Új Dunántúli Napló, 1997. december (8. évfolyam, 329-357. szám)

1997-12-24 / 352. szám

1997. december 24., szerda Karácsony Dünántúli Napló 15 Az adventi koszorúk fényei után ma este már a karácsony­fákon gyújtunk gyertyát, csillagszórót fotó: müller andrea „Orgonavirágzás” a Bazilikában Télapó fénysebességgel Hogyan tudja a Télapó ide­jében eljuttatni az ajándé­kokat a világ minden tájára? Egy brit matematikus ki­számolta: úgy, hogy a Miku­lás rénszarvasok röpítette szánja másodpercenként 297 600 kilométert tesz meg! Chris Budd, a Bath Egyetem matematika taná­rának számításai szerint a télapó csak akkor képes ele­get tenni minden évben visszatérő kötelezettségé­nek, ha a fény sebességével közlekedik. Ez a sebesség légüres térben 299 792,458 km/másodperc. Budd pro­fesszor azt is kiderítette, hogy a télapó korántsem sportos alkat, inkább poca­kos férfiú, és testsúlya is be­folyásolja „terjedési sebes­ségét”. A télapó szánját rö­pítő rénszarvasok között a legelsőnek az orra mindig piros. Az angol matemati­kus magyarázata: „Amikor egy űrhajó visszatér a földre, a hatalmas sebesség következtében fölizzik az orra. Ugyanez történik a mesékben emlegetett, ve- zér-rénnel is. Ő van a fogat élén, őt éri a legnagyobb súrlódás. Ezért világít az orra úgy, mint egy izzó hul­lócsillag.” Nincs karácsony angyalok nélkül Tucatnyi szólásmondásban vannak jelen az angyalok. De léteznek-e egyáltalán? Nevük a görög angelosz (hírnök) szóból származik. Isten küldöttei ők, olyanok, akik a legtisztább szellemi lényekként magasztalják, a Mindenhatót. Albertus Magnus (1193-1280), a kö­zépkorban matuzsálemi kort megélt német tudós 399 920 004 angyalt szá­molt össze, annak ellenére, hogy a Biblia tízezerszer tízezer angyalt említ. Név szerint viszont csak hármat: Gábor, Mihály és Rafael fő­angyalt. A művészi képzelet a legszebbeknek álmodja meg őket, gyakran göm- bölyded fiúcskák mint Ra­faello és Rubens képein. Va­lójában láthatatlanok. Nem csupán legenda, hanem történelem Százhatvan éve született Erzsébet királyné - Sissy Vasárnap-gyermek vagyok, Nap szülötte: Trónom arany sugarával kötötte, Koronám tündökletéból fonta össze. S van fénye száz-szám, laknám mind közötte. Felnőttként így vélekedett Sissy a napról, amelyen világra jött. A kalendárium 1837. de­cember 24-et mutatott, amikor Münchenben megszületett Elisabeth Amália Eugenia Wittelsbach. Ennek éppen 160 esztendeje. Az idei év más évfordulók miatt is jelentős a királyné em­lékét ápoló jeles napok között. 140 éve járt először hazánk­ban, és 130 esztendeje, 1867. június 8-án a Mátyás-temp­lomban Magyarország király­néjává koronázták. A magyar történelemben az az egyedül­álló megtiszteltetés érte, hogy a királlyal egy napon és egy helyen - nem az addigi szoká­soknak megfelelően néhány nappal később a királynék vá­rosában, Veszprémben - érin­tették vállához a szent koro­nát. Történt mindez 18 évvel az aradi vértanúk kivégzése után. Mi változott ez alatt a csak­nem két évtized alatt? Ki gon­dolta akkor, hogy az 1848-as szabadságharcot és forradal­mat leverő Ferenc Józsefet uralkodónak kijáró tisztelettel fogadják a rebellis magyarok. A kulcsszó: Erzsébet. A szépségéről híres császárné élete egyetlen politikai vállal­kozásaként sürgette a kiegye­zést. Nyíltan és határozottan, szinte ultimátumszerűén kö­zölte felséges férjével: „Ha a birodalomban rosszul mennek a dolgok, azt nagyon sajná­lom, de ha Magyarországon történik mindez, akkor abba én belehalok.” És bár Ferenc József jól tudta, hogy a ma­gyarokkal jobb lenne egyes- séget kötni, mégis sokáig hú­zódozott a megbékélésnek még a gondolatától is. Az „angyali Sissy” - ahogy leve­leiben nevezte a császárnét - érzelmileg telített győzködé- sére igent mondott. Megtörtént a kiegyezés, a koronázás és a királyi pár a magyar nemzet ajándékaként megkapta az Erzsébet által már korábban kiszemelt Gras- salkovich-kastélyt. Gödöllőn hódolhattak a nemes urak ki­rálynéjuk szépsége előtt, aki nemcsak lovagló képességét tökéletesítette, hanem magyar nyelv tudását is .. . Nem csoda ha rajongtak érte. Már életében legendák fűződtek személyéhez. Sokan szeretik, tisztelik ma. Dr. Katona Tamás történész szerint: „Erzsébet volt az, aki előkészítette a kiegyezéshez vezető utat. Azét a kiegyezé­sét, amely Magyarországot Európába vezette. Tehát ami­kor Erzsébet királynéról be­szélünk, az nem csupán le­genda, hanem történelem.” Ferenczy Europress Az orgonajáték, mondja Szabolcs, Magyarországon je­lenleg felfutóban van, hiszen orgona van szép számmal, de képzett játékos kevés, lévén az orgona az elmúlt, hosszúra nyúlt rendszerben az ismert oKok miatt kevésbé pártolt hangszer. Az oktatás eredmé­nyességét egyértelműen jelzi az is, hogy egyik igen tehetséges tanítványa, Koroknai Anikó idén tavasszal a Salgótarjánban megrendezett országos verse­nyen második helyezett és kü­löndíjas lett, szeptemberben pedig, a Kántorképzők Orszá­gos Találkozójáról, melyet elő­ször rendeztek meg, az első dí­jat hozta el. Szamosi Szabolcs nyaranta rendszeresen hangversenyezik a Balaton partján, volt német és svájci koncertkörúton, játszott Budapesten a Mátyás-temp­lomban. Két éve kazettát készí­tett, s idén jelent meg játékáról CD, melyen a Bazilika nyár fo­lyamán több millióért felújított orgonáján játszik. Ez a hang­szer, mondja, itthon a legkor­szerűbb, számítógép vezérlésű, alkalmas arra, hogy az elját­szott művet visszajátssza, ugyanolyan minőségben, mint ahogy eredetileg elhang­zott. Cseri László Ahogy a Biblia a „könyvek könyve”, úgy az orgona, a „hangszerek' hangszere”, im­már több, mint kétezer éve. Pécsett, a kétezer esztendős városban ennek ellenére csupán 1993 óta folyik orgonaoktatás Szamosi Szabolcsnak, a Bazi­lika orgonistájának köszönhe­tően, aki ezt megelőzően Pan­nonhalmán és Szegeden volt kénytelen elsajátítani az orgo­najáték tudományát. Pedig or­gonából, az oktatókkal ellentét­ben Pécsett van elég, a Bazili­kában három is található, a na­gyon kívül egy-egy a kápol­nákban. Szamosi a szokatlannak tűnő matematika-ének-zene szakon végzett Pécsett, majd Budapes­ten egyházkarnagyi diplomát szerzett, miközben Koloss Ist­vánnál tanult orgonálni. Jelen­leg a Grazi Zeneakadémián ta­nul orgonát és egyházzenét; a hét elejét ott tölti, hétvégén pe­dig itthon tanít, vezeti a kántor­képzést, összeállítja és szervezi a Bazilika igen gazdag és szín­vonalas zenei programjait. Hi­szen megfordult itt az elmúlt évben többek között Gregor József, Sebestyén János, Lantos István, Sass Sylvia vagy Ernst Tríebel. Gyerekek és főiskolások jár­Szamosi Szabolcs tanítványaival fotó: müller andrea nak hozzá tanulni, olyanok, akik előtte legalább 4-5 évig zongoráztak már. A játéktech­nikai különbséget, magyarázza, a két hangszer között egyrészt a pedál jelenti, amire nagy fi­gyelmet kell fordítani. A másik különbség, hogy amíg a zon­gora a billentyű leütésének pil­lanatában megszólal, az orgona esetében, orgonánként erősen változó módon, időeltolódás je­lentkezik, amit eleinte nem könnyű megszokni. Új rádiót is vegyek? A nyugdíjas férfi igencsak ne­kikeseredve mondja a magáét, és szid mindenkit, akinek va­lami köze lehet egyáltalán ah­hoz, hogy megint rászedték.- A telkemen még a nyáron is a magam eszkábálta tetőan­tennával foghattam a magyar tévé mindkét programját. Ha tavasztól ismét kijárok a vityil- lómba, már csak az egyest nézhetem, a kettest csak akkor, ha felszereltetek parabolaan­tennát. De miből? A fene enné meg, megint le kell mondanom valami megszokottról. Most jött az újabb feketeleves. A jó öreg rádiómon békésen hall­gattam eddig a középhullámon kedvenc adómat, a Petőfit, de januártól már azt se tudom fogni. Tudom, vegyek egy olyan rádiót, amelyiken nyu­gati URH-sávon foghatom a Petőfit. Uram, megint azt kér­dezem: miből? Tényleg mibcíl? Megint feladták sokunknak a leckét. Ki adhatta fel? Volt osztálytársam elém tesz egy hirdetőújságot és rábök egy bekerete­zett apróhir­detésre, hogy olvassam el. Átfutom. Rémlik, a kö­zölt cím az övé. Rákér­dezek: ennyire szorult hely­zetbe került, hogy lakása egy részét kénytelen albérletbe ki­adni? Rám néz vérig sértve, az­tán elneveti magát. „Szeren­csére ott azért még nem tartok” - nyugtat meg. Hát akkor miért adtad fel a hirdetést? - kérdem értetlenül.- Én is azt kérdeztem a lap­tól, hogy ki adta fel, de nem tudták megmondani, csak azt, hogy telefonon vették fel. Képzelheted, csőstül jönnek napok óta az érdeklődők meg­nézni a kiadó lakrészt, én meg egyre dühösebben közlöm ve­lük, hogy valami tévedés van a dologban. Végigjártam az ut­cát, hátha csak a házszámot közölték tévesen, de hiába, senkinek sincs kiadó albérlete - meséli ingerülten. Azóta is gyötri a kérdés: té­vedésnek, szándékos ugratás­nak köszönheti az egészet? Ne­tán az albérlet megtekintését csak betörést megelőző terep­szemlének szánta a hirdetés feladója? Megjött a számla Még szeptemberben megírtam a velünk Németországban megesett történetet. (Újra cse­rélték márkaszervizben a ko­csink tönkre­ment önindítóját. A végösszeg 474,01 német márkát tett ki, amiből 174,01 márkát kész­pénzben fizet­tem, 300 márkáról pedig kitöl­töttem az autóklubnál itthon kiváltott hitellevelet.) Ahogy telt az idő, remény­kedtem, talán mégsem jön meg a forintban kifizetendő három­száz márkás csekk. Aztán több mint négy hónappal az eset után megkaptam. Nem hittem a szememnek, a teljes összeg­ről, a 474,01 DM-ről szólt, plusz ahhoz jött még a 24 DM németországi (jogos) kezelési költség. A német mester szám­lájával és minden papírral dü­hösen reklamáltam az autó­klubnál. Ők se hittek a sze­müknek, aztán kértek, írjam meg, hogy azt az összeget nem vagyok hajlandó kifizetni. A 174,01 márkát miért fizetném ki még egyszer? Egy héten belül megjött a tényleges fizetnivalóról kiállí­tott utalvány. A kísérőlevélben elnézést kértek, amiért a német mester által nekik megküldött számlát forintosították. Míg összekapartam a pénzt, a dühöm is elszállt. Azóta sem értem, hogy a kinti mester mi­ért várt ennyi ideig, és miért próbálkozott ezzel a kétszer megfizettető trükkel? Vagy csak feledékeny? B. Murányi László Szálkák Karácsonyfa-krónika A karácsonyfa régebbi, mint maga a karácsony. A germá­nok például nyírfarőzsével dí­szítették hajlékaikat a téli hó­napokban, hogy elűzzék a rontást, a démonokat, a rossz szellemeket. Az örökzöld nö­vényeknek különösen nagy életerőt tulajdonítottak. Az első, maira hasonlító karácsonyfát 1419-ben a frei- burgi pékinasok állították fel a város kórházában. Almával, körtével, ostyával, színezett dióval, mézeskaláccsal, aranyfüsttel díszítették. Az egyház sokáig tiltakozott el­lene, fölösleges hívságnak tar­totta. Csak a múlt század kö­zepén jelentek meg a kará­csonyfák a templomokban is. Nemesi otthonokban, tehe­tős polgárcsaládoknál fenyő helyett szívesebben állítottak puszpángot (buxust), és azt ékesítették mindenféle gyü­mölccsel, aranyozott dióval, papírból hajtogatott-ragasz- tott, színezett virágokkal. Az első gyertyákat - növelvén az ünnep fényét - a 17. század közepén gyújtották meg a szent estén. Nyugatról kelet felé terjedt a karácsonyfaállítás hagyo­mánya. Nálunk a politikus-író Podmaniczky Frigyes (1824- 1907) családja révén honoso­dott meg ez a szokás. Egy osztrák nőrokonuk állított ná­luk díszes fenyőfát. Annak idején a bécsi udvarban az a szokás járta, hogy mindenki­nek - a császárnak, feleségé­nek és gyerekeiknek - külön- külön volt karácsonyfája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom