Új Dunántúli Napló, 1997. december (8. évfolyam, 329-357. szám)
1997-12-28 / 354. szám
1997. december 28., vasárnap A „mi Józsink” énekművészből műsorcsináló lett A siker a legfontosabb 1967 augusztusában csaknem kétmillió magyar állampolgár nyilvánította ki: Kovács Józsefnél nincs nekik jobban tetsző táncdalénekes a mezőnyben. A neve - ahogy ő fogalmaz amolyan tucatnév. A nézők azonnal meg is különböztették: máig ő az ország Kovács Józsija. Egyedül a zsűri nem ismerte fel a történelmi pillanatot. A „mi Józsink” csak 75 pontot kapott az ítészektől. Botrány a stúdióban- Ha akkor akár 125 pontot kapok, és a népharag nem áll mellém, legfeljebb egy lettem volna a többi táncdalénekes között, aki a század ekhós szekerein járja az országot. Talán még ma is jegyeznének, de az is lehet, hogy eltűntem volna a süllyesztőben, mint annyian, akiket akkor elindítottak a táncdalfesztiválok valamelyikén. Érdekes módon mindenki a Jöjj vissza hozzám...- ra emlékszik. Én meg arra, hogy két évvel később, amikor a Syrius kíséretében elénekeltem Dobos Attilától a Talált tárgyak osztályára mentem című dalt, valóságos botrány tört ki.- Miféle botrány?- Ugyanis 22 percen át zúgott a taps, négyszer kellett ismételnem, ami egyenes adásról lévén szó, hallatlan botrány a stáb szemében és a táncdalfesztiválok történetében.-Mindenesetre érdekes, hogy indokolatlanul alacsony pontszámot nem csak önnek ítélt a zsűri. Az előző évben ugyancsak a közönség juttatta tovább a zsűrorokkal szemben Bakacsi Bélát. Róla, aki azóta a szakma egyik háttérembere lett, mostanában alig esik szó. Érdekes, mindketten tenorok voltak...- A nagyközönségnek a tenor hang valamiért mindig szimpatikusabb a többinél. Hogy miért? Erre nehezen tudnék felelni, de ha belegondolunk: a legnagyobb sztárok - Elvis Prestleytől, Elton Johnig - mind-mind tenorok voltak. De említhetném a nagy hármast: Carrerast, Domingót, Pavarottit.- Énekeskörökben azt szokták mondani, a tenor nem is hang, elmeállapot. De félretéve a tréfát, meglehet, azért szereti úgy a közönség a tenort, mert az valósággal cseng.- Egy szép tenor hang valóban csodás. Magam is, gyerekként, csodálattal hallgattam Simándyt vagy Lanzát. Persze az is belejátszhat, hogy az operák, operettek szerzői a legszebb áriáikat tenorok számára írták. Meg talán azért is, mert a tenor elüt az átlagos férfihangtól, a baritontól. A basszus viszont - az igazi basszus -, nagyon ritka. Mint a Gregor Jóskáé. Sem a basszust, sem a tenort igazából nem lehet megtanulni, arra születni kell. Tehetséges tehetségfelfedező- De mikor vehető észre a tehetség, az a bizonyos istenáldotta?- Nincs tanári diplomám, de azért nem érzem magam igazán illetéktelennek sem e témában, hiszen egy évben negyvenen, néha ötvenen jönnek el Vigadóbeli irodámba, hogy meghallgatást kérjenek. Hangversenyrendező-producer Kovács Józsefként, mű- Persze, megzavarta. Sokan nem tudnak mit kezdeni ezzel az új helyzettel, azt hiszik, attól, mert sikeres ember lettem, alapvetően megváltoztam. A másik ok: munkavállalóból munkaadó lettem. Vannak, akik ezzel sem tudnak mit kezdeni, mert a kerületben magas a munkanélküliség, és nincs módom a helyzeten, nincs lehetőségem a munkanélkülieken segíteni.- Tegye a kezét a szívére! Ugye azért mégis más ember lett az elmúlt évtizedekben!- A csepeli srácból üzletember lettem, akit most az foglalkoztat, hogy például a Vigadó terembérlete folyton drágul, hogy naprakész könyveléseket kell böngésznem, ha szüntelenül egyensúlyban akarom tartani a cégemet. Mert nekem csak egy támogatóm van: a közönség! Akármennyire gondokkal terhes az üzleti világ, különösen a kultúra világa, arra ügyelek, hogy a magam szakmájában, amint utaltam is már rá, mindent megteszek, hogy tehetségek ne kallódjanak el.- Nem hiányzik a színpad? Az üzletember hát- térbejzorítja a színészt?- Őszintén szólva erre több válaszom is van. Azt már nem ambicionálom, hogy estéről estére megmutassam magam. Jövő májusban leszek ötvenkettő. Igazán alulról indultam, és tisztes, sokak által irigyelt karriert futottam be. Amikor itthon nem kellettem, elindultam - ha nem is világgá, mert azt nem vállaltam volna, hiszen engem minden ehhez a földhöz köt -, jó fél napi járásra. Tizenhét éven át elénekeltem az operairodalom, csaknem valamennyi remekét, az operettek legjavát. És mégis, mindennek ellenére: még mindig szeretem a színpadot. Ezért lépek fel minden évben, január elsején.- Ha tréfálni akarnék, azt mondanám: így aztán a közönségnek is, meg Kovács Józsefnek is jól kezdődik az év.- Komolyra fordítva: Vámós László tanár úrral, aki a táncdalfesztiválok balhéi utáni meghallgatásomat követően Nádasdy Kálmánnal együtt azonnal felvett a főiskolára és szerződtetett az Operett Színházhoz, szóval vele tervezgettük, hogy lehetnék Eizenstein a Denevérben, Danilo a Víg özvegyben. Ehhez mostanra beértem, s még a hajamat sem kellene őszíteni. De hát a sors közbeszólt. Másfelé vitt az élet.- Beszéljünk a politikáról. Vannak politikus barátai?- Ó, sokan. Rólam mindenki tudja, hogy baloldali vagyok, ezt sohasem tagadtam, sőt büszke vagyok rá, már csak a csepeli start miatt is. Pártpolitikával viszont soha nem foglalkoztam. Betelt a pohár- Ennek látszólag ellentmond, hogy a nagyobbik kormányzó párt delegáltjaként vállalt szerepet az MTV kuratóriumában.- Valójában viszont azon kurátorok egyike voltam, aki ugyan mindenkivel jóban volt, de aki ki merte mondani a gondolatait is. Aki nem szerette, ha elbeszélnek a gondok mellett.- Ha így van, miért állt fel?- Meg kell mondanom, hogy a kuratórium elnökségében eltöltött egy év két hónapom egy szabadegyetemmel felért! Érdeklődéssel figyeltem a vitákat, bár sokszor azt próbálták megmagyarázni, miért fekete a fehér, és fordítva. A fő kérdés tulajdonképpen az, hogy a kuratórium egy olyan fantasztikusan fontos intézménynek a „tulajdonosa”, mint amilyen a televízió, és a törvényalkotó mindezt egy ma már nem élő recept szerint fogalmazta meg. Vagyis a tulajdonosnak a legfontosabb kérdésekbe, a műsorba és a személyzeti politikába semmi beleszólása nincsen.- Emiatt lett elege a kurátorságból?- Amitől nálam kicsordult a pohár: felkért az elnökség, hogy tegyek lépéseket az áldatlan parkolási körülmények rendbetételéért. Csakhogy kiderült: a kuratóriumnak arra sincs jogosítványa, hogy 10 parkolóhely felett döntsön. A gittet rágni soha nem szerettem. Most sem ízlett. Megszoktam, hogy dolgozom, de azt is, hogy látom, érzem a sikert. Ha valami reménytelennek tűnt, azt mindig abbahagytam. Fellegi Tamás nyúlnia, egy levelezőlapot vagy borítékot megcímezni, rá bélyeget venni, postaládát keresni. sorcsinálóként, ma már azokra vagyok a legbüszkébb, akiket én fedeztem fel, és azóta már mások is - akik addig rájuk sem hederítettek -, ugyancsak felfedezték őket.- Kikre gondol?- Nem szeretnék senkit kihagyni, de mégis megemlítem Miklósa Erikát, aki sokáig ott kallódott az Operaház körül. Amikor eljött hozzám, nem tagadom, szemem-szám elállt. Sok-sok tengeri kagylót találhat az ember, de amelyikben igazgyöngy van, olyat keveset. Erika ilyen. Nem véletlen, hogy utóbb a milánói Scala ösztöndíjasává szerződtette. De itt van Min Sheng, ahogy ma már mindannyian hívjuk, a kínai. Őt ajánlották, mondván vendéglőjében, ha éppen úgy adódik, rázendít egy-egy operaáriára, dalra. Eljött, és 1997. január elsején ország-vilá^ hallhatta. Azóta rendszeres fellépője az Interoperett-esteknek. Ő is boldogabb lett, egy álma teljesült. És folytathatnám a sort Kovács Évával vagy Dániel Gáborral, akik éppúgy külföldi színpadok sztárjai lettek, mint Helena Holl vagy Pándy Piroska. Ez is az immár hagyományossá vált újévi koncertek egyik öröme. Jól kezdődik az éve- S mi a helyzet Kovács Józseffel?- Köszöni szépen, jól megvan. Kívánhatnék annál többet, mint hogy a XXI. kerület - amely valójában az én ifjúságom idején olyan életet élt, mint egy kisváros -, díszpolgárává választott? Ott mindenki ismert mindenkit, egy ilyen környezetben tényleg rangja van e kitüntetésnek.- Ez azt jelenti, hogy kölcsönösen emlékeznek egymásra?- De mennyire. Kortársaim közül szerencsére sokan vannak, akikkel kölcsönösen büszkék vagyunk arra, hogy csepeliek voltunk, vagyunk. Most például azt tervezem, hogy az egyik Interoperett- rendezvényt Csepelen tartanánk, a régi barátok körében.- Ezek szerint a kapcsolatokat, a barátságokat nem zavarta meg, hogy Kovács József sikeres üzletembernek számít? Harminc éve robbant be az ország köztudatába. Két alkalommal is több szavazatot kapott egymaga, mint több mai parlamenti, és azon kívüli párt együttvéve. És ennek rangját külön emelte, hogy akkor még pénzbe került a szavazás: mindenkinek a zsebébe kellett Ha akkor csak 125 pontot kap és a közönség nem áll mellé, egy lett volna a többi táncdalénekes közül „A gittet rágni soha nem szerettem. Most sem ízlett... ”
