Új Dunántúli Napló, 1998. január (9. évfolyam, 3-30. szám)

1998-01-22 / 21. szám

1998. január 22., csütörtök Hitélet Emlékeztető Keresztelő. Ma délután fél 4-kor a pécsi katolikus óvoda hét kis növendékének keresztelőjére kerül sor a Zárda-templomban. Felnőttek részére a Bazi­lika plébániáján hétfőn este 7 órakor ismét elkezdődött egy, a hit alapjaival foglal­kozó beszédsorozat, amely­hez 26-án, hétfőn még lehet csatlakozni. Az öknmenlkns imahét programja kibővült. Ma este 6 órakor dr. Szalay János a Karmeliták templomában tart istentiszteletet. Az ima­hét vasárnap délután 4 óra­kor a Bazilikában zárul Var­sányi Ferenc evangélikus lelkész szolgálatával. A pápa köszöneté Bíró László püspöknek. A Szentatya a vatikáni Állam­titkárságon keresztül Gio­vanni Battista Re érsek alá­írásával levélben fejezte ki köszönetét és elismerését Bíró László püspöknek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar családreferensének, az ősszel Dobogókőn lezajlott IV. Magyar Katolikus Csa­ládkonferencia munkájáért. Vlk bíboros az „év em­bere” Csehországban. A GFK cseh közvélemény-ku­tató intézet még a november végi kormányválság előtt felmérést végzett arról, hogy kit tartanak az év em­berének. Első helyre Milos- lav Vlk, Prága bíborosér­seke került, a kérdezettek 66 százaléka pozitívan ítéli meg tevékenységét. Közös naptár. Mindany- nyian ugyanabban az időben élnek, ennek következtében közös a sorsuk és egymástól függenek - ezekkel a gon­dolatokkal mutatták be Ba­riban azt a zsidó-keresz- tény-iszlám naptárt, mely­ben a három monoteista val­lás ünnepeit egymás mellett tüntetik fel. Érdekességek a naptár adataiból: a követ­kező zsidó újév szeptember 21-én az 5759. lesz, míg a mohamedánok április 28-án ünnepük időszámításuk 1419. évfordulóját. Egy volt hajléktalan. Egy 48 éves egykori hajléktalan, Moncia Caarranza kapta meg szociális elkötelezett­ségéért a legmagasabb szintű argentin országos ki­tüntetést. Carranza asszony alapította azt a „Los carasu- cias” nevű szegénykonyhát, amely naponta 1500 sze­mély étkezését biztosítja. A világörökség részeként A pécsi püspökvár nemcsak az ezredfordulóra készül Mayer Mihály megyés püspök meghívására az elmúlt héten a Pécsi Püspöki Palota konferenciatermében egy olyan tanács­kozást tartottak, melyen az ezredfordulóra és az államalapítás millenniumára készülő püspökvári beruházásokról esett szó. Ezen az összejövetelen a létesítmények építői, tervezői mellett régészek, történészek és kutatók próbálták a megye és a város vezetőivel megvitatni a teendőket, és felhívni az állami vezetők figyelmét a cselekvés fontosságára és halaszthatatlan voltára. zépkori szobrokat jelenleg a vasasi mozi épületében tárol­ják.) Próbálkoznak az egyházi közgyűjteményi támogatásból pénzt szerezni - Mayer Mihály megyés püspök külön többlet­tételt kért -, és gondolnak egyéb forrásokra is. Jó volna a munkálatokat felgyorsítani, hi­A Pécsi Püspöki Palota konferenciaterme fotó: laufer l. Kimondottan a Bazilikáról, a Pécsi Dóm Múzeumról, a Péter Pál sírkamráról, illetve a kö­zépkori egyetemről volt szó, amelyek nemcsak a világörök- ségi címre pályázó belváros magvát alkotják, hanem a város történelmének legreprezentatí­vabb együttesét is. Ä Bazilika tornya alá is benyúló, föld alatti Péter Pál sírkamra az ezer év előttre mutat, a Bazilika - az 1009-ben Szent István által alapított pécsi püspökségre - mint az államalapítás jelentős eseményére utal, s itt van a vár északnyugati sarkában lévő Ke­resztelő Szent János társaskáp­talan XIII. századi kápolnája, az 1355-ben alapított Aranyos Mária kápolna, valamint az 1367-ben alapított első magyar egyetem épülete is. Minderről Wolf Gyulával, egyházmegyei vagyonkezelő­vel beszélgettünk, aki előrebo­csátotta: a felújítások és re­konstrukciós munkálatok egy része égetően szükséges. Ugyanis a Bazilika tetőzete be­ázik, s ez helyrehozhatatlan ká­rokat okozhat. Megsínylették már a beázást a Szent Mór ká­polna freskói, a Corpus Christi kápolna orgonája, a szentély és a többek között a mennyezeti freskók. Másrészt a külső hom­lokzat, a homokkő-faragvá- nyok állapota aggasztó, ha­laszthatatlan a rekonstrukció. Mint azt megfogalmazták, je­lenlegi áron számítva kétezerig közel 410-430 millió forint ál­lami támogatásra volna szükség ahhoz, hogy a Bazilika kívülről védve legyen. A belső felújítási munkála­tok egyházmegyei pénzből folynak, megújult az orgona, a réz és ötvös tárgyak 60 száza­léka kész, néhány év alatt a Ba­zilika fűtése és légkondicioná­lása is elkészül. Abban reménykednek a Pé­csi Egyházmegyénél, hogy a központi költségvetési támoga­tás számukra is megnyílik. Hi­szen az állam 1993 óta a katoli­kus egyházhoz tartozó intéz­mények számára - köztük, mint legnagyobb tételek, a pannon­halmi és a Szent István Bazilika rekonstrukciójára - 3,1 milliárd forintot juttatott, s e beruházá­sok jó része lefutott már. Csak összehasonlításképpen érdemes elmondani, hogy ugyanebben az időszakban a Magyarországi Református Egyházhoz tartozó intézmé­nyek egymilliárdot, az Evangé­likus Egyház 576 milliót, az egyéb felekezetek pedig össze­sen 1,2 milliárdot kaptak. A re­formátusoknak ebből a támoga­tásból futotta például a pécsi gimnáziumra is egy kevés, eb­ből finanszírozták a debreceni kollégiumi rekonstrukció egy részét, de jutott a Bethesda Kórháznak, a pápai kollégium­nak, a csurgói gimnáziumnak, illetve a zsinati levéltárnak is. Az Evangélikus Egyházhoz tartozó intézmények között a bonyhádi gimnáziumnak jutott a legtöbb: 250 milliót kaptak. Az egyéb felekezetek között például a Dohány utcai zsina­góga felújítására az állam 5 év alatt 920 millió forintot költött, de kapott a Hit Gyülekezete, az Evangéliumi Pünkösdi Közös­ség és a Heted Napi Adventis­ták közössége is 40-40 milliót, s jutott a hazai szerb, bolgár, román ortodox egyházaknak néhány millió. De téljünk vissza Pécshez. A Dóm Múzeum és kőtár számára 140 millió forint kéne ahhoz, hogy benépesíthető és látogat­ható legyen, olyan, amint azt a tervezők megálmodták. (A kő­szén már elkészült az épület egy része, az előtte lévő közép­kori udvar, s talán az idén a mi­liőbe illő kerítés és a kapu is a helyére kerül. Ä Péter Pál sírkamra meg­nyitását (látogatók fogadásáról van szó) legalább 40 millió fo­rintos beruházással oldhatnánk meg. És végül a középkori egyetem 450 milliós beruhá­zással válhatna a világörökség méltó részesévé. Nemcsak rendbetételével, hanem azzal is, hogy termeiben Pécs múltjára mutató állandó kiállításoknak adhatna otthont. Wolf Gyula szerint van re­mény e pénzek összegyűjté­sére, de összefogás nélkül ne­héz. A tanácskozás summázata- ként elmondható az is, hogy a millenniumra készülve a Pécsi Egyházmegye néhány évvel távolabbra is tekint. A püs­pökvár, benne múltunk csodás emlékeivel 2009-re is készül, hiszen akkor lesz az egyház­megye ezer esztendős. Éppen ezért úgy véljük, hogy jogos az igény mind­azokra a rekonstrukciókra, me­lyek előkészítése már hosszú idő óta megtörtént, s melyen évek óta dolgoznak a szakem­berek. Kozma Ferenc Egységtörekvés ­egész héten Bevallom: kínomban fogalmaztam ilyen cini­kusan. E hét estéin zsúfolásig megtelnek temp­lomaink, s együtt dicsőítjük az Urat, kik máskor külön-külön, a magunk „várába" vonulunk vissza, remélve, hogy épp most teljesítjük leg­hűségesebben Isten akaratát. Ezekben a na­pokban, mikor a nagy megtéró't, Pál apostolt készülünk megünnepelni - kissé szégyenkezve a felismert lemaradásaink miatt megmozdul bennünk valami, s eldöntjük: engedünk a Lé­leknek, s teszünk valamit, hogy mi is a változás útjára lépjünk. Ezekben a napokban egymás mellett ülnek, imádkoznak és énekelnek a különféle szempont szerint gondolkodó híveik, kiket a történelem egy-egy gyásznapja elszakított egymástól. Még nem egy a szívük-lelkük, de már egy padban ülnek. Ezen a héten . . . Az állhatatlan ember hamar felejt. Ködbe vész lelke ébre­dése: mily szép volt egyként állni az Úr előtt! Vagy meg se hal­lotta Jézus kérő szavát, „hogy mindnyájan eggyé legyenek”? Megkérdezném Jézust, aki ura az időnek, akit nem szorít a napok múlása: Mondd, hogy éled meg érzéketlenségünket, ezt az elmúlt kétezer évet, amiben nem valósítottuk meg szándéko­dat, sőt, inkább rosszabb lett a helyzet általunk? S ő - az eltá­volodásunkat látva - megismételné ígéretét és iránymutatását: „Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok az én szerete- temben. Ez az én parancsom: szeressétek egymást!” (Jn 15,10; 12). Úgy tűnik, Jézus oly nehezet kért tőlünk, amit mind a mai na­pig nem tudtunk megtenni. Tervezgetjük, hogy tetteinkkel fogjuk igazolni iránta érzett szeretetünket, hogy hihető alakban éljük és mutatjuk meg, mennyire fontos nekünk ő, de a tények nem minket igazolnak. . . Mindaddig, míg békétlenség feszül a csa­ládtagok között, míg képesek vagyunk köszönés nélkül elmenni a szomszédunk mellett, és tudunk meg nem bocsátani évtizedes tévedéseket - addig nem remélhetünk nemzeti összefogást és nemzetközi békét. Ezt nem „fönt” kell elkezdeni, hanem önma­gunkban. Persze azoknak is, akik „fönt” sejtik magukat. Nem tudjuk, kinek hány esélye van még itt a földi életében a Szeretet helyreállításának megkísérlésére. De biztosan tudjuk, hogy kevesebb, mint amennyit a 2000 év elmulasztott. Mégis van remény! Talán a jövő héten nem ürülnek ki templomaink, és nem kell újra egy évet várni arra, hogy egymás mellett üljenek a testvérek, akiket elszakított egy gonosz ármánykodás. (Napjaink aljas stílusát idézve: akik kölcsönösen túl komolyan vettek egy „bombariadót”, a lelki élet ál-veszélyeztetettségét, és - igaz hit híján - pánikszerű meneküléssel és egymás agyontaposásával próbálták elodázni az egyeztetendőfeladatokat.) A perújrafelvételek korában talán ennek a szomorú ese­ménynek is elővehetnénk a dossziéját, s a történelmi tévedések­ből tanulva újraszervezhetnénk egyéni és közösségi életünket, hátha helyet cserélne az üzleti szellem a szeretet Leikével, s az ember - már mást is meglátva - Emberré nemesülne! Lehet, hogy a gyülekezetek téglaépületei továbbra is más­más utcában lesznek, de felépülhetne a Lélek egyetlen, közös szentélye, ahol egy az áldozat és az áldozatbemutató - a Szere­tet: s Benne te és én. Garadnay Balázs A korán és a biblia A korán és a biblia témáról tar­tottak nemzetközi találkozót, melynek célja volt, hogy neves zsidó, keresztény és muzul­mán szakértők összehasonlít­sák az iszlám szent könyvét az Ó- és az Újszövetség lapjaival. A két szent könyvről jelképe­sen állíthatjuk, hogy ugyanab­ból a magból kinőtt két fa, amelynek egyes ágai összefo­nódnak, de törzsük egyértel­műen különválik, bár a máso­dik, a fiatalabb, sokat köszön­het az idősebbnek. P. Maurice Bormans, az Arab-iszlám Tudományok Pápai Intézetének munkatársa előadásában rámutatott: a ko­rán mintegy folytatása a bib­liának. Mohamed állítása szerint a zsidók és a keresztények le­tértek a szent könyveik által tanított igazságok minden részletre kiterjedő követésé­nek útjáról. Ezért a korán feladata, hogy a legősibb szent írások őrzője és ellenőrzője legyen. Ismerni, érteni Február 25-én Szent Pál apostol megtérését ünnepeljük. Arra em­lékezünk, hogy Pál felismerte: az ember üdvösségét csak Isten­ben találhatja meg, és ezt az örömhírt minden embernek, a pogányoknak is hirdetni kell. Ezt tartotta Pál fő feladatának. Szent Pál a kilikiai Tarzus- ban született Kr. u. 5-8 között. Apja Benjamin törzséből szár­mazott, így a családot és termé­szetesen Pált is a zsidó hagyo­mányokhoz való szigorú ra­gaszkodás jellemezte. Két ne­vet viselt, egy zsidót, Sault és egy görög rómait, Pált. A családi zsidó név mellett szükség volt egy olyanra is, amellyel a pogányokkal érint­kezhettek. Hiszen azt a világot, melybe veleszületett, a keleti ellerisztikus szinkretizmus, azaz a nyugati és a keleti kultú­rák óriási, állandó keveredése jellemezte. Pál üldözte a keresztényeket. Olyanoknak tekintette őket, akik megtörik az ősi vallást. Jeruzsá­lemben Szent István diakónus megkövezésével kezdődött a nagy keresztényüldözés, mely­nek fővezére csakhamar Pál lett. Feladatul kapta, hogy a Da- maszkuszban lévő kereszténye­ket is hurcolja Jeruzsálembe. Az odafelé vezető úton tért meg. Megkeresztelkedett, és hihetet­len fordulatot vett élete, és an­nak értelme. Amit eddig nyere­ségnek tartott - a választott nép­hez, a törvényhez való tartozást - most jelentéktelen dologgá vált: „Amit előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekin­tem.” (Fii 3,7). így vált Pál a ke­reszténység legnagyobb hithir­detőjévé. Roz‘ Szilvia „Aki befogad egy ilyen gyermeket...” A Magyar Fészeknek híre szállt Péterfia Zoltán, nyugalmazott főiskolai tanár indította útjára Pécsett a Magyar Fészek ala­pítvánnyal azt a szép és nemes gondolatot, hogy miképpen lehetne megállítani a magyar­ság, a nemzet fogyását, miként lehetne megmenteni a jövő nemzedékét. Az alapítvány nemrégiben egy budapesti konferencián is bemutatkozott a kuratórium országos elnöke, Fekete Gyula író jóvoltából, olyan alka­lommal, melyen hasonló in­tézmények, egyházi és világi körök vezetői találkoztak, hogy kölcsönösen kicseréljék tapasztalataikat. Az összejövetelt követően a Magyar Fészek alapítvány ku­ratóriuma levelet kapott Maj­nek Antal kárpátaljai római ka­tolikus püspöktől. E levélben a püspök úr örömének adott hangot, hogy rátalált a Magyar Fészekre, s kimondta, hogy őt magát is régóta foglalkoztatja a gondolat, miként is lehetne valamit tenni a megfogyat­kozó magyarság érdekében. Ezért, mint írta: Templomainkban a szent­misék keretében gyakran be­szélünk arról, hogy mennyi örömet jelent egy kisgyermek vállalása. Jézus szavai: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. ” Fontos, hogy szavakkal is lelkesítsük a híveinket a gyer­mekvállalásra, mert sokszor még a magukat kereszténynek valló hívek is felelőtlennek bé­lyegezik meg azokat a szülő­ket, akik a harmadik, netán a negyedik gyermeket is elfo­gadják. Cinikus dolog lenne azonban csak szóban támo­gatni a nagycsaládosokat, akik sokszor valóban lehetet­len anyagi körülmények közé kerülnek a gyermekek születé­sével. Ezért megpróbálunk mindent megtenni, és ameny- nyire csak lehetséges, anyagi­lag is támogatni őket. Majnek Antal püspök - „mivel a céljaink hasonlóak" - felajánlotta együttműködé­sét a pécsi székhelyű alapít­ványnak, és reményét fejezte ki, hogy a folyamatos együtt­működés kialakításának semmi akadálya nem lesz. Kozma F. A kánai mennyegző helyszíne Kétezer évvel az egykori ese­mény után Galileában felfedez­ték azt a helyet, ahol a kánai mennyegzőt tartották. A János evangéliumában szereplő törté­net hitelességét azok a leletek igazolják, melyek Augenio Al- liata ferences archeológus ása­tásai nyomán a közelmúltban kerültek napvilágra. Hónapokig tartó aprólékos munkával tárta fel egy régészcsoport azoknak a régi épületeknek, köztük egy V. századi templom apszisának maradványait, melyek a kánai borcsoda helyén emelt ősi szen­télyből maradtak ránk - állítja páter Alleati. A templom alatt az első három századból szár­mazó lakóépületekre, Krisztus korában beszélt arám nyelvű feliratokra és egy kőből épült ciszternára is rábukkantak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom