Új Dunántúli Napló, 1998. január (9. évfolyam, 3-30. szám)
1998-01-06 / 5. szám
8 DUnántúli Napló Barkácsolás 1998. január 6., kedd Oldalszerkesztö: B. Murányi László ÖTLETSAROK A pozdorjalap élének csavarozása. Mielőtt a pozdorjalap anyagú bútorajtó élére zongorapántot szerelnénk fel, gondoljunk arra, hogy ha a rögzítő csavarokat közvetlenül a lap élébe hajtjuk, azok a terhelés hatására előbb-utóbb kilazulnak, kiszakadnak. Mindezt megelőzhetjük, ha a lap élébe a pánt biztonságos felerősítéséhez hornyot marunk (akár körfűrész segítségével és a barázdákat vésővel elsimítva), és abba beleülő lécdarabot ragasztunk. Ha megkötött a ragasztó, gyaluljuk egyenletesre a vendégfelületet, amibe aztán behajthatjuk a zongorapántot rögzítő csavarokat. A sorja felfogása. A menetvágáskor, fém fűrészelésekor keletkező forgács felfogása, összegyűjtése soksok későbbi kellemetlenségtől menthet meg minket. Vas megmunkálásánál jó segédeszköz lehet a mágnes, az alumínium és réz esetében a vágandó anyag alá terített papírlap, kéziseprű és szemétlapát. Ha satuba függőlegesen befogott rúdra menetet vágunk, ajánlatos arra a satupofák fölött műanyag flakon levágott nyakrészéből, kartonpapírból, festékes doboz fedeléből a megmunkálandó rúddal átszúrt tárcsát húzni, ami munka közben összegyűjti a menetvágás során keletkező fémforgácsot. Fafelület repedésének kezelése. A morzsalékony tapasz nem tölti ki tökéletesen a fafelület sérüléseit, repedéseit, ezért az ilyen javító munkához csakis lágy tapaszt használjunk. A pasztaszerű anyagot ajánlatos puha műanyagból készült üres flakonba, esetleg kinyomócsővel ellátott gumilabdába tölteni, az ilyen segédeszközzel könnyebb a tapasz egyenletes adagolása és eldolgozása. Barkdcsgépet és tartozékot vásároljon és javíttasson az Elektrió Kft.-néi! Pécs, Szabadság u. 28. Tel.: 72/336-685 Az eltömődött éleket drótkefével tisztítsuk meg FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ Fémreszelők és faráspolyok A reszelő és ráspoly nem hiányozhat a barkácskészletünkből, azt viszont jó tudni, hogy melyik való durva, nagyoló reszelésre, melyik lágyabb anyaghoz és milyen fogazású a fához. Általános tudnivalók: e szerszámok a megmunkálást végző fogazással ellátott felületből és a nyelet tartó tüskéből állnak. Vágásuk (a reszelőtesten lévő fogak sűrűsége, mérete, alakja) és a reszelő formája alapján osztályozzuk e kézi megmunkáló szerszámokat. Vágásnak a fogazat kialakítását, míg reszelőtestnek a vágási részt és a fogazat nélküli sima részt tartalmazó szakaszt nevezik. Keresztmetszetük szerint a reszelő lehet négyszögletes, lapos, háromszögletű, kerek, fél- kerek, kard, kés, madámyelv alakú. Hosszuk, azaz vágási hosszméretük 75-től 500 mm- ig terjedhet. Fémek megmunkálásához általában elegendő, ha van háromféle reszelőnk: 1. a durva fogazású előreszelő vágásainak száma 10 mm-enként 5-12; 2. a finomabb felület előállítását végző simítóreszeló' (vágász- száma 13-25); 3. a finom felületű megmunkáláshoz használható kettős simítóreszeló (vágási finomsága 25-40). Ráspolyoknál nem a 10 mm hosszra eső fogak száma, hanem az 1 cm2-re eső ráspolyfog száma az osztályozás alapja. Fa és műanyag megmunkálásánál a pontszerű fogazású ráspoly a legjobb kéziszerszám, de a felület finommegmunkálására megteszi a reszelő is, bár a fogazása hamar eltömődik. A tűreszelők kisméretű munkadarabok, finommechanikai szerkezetek stb. megmunkálására valók. Kemény anyaguk és éles fogaik miatt igen sérülékenyek e szerszámok, egymásra helyezve fogaik lekophatnak, letöredezhetnek. A reszelőket óvjuk a nedvességtől, mert a rozsda a legélesebb fogat is elmarhatja rövid idő alatt. Az eltömődött éleket drótkefével tisztítsuk. Mindig nyéllel ellátott szerszámmal dolgozzunk, és a nyélben mindig erősen üljön a szerszám. A tapéta hibáinak javítása A tapétázás nem kevés időt és költséget igénylő munka, még ha magunk is végezzük. Érdemes óvni a tapétázott falat és mielőbb kijavítani az esetleges hibákat. Mit és hogyan? A felkunkorodó szélek lényegében azt jelentik, hogy a ragasztási hiányosságok miatt a tapétacsíkok szélei az illesztési vonalnál elválnak, felkunko- rodnak és keskeny rések képződnek. A hiba kijavításához sima felületű vékony fa vagy műanyag lapocskát használhatunk. A felkunkorodó szélek alá óvatosan juttassunk ragasztót, majd a szélhengerlő ferde irányú mozgatásával simítsuk le a ragasztóval bekent széleket. (A hengert ne görgessük függőleges irányban, mert megnyúlhat, ráncosodhat a ragasztótól nedves tapétaszél.) Kisebb dudorok jelentkezhetnek a tapétán, ha alatta a fal felülete nem volt tökéletesen sima, vagy ha nem elég gondosan simítottuk rá a tapétát. Injekciós fecskendőbe töltsünk híg enyvoldatot vagy vizet is tartalmazó híg ragasztót, a tűt szúrjuk a dudorba, és a fecskendőből lassan nyomjuk ki a folyadékot. Néhány perc elteltével gumihengerrel simítsuk el a kezelt felületet. Száradás után kisimul az egyenetlenség és újra a falra feszül a tapéta. A faltól elvált tapéta a ragasztóanyag egyenlőtlen felhordásának vagy a fal hibájának biztos jele. Borotvapengével vagy éles, hegyes késsel vágjunk óvatosan kereszt alakú nyílást a hibás részen, a felhajtható szélek alá kis ecsettel kenjünk a tapétázáskor használttal azonos ragasztót, majd a széleket gondosan simítsuk el és többször görgessük végig a javított részen a gumihengert. A láthatatlan foltozás az eddigieknél is nagyobb kézügyességet igényel. Erre akkor lehet szükség, ha a bútorok mozgatásakor, takarításkor megsérül vagy a falnak csapódó éles tárgy okoz jókora szakadást. Vegyük elő a tapétázáskor meghagyott néhány méternyi maradékot, a mintákat is figyelembe véve helyezzük a sérült részre a hiányzó résznél körbe néhány centivel nagyobb tapétadarabot, majd a mintákat gondosan illesztve helyezzük a foltot a lyukra. A sérült részt és a rátett foltot vágjuk egyszerre úgy körbe, hogy a ráhagyott részt is távolítsuk el. Kenjük be ragasztóval a lyukra pontosan illő foltot, majd illesszük a nyílásba, óvatosan nyomkodjuk a helyére és végül gumihengerrel simítsuk el. Gyakorlat teszi a mestert Mit számít a rutin? Sokat, szinte mindent. Önbizalmat ad, hogy bátran nekikezdhess a rád váró munkának, elvégre már csináltál olyat, legalábbis hasonlót. Kétségbeesetten szedtem már szét sok mindent. Legtöbbjét sikerült is megjavítanom, igaz, volt amit végképp tönkretettem. Kialakult bennem már az az ösztönös felismerés, hogy mi az, amivel nem is ajánlatos bíbelődnöm, mert csak többet ártok vele, s eleve mesterhez kell fordulnom. Ez sokat javít a bütykö- lési statisztikám eredményein. Emlékszem, a tízliteres szabadátfolyós villanybojlert úgy szedtem szét, hogy lerajzoltam, leírtam mindent, mi hol volt, milyen színű vezeték hová csatlakozott stb. A tartály megjavítása után sikerült mindent visszaépítenem a helyére, és működött is. Ezt önmagamat is kinevetve elmeséltem egy idősebb, rutinos mesternek, aki csodálkozva kérdezte, hogy ha egy általa addig nem látott készüléket kell szétkapnia, mit gondolok, ő hogyan csinálja? Ugyanúgy, ahogy én a bojlert: mindent pontosan lerajzol, leír magának. Igaz, ő másodjára már fejből tudja, hogy mit, hová kell visszaraknia és kötnie. Hiába, gyakorlat teszi a mestert! B. M. L. A csavarok biztosítása A csavarmenetes kötések mozgatás, rezgés hatására fellazulhatnak, elmozdulhatnak. Mindezt hogyan előzhetjük meg? Legegyszerűbb csavar-, illetve anyabiztosítás az alapos meghúzás, de feltétlenül kerüljük el a túlhúzást. Jól, de nem kicsavarhatatlanul rögzíti a csavart vagy az anyát a menetre a behajtás előtt vékony rétegben felvitt szilikongumi, műanyag tömítő anyag, akár a jól átrágott rágógumi. Az anyákat jól megfogják a különféle rugós alátétek: a hasított az adott méretű anyához, míg a külső fogazású a nagy laptávú és a belső fogazású a kis laptávú anyák, csavarok alá való. Nagyon biztos kötést ad, ám mégis könnyen oldható a magas koronás anya. Azt helyére hajtjuk és egy szemközt lévő hasíték párján át lyukat fúrunk a csavarorsóba és a mindkettőn átdugott sasszeggel, acélhuzallal stb. rögzítjük a koronás anyát. Az ellenanya is elegendő a keveset mozgatott helyekre. Ez a lapos anya az eléje hajtott rögzítő anyát feszíti az orsómenetnek, de jól csak magas, sok menetű anyákra hajtva tart meg. Kisebb ellenanyákat körömlakkal, gyorsan száradó festékkel is rögzíthetünk, de néhány csepp akkumulátorsav végleg ösz- szekorrodálja azokat. Be- és kicsavarodás ellen véd még: 1. a satuban vagy kalapáccsal kissé oválisra ütött anya belső menete, 2. az orsó menetének megütése hidegvágóval vagy kirnerrel, 3. a lapjára keresztbe befűrészelt anyán a két rész összébb húzása vagy széjjelebb ütése. Könnyebb gereblyézni Sima talajon könnyű vele a munka, ráadásul a gereblyénk egyenletes rovátkolása még széppé is teheti az udvart. Annál nehezebb dolgozni e kerti szerszámmal füves, egyenetlen terepen. A száraz hulladéknövények összegyűjtése során gereblyénk fogai minduntalan és annál jobban beleakadnak a hepehupákba, a fűcsomókba és mindenbe, minél erősebben nyomjuk a földre a fejét, hogy az mindent összegyűjtsön. Egyenetlen talajon használva a gereblye szélső fogaira húzzunk szorosan egy-egy olyan hosszúságú gumicső darabkát, aminek a talajon visszahajlik egy kissé a vége. így nem akad bele semmibe, a munka is gyorsabb, hatékonyabb lesz. Barkács (öntapadós) tapéták Bármilyen sima felület borítására, védő, díszítő bevonására zópapír van, annak beosztása alkalmasak a különféle öntapadós tapéták. könnyíti meg a tapéta leszabását. Nem kell különösebb szakértelem az ilyen tapéta használatához. Alapanyaga a víztaszító műanyag fólia, amit nyomdai úton különféle mintázatokkal láttak el, és lakkal vontak be. Ezért a felülete nedves ruhával könnyedén tisztítható és kopásálló. A különféle színű, mintájú barkács tapéta közül ki-ki kedvére választhat. A színes vagy mintás tapétatekercs hátoldaA beborítandó felületet gondosan simítsuk el és tisztítsuk meg portól, egyéb szennyeződésektől, majd a védőpapír eltávolítása után a méretre szabott tapéta ragasztós felületét az egyik oldalon kezdve (képünkön) fokozatosan és egyenletesen nyomjuk rá a bevonandó felületre, Ián hossz- és keresztirányban ügyelve, nehogy az bárhol is méretskálával ellátott hordo- hólyagossá váljon. Hogyan reszeljük a fát? A művelethez úgy fogjuk be, rögzítsük a munkadarabot, hogy könyékmagasságban legyen a reszelendő felület. A reszelő, ráspoly hegyét bal kezünkkel, míg a jobb kezünkkel a nyelet fogva minél hosszabb húzásokkal mozgassuk a darab felületén a ráspolyt, de az egyengetéshez elégségesek az apró mozdulatok is. Reszelővei rendszerint élet, furatot, bütüt simítunk, formálunk, gömbölyítünk, ezért fennáll annak a veszélye, hogy kisebb-nagyobb darabok kitöredeznek a megmunkálandó fából. Ezt megelőzhetjük, ha a munkadarab mindkét oldalához egy-egy nagyjából hasonló alakú kísérő darabot fogunk, azok között re- pesztés és törés veszélye nélkül reszelhetjük a fát. Munka közben a fa gyantája, apró forgácsai aránylag hamar eltömik a reszelő fogait. A fogak közül a tömedéket eltávolíthatjuk drótkefével, de óvatosan végezzük e műveletet, mert közben sérülhet a reszelőfogak éle. Ha így mégsem tudjuk teljesen kitisztítani a reszelő fogazatát, az eltömődött fogú resze- lőt forró vízben áztassuk, majd erős gyökérkefével sikálva távolítsuk el a fogak közül a gyanta- és a műanyag tömedéket. A vizes kefélés után viszont azonnal tökéletesen szántsuk meg és töröljük át a re- szelőt, mert az különben megrozsdásodik. Ha a reszelőt, ráspolyt hosz- szabb ideig nem használjuk, finoman vonjuk át olajjal, e védőréteget használatba vételkor egy hulladékdarab reszelgeté- sével távolíthatjuk el. Kerekek kiékelése Kocsival lejtős, havas, jeges utcákban megállva a kéziféket behúzva, a kocsit sebességben hagyva (ha az orra a lejtő felé néz a hátramenet, ha emelkedő felé néz az egyes sebességfokozat ajánlatos) sem érezhetjük magunkat teljes biztonságban, ha a kerekeket nem ékeljük ki. A helyszínen esetleg talált tégla- vagy kődarab e célra nem a legalkalmasabb. Telente végképp nem árt, ha a csomagtartóba betesszük a keményfából, esetleg fémből magunk által készített ékeket. Mindkét változatnál az a lényeg, hogy megfelelő hosszúságban tapadjon a talajhoz, és dőlésszögével biztonsággal tartsa kiékelve az autónk két első vagy két hátsó kerekét. t.
