Új Dunántúli Napló, 1997. november (8. évfolyam, 299-328. szám)
1997-11-29 / 327. szám
1997. november 29., szombat Háttér - Riport Dünántúli Napló 7 Országgyűlési képviselők és választók - négy év tükrében (10.) Esélyegyenlőség mindenkinek SZDSZ országos lista: beszélgetés dr. Szigeti Györggyel Vége felé közeledik a választási ciklus. Ez egyfelől a pártpolitikai csatározások megélénkülésével jár, másfelől a mérlegkészítés kötelezettségével: hol tartunk a négy évvel ezelőtt megfogalmazott célok megvalósításában. Interjúra kértük Baranya megye országgyűlési képviselőit: sorozatunkban arról beszélgettünk, milyennek látszik a képviselő és a választópolgár az elmúlt időszak eseményeinek, munkájának tükrében. A szabaddemokraták a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének is fölajánlottak listájukon egy helyet még az első szabad választások idején, s erre a szövetség a pécsi dr. Szigeti Györgyöt jelölte, aki már a második ciklusban politizál. Azok közé tartozik, akiknek alkalmuk nyílt arra, hogy belekóstoljanak mind az ellenzéki, mind a kormánypárti világba. Kezdettől a szociális és egészségügyi területen végzi a munkáját. Még annyit mondjunk el róla, hogy tizennégy évesen, kémiai kísérlet közben vesztette el szeme világát. Dr. Szigeti György hosszú éveken keresztül dolgozott a Vakok és a Gyengénlátók Országos Szövetsége elnökségi tagjaként, megyei elnökeként. Ma is a pécsi irodában ülünk le beszélgetni, s mindjárt elöljáróban arról a törvénytervezetről esik szó, melyet Béki Gabriellával formáltak-gyúrtak át, s mitagadás, jó pár esztendeje várják, hogy végre valahára megszülessen Magyarországon is az úgynevezett esélyegyenlőségi törvény.- Hogy került Ön e törvény- javaslat kimunkálásának közelébe?- A helyzetemből adódik, hogy szociális ügyekkel foglalkozom és a hátrányos helyzetű csoportokkal. E téma már 1990-ben illeszkedett az SZDSZ programjához, a szabadság és a szolidaritás gondolatkörbe. Egyébként ugye közismert, hogy a nyolcvanas években éppen azok indítottak mozgalmakat, s karolták föl a szegényeket, a cigányság ügyét, a különböző szempontból hátrányos helyzetben élőket, akik később az SZDSZ politikusai között tűntek föl.- Tehát nem az SZDSZ tagjaként kóstolt a politikába.- Párton kívüliként kerültem a üstára, s csak 1991-ben léptem be az SZDSZ-be és lettem a tagja a szabadelvű körnek nevezett platformnak. Kezdettől fogva a parlament szociális és egészségügyi bizottságában tevékenykedem és természetesen tudom, hogy ellenzéki politikusként nagyobb szabadságom volt, kormánypártiként pedig nagyobb ráhatásom a dolgok alakulására. Végül is minden politikusnak az a célja, hogy az elképzeléseit megvalósítsa, s ellenzéki pozícióban ez sokkal nehezebb, olykor szinte lehetetlen.- Mégis mintha kissé csalódott lenne?-Igen, mivel nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan szerettem volna. De meg kellett értenem, hogy előbb, kilencvennégy és kilencvenhat között a gazdaságot kellett stabilizálni, s bizony egy kormány életében a stabilizációs időszak nemigen kedvez a szociális célok megvalósításának.-Azért adódtak az Ön számára is olyan eredmények, amelyekről érdemes volna beszámolni.- Megannyi módosító javaslatot nyújtottam be - nyújtottunk be a munkacsoporttal - például a Bokros-csomag szelí- dítése és árnyalásaként, úgymint a családi pótlékra vonatkozóan, ezen belül is a beteg gyermekeket illetően az alanyi jogon járó pótlék ügyében. Meglehetősen sokat dolgoztunk a gyesen, ami ma már a mini- málnyugdijhoz igazodik és állandóan emelkedő összeg és hasonlóképpen ehhez igazodik az anyasági támogatás összege is. Végül az is eredmény, hogy sikerült a szociális ellátásokat függetleníteni a munkaviszonytól. Sorolhatnám persze hosz- szan mindazokat, a kívülálló szemében ugyan apró dolgokat, de amelyek végső fokon a stabilizáció és a kényszerű megszorítások mellett is eredménynek könyvelhetők el a képviselői munkánkat illetően.- Az esélyegyenlőségi törvény tervezetéről mondana néhány szót?- Solt Otíliával készítettük el a törvénytervezetet még 1993- ban, de abban a parlamenti ciklusban már nem kerülhetett sor a megtárgyalására, főleg az idő hiánya miatt. Az antidiszkrimi- nációs dolgokon kívül az alapvető jogokkal foglalkozott, főleg a fogyatékos emberek érdekében. Magyarországon ma közel másfél millió egészségkárosodott ember él, s ezen a nagy csoporton belül beszélünk a kimondottan fogyatékosokról. A látássérültek, a hallássérültek, a mozgássérültek és a szellemi fogyatékosok száma jóval a félmillió fölött van. Ez a törvényjavaslat azt célozta meg, hogy az utóbbiak élethelyzetéből adódó hátrányokat megpróbáljuk kiküszöbölni.- Mondana erre példát?- Természetesen. A velük szembeni diszkrimináció tilalma például megnyitná a lehetőséget arra, hogy beperelhetnék a bíróság előtt azt az ön- kormányzatot, amelyik olyan közösségi létesítmények építésére ad ki engedélyt, amelyet a mozgássérültek nem tudnak megfelelő módon megközelíteni. E törvényben biztosítanánk továbbá a segédeszközhöz való hozzájutást, a rehabilitációhoz való jogot, a támogató szolgálat igénybevételének lehetőségét. Es még valamit hadd mondjak el. E tervezet nyomán indultak el a népjóléti minisztérium szakemberei is az 1994-es választások után.-A fogyatékos emberek jövedelmi viszonyairól is esik szó e tervezetben ?- Természetesen. De ez a része a dolognak az - kiegészítve a megyei rehabilitációs centrumokkal és foglalkoztatókkal —, ami meglehetősen súlyos pénzügyi feltételekhez kötött.-És ez lehet az oka annak, hogy a tervezet még mindig csak tervezet.-Igen. De a jelenlegi kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy még ebben a ciklusban mindezt megvalósítja. A legutóbbi információm az, hogy decemberben a téma a parlament elé kerül. Mindenesetre én nem felejtem el, hiszen a mindenkor hivatalában lévő miniszternek megírtam in- terpellációs levelemet, Kovács Pálnak, Szabó Györgynek, Kökény Mihálynak és archiválom folyamatosan az ígéreteket.- De ha soha nem jut rá any- nyi pénz, mint ami kéne?-Tudva azt, hogy mekkora anyagi vonzata van ennek a törvénynek, mondjuk meg lehetne azt is csinálni, hogy a kormány csak elkötelezettséget vállal a törvény elfogadásakor, s legfeljebb megjelöli, hogy milyen ütemben próbál a teljesség felé menni. Én teljesen egyetértek avval, hogy vannak a tartós munkanélküliségnek fájó tünetei, meg kell oldani az egészségügy átalakítását, de egy társadalom organikus, egységes fejlesztésében nem lehet egyes területeket se hátratolni, mondva, hogy majd idővel gondunk lesz rátok is.- Mindez csak egy részterülete az Ön munkájának. Tudok arról, hogy Béki Gabriellával közösen ötlöt- ték ki a nyugdíjkorhatár emeléséhez kapcsolódva a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségét.- Kényszerű tény, hogy a nyugdíjkorhatárt emelni kellett, viszont éreztük, hogy bizonyos életkorban lévők számára ez sérelmes. Ezért ötlöttük ki a lépcsőzetességet, hogy ha valakinek a szolgálati ideje megvan, akkor ne étje hátrány, ha korábban akar nyugdíjba menni.-Egy másik érdekes ötlete van Önnek, a családi pótlék bruttósítása. Mi volna ez?- Az szeretnénk, ha a családi pótlék alanyi jogon, a jövedelemtől függetlenül, minden polgárnak járna, s változatlanul is ez az elképzelésünk, hogy jövőre bruttósítani kéne és jelentősen megemelni - mint az adózás bevezetése előtt a fizetéseket - és természetesen az adó alá vonni. Mivel az adóskála széthúzza a jövedelmeket, akinek kevesebb a jövedelme, annak több családi pótlékja marad, akinek több a jövedelme, értelemszerűleg többet is adózna le belőle.-Kézenfekvő, hogy megkérdezzem, elegendő volt-e arra ez a közel hét és fél év az Ország házban ahhoz, hogy végleg politikussá váljon ?-Elvem, hogy ha az ember csinál valamit, akkor azt teljes meggyőződéssel és odaadással tegye. Ezért aztán számomra különösen kemény munkával telik a képviselői időszak, s mostanában fordult meg a fejembe az, hogy vajon csinálom-e tovább? Nem tudom. Mindez függ az SZDSZ-től, a jelöltségtől és természetesen attól is, hogy mi minden történik még körülöttem jövő év tavaszáig.- Még egy ciklusra vállalkozik tehát?- Bizonyára. De ha nem sikerül, akkor sem leszek nagyon elkeseredve. Ötvenhárom éves vagyok, s örömömre nagyapai teendőkkel is megáldva. Másrészt megfelelő jártasságot, tapasztalatot szereztem a szociális munkában, amit az élet más területein is tudok kamatoztatni. Kozma Ferenc Másfél millió egészségkárosodott emberért készül az „esélyegyenlőségi” törvény- ' fmsmtsmm Dunai Imre jegyzete A legenda születése Alighanem sokakkal megesett már, hogy egy szellemes ötlet, jó poén, csattanós válasz csak akkor jutott az eszükbe, amikor már a lépcsőházban jártak, távozóban a helyszínről. Ám némi memória-kop- tató idő múltán és a hiteles tanúk távollétében a történteket úgy is fel lehet idézni, mintha tényleg elhangzott volna az utólag csiholt sziporka. A múlt század kellős közepén, Párizsban feltaláltak erre egy érzékletes kifejezést: „lépcsőházi szellemesség”. Ez aztán egész Európában el- teijedt. Népszerűségét végül megkoronázta W. L. Hertslet A világtörténelem lépcsőházi viccei könyve. A tanulságos gyűjtemény annak bizonyítására szolgál, hogy a történelem is tele van afféle szellemes mondásokkal és nevezetes tettekkel, amelyek már csak akkor ötlöttek fel a főhősben - vagy életének krónikásában -, amikor az emlékiratot körmölte. A legendák szülőszobájában lenni azonban még vétlen szereplőként is izgalmas. Legutóbb például hivatásom teljesítése közben titkosrend- őmek néztek, és ekképpen hasznos téglácska lehettem egy legenda építgetéséhez. Szerepemről ráadásul csak három héttel később szereztem véletlenül tudomást egy utcai eszmecsere akaratlan fültanújaként. A beszélgetők egyike azt a másodkézből származó információt adta tovább, hogy látták: a csatlakozást ellenző párt pécsi gyűléséről egy rosszul álcázott titkosrendőr készített hang- felvételt. Végül is ez nem kizárt, ám ha csak egyetlen ilyen megfigyelőt fedeztek fel, akkor a legendának nincs igazi alapja. Jelentem: én voltam, mint napi eseményes újságíró, aki a csípős időben amennyire csak lehetett, ballonkabátja zsebébe rejtette diktafont markoló kezét, miközben NATO-védettségtől féltett rendszer egyetlen kényszeredetten elismert vívmányát, a szólásszabadságot gyakorló szónokok szavait .jegyzetelte”. És olykor vacogott a lelkek hevítésétől. Persze lehet, hogy ez a töredelmes vallomás kevés a legenda ellen. Hiszen a mesekiötlővel szemben Plutark- hosznak és Suetoniusnak sem hitte el senki, hogy merénylői tőrdöféseitől Caesar szó nélkül rogyott össze, és nem tudott felkiáltani: Te is fiam, Brutus! Ot régióban az egész ország pályázik Huszonkét millió dollárról döntenek majd, amikor eredményt hirdetnek az egészségügyi korszerűsítéseket célzó országos pályázaton. Az 1997 augusztusában meghirdetett lehetőséggel élve a megyék alkalmi regionális szövetséget alkotva indulhattak. A győztes pályázónak 2-3 év alatt kell felhasználnia a 27 millió dollárt az elfogadott fejlesztési célokra, amelyből 18 millió a világbanki, 9 millió dollár pedig a hazai forrás.-'Mi történt a pályázat meghirdetése óta? - kérdeztük Tóthmátyás Istvánt, a Népjóléti Minisztérium Világbanki Programirodájának vezetőjét.- Öt - az ország egész területét lefedő - régióból érkezett be szándéknyilatkozat, ami azt jelenti, hogy minden megye és a főváros is részt vesz ebben a versengésben. A legkisebb társulás a dél-dunántúli, amely Baranya, Somogy és Tolna megye közel egymillió lakosát érinti. A legnagyobb, amelyhez Budapest, Pest, Heves és Nógrád megye tartozik, több, mint 3 millió lakost számlál. Az észak-dunántúli régiót több, mint 2 millió lakosával Fejér, Győr-Moson-Sopron, Komá- rom-Esztergom, Vas, Veszprém és Zala megye képviseli. Az északkelet magyarországi „csapatot” Borsod-AbaújZemplén, Hajdú-Bihar, Sza- bolcs-Szatmár-Bereg alkotja, majdnem 2 millió lélek- számmal. A dél-alföldi közösség Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Jász-NagykunSzolnok megyét köti össze, 1,7 millió állampolgárt érint.- Milyen jellemző vonásokat mutatnak a beérkezett szándéknyilatkozatok?- Szembetűnő, hogy négy konzorcium a térségben működő egyetemekre alapozza pályázatát. Az ötödik régióban nincs ugyan orvosegyetem, de a térség kiváló egészségügyi intézményekkel rendelkezik. Minden pályázati szándéknyilatkozatból kiderül, hogy a megyék közgyűlése, illetve a fővárosi önkormányzat, a megyei ANTSZ vezetői részt vesznek a lehetséges pályázati programok kidolgozásában. így rajtuk keresztül voltaképpen az egész országot sikerült bevonni a tervezésbe. Ennek többek között az is a haszna, hogy önmaguk számára is világossá válik a saját helyzetük, kialakulhatnak azok a reális elképzelések, amelyeknek a valóra váltásához remélhetik a 27 millió dolláros támogatást. Olyan jó, hogy már hamisítják! VOLÓNTAXr V 333-333 Biztos tipp az eligazodásban telefonszámunk a HAT HÁRMAS. Kevesebb nem elég! Ha hármasból HAT, nyugodtan választhat!
