihalt volna ezekben az országokban az elmúlt évtizedek alatt. Korábban aki minőséget kívánt a szűkös lehetőségek között, kolóniáit vásárolt, mert az olcsó furnér mellett ez mégis valódi fából készült. Az elegánsabb formákra vá­gyók stílbútorokhoz igyekez­tek hozzájutni, míg a polgári családok egy részében jobb időkre számítva megőrizték a régi tálaló- vagy hálószobabú­tort. Ma az egyediséget több­nyire a kisszériás darabok je­lentik, akár az olasz, a spa­nyol, a francia, a német, a skandináv, az angol vagy az amerikai lakáskultúra tárgyai­ról van is szó. Magyarorszá­gon egyelőre a stílus, a minő­ség és az ár szempontjából a kisebb-nagyobb stúdiókban tud tájékozódni a vevő, de még így sem biztos, hogy mindenhol tényleges értékek­kel találkozik, és nem olcsó stílusimitációkkal. A sztárok tervezője A most 68 éves olasz szár­mazású divattervező, Cer­ruti nemcsak a kifutók szá­mára tervez. Évente vagy félszáz film kosztümjeinek létrehozására is felkérik. Ni no Cerruti azonban megle­hetősen válogatós. Ma már megteheti, hogy évenként csak 5-6 film világsztárjainak készít ruhákat, de pályája ele­jén neki sem volt könnyű élete. A nagy áttörést Cerrutinak a bunyósorrú Belmondo hozta meg, aki magánemberként vásárolt a tervező akkoriban megnyílt párizsi butikjában. Ő kérte meg az olasz mestert, hogy filmbéli ruhatárát is csi­nálja meg. Cerruti így került a filmes üzletbe, s bár Armani, Gaultier sőt Versace is alko­tott a film és a színpad szá­mára, a legkitartóbban Cerru- tit foglalkoztatják. Kosztüm­tervezőnek kérte fel többek között a filmjeihez Sydney Pollack, Roman Polanski, Oliver Stone. A divattervező szerényen úgy tartja, hogy előtte az ame­rikai sorozatok szereplői meg­lehetősen laposan öltözköd­tek. Ezért például a Miami Vice-ban Don Johnsont lezser vonalú öltönyökbe, dinami­kus színekbe bújtatta. Sokan emlékezhetnek Jack Nichol­son vérvörös kabátjára is, me­lyet hódprémmel díszített az Éastwicki boszorkányokban. Harrison Ford olyannyira meg volt elégedve a Sabriná- hoz tervezett öltönyeivel, hogy saját ruhatárát is Cer- ruti-darabokkal látta el. A tervező nem titkolja kli­ensei méretét, egyéb dolgaik­ról azonban nem beszél, ki­véve, ha a sztár beleegyezik. Amikor azt kérdezik tőle, van-e valami, amit ma már szégyell a pályafutásából, Cerruti bevallja: csak egyet­len epizódot szeretne kiradí­rozni az életéből, s ez a kord­bársony. Valaha ugyanis ez az anyag a kedvencei közé tarto­zott, de ma már rá se tudna nézni. Ötlet Izgalmas falrészletek A téglafal mindenre alkal­mas, de a panelt is el lehet varázsolni néhány különös részlettel, mozaikkal, fes­tékkel, gipsszel. Unalmasnak találja a szobája falát Herczegné Kálmán Sára. Az izgalmas falrészletek lét­rehozására több lehetőség is van. Egyszerű modellgipsszel és spaklival mozgalmas terü­leteket vihet fel a falára, pél­dául az ajtónyílások köré. Egyetlen érdekes, régi csempe is látványszervező elem lehet, ha felragasztja, s festékkel keretbe fogja. Ha van türelme, a legdivatosabb akkor lesz a fala, ha maga festi be, mégpedig úgy, hogy szivaccsal és ronggyal folto­kat mos össze az alapszínnel. Ha mindez sok, akkor a festett falhoz egy különleges bor­dűrcsík is megteszi. Első pillantásra senki nem gondolná, hogy a könyvespolcot és tévét is magában foglaló paravánrendszer mögött egy va­lódi kis gardróbszobát találunk. < (

Next

/
Oldalképek
Tartalom