Új Dunántúli Napló, 1997. december (8. évfolyam, 329-357. szám)
1997-12-29 / 355. szám
1997. december 29., hétfő Háttér - Riport Dünántúli Napló 9 Elmentem én a vásárba, félpénzzel A harcoló felek: a szigetvári Pannonsziget Áfész, a Penny Market-hálózat, a város képviselő-testülete, a helyi kereskedők nevében a Kereskedelmi és Iparkamara városi elnöksége, a lakosság képviseletében pedig a több mint 1200 aláírással megerősített népi kezdeményezés szervezője, Kreskai Tamás. Az áfész építkezni akar az Almás-patak partján fotö: Tóth A tét egy önkormányzati telek, amely alkalmas lehet - fekvésénél és nagyságánál fogva - bevásárlóközpont építésére is. Azt azonban, hogy a csata a vásárlók érdekében folyt, csak elvként rögzíthetjük. Ennyire ugyanis nem érdektelen egyik oldal sem. Haszonról van szó. Az előzmények lapunkból ismertek már. Többfordulós parázs vita és megismételt szavazások után a város képviselőtestülete úgy döntött, hogy a telket az áfész vásárolhatja meg 4 millió 88 ezer forintért és nem a Penny Market (PM) 7 + 1 millióért. A szerződés azonnali aláírására hatalmazta fel a polgármestert, aki ezt meg is tette, annak ellenére^ hogy még ezt megelőzően hivatalosan is tudomásul vett népi kezdeményezés tiltakozik az előnytelen üzlet ellen.- Nem muszáj nekünk Szigetváron elköltenünk a pénzünket - mondja Kovács Lajos, a PM szakembere.-Az eddig közel 1200 aláírással megerősített népi kezdeményezés az áfész monopolhelyzetét szeretné megtörni - érvel Kreskai Tamás (első képünkön) -, ami nemcsak a kereskedelem területén tapasztalható. A témával foglalkozó egyik testületi ülésen is elhangzott: az áfész, mint a polip, befonta a várost. A kérdésre, hogy tudniillik milyennek értékeli a pályázati körülményeket, finomabban válaszol Kovács úr:- Több helyen szembesültünk már azzal, hogy viszonylag szűk réteg diktál a saját, rö- videbb távú érdekei alapján. A képviselő-testület összetétele ilyen szempontból valóban érdekes. Az első szavazás után, az egyik tag felszólalása nyomán, a következő fordulóból kizárták az áfész mellett közvetlenül elkötelezetteket. Ám még mindig maradtak, akiknek érdeke, hogy ne települhessen a városba a kereskedelem területén konkurenciát jelentő cég. Elfogultságuk nem zárható ki, boltjuk, vendéglőjük van. A tiltakozók hiányolják az előkészítés szakaszából a közmeghallgatást. Volt ellenben egy, a város televíziójában rendezett fórum - „Kereskedelmi botrány Szigetváron” címmel -, ám azon az áfész vezetője nem jelent meg, érvelése szerint ilyen előjelű vitához nem adja a nevét. A pályáztatás, az elbírálás körülményei pedig a PM szakemberének okoznak gondot, s bár lapunk kérdésére az eljárást nem minősítette, de annyit megjegyzem a tények magukért beszélnek ... Kreskaiék a tények közé sorolják azt is, hogy a döntést meghozó testületi ülés után a céljukat elérők ünnepeltek, azt is, hogy képviselő-testületi tagot kényszerhelyzetbe hoztak, azt is, hogy az áfész csak bizonytalan ígéretet tett a PM kiütése után támadt űr betöltésére. Erről a polgármestert, Mozs- gai Pétert (második képünkön) kérdeztük:- Nincs okom kételkedni az áfész elnökének szavaiban - kaptuk a választ. Az áfész ígérete: rövid időn belül diszkontáruházát szándékozik építeni. Csakhogy a PM elleni érvek egyike: ne támadjon konkurenciája a helyi áfész- és magánkereskedelemnek.- Ha az áfész építene elvileg alacsonyabb árakkal működő áruházat, ez miért nem konkurencia? - teszi fel a kérdést Jung László, az aláírásgyűjtés másik szervezője. A PM ígérete: az építési engedély kézhez vételétől számított fél éven belül megnyitja a bevásárlóközpontot. ígért továbbá hétmillió forintot a területért, s további egymilliót egy, a város által megjelölt közalapítvány javára, az áruház nyitásának napján. ígérte azt is, hogy amennyiben nem épülne meg a létesítményt, a pénzt ugyan visszakéri, ám a kamatok a városé maradhatnak, s a területet is visszaadja. Amikor az Almás-patak melletti három telket az önkormányzat az építkezés érdekében összevonta, a hivatalos árbecslés négyzetméterenkénti 3500 forintot jelölt meg. A PM 1558 négyzetmétert vett volna meg, az áfész végül is valamivel több mint 1000-et. Utóbbi ajánlata 4000 forint/m2, öt napon belüli fizetéssel. Az első forduló után - azt követően, hogy az „áfész-érin- tetteket” kizárták a szavazásból - a képviselő-testület egy szavazattal döntött az Áfész javára, s már akkor is a szerződés megkötésére hatalmazta fel a határozatban a polgármestert. A második fordulót a népi kezdeményezés miatt kellett összehívni. Ekkor a szavazás már 10 : 4 volt az áfész javára. Ezen az ülésen hangzott el az egyik képviselőtől: ha a PM javára döntenek, a polgármesteri hivatal 50-60 millió forintot is fizethet az áfésznek, az utóbbi által kilátásba helyezett per nyomán. Az áfész ugyanis jelezte egy levelében: ha van népi kezdeményezés, ha nincs, ők a szerződést megkötöttnek tekintik. Ekkor ugyan a polgármester még alá sem írta, az áfész azonban mégis átutalt 4 milliót az önkormányzat számlájára. Ennek nyomán jelezték: az aláírás elmaradása esetén bírósághoz fordulnak. A kilátásba helyezett 50-60 millió forint alaposan megré- miszthette a képviselőket, mert éppen a napokban kénytelen felvenni 54 millió forintos működési hitelt az önkormányzat. Meglehet, ez a magyarázata a 10 : 4-nek, s nem az, hogy például az egyik képviselő és az áfész-elnök igen jó szomszédok. Vagy az, hogy az egyik helyi középiskolában az oktatás folyamatosságát többek között áfész-pénzek is biztosítják - az iskolaigazgató pedig képviselő- testületi tag.- Túl sok volt a PM ígéretében a „ha” - mondja a polgár- mester, arra a kérdésre válaszolva, hogy miért engedte ki a kezéből a város a két ajánlat közötti négymilliót. - Kínáltunk nekik másik területet Szigetvár szélén, de erre azt a választ kaptuk: elfogadják, ha a város letesz a PM javára egymillió márkát.- Ez a kijelentés valóban elhangzott, de nem egészen így. Valaki megkérdezte a testületi vitában: mit akarunk mi azzal a céggel, amelyik azt mondja, neki akkor sem kell a városszéli terület, ha az önkormányzat egymillió márkát tesz le mellé? - mondja Kreskai Tamás, nyilván neki is megvan a maga forrása a képviselő-testületben. - Az a baj - teszi hozzá -, hogy sok pénzt elriasztottak már ettől a várostól, így végső soron ez a történet sem a PM-ről és az áfészről szól. Van egyébként az áfész tulajdonában két másik telek is, a város szívében, ami - vélik többen is - alkalmas lenne építkezéshez. Az áfész javára szavazó képviselőknek küldött tiltakozó nyílt levél ezzel ösz- szefüggésben nem zárja ki a telekspekulációt sem. A népi kezdeményezés nyomán december 17-én ismét téma volt a képviselő-testület előtt a szerződés. A népi kezdeményezést elutasították, elfogadták az áfész jogi érveit. A város azonban másik területet ajánl fel a PM-nek. Úgy tűnik, ez a végpontja a szigetvári, egyelőre áru, új áruház és vásárlók nélküli kereskedelmi csatának. Azzal együtt, hogy ha a határozatban foglaltakat a város záros határidőn belül nem hajtja végre, Kreskai Tamás helyi népszavazáshoz kezd majd el aláírásokat gyűjteni. M. A. Hodnik Ildikó jegyzete Tévék és harisnyák Lehet, hogy minden a női harisnyánál fordult meg. Addig ugyanis, a század húszas éveiig a minőség és az ezzel együtt járó tartósság olyan kötelező kategória volt egy gyártmány esetében, amit még a középkor szigorú céhes szabályaiból és a mesterek szakmai becsületességéből örökölt a tisztes ipar. A tömegtermelők aztán hamar rájöttek, hogy jó és strapabíró cikkekből nemigen lesz extraprofit. Úgyhogy most a nők keseredjenek el nyugodtan, mert igenis létezik olyan nájlonharisnya, amelyiken nem szalad fel a szem egyetlen viselés után. Már háromnegyed évszázada képes lenne a fejlett ipar rá, hogy ilyet létrehozzon, csakhogy mégsem gyártják. Miért? Mert hosszú évekig kibírta a napi használatot, mégsem ment tönkre. A harisnyások gyorsan ráébredtek, hogy ha ennyire jó a minőség, felkopik az álluk. Ezt a korszakalkotó felfedezést mások is megtették, a műszőrme bundáktól az autókig. De a vásárlásra kényszerítésnek más eszköze is van. Néha csak bámulunk, mit ki nem találnak a televízió- gyárak. Legújabban a megváltozott arányú képernyőket, melyekben, ahogy állítják, nagyobb a kép, többet látni belőle, valahogy úgy, mint a széles vásznú moziban. A nagyobb meg a több csábító varázsszavak. Az igazság azonban az, hogy ha az ember egy látványra figyel, akkor annak a közepe tájára fókuszál, és nem rángatja a szemét folyton jobbról-balra, hogy lásson mindent. A más arányú tévék egyszerűen azért születtek, mert a színes készülékek piaca szépen telítődött. Az újdonságok hatására a könnyen csábulók hamar lecserélik a régit, végül már minden tévéfilm és műsor úgy készül, hogy megfeleljen a szélesebb képernyőnek. A játék körbeér, míg valakinek újra eszébe nem jut, hogy a régi tévéje azért valahogy mégis jobb volt.. . * Télanyó a tengerparton - A karácsony Ausztráliában is karácsony, ha az időjárás nem is télies. Télanyó miniköpenyben a hozzá tartozó „szánhúzóval” levegőzik egy kicsit, hogy kikapcsolódjanak az ünnepi őrületből. FEB-Reuters Játékkaszinót nyitnak a sziú indiánok A sziú indiánok, akiket - mármint a megmaradtakat - rezervátumokra száműzött a fehér ember, ismét gazdagok. Nem a prémekből vagy a halászatból, mint őseik - hanem a szerencsejátékból. Az amerikai indiánoknak legújabban szabad az, ami fehér társaiknak (Nevada és Florida állam kivételével) nem: szerencsejáték-kaszinót működtethetnek. Néhány millió dolláros befektetés, s máris áradni kezdenek a fehérek az automatákhoz, a kártya- és rulett-termekbe. A nyereség igen tetemes, mivel az indiánoknak, akik a törvény szerint a saját földjükön, nem pedig valamely amerikai tagállam területén élnek, a nyereség után nem kell ad miük. Az egyszerű, de nagyszerű lehetőségen ugyan sokan kaptak, de csak kevesen gazdagodtak meg belőle. Kiderült ugyanis, hogy a „népi” játékkaszinók, amelyekbe farmerben, tornacipőben is be lehet lépni, csak nagyvárosok közelében virágoznak. Az Isten háta mögötti rezervátumokban építettek nyakig ülnek az adósságban. Voltak törzsek, amelyek méltóságukon alulinak tartották, hogy ilyen módon keressenek pénzt. A sikeresek szerint azonban éppen ezek a jövedelmek adnak végre lehetőséget arra, hogy a társadalmilag, gazdaságilag lesüllyedt, javarészt szociális segélyekből élő indiánok felemelkedjenek és bekapcsolódjanak a gazdasági életbe. Feltárták Cerén 1400 éves titkait 1400 évvel ezelőtt a közép- amerikai Cerénben felmoraj- lott a föld. Lángot és hamut lövellt az égre a közeli vulkán, a Loma Caldera. A falucska lakóinak csak annyi idejük maradt, hogy elmeneküljenek. Otthagytak mindent, terített asztalt, ételt, szerszámokat, bútorokat, és futottak, hogy mentsék a puszta életüket. Ennek a réges-régi tragédiának köszönheti hírnevét Payson Sheets, a coloradói egyetem archeológusa, aki a közép-amerikai maya kultúra jeles kutatója. Sok éves munkával feltárta, s most közzétette Cerén titkait, amelyek a régészet XX. századi kutatásainak kiemelkedő szenzációi közé számítanak. A nedves hamu és láva alá temetett falucska pillanatfelvételként hagyta ránk lakosainak életét. Lakóházak, szaunák egész sora, siló és egy közös, alighanem kultikus célú épület került napvilágra. Az épületek számából arra következtetnek, hogy a maya korszakban Ce- rénnek néhány száz lakója lehetett. A lelet legfőbb értéke az, hogy az egyszerű emberek életét közvetíti az utókornak. Az archeológia tudománya ugyanis szükségképpen az időtálló anyagokból épült templomok és paloták maradványait vizsgálja. Arra, hogy milyen lehetett a hétköznapi élet, mindig sokkal kevesebb nyom utal. Payson Sheets kifejezett kutatási területe az ún. háztartási archeológia. Cerén ezért lett igazi kincsesbánya a számára, őt az edények, az ételmaradékok, a tűzhelynyomok érdekük. A tálak belsejében talált ujjnyomok például elárulják, hogy Cerén lakói kézzel ették a kukoricakását, agavé szálakból spárgát fontak, kukoricából sört erjesztettek. Fürdőik falait saját rajzaikkal ékesítették. Kőszerszámaik fejlettek voltak, s alighanem pénzként használták a házakban talált rengeteg festett tökhéjat. Élénk kereskedelmi forgalmat bonyolíthattak le a szomszédos falvakkal. Előkerültek marha- és szarvasbőrdarabok is, amelyeken cinóbemyomokat találtak. Eleinte azt gondolták, valamilyen bőrre írt kódexre bukkantak, de végül is nem sikerült ezt bizonyítani. írásnyomok nem maradtak fenn, pedig még rengeteget elárulhatnának az egyszerű maya nép hétköznapjairól. A ceréni leleteket feltáró tudós meggyőződése, hogy a maya és a jelenkori kultúra között még élő kapcsolat van. Ezeket a gyökereket kutatja kitartó szorgalommal. Amikor az ásatások színhelyén készült egyik felvételt meglátta egy közelben lakó öreg parasztasz- szony, Payson Sheets legnagyobb megdöbbenésére így szólt: „Ugyanilyen konyhában nőttem fel én is”. Ferenczy Europress
