Új Dunántúli Napló, 1997. december (8. évfolyam, 329-357. szám)
1997-12-16 / 344. szám
1997. december 16., kedd Háttér - Riport Egy angol úr és a 300 éves palack Cook-kapitányt olvasta gyerekkorában, de nem készült világjárónak Barátai Chad-nek hívják, egyébként Chadwick Clifford a becsületes neve. Hatvanéves, Eszak-Anglia, Manchester környékének szülötte. Édesapja mérnökember volt, édesanyja főnővér a helyi kórházban. Chad - aki üzletemberként bejárta a világot - néhány hónapja Pécsett él, tanít az egyetemen. Látszólagos egyedüllétét sok új barát és egy meglehetősen öreg macska oldja. Utóbbiért az állatmenhelyre ment, s mindjárt ott is hagyott a többi gazdátlan pára megsegítésére 2000 forintot. Hosszasan beszélgettünk, s különös csodálattal figyeltem azt az optimizmusát, amivel a világot látja, azt a jókedvet, amit környezetére sugároz. Ilyen emberre mondják azt, hogy nincs előtte lehetetlen.- Tényleg így van?- Nem tudom. Mindenesetre sok mindent kipróbáltam, s az élet megtanított egy s más dologra.- Ön ismeri a nagyvilágot, alig akad olyan hely, ahol eddig meg ne fordult volna. Most miért éppen Magyarországot választotta ?- Többször jártam itt korábban is, s bár sokfelé volt meghívásom, valahogy ide húzott a szívem. Fölfedezni, megismerni az itt élő embereket.- Ismerjük meg hát Önt egy rövid bemutatkozással.- Dulham egyetemén végeztem német, angol és francia szakon, a nyelv mindig érdekelt. Egyetem után, egészen véletlenül csöppentem be egy olyan céghez, amelyik főleg hajófestékekkel kereskedett - több nyelven beszélő menedzserre volt szükségük -, s valahogy megtetszett a dolog. Előbb az említett cég munkatársaként, aztán már önálló kereskedőként jártam a világot, s meglehetős sikerrel vettem az akadályokat. Nőtlen vagyok, végül is nem kötődöm nagyon sehova. Mindig szerettem volna tanítani, s mostanára érett meg bennem a döntés, megpróbálom valahol, ahol szükség van rám.-Mondja, hogy sokfelé hívták.- Japánban és Kínában is lett volna katedra.- Végül is Pécs lett belőle?- Talán a legvonzóbb lehetőség itt kínálkozott avval, hogy olyan nyelvtanárra lett volna szükségük a JPTE közgazdászainak, aki egyrészt angol, s születésénél fogva jól beszéli a nyelvet, másrészt valamit hozzá is tud tenni, azaz üzletember, ismeri az üzleti világot, annak egy speciális, saját nyelvezetét és mentalitását.-És Ön ilyen. Persze nem hinném, hogy evvel jó üzletet is kötött.-Hát ha a javadalmazásra gondol, az bizony meglehetősen nevetséges. Japánban tízszer ennyit fizettek volna, de nekem momentán nincsenek megélhetési gondjaim, inkább passzióból csinálom azt, amit csinálok. Jó környezetben, jó kedvvel. Kell-e ennél több?- Értem és megértem.- Ehhez hozzátehetjük, hogy még működő vállalkozásaimra is futja az időből, s ha sikerül nagyobb ismeretségi kört kialakítanom, esetleg mások, pécsi és baranyai cégek hasznára válhatok. Távol-Keleten például az a szokás, hogy az ilyen, menedzser-tanárt, akit nem köt le az egyetem teljesen, a nagyobb vállalatok vagy magáncégek megkömyékezik, s kérnek a tapasztalataiból.- Itt még nem keresték meg?- Ez a pár hónap, amióta itt vagyok, kevés az ismeretségre. Látja, még arra sem jutott időm, hogy a szimfonikusok angol karnagyával, Howard Williams úrral megismerkedjem, de ami késik, nem múlik. Imádom a komoly zenét, magam is kórusban énekeltem néhány évvel ezelőtt.- Tudok egy érdekes palackról, ami tulajdonképpen Önt a magyarokhoz közel hozta. Elmesélné a történetét?- Többször eljutok különféle árverésekre, élvezem a légkört és persze érdekel a múlt, érdekelnek az öreg holmik is. Egy ilyen aukción, pontosan 1979 márciusában egy meglehetősen patinás borospalack került a kalapács alá. Egy üveg tokaji aszú-eszencia 1698-ból, ha jól tudom a történelmet, valahonnan a Hegyaljáról, még Rákóczi idejéből. Azonnal felismertem az értékét és azt, hogy ez nem számomra különösen becses, hanem inkább önök, a magyarok számára lehet az. Megvettem és bár hazavittem, nem tudtam mit kezdeni vele. Csak forgattam, nézegettem, s azon töprengtem, hogy hol lehetne méltóbb helye. Ekkor ötlött fel bennem, hogy talán a magyarok számára bizonnyal többet jelentene.- És már egy hónappal később jelezték, hogy megérkezett Magyarországra, Tolcsvára, a bormúzeumba. Ön adta föl?- Nem. A magyar állam akkori angliai nagykövetének adtam át a londoni rezidencián. Nagy ünnep és ceremónia volt, a sajtó is beszámolt róla.- Nem dolgozott Önben a kisördög, hogy legalább belekóstoljon?- Bár nagyon szeretem a bort, fel sem merült bennem. Ezek már szent dolgok, egy ilyen palackot a történelem lengi körül, a múlt, s benne soksok ismeretlen dolog. Praktikusabban fogalmazva, még százéves bort sem ittam, pedig lett volna rá mód. Még praktikusabban: előfordulhat, hogy bár jó állapotban marad fenn az itóka, bizonyos mérgek felszabadulnak benne, s ezzel meglehetősen veszélyes az emberre.- Járt már Tőle sván?- Nem, de készülök arra, hogy megnézzem a bormúzeumot és reményeim szerint azt a 300 éves palackot is, amihez némi közöm volt. Közelebb viszont már jártam. Jók a villányi, siklósi borok, van bennük fantázia.- Gyorsan mennek a napok; Önt egy éves szerződés köti, de nem hinném, hogy gyorsan tovább áll.-Jól sejti. Már olyan programokon dolgozunk, ami előrevetíti az árnyékát annak, hogy az ezredforduló szilveszterét is itt fogom tölteni.- Ézért a macska?- Ezért is. Bárhol éltem - s életem nagyobb részét már Anglián kívül töltöttem - mindig akadt valamilyen állat a közelembe. A macska különleges, szeretetre vágyik. Lehet, hogy rokonlelkek vagyunk?- Milyenek vagyunk mi, magyarok?- Aranyosak, kedvesek.-Hibánk?- Azt hiszem, hogy túlzott alázattal tekintenek a világra. Nem ártana határozottabbnak, öntudatosabbnak lenni. Nem óhajtok tanácsokat adni, de ha már rákérdezett, hadd szóljak aktuálpolitikai témáról, a NATO-ról. Nem kell nagyon, minden feltétel nélkül oda igyekezni. A NATO-nak is nagy szüksége van Magyarországra. Csak ők nem mondják.- És az Unió?- Az más. Maradéktalan híve vagyok az egyesült Európának, mert ez a helyi béke és biztonság - s ez alatt az anyagi biztonságot is értem - záloga. Magam is föderatív gondolkodású vagyok és egyébként köztársaság párti.- És Cook-kapitány utódaként meglehetősen nagy utazó.- Bár magam is a kalandok könyvein nőttem fef sohasem készültem világjárónak. Az élet alakított, formált, s persze megkedveltem ezt az életformát. Nyitottá, sok mindenre fogékonnyá teszi az embert.-Jönnek az ünnepek, a karácsony.- Nem leszek egyedül. Meghívtak sokfelé, családi körbe.- Angliában nem várják?- Rokonaimmal és barátaimmal azért tartom a kapcsolatot, levelezek velük, s megírom a körülöttem történteket. A pécsi egyetemi légkör nagyon megfogott, mind a kollégák, mind a tanítványok köre. Szeretni való emberek. Ennél jobb dolog kevés történhet az életben egy ilyen magamfajta, megrögzött agglegénnyel. Kozma Ferenc Fotó: Müller Akár több millió forintot is érhet ez a palack tokaji aszú - mondotta kérdésünkre Urbán András, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnöke, neves borszakértő' Arra az esetre, ha dugóba kerül Bezenye és Piliuy között. A Westel 0660-as mobiltelefonnal a legváratlanabb helyzetek sem érik készületlenül. A mobiltelefonszolgáltatók közül elsőként értük el az országos lefedettséget. Ma 400 bázisállomás és 3 telefon- központ biztosítja, hogy Ön bárhonnan, bármikor telefonálhasson. Minden esetben További információ: 06-80-450-450 • Internet cím: www.westel . hu f / ........................................—________í ííwtm T árs a társalgásban 99%-OS LEFEDETTSÉG
