Új Dunántúli Napló, 1997. december (8. évfolyam, 329-357. szám)
1997-12-03 / 331. szám
1997. december 3., szerda Háttér - Riport Dhnántúli Napló 19 Országgyűlési képviselők és választóik - négy év tükrében (11.) „Fiatal generációra van szükség!” FIDESZ országos lista: dr. Trombitás Zoltán A vége felé közeledik a választási ciklus. Ez egyfelől a pártpolitikai csatározások megélénkülésével jár, másfelől a mérlegkészítés kötelezettségével: hol tartunk a négy évvel ezelőtt megfogalmazott célok megvalósításában. Interjúra kértük Baranya megye országgyűlési képviselőit: sorozatunkban arról beszélgetünk, milyennek látszik a képviselő és a választópolgár az elmúlt időszak eseményeinek, munkájának tükrében.-Ön viszonylag ritkán szerepelt a helyi sajtóban. Nem szereti a közszereplést, vagy abból adódik ez, hogy mint az ország- gyűlés jegyzőjének, inkább belső parlamenti teendői vannak?-Tény, hogy mint ország- gyűlési tisztségviselőnek nagyon sok olyan feladatom, munkám van, amelyek elsősorban nem a közfigyelmet igénylik. Ezzel együtt azonban csak a jelenlegi, 1994-től tartó ciklusban körülbelül 300 parlamenti beszédet mondtam és sok olyan témám volt - például a képviselői összeférhetetlenséggel kapcsolatosan -, amelyek felkeltették a lakosság figyelmét. Ezért sem hiányoltam a helyi sajtóban való szereplést, az országos médiában pedig rendszeresen jelen voltam. Hozzáteszem, hogy olyan problémákkal, amelyek közvetlenül Baranyához vagy Pécshez kötődtek volna, ritkábban foglalkoztam. Valószínűleg a parlamenti funkciómból is eredően inkább a nagyobb ívű politikai kérdések kötöttek le.- Több mint nyolc éve egészen fiatal emberként került a FIDESZ révén közvetlen kapcsolatba a politikával. Milyen ismérvek alapján mondható el valakiről, hogy most már politikus?- Nem volt számomra váratlan a kihívás. Már tízéves koromban eldöntöttem, hogy ezt a pályát választom, képviselő leszek. Amikor 1982-ben megnősültem, édesanyám megkérdezte, milyen öltönyt kérek az esküvőre? A Bocskai-ruhát választottam. Akkoriban ezt beszerezni nem volt egyszerű, édesanyám csodálkozására magyarázatként annyit mondtam: az első nap ebben szeretnék bemenni a Parlamentbe.-így is volt 1990 májusában, bár másodmagával.-Igen, az ugyancsak baranyai Papp András viselt még rajtam kívül Bocskait. Ki mondhatja magáról, hogy politikus? Ha valaki ilyenként veszi fel a fizetését, az elhanyagolható kritérium. Mint a FIDESZ alelnöke, az országgyűlés jegyzője, valamilyen módon a politika formálója - talán már elmondhatom magamról, hogy politikus vagyok.-Mégis valahol lennie kell mögötte egy felelősségszintnek, hiszen az országról, polgárairól van szó, amikor egy-egy döntés megszületik.-Ilyen szempontból valamivel könnyebb a helyzetem, mert én mindkét ciklusban ellenzéki politikus voltam. A polgári demokráciákban pedig nagy különbség van a kormányzó és ellenzéki erők helyzete között, mert a kormányzati döntések mindig közvetlen hatással vannak az emberekre, míg az utóbbiaké áttételesen. Vannak persze direkt hatású ellenzéki megnyilvánulások is, gondoljon például az interpellációkra, az azonnali kérdésekre. Ezzel az eszközzel magam is éltem, például a harkányi gyógyfürdő tulajdoni viszonyaival kapcsolatban. Általában pedig az ellenzéknek komoly fegyvere a kormányzat folyamatos ellenőrzése. Az ellenzék alternatívát kínál a választóknak, s mint a FIDESZ alelnökének, mint politikusnak, ilyen szempontból is nyugodt a lelkiismeretem.-Milyen ma Magyarország helyzete?- Nem látszik valami rózsásnak. A várakozásokkal ellentétben nem sikerült ebben a hét évben a demokráciának megoldani azokat az alapvető problémákat, amelyek az ország gazdasági kilábalásához vezettek volna, miközben 1990-ben még abban reménykedtünk, hogy erre elég két-három év.- Úgy kell értenem, hogy a tényleges rendszerváltás nem történt meg?- Erre nem gondolok, bár a teljes körű „átdemokratizáló- dás” nem következett be. Ehhez a társadalomnak hét év nem volt elég. Inkább azt mondom, hogy az az optimizmus, ami 1990-ben jellemzett bennünket, az mára alaposan megcsappant.- Viszont itt van a lehetőség az Európa Unióhoz való kapcsolódásra.- Örülök a NATO-tagság közelségének, mert végül is ez a kapu az unióhoz. Bár a legutóbbi külföldi útjaim után sem tudnám megmondani, hogy ez a csatlakozás mikor történik meg, sőt, a nyugat-európai politikusok sem nagyon tudják, 2002- 2004 körűire mondják a legoptimistább becslések. Éppen most voltam Írországban: 3,5 millió lakosa mellett nettó 4,5 milliárd dollárt kap a közösségtől egy évben, mert elmaradottabb a tagállamok átlagszínvonalához képest - pedig 25 éve tag. Könnyű ebből következtetni, hogy ránk nézve mekkora előnyöket jelenthetne a csatlakozás.-Mi múlik a polgárokon és mi a politikusokon?- Túlzott már nálunk a politikával szembeni apátia. Nem csak az úgynevezett nagy-, de a helyi politikára is értem ezt, az önkormányzatira, a civil szférára. Háttérbe szorult, és ez az embereken múlik. A politika igyekszik megtenni, amit lehet. Egy példa: ha jól emlékszem, egy kvóta alapján hétszer annyi sajtot vihetnénk ki nyugati piacra, mint amennyit beengedünk. Ez politikai munka eredménye - a gyakorlat más, volt, amikor többet hoztunk be. Ez már nem a politikusokon múlik, a parlamentben ki és mit mond, hanem azon, hogy a magán- és gazdasági szféra felis- meri-e és él-e a lehetőséggel.- A megfelelő szintű szellemi kvalitás és a szorgalom hiányára gondol?-Nem, nálunk többet dolgoznak az emberek, mint a környező országokban. Inkább a gondolkodásmód adhat magyarázatot. Az emberek jelentős része úgy érzi, hogy ha problémája van, majd az állam megoldja. Ezen túl kell lépni. Ezeket mindenkinek saját magának kell megoldania, ezért járt jól a társadalomnak csak kisebbik része, rosszabbul a nagyobbik. Utóbbiak nem tudtak élni a valódi lehetőségekkel és ez gondolkodásmód következménye.-Mikor nevezhető egy társadalom demokratikusnak?- Magyarország ma - mutatták ki különböző kutatások - éppen csak azon a szinten van, hogy az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem még lehetővé teszi egy demokrácia felépítését. Ha nincs elég pénz, nincs demokrácia, másként fogalmazva a gazdag országok engedhetik meg maguknak a demokráciát. Nálunk véleményem szerint a trend megállítható, ehhez persze komoly változásokra van szükség. Sajnos, nálunk nagyon szűk a középréteg. Ahhoz, hogy jól képzett, a nyugat-európai értelmiséggel kompatibilis középosztályunk legyen, megfelelő oktatási rendszer kell, amelyik magas szintű szakmai képzést és nyelvismeretet ad. Ezek nélkül nem megy. Fiatal, életerős generációra van szükség.- Ön azt mondta magáról, mint parlamenti képviselőről, hogy „héja”.-Amerikai szenátusi kifejezés ugyan a „héja”, de én is sokkal több pénzt szeretnék a közbiztonságra fordítani, mint amennyit a többi képviselő. Nem estik én, a FIDESZ is a legsürgősebben megoldandó feladatok közé sorolja. Ha nem sikerül a végére járni, teljesen beépül az országba a maffia, mindent befolyásolva, uralva.- Marad a politikusi pályán ?- Még nem döntöttem. Figyelemmel kell lennem a családomra, az életkoromra. Ha mást szeretnék csinálni, ezt a döntést heteken belül meg kell hoznom. Minden esetre gondolva szakorvosi vizsga előtt állok. Mészáros Attila Hová lett a pénzünk? A szakszervezeti tagok a vagyont keresik Talán véglegesen rendezik végre a szakszervezetek vagyoni helyzetét. Az erre vonatkozó törvénytervezetet, ha minden jól megy, még ebben az évben törvényerőre emeli a parlament. Arról a különböző formát öltött vagyonról van szó, amely a hosszú idő alatt felhalmozódott tagdíjakból keletkezett: sokan, sok helyen kérik számon, hova lett a pénzükből épült üdülő, székház, kulturális intézmény, a szakszervezeti kiadó, sajtó? Dr. Szabó Endrétől, az egyik legnagyobb szakszervezeti tömörülés, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnökétől kérdeztük:-Milyen ma a szakszervezetek vagyoni helyzete?- A rendszerváltás során, a múlt században kibontakozó magyar szakszervezeti mozgalom „monolitikus egysége” megszűnt. A gazdasági változások súlyosan érintették ezeket az érdekvédelmi szervezeteket. Rövid idő alatt az anyagi termelésben foglalkoztatott szakszervezeti tagság kétharmada, a közalkalmazotti területen a fele tűnt el. A tagság megfogyatkozása révén szakszervezetek anyagi forrásainak döntő része veszett el. Ekkor kezdődött a vagyonvita, ami az egykori SZOT vagyon elosztásában csúcsosodott ki. A vagyonfelosztásnak ez a fejezete végül politikai megállapodás keretében lezárult.- A megmaradt szakszervezeti vagyon feletti osztozkodás vitái azonban nem csitultak, sőt erősödtek.- Az ágazati szakszervezetek, miután szétváltak útjaik, igyekeztek vagyoni helyzetüket tisztázni, de még most sem tisztázódott a vagyonmegosztás néhány ágazati szak- szervezetnél.-Mi várható az ügy törvényi szabályozásától?- A meglévő szakszervezeti vagyon, illetve a szak- szervezeti használatban lévő ingatlanok tulajdonjogának tisztázása. A parlament elé terjesztett javaslatban az áll, hogy a rendezetlenség szűnjön meg! A törvény várhatóan lezárja majd a vitákat, méghozzá úgy, hogy véglegesen, korlátozás nélkül szakszervezeti tulajdonba kerülnek ezek a létesítmények. (MTI) Baráti körben FOTÓ: WÉBER TAMÁS A vágynövelö „elefánttabletta” Az elefántok születésszabályozására hivatott hormo- nimplantátumok eredeti céljuk helyett éppen hogy növelik az elefántok vágyát. A beültetett ösztrogéntar- talmú hormonkapszulákat azért alkalmazták, hogy csökkentsék az állatok párzási kedvét. Ám az eljárás éppen az ellenkező hatást váltja ki: a folyamatosan fenntartott magas ösztrogénszint miatt a hímek állandóan azt hitték, hogy a nőstény kész a párzásra. A légi megfigyelések azt bizonyítják, hogy a hormonkapszulával kezelt egy- egy tehént több elefántbika veszi körül. A feltüzelt hímek a nőstényt sokszor elválasztották borjaitól is. Ezt a módszert azért találták ki az állatvédők, hogy ne kelljen a túlszaporodott állatokat elpusztítani. Erre a hatásra azonban nem számítottak. Az esettel kapcsolatban egy szakértő úgy nyilatkozott: a hormonális fogamzásgátlást több helyen már korábban elvetették, mert megváltoztatta az állatok viselkedését. Jelenleg legújabb módszerként spermaölő vakcinával kísérleteznek, amelytől a tehenek szervezete idegen betolakodóként ismeri fel a spermiumot, és immunreakcióként elpusztítja, vagyis nem engedi a petesejthez jutni. (MTI) Az elfelejtett példakép Angela Davies nevezetes afro-frizurájával egy egész diáknemzedék példaképe lett, amikor az FBI - az amerikai szövetségi rendőrség - összeesküvés és gyilkosság miatt üldözte. A fekete bőrű polgárjogi harcost a nemzetközi szolidaritás híján aligha mentették volna fel 25 évvel ezelőtt. Angela Davies a diákmozgalom egyik vezető ideológusának, Herbert Marcuse-nak tanítványa volt, s a Los Angeles-i egyetemen filozófiát tanított, míg 1969-ben el nem vesztette állását. Mítosza onnan ered, hogy Davies kiállt a "Soledad fivérek" mellett, akik állítólag megöltek egy fehér bőrű börtönőrt egy börtönlázadás során. A fivérek között volt George Jackson, Davies közeli jóbarátja. Jackson öccse, Jonathan, aki az alabamai születésű Davies testőre volt, 1970 augusztusában egy bírósági tárgyaláson elrabolt öt embert, hogy így érje el a fivérek szabadon bocsátását. A rendőrség golyózáporának egy bíró mellett Jonathan Jackson is áldozatul esett. A teremben találtak egy pisztolyt, amelyet Davies nevén engedélyeztek, s az FBI a fiatal nőt a tíz legveszélyesebb bűnöző közé sorolta. Mintegy másfél évi vizsgálati fogság után 1972 februárjában, nemzetközi nyomásra, 102 ezer dollár óvadék fejében szabadlábra helyezték, majd június 4-én Kaliforniában egy kizárólag fehér bőrűekből álló esküdtszék felmentette minden vád alól. Ma az 53 esztendős Angela Davies nevét már alig ismerik Amerikában. Értelmiségi körökben él, afroamerikai és női kérdésekkel foglalkozik, a liberálisnak számító Santa Cruz városka egyetemén tanít, s rendszeresen publikál könyveket a szűkebb szakterületén. Legutóbb akkor keltett figyelmet, amikor 1980-ban az amerikai Kommunista Párt alelnökjdőltjeként indult a választásokon. Angela Davies útja az amerikai polgárjogi mozgalom egészének sorsát tükrözi. Amint a fekete bőrűek megszerezték legalább a formai egyenjogúságot, széthullottak a régi szövetségek, s megváltozott a mintegy 30 millió afroamerikai érdekeltsége. Milliók jutottak be a középosztályba, ám sokan a nagyvárosi gettókban élnek változatlan szegénységben, a kábítószeres bűnözés vonzáskörében. Az afroamerikaiak ma sokkal jobban tisztelik a fekete bőrű sportolókat és színészeket, mint a politikai vezetőket. A legbefolyásosabb fekete politikus pedig ma egy olyan férfi, aki a polgárjogi harcosok faji integrációról szóló álmaival ellentétben éppen a szegregációt propagálja: Louis Farrakhan, az Iszlám Népe nevű mozgalom vezére ebben látja az egyetlen lehetséges utat az afroamerikai lakosság öntudatának erősítéséhez. FEB
