Új Dunántúli Napló, 1997. november (8. évfolyam, 299-328. szám)

1997-11-06 / 304. szám

1997. november 6., csütörtök Hitélet Dünántúli Napló 7 Boldoggá avatás Paskai László bíboros-prí­más, esztergom-budapesti érsek Rómában tartózko­dott, s az olasz fővárosban interjút adott Apor Vilmos győri püspök közelgő bol­doggá avatásáról. A bíboros hangsúlyozta, a magyar katolikus egyház számára nagy öröm a már­tírhalált halt Apor Vilmos boldoggá avatása. A no­vember 9-ei eseményre 3-4 ezer magyar zarándok érke­zése várható a Vatikánba. A magyar katolikus egyház életében utoljára 1943-ban volt hasonló örömteli ese­mény Szent Margit szentté avatásakor. Paskai László ezzel kap­csolatban kifejtette: a szen­tekről, ideértve azokat is, akiket boldog címmel tisztel az egyház, „nem lehet sta­tisztikában gondolkodni: hány van belőlük, mennyi idő elteltével avatnak újat. A boldoggá avatás a nem­zeti egyháznak, a nemzeti­ségnek tulajdonképpen egy­fajta buzgóságát juttatja ki­fejezésre: van-e köztük ki­emelkedő személy”. A magyar katolikus egy­házfő kiemelte: Apor püs­pök a háború alatt merte bátran védeni az asszonyo­kat, és püspöksége idején másokat is próbált menteni, rejteni a püspöki palotában, a püspökség más épületei­ben is. Az ökumené szellemében Edward Cassidy bíboros, a Keresztény Egység Titkár­ság elnöke a római lutherá­nus-evangélikus egyház fennállásának 75. évfordu­lója alkalmából rendezett ökumenikus konferencián kijelentette: „Olyan ponthoz érkeztünk el a párbeszéd so­rán, melyben az Isten előtti megigazulásunkat érintő alapvető keresztény értel­mezést tekintve egyetér­tünk.” A bíboros idézett a megigazulás témájáról kato­likus-lutheránus részről kö­zösen kidolgozott, ám még aláírással el nem látott do­kumentumból: „Közös azon hitbeli meggyőződésünk, hogy a megigazulás a Szentháromság-Egy-Isten műve”. Dicsérettel illette a katolikusok és lutheránusok kapcsolatának új „stílusát”: „Mindkét részről a hívek nemcsak elnézőek egymás hibáival szemben, hanem megpróbálnak keresztény testvérként és nővérként egymás mellett élni”. Csordogáló egyházi finanszírozás A történelmi egyházak nem óhajtanak újabb számháborút Anyagiakban az egyházi iskolák sem dúskálnak Harmati Béla evangélikus püs­pök, a Magyarországi Egyhá­zak Ökumenikus Tanácsának elnöke szerint nem felelnek meg a valóságnak azok a véle­kedések, amelyek szerint az egyházak finanszírozására vo­natkozó törvényjavaslat az egyházi iskoláknak kedvezőbb helyzetet teremtene, mint az ál­lami intézmények számára. A püspök álláspontját a hét elején Budapesten tartott sajtótájékoz­tatóján ismertette. Mint leszögezte: az egyhá­zak azt az összeget szeretnék megkapni, amelyre a közokta­tási megállapodások alapján jogosultak. A négy nagy törté­nelmi egyház esetében ez az elmúlt évben mintegy másfél milliárd forintot jelentett volna, ebből azonban csak megközelí­tőleg 950 millió forintot kaptak meg. Harmati Béla reményei sze­rint a parlament olyan helyzetet teremt majd, amelyben nem kell „számháborút folytatni”, azaz az egyházak megkaphat­ják azt a támogatást, amelyet a törvény is előír számukra. A püspök hangsúlyozta: a négy nagy történelmi egyház tárgya­lási alapként elfogadja a kor­mánynak az egyházak finanszí­rozására és ingatlanrendezésére vonatkozó javaslatát. Remélik ugyanakkor, hogy a parlament által elfogadott törvény jobban megfelel majd elképzeléseik­nek, mint a jelenlegi tervezet. Harmati Béla megerősítette a Magyarországi Katolikus, Re­formátus és az Evangélikus Egyház, valamint a Magyaror­szági Zsidó Hitközségek Szö­vetsége által szeptember köze­pén közzétett közös állásfogla­lás legfőbb kifogásait. A dokumentum szerint az egyes egyházak számára nem elfogadható, hogy elvi jelentő­ségű észrevételeik döntő több­ségét a kormány nem vette fi­gyelembe a törvénytervezet kimunkálásakor. Úgy vélik, hogy a jelenlegi javaslat az egyházak számára hátrányos új elemeket is tartalmaz. Ezek egyike szerint például minden felsőoktatási intézményben, így a teológiai egyetemeken is ér­vényesíteni kellene a teljes vi­lágnézeti szabadságot a felvé­telkor, az oktatás során, és a végbizonyítványok kiadásakor. Harmati Béla úgy ítéli meg: mindez korlátozná, hogy az adott egyházi intézmények belső szabályaikat alkalmaz­zák. Az egyházak kifogásai kö­zött szerepel az is, hogy a tör­vénytervezet egyes rendelkezé­sei ellentétesek az Apostoli Szentszékkel kötött megállapo­dás bizonyos pontjaival. Ismerni, érteni Templomba lépünk és éppen szentmise van. Tudjuk, hogy legkevésbé akkor zavarunk, ha nem járkálunk, beszélgetünk, hanem helyet foglalunk és fi­gyelemmel kísérjük a szertartás menetét, szövegét és gesztusait. Jó, ha tudjuk ezek értelmét és hogy kinek, mit, mikor és miért kell csinálnia. A szentmisének vannak olyan részei, amelyeket csak a pap végez. Az ún. elöljárói imádságokat a' jelenlévők ne­vében a közösség elöljárójaként intézi Istenhez. Amíg ezeket mondja, a hívek csendben van­nak. Az intelmek is a misézőre tartoznak. Ezekkel vezeti be a híveket a mise kezdetén a szentmisébe és bezáratja az egész cselekményt a mise vé­gén. Az elöljárónak vannak csendes magán imádságai is, amelyeket halkan mond és eze­ket a hívek nem hallják. A szentmise hívekre tartozó részei a felkiáltások. Ilyenek az amen, alleluja, Istennek legyen hála. A párbeszédes válaszok, dialógusok egyrészt a szent­mise közös bemutatásának je­lei, másrészt biztosítják a pap és a nép közötti kapcsolatot. Az imádságok közül pedig csak a népre tartozik pl. a Hiszekegy, a Miatyánk. A testtartások közül az állás Isten gyermekei szabadságát és egyben a tiszteletadást jelző magatartás. Az ülés a készség kifejezése a meghallgatásra, az elmélyülésre. A térdelés az alá­zat, a bűnbánat, az imádás megnyilatkozása. Kezünket összetehetjük vagy kitárhatjuk, előbbi az összeszedettséget, odaadást, utóbbi a nyitottságot, befogadókészséget fejezi ki. Keresztvetéskor a kereszt jelét rajzoljuk magunkra, megvallva a kereszthalál megváltó és üd­vözítő hatalmát. Rozs Szilvia Ingyenes tanfolyam Alapfokú szociális tanfo­lyam kezdődik a Katolikus Karitászban. Segíteni akar­nak ezzel a tanfolyammal a karitászcsoportok önkénte­seinek és minden érdeklő­dőnek. Díjmentesen tanítanak el­sősegélynyújtást, házi be­tegápolást, a szociális tör­vény által biztosított segé­lyek kérvényezését, a legin­kább rászorult emberekkel való foglalkozást. A tanfolyam november 8- án, szombaton kezdődik Pé­csett a Karitász Házban. Az előadások hat egymás utáni szombaton 9 órától 15 óráig lesznek. Felvilágosítás, jelentke­zés a Janus Pannonius u. 4. szám alatt, személyesen 8-16 óráig, vagy telefonon: 72/327-352. Október Tudom, elmúlt már. A 23 is, meg a 31 is. Az egyik 41-szer, a másik meg már 489-szer. De mégis: az egyik biztosan nem, s úgy tűnik, hogy a másik sem találta még meg a helyét bennünk. Mondják 1956 még túl közeli. A reformáció 1517 meg talán túl távoli lenne? Vagy minden attól függ, hogy ki melyik olda­lon áll? Mert vannak ilyenek. Jobb és bal, meg protestáns és katolikus. Vagy csak ember van, tárgyilagos és elfogult, önzetlen és önző, szűkkeblű és krisztusi? Sok a kérdőjel. Ez is kortünet, mert elbizonytalanod­tak az értékek. Vagy csak mi, mert tagadni kellett az értéket és ezért még fizettek is. Ez mindig megbosszulja magát. Jó lenne minden értékből kö­zösen meríteni, az értéktelent pedig együtt elutasítani az anyagi, a szellemi és a lelki életben egyaránt. Együtt? Ta­lán inkább csak élcsapatok vannak a rosszra is meg a jóra is. S ez utóbbiak a mécses, a só és a kovász. Kevesen vannak, de tüzet gyújta­nak, ízt ad­nak, kelesztenek. Nem megadják, nem visz- szatartják, hanem odaadják magukat, éppen amikor krí­zishelyzet van: sötétség, ízet­lenség és kel(l)etlenség. Ők a reformátorok bármely nem­zetből és felekezetből. Soha nem nélkülözhetők és soha nem pótolhatók. Amikor nin­csenek, visszafelé forog az idő. A múlt nem példa lesz, hanem kövület, a jelen a puszta túlélés, a jövő a re­ménytelenség színtere. Pedig egy jól berendezett Földet és Eget kaptunk feladatul, örök­ségül. Szénási János Mayer Mihály pécsi megyés püspök nyilatkozata Felelős mérlegelés Mayer Mihály pécsi megyés­püspök nyilatkozatot juttatott el a sajtónak hazánk NATO- csatlakozásáról. A püspök nem a katolikus egyház, hanem a sa­ját nevében fogalmazta meg ál­láspontját. Kiemelte: Magyar- ország előtt megnyílott a föld­részünkön kibontakozó integ­rációs folyamathoz való csat­lakozás lehetősége. Mayer Mi­hály szerint a NATO létének fél évszázada bizonyítja: képes tagállamainak hatékony vé­delmet nyújtani, tevékenysége a nyugati civilizáció értékeire épül és összhangban van a nemzetközi közösség demok­ratikus alapelveivel. Leszö­gezte: nyilvánvaló, hogy min­den megoldás szükségképpen anyagi terheket ró az ország la­kosságára, fejlődésünk legfon­tosabb és nélkülözhetetlen fel­tétele azonban az ország külső és belső biztonsága. A püspök véleménye, hogy csatlakozá­sunk esetén hazánk szuvereni­tását megőrizve, egyenrangú partnerként vesz részt a kollek­tív és konszenzusos döntésho­zatalban. Mayer Mihály „e napi politikát meghaladó kér­désben” honfitársait megfon­tolt, felelős mérlegelésre és szavazásra buzdítja a zsinat szavaival: „Minden állampol­gárnak joga és egyben köteles­sége a szabad szavazás lehető­ségeivel élni.” Emlékeztető Orgonahangverseny lesz no­vember 9-én, vasárnap a kert­városi református templomban 16 órakor. Közreműködik Bó- dis Tamás orgonaművész. Folytatódnak a 400 éve ala­pított Miasszonyunkról neve­zett női kanonokrend jubile­umi ünnepségei. November 14-én 16 órától emlékhang­verseny és műsoros délután lesz a Helyőrségi Művelődési Otthonban. (A színházzal szemben.) Fellépnek a zárda iskoláinak volt növendékei, azok gyermekei, unokái és a rend jelenlegi óvodásai. A volt alsószentmártoni la­kosokat és az ott valamikor szolgálatot teljesítő papokat a kiengesztelődés és megbékélés jegyében szeretettel hívjuk, hogy november U-én szent Márton ünnepén a falu mos­tani, cigány lakóival együtt ün­nepeljék templomunk búcsúját és 200 éves jubileumát. November 9-én, vasárnap délután fél öt órakor a Pécsi Bazilika Szent Mór kápolná­jában Szabó István lantmű­vész ad hangversenyt. Köz­reműködik Szabó Ildikó blockflőtével. Az utolsó reverendaszabó Apró szabóműhely a pécsi Nyílközben - jó ideje már használaton kívül, még akkor is, ha gazdája, Gám György itt ücsörög napközben, hallgatja a rádiót. A próbababa több, mint százéves, a Singer varrógépet - már használtan - 1913-ban vá­sárolta az édesapja, Gám Ta­más, nem sokkal azután, hogy a Zrínyi utcában működött Fleis­cher és Budai papi szabó cégnél elhelyezkedett.- Apám 1939-ben lett önálló iparos, csakis papi öltönyökkel, reverendákkal foglalkozott, de készített a Székesegyháznak palástokat, miseruhákat is, vagy éppen biretumot, ami, ugyebár a pomponos papi kal- pag. Olyan keze volt, nála pró­bálni sem kellett. Én azért szok­tam ragaszkodni az egyszeri próbához. Persze, valaha évente százszám készült csak a reverenda. Gondolja meg, az egyházmegyében 450 pap volt, (most nyolcvanan lehetnek), a szemináriumban ötven teológus tanult, akik minden évben új reverendát kaptak!-Hány gomb van egy reve­rendán? - vetem közbe.- Harminc-harminckettő, ki milyen magas, attól függ. Apám az úgynevezett „pécsi szabásmintát” alkalmazta, ami annyit tesz, hogy hátul, a de­réknál hat ráncot alakított ki. Az 1947-es Pécsi Őszi Vásár és Kiállításon emlékérmet is ka­pott. Aztán 1950-ben kidobtak az Apáca utcai üzletünkből, és vége lett mindennek. Persze, az élet nem állt meg teljesen.-Érdekes, a kommunizmus alatt több munka volt, mint ma­napság. Elfogytak a papok, aki van, az is öreg, mint jómagam. Az utolsó években, míg abba nem hagytam a munkát, főképp javítanivalóm akadt! Sokszor negyven éve hordott reveren­dákat tettem rendbe. Pedig a „kuncsaftjaim” között volt Cserháti József, Bíró László, Mayer Mihály, Seregély István - mutatja a falon a fotográfiá­kat. - Ez az én Burdám, már el­nézést, hogy ilyet mondok. Aztán már csak arról esik szó, hogy utód - az nincs. Mi­nek, kinek? Az őszi nap csen­desen süt be az ablakon, míg a végekben álló fekete szövetek és a néma kis varrógép türel­mesen várnak. Hátha még egyszer? M. K. Pihennek az egykor szorgos kezek fotó: wéber t. Zarándoklat Rómába Harangszóval indul a zarán­doklat Rómába csütörtök este 5 órakor Pécsről Apor Vilmos győri püspök bol­doggá avatására. Három busszal mennek, kettő a belvárosi, egy a piusi plébá­nia szervezésében. De megy csoport Dombóvárról és Szekszárdról is. Bologná­ban szentmisén vesznek részt a zarándokok, Siená- ban rövid városnézésre áll­nak meg. Szombaton Ró­mában az ősi hagyomá­nyoknak megfelelően a nagy bazilikákat járják vé­gig, Vasárnap 10 órakor kezdődik a pápai szentmise a Szent Péter-bazilikában. A szertartást a Magyar Televí­zió egyenesadásban közve­títi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom