Új Dunántúli Napló, 1998. január (9. évfolyam, 3-30. szám)
1998-01-17 / 16. szám
10 Dhnántúli Napló Kultúra - Művelődés 1998. január 17., szombat Oldalszerkesztő: Gárdonyi Tamás Hírcsatorna A Magyar Kultúra Napja. A Magyar Kultúra Napját ünnepeli az ország január 22-én. A megyei ünnepséget a Pécs-Baranyai Kulturális Szövetség január 25-én 16 órakor tartja Nagynyárádon, ahol a szövetség nívódíjait is átadják. A műsorban a helyi magyar-német baráti kör csoportjai lépnek fel, és a Ma- gyaregregyi Máré Hagyományőrző Néptáncegyüttes. A program keretében megyei civil szervezetek is okleveleket adnak át. Január 22-én ünnepi hangverseny és megemlékezés lesz a szigetvári zeneiskolában, ahol a Mecsek Fúvósötös működik közre. A Szivárvány Gyermekházban Pécsett e napon 14 órakor általános iskolások vetélkedővel emlékeznek Brassai Sámuel polihisztorra, Bem honvédtábornokára. (ly) Zenei csemegék. Binder Károly zongoraművész, zeneszerző, a Zeneakadémia Jazz Tanszakának tanára ad koncertet január 20-án 19 órakor a pécsi Művészetek Házában. A művész több film- és színházi zene alkotója is. Mostani koncertjén legújabb szerzeményeiből válogat. Különleges zenei élményt ígér Weber Kristóf „Dobogó/Drumming” című CD-jének bemutatója is, január 22-én 19 órakor. A pécsi zeneszerzővel Kircsi László beszélget. (ly) Világok. Az eredendő világképről, a gyermekrajzok üzenetéről tart előadást Molnár V. József január 22- én 18 órakor Pécsett, a Dominikánus Házban. Másnap 17 órától itt a Sétatér című pécsi folyóirat estje lesz, melyben 18 órától a hászi- dizmusról lesz szó. Nagy Ferenccel Posta János beszélget. (ly) Harmadik Színház. A pécsi Harmadik Színházban január 26-án és 27-én este 7 órakor újra látható lesz Kiss Anna költőnő szürreális egyszemélyes színháza, „A macskaprémkalapos hölgy” című darab. A különleges látványvilágú előadásban Antal Olga játszik. (ly) Tüskés Tibor A fa két élete Az egyik élete a mag kicsirázásától a fa haláláig, kivágásáig tart. A teremtés harmadik napjának fája. „Akkor megint szólt Isten: Teremjen a föld zöldellő növényeket, amelyek termést hoznak, és fákat, amelyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek a földön. Úgy is lett. A föld zöldellő növényeket termett, amelyek termést hoznak fajuk szerint, és fákat, amelyek gyümölcsöt érlelnek, amelyben magvak vannak, a fajtának megfelelően. ” A paradicsomkert két fája. Az egyik: az életfája a kert közepén. A másik: a jó és a rossz tudásának a fája. Az Ó- és az Újszövetség fái. Libanon cédrusa (melyet Csontváry képéről is ismerünk), a Jézus példabeszédeiben szereplő fügefák, az alacsony termetű, jerikói Za- keus, a gazdag fővámszedő vad fügefája, melyre a bűnös és kíváncsi ember fölmászott, hogy láthassa az arra elmenő Jézust, és amikor Jézus odaért, ezt mondta neki: „Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom. ” Gyümölcsöt termő és terméketlen fák. Csoportba rendeződő, erdőt alkotó fák, és irányjelző, tájékozódást könnyítő, magányosan álló fák. Örökzöld és lombhullató fák. Vadontermő fák és nemesített fák. A kerti almafa a vadalma nemesített változata. De a szelídgesztenyének semmi köze a vadgesztenyéhez. Az előbbi Európában őshoson, az utóbbit Amerikából hozták be. A fa hosszmetszete és keresztmetszete. Hosszmetszete: a fa szerkezetét tárja föl. Télen, a lombjavesztett fán látni: minden fa grafikus rajza más. Keresztmetszete: az évgyűrűk a fa életkorát árulják el. A nyelv fái! A köznyelvi ösz- szetett szavakban szereplő fák: fabatka, fagyöngy, fakopáncs, fapofa . . . Magyar helységnevekben fölbukkanó (a település helyét, eredetét sejtető) fák: Andrásfa, Becefa, Bőszénfa, Budafa, Cserénfa, Gálosfa, Nagyfa... Mennyi fa! A Duna-Tisza táját régen mennyi erdő borította! Áfa másik (második) élete a fa halála után kezdődik. Akkor, ha áfát kivágják. Ez a fa „ túlvilági” élete. Áfa másik életét az ember fedezte föl, a fa másik életlehetőségét az ember látta meg. A fa „erősebb” a víznél, és „gyöngébb" a tűznél. Ha a fa a természet meghatározó elemei közül a vízzel találkozik, akkor fény derül arra, hogy könnyebb, mint a víz, tehát segítségével - tutaj, csónak, hajó formájában - közlekedni lehet a vízen. Ha a fa a természet másik meghatározó elemével, a tűzzel találkozik, akkor elég: hőt, meleget, fényt ad, fűteni, főzni, világítani lehet vele. És még valamit meglátott az ember a fában, Azt, hogy alakítható, formálható, díszíthető. A fa az ember kezében: Noé bárkája; Abrahám föláldozza Izsákot: az égőáldozathoz fa szükséges; a népvándorlás törzsei tábort ütnek: a sátrakat kitámasztó fák; Szent Johanna máglyatüzének fája; a puska tusája; megfaragott szerszám- nyelek: a kalapács, a fejsze, az ásó, a kapa, a gereblye nyele; alföldi parasztházak napsugaras deszkahomlokzata. Az ember a születéstől a halálig körülvevő tárgyi világ legfontosabb anyaga. A bölcső és a koporsó fája. Az ágy és az asztal fája. Az evés és a szerelem tanúja. Hangszerek rezonáló tüdeje. Összetett szavakban az emberi cselekvés, az emberi élet, az emberi találmány megannyi megnevezése: bitófa, kapufa, keresztfa, kopjafa, lármafa, rénfa, talpfa . . . Áldott, aki ismeri és érti a fa beszédét, másik életét. Akinek gyaluja alól angyalhaj-forgács kunko- rodik elő. Akinek kezében a faragókés virágmintát rajzol. Ormánsági szök- röny oldalára karcolt díszek. Faragott tükörtartók. Székelykapu. Egy hajdani, letűnt - paraszti - életformát idéző tárgyak. Az életforma eltűnt; a tárgyak néprajzi múzeumok kiállításán szemlélhetők. De a fa természete megmaradt. A fa másik élete ma is lehetőség. Az emberben ma is él a vágy, hogy fából készített tárgyak vegyék körül. Az emberben ma is megvan a hajlam a fa formálására, alakítására, díszítésére. A megfaragott fa az alkotót és a szemlélőt egyaránt a teremtés mozdulatával és szépségével ajándékozza meg. A palkonyai gyerekek is hamar megszerették Szatyor Győző fajátékait fotó: Tóth László Kulturális és természeti értékeink Idén is lehet pályázni arra a programra, amely kulturális és természeti értékeinkre hívja fel a figyelmet. Magyarországon a következő kategóriákban lehet pályázni: természeti környezet; kulturális örökség; erőforrásgazdálkodási technikák; ifjúsági pályázatok. A Henry Ford Díj személyektől, környezetvédő szervezetektől vagy egyéb közösségi csoportoktól várja a fenti területekre vonatkozó kezdeményezéseket bemutató pályázatokat. A győztesek munkáját trófeával, oklevéllel és pénzdíjjal honorálják. A pályázatok beadási határideje: február 28. Jelentkezési lapot a Henry Ford Természeti és Kulturális Örökségért Díj információs és sajtóirodájától kérhetnek 1027 Budapest, Lipthay u. 5. Tel./fax: 212-5176. (MTI) Vajon (m)ilyenek vagyunk? Két új könyv margójára Nárcisz önszeretetének ugyan baljós vége lesz, azért mi mégis gyakran engedünk a csábításnak, ha az a kérdés - milyenek is vagyunk? Milyenek mi, magyarok? A könyv, amiről a csiklandó kérdés kapcsán néhány szót ejtenék, „csak” egy „közönséges” tankönyv, Ady, Babits, Karátson Sándor és mások kutakodása után „szabadon”. A Pro Pannónia „Tankönyvek” című sorozatában jelent meg „A magyarság kulturális földrajzá” címmel. Szerzője dr. Tóth József, a Janus Pannonius Tudomány- egyetem rektora és kollégája, dr. Trócsányi András - mindketten földrajzot tanítanak. Ha csak átlapozzuk, kóstolgatjuk a könyvet, akkor is látni, írói a descriptív, köldöknéző földrajztudományt feledtetnék tanítványaikkal, s a „természeti” tér üres szubsztanciájának helyébe a társadalomföldrajz, a természeti és a regionális földrajz egymást szervesen átható aspektusait teszik. Ember és természet viszonyát ugyanis soha, még az archaikus társadalmakban sem jellemzi időtlen, halott állandóság, melyből az embert mint zavaró tényezőt ki lehetne iktatni. Ma annak a megközelítésnek a jogossága, amely a természet és ember terét a maga kölcsönösségében, zajló időbeliségében is meghatározza - a szociológiai, etnikai, induszt- riális folyamatokat „lefordítja” a tér nyelvére - fokozott jelentősége van. „A kulturális földrajz a társadalomföldrajz része. Tárgyául a kultúra térbeli vonatkozásainak feltárása jelölhető meg, azzal a céllal, hogy ezek az ismeretek a kultúra tervezésénél, a társada...avagy A másik könyv, mely ugyancsak a pécsi kiadó gondozásában jelent meg, a Somogy volt főszerkesztőjének, Laczkó Andrásnak a munkája „Hogyan üljünk a Pegazuson” címmel. A nagy tárgyismerettel rendelkező szerző vállalkozása sem mindennapos. Csokonaitól Mikszáthig, Berzsenyitől Széchenyiig nemzetünk legkiválóbb szellemeit idézi meg boroskupa melletti adomákban, életük egy-egy humoros epizódjában, emlékezetes találkozásaikban. A könyvben a hely varázsát elsők közt a helikoni táj, Festetics György lankadatlan vendégszeretete jelenti. A boros kedvű Csokonai nyitja a sort, aki magával ralomtudományi kutatások során felhasználhatók legyenek.” A meghatározás egyértelmű, megvalósítása azonban nem ilyen egyszerű. Az adatgyűjtés csak példás kulimunka maradna a sivár statisztika mértéktartó „dekódolása” nélkül. A tankönyv, miközben módszertani útmutató, mellesleg szociográfikus kép a munkanélküliségi ráta, a foglalkoztatottsági típusok, az öngyilkosság, az iskolázottság, a migrációs folyamatok, a határon túli magyarság, nemzetiségi és idegen nyelv- ismeretünk területi rasztereivel, és a számos - többek közt a kutatás-fejlesztés innovációját tartalmazó - táblázattal. Kalandozhatunk is az 1941-es bázisévtől 1990-ig sorjázó adatok közt - felrémlik, hogy a füstös városokba szippantott paraszt őseink hogyan is élhették meg a maguk kalandját az ötvenes években; van, amit érdemes kiegészítenünk - például, hogy az Alföld, azon belül Szeged szui- cid gödre elhúzódik egészen Csáth Géza és Kosztolányi szülőföldjéig, Szabadkáig; nehezményezhetjük, hogy a múzeumok látogatottságát soroló adatok közt nincs ott legalább az összevetés kedvéért Baranya; s hogy jónéhány ábra alól hiányzik az értelmező aláírás. Végül pedig vitathatjuk a kultúrának ezt a parttalan felfogását, ettől még az ember létezési módja, életének minősége e vonatkozások — nyűgöző és felszabadító hatások, vágyak, feltételek - sokféleségében határozódik meg. (Pannónia Tankönyvek, 1997) ilyenek? gadó tud lenni az asztalfőn, a budai Lódban az arisztokratikus Kölcsey és Szemere Pál köszön rá a niklai „atyánkfiára”, Berzsenyi Dánielre, kit a Parainezis szerzője már akkor lenéz, látjuk Széchenyit kedves Dunájánál, s hogy miként leckézteti meg a hetvenkedő poroszt, halljuk Mihál’-t, azaz Vörösmartyt adomázni; egy sovány ifjúval, Petőfivel kopogtathatunk be Arany professzor úrhoz Szalontán. Számtalan tollrajz, az idők mélyét frissességével átütő párbeszéd - jellembe-korba világító. Olyan könyv, amely a diákoknak is az egyik legkedvesebb „kötelező leckéje” lehet. (Pro Pannónia, 1997) Bóka Róbert Futnak a képek Filmjegyzet Akik nyitva látják az eget A kritikusok általában úgy vélik, hogy Lagerlöf Selma, aki Strindberg mellett a svéd irodalom másik nagy hatású képviselője a világban, a Jeruzsálem című regényével jutott pályára csúcsára. Ebben a kiteljesedésben bizonyára szerepet játszott az a tény is, hogy az írónőnek ez a legszubjektívebb műve. Ő sem volt képes boldog lenni addig, míg vissza nem vásárolta gyermekkori otthonát, a backai kúriát, ahol aztán hosszú élete végéig élt, miközben valóságos kultusz alakult ki körülötte, lakhelye valóságos búcsújáróhellyé változott, s ő is elzarándokolt Jeruzsálembe, mint hőse, Ingmar, akit szintén el- téphetetlen kötelék fűz szülei tanyájához. Bille August rendkívül nehéz feladatra vállalkozott, amikor belefogott e könyv megfilmesítésébe, már pusztán a regényeposz, e szövevényes Ingmars- son-saga terjedelme miatt is, hiszen nagylélegzetű, szélesen hömpölygő cselekményű, sok figurát mozgató műről van szó, Gergely Jolán magyar fordításában több mint félezer lap. El kell ismernünk, hogy a rendező kitűnő érzékkel koncentrálta dinamikus mozgóképi folyamattá az elbeszélést, finoman tompítva az eredeti szöveg érzelmes túlzásait. A méltóságteljes komolysággal áradó képsor szinte soha nem veszti el se a súlyát, se a lendületét, s végül egységes vízió bomlik ki előttünk a svéd paraszti létről s a főhősöket jellemző akaraterőről, igazságérzetről és metafizikai alázatról. Bille August módszerének lényegét a párhuzamos szerkesztésből adódó narratív és vizuális lehetőségek kiaknázása és a gyermek-motívum kiemelésével kapcsolatos szimbolika alkotja. A hol Jeruzsálemben, hol Svédországban játszódó jelenetek igen hatásos ellenpontokat képeznek, festői módon állítják szembe a déli és az északi világot, ami, persze, lelkialkatbeli különbség is, s benne van az északi ember örök nosztalgiája a Dél iránt, de a visszatérés is az otthonba, annak puritán rendjébe és kemény tisztaságába, hogy végül beteljesüljön a legenda és feloldódjon az átok. Két gyermek sorsa, élete a tét. Az egyik meghal Jeruzsálemben, mert nem hívnak hozzá orvost egy életellenes fanatizmus jegyében, de a másik - ezt sejteti a befejező jelenet - felnövekedhet majd Isten nevében, s fejszével dolgozhat s ballaghat az eke után, megházasodhat, s dolgozhat majd az ősi gazdaságban. Lagerlöf Selmánál az a feltétele annak, hogy valaki, az őseihez hasonlóan, nyitva láthassa az eget. Az írónő egész munkássága, így a Jeruzsálem is, lázadás a naturalizmus negatív emberképe és ízlésvilága ellen. Bizonyára ez is szerepet játszik abban, hogy manapság, a filmvá- szont elöntő szenny és erőszak közepette olyan kellemes és megnyugtató érzés nézni Bille August tiszta képeit. Nagy Imre Gertrud szerepében Maria Bonnevie