Új Dunántúli Napló, 1998. január (9. évfolyam, 3-30. szám)

1998-01-13 / 12. szám

1998. január 13., kedd Otthon - Lakberendezés - Divat Dünántuli Napló 7 Oldalszerkesztő: Hodnik Ildikó Gy. 3D w Apróságok Esküvőre. Január utolsó hétvégéjén nyílik meg a bu­dapesti Műcsarnokban az Esküvő ’98 kiállítás. A már ötödik alkalommal megren­dezett bemutatón több, mint kétezer amerikai, kanadai, francia és olasz modell lesz látható. A legújabb európai divatirányzatokban a vőle­gényekre is gondoltak. Sugárzó kövek. Radioak­tív ékszereket próbált meg forgalomba hozni egy távol­keleti cég, amikor kiderült, hogy az egyébként csodála­tos féldrágakövekből ké­szült láncok és függők sugá­roznak. A radioaktív keze­lésnek kitett kövek néme­lyike ugyanis megváltoz­tatja a színét, s ezért értéke­sebb lesz. A káros kollekció egyelőre a következő század közepéig sugárzásbiztos tá­rolóhelyen várja a felezési időt. Rajz a szőnyegen. Ameri­kai padlószőnyeg-újdonság az a 12-féle kivitelben ké­szülő szőnyeg, mely nem­csak hogy láng- és füstmen­tes, de még a szennyet is ta­szítja, kívánság szerint szőtt és antisztatizált. További különlegessége, hogy bár­milyen rajz vagy embléma, sőt akár még fénykép is megjeleníthető rajta. 30 éves apród. Idén lett harmincéves, de ma is örök- ifjú az apródfrizura. A tarkó magasságában, vagy vala­mivel feljebb körülnyírt haj már a 20-as években a nők és a gyermekek viselete volt, de lendületes, szabad formájában csak 3 évtizede került be a frizőrök eszköz­tárába. Farsang. A farsangi hangu­lat jegyében készült az a tár­lat, melyen Szigeti Anikó ruhatervező iparművész da­rabjai kaptak helyet a pécsi Harlekin Galériában. A munkák február 15-éig te­kinthetők meg. Zuhanypanel. Háromféle vízsugarat ad, négy irány­ban is szabályozható módon az a zuhany fej, mely újdon­ság a fürdőszoba-felszerelé­sek között. A készülék víz- és energiatakarékos. A szép szövetek szobrásza Házi tárlat a lakás falán darabokat. Sok minden csak a fejemben van meg, s miközben dolgozom, még alakul a terv.-Mondhatjuk úgy is, hogy ez szobrászkodás az anyagon?-Igen, teljesen. Nem tudok Kovács Kata pécsi avantgarde divattervező legújabb kreációit láthatta a közönség nemrégiben a megyeszékhelyen. Az év­szaknak megfelelő gépi hurkolásű pamut alapanyagok mellett nagy szerephez jutottak a különféle állatmintás ruhák. A tervezőnő művészi részlet- megoldásokkal ötvözi a legvál­tozatosabb anyagokat, s ezzel rafináltan szexi, mégis ízléses darabok születtek. A fekete elegáns kisestélyi- ket különféle muszlinok, csip­kebetétek, aszimmetrikus váll- és derékmegoldások, kivágá­sok, magas felsliccelések tették egyedivé. Közeleg a báli szezon, melyre igen nemes anyagokból (nehézselyem, bársony, musz­lin, brokát) készített kollekciót a tervező, ékszergombokkal, diszkréten elegáns brossokkal. Az apróka bolerók sálakkal és elegáns boákkal, hosszú kesz­tyűkkel egészültek ki. Mind­emellett a kézelőkön és a szegé­lyeken felvonult a szavannák teljes állatvilága a tigristől a párducig, az ocelotmintát is be­leértve, természetesen mű­szőrméből. Avantgarde szín-, minta- és formavilágú (például pink) alkalmi ruhák is készül­tek a feltűnést kedvelőknek. Ezeket főként a nyári lakodal­makra, s más vigasságokra ajánlja a tervező. Kovács Kata a fiatalabbakra is gondolt. Számukra készültek a high-tech (műszál, műbőr) alapanyagú szuperszexi mini klubruhák, melyekhez nem árt, ha az alak hibátlan. Etno motívumokkal díszített, romantikus stílusú, laza egész­ruhák vetítették előre a ’98-as évad tavaszi-nyári divatját. A bemutatót követően kér­deztük a tervezőt:- Honnan jön az ihlet az al­kotáshoz?- Meglátom az anyagot, és általában az alapján tervezem meg a ruhát. A műbabára ma­gam szabom és varrom meg a- Vannak kedvenc anyagai?- Igen, főként azok, amelye­ket az emberek hordani is sze­retnek. Ilyen például a gépi kö­tésű anyag, mert viselhető nap­pal és este is, könnyen variál­ható, s így közkedvelt. Ez fon­tos szempont, hiszen kényel­mes ruhákat szeretek csinálni.- Egyéni igényeknek, kéré­seknek is eleget tud tenni? úgy tervezni, hogy leülök és megrajzolok valamit, mert ilyenkor a formához anyagot is kellene tervezni és szövetni, az pedig a „nagyok” kiváltsága.-Hogyne. Ilyenkor az illető elgondolását figyelembe véve több tervet készítek, s abból a legmegfelelőbbet választjuk ki. Gyócsi József Azt mondják, ha nincs festmény a falon, üres a lakás. A művé­szeti alkotások, vagy akár csak a dekorációs hatású képek elhe­lyezése azonban bizonyos ügyességet és szépérzéket kíván. A képek elhelyezésénél az első és legfontosabb szabály az, hogy szeretnünk kell azt, amit a falunkra rakunk. Ha szabályos sorba helyez­zük a képeket, a látvány szigo­rúbb és rendezettebb lesz, míg a kissé kimozdított darabok la­zább hatást keltenek. Ha mintás a fal, a képet érdemes szélesebb paszpartuval, vagyis papírke­rettel körbevenni, s így keretez- tetni. Ha sok képet akarunk ki­tenni, az egyszínű fal a jobb, különösen, ha a stílusok is ke­verednek. Bár a más-más stí­lusú képhez eltérő keret illik, van olyan nézet is, mely szerint az egyforma, egyszerű keret egységesebbé teszi a házi tárla­tot. Egymás melletti képeknél választhatunk egy rendező vo­nalat is, alul, fölül vagy közé­pen, ehhez igazítva mindent. A képek közti távolság legyen ki­sebb, mint a képek mérete. Nem érdemes a képeket túl magasra tenni, általában a 150- 160 centis magasság az ideális, mert ilyenkor a látvány ülő és álló helyzetből is élvezhető. Divat manapság a képet felülről megvilágító kis lámpa, de csak az a fajta jó, mely nem vonja magára a figyelmet. Nagy bútor fölé akasztha­tunk nagyobb munkát, vagy több kicsit is, de kis bútor fölé ne kerüljön aránytalanul hatal­mas tárgy. A képek sorakoz­hatnak keskeny polcon is, a fal­nak támasztva. A lehetőségek határtalanok, hiszen még az sem kötelező, hogy a keret szabályos, négy- szögletes formájú legyen, ha a kép amorf, vagy töredék illú­zióját kelti. Stíluskalauz A kályha históriája A meleget sugárzó kályhák mindig is a lakóterek termé­szetes központját jelentet­ték. Ma a lakásokban a központi fűtés mellett gyak­ran visszatér ez a fűtőszer­kezet, melynek története legalább 700 éves. Európában elsőként Eszak- Itáliában jelent meg a zárt tűz­tem, cserépből rakott kályha. Később Németországban és Svájcban is elteijedt, s az Al- pok-vidék urainak példáját hamar követték Európa más országai is. Talán csak Anglia maradt kivétel, ahol ragasz­kodtak a kandalló nyílt tűzte- réhez. Magyarországon először a főúri, papi palotákban jelent meg a kályha, de a XV. szá­zadtól kezdve a tehetősebb polgárok portáin is helyet szerzett magának. Mátyás ki­rály udvarában is alkalmaz­ták, sőt a király még kályha­csempe dísze is lett egy XV. század végéről származó da­rabon. A csempék egyébként kü­lönleges részei voltak az ott­honkultúrának. Az elején még egyszerűen csak korongolás­sal készültek, de később dombontott vagy festett díszí­tést is kaptak. Volt olyan XV. századi ólommázas csempe, melynek ábrája a budai udvar élénk zenei életét bizonyí­totta, míg a Budapesti Törté­neti Múzeumban látható lo­vagalakos változat a közép­kori lovagi erényeket mél­tatta. A XVII-XVIII. században manufaktúrák készítették a szebbnél szebb kályhákat. A barokk, rokokó, empire cse­répkályhákat fehér ólommáz­zal bontották, festett motívu­mokkal, domborművekkel dí­szítették. A hengeres kályha a biedermeier vívmánya. A cserepet aztán az öntött­vas váltotta fel, melyre ara­nyozott oromdíszek, magas hőfokot is kiálló, kézzel fes­tett minták kerültek. A leg­szebb példányok munkácsi, resicabányai, ruszkabányai öntödékből származnak. A kályha ma magújult for­mában jelenik meg a lakások­ban, gyakran egyéb fűtési rendszer hangulatos kiegészí­tőjeként. A skót klánok divatja A kilt, a híres skót szoknya ma újra divat. Persze csak némileg átalakulva. Valamikor a középkori Skó­ciában hordták ruhaként a skót férfiak azt a nagy, négy­zet alakú kockás anyagot, me­lyet kiltnek neveztek. Az eu­rópai lepelruhát eredetileg a csípő köré tekerve viselték, a szélét pedig átdobták a vállon. A mintázat, a színek, a sá­vok vastagsága arról árulko­dott, hogy viselője melyik klánhoz tartozott. 1720-ban egy gyáros egyszerűen ketté­vágta a szövetet, melynek egyik részéből így szoknya lett, a másikból pedig sál. Az öltözék legnevesebb népsze­rűsítője Viktória királynő férje, Albert herceg volt, aki még saját „Balmoral” klánját is megalapította. A skótkocka azóta behá­lózta a világot. Párizs persze ellenállt a robusztusnak tartott öltözetnek, de a jellegzetes kockák ma már ott lehetnek a kabátokon, a pelerinen, a sap­kán, a nyakkendőn, a szok­nyán, de még a harisnyán is. A kilt örökösei mára sza­badon keveredhetnek más ru­hadarabokkal, így a csipkés blúzzal, a perfecto dzsekivel vagy a selyemsállal. Jótékony szépészet A nagy orr sokak életét megkeseríti. Néhány sminktrükkel azonban ja­víthatunk a helyzeten. Első szabály, hogy a nagyobb orrot nem szabad álcázni, et­től ugyanis csak feltűnőbb lesz. Helyette szabaddá kell tenni a homlokot, az arcot, a nyakat, mert minél több a tér az orr körül, annál arányo­sabbnak tűnik. A nagy szem, nagy orr, nagy száj egyébként lehet vonzó is, példa rá So­phia Loren. Receptjét érde­mes követni, és a sminkelés­sel a figyelmet a szemre és a szájra irányítani. Az arc kendőzésénél jó tudni azt is, hogy világosabb és sötétebb színű alapozó kombinálásával optikailag ki­csinyíthetjük orrunkat. A vi­lágos szín kiemel, a sötétebb pedig tompít. Sasson, a forradalmár Vidai Sassonról méltán mondják, hogy forradalma­sította a frizuradivatot. A huszadik század figarója a természetesség apostola. Vidal Sasson London sze­génynegyedében, egy sző­nyegkereskedő fiaként szüle­tett. Inkább az építészet von­zotta, a család anyagi helyzete azonban nem tette lehetővé a hosszas iskolákat. Karrierjének elején hajmo­sóként kezdett. Első önálló üzlete az ötvenes években nyílt meg, a valódi sikert azonban az 1962-es év hozta meg, amikor a rövid haj meg­hódította a szalonokat. A hí­res sasson-vágás egyszerűnek ható, mégis elegáns vonalat eredményezett, s a fodrászok külön kurzusokon tanulták. Ma már több Sasson-iskola is működik, melyekben az el­múlt 30 évben sok ezer fiatalt képeztek szakemberré. Az otthon névjegye Az előszoba a lakás méltatla­nul háttérbe szorított része, pedig már az első pillanatban rengeteget elárul a lakókról. A panellakások és a típusházak tervezői nem sok hangsúlyt fek­tettek az előszobára. A legtöbb helyen sötét luk vagy szekré­nyekkel teletömött raktár, pedig a lakásnak ez az a része, mely megadja az alaphangulatot a belépőnek. A leglényegesebb, hogy az előszoba legyen mindig vilá­gos. Ha nincs ablaka, lámpák­kal kell ezt elérni. Fontos, hogy kellően tágas legyen, hogy az érkező ne érezze fogolynak magát. Ha a belépő szűk, vilá­gos színekkel, tükörfelületek­kel kell tágítani a teret. Ha az előszobát tárolóhely­ként is használnunk kell, beépí­tett szekrénnyel, tolóajtókkal, esetleg függönnyel takarjuk el az oda pakolt holmit. Ha van rá lehetőség, egy kis ülőhelyet is érdemes az előtér­ben elhelyezni, hogy a cipő fel­húzásakor szolgálatunkra le­gyen. Egy kisebb asztal vagy pakolópolc is hasznos lehet. A legtöbb otthonban a be­lépő egyben az éppen használa­tos kabátok, cipők helye is. Ha lehet, ezek is kerüljenek szek­rényekbe, de ha ez nem meg­oldható, akkor legalább az elő­szobafal legyen elég tágas, hogy a vendégek kabátjainak is jusson rajta hely. Jó tudni, hogy nem divat a gumilábtörlő, helyette ma már a kókusz, a háncs járja. A mo­dem előszoba a lakás szerves része, és egyre gyakrabban a nappalival is egybeépül. A konyhával egybenyitott előtérben ízléses szekrények kap­tak helyet. A tér nem nagy, a hatás mégis világos, szellős. r

Next

/
Oldalképek
Tartalom