Új Dunántúli Napló, 1997. november (8. évfolyam, 299-328. szám)

1997-11-26 / 324. szám

12 DUnántúli Napló Politikai Vitafórum 1997. november 26., szerda PÁRTHÍREK Dr. Révész Mária, a 13. sz. választókerület önkor­mányzati képviselője foga­dóórát tart 1997. december 3-án délelőtt 11-12 óráig, valamint délután 16-17 óráig a Városháza (Pécs, Széchenyi tér 1.) 49/b. ter­mében. Az ’56-os Magyarok Vi­lágszövetsége Pécs-Bara­nya Megyei Szervezete no­vember 29-én szombaton 17 órai kezdettel Pécsett, a Col­legium Seraphicumba (Fe­rencesek utcája 35.) nagy­gyűlést rendez. A gyűlés nyilvános, azon bárki részt vehet. Előadók: Pongrátz Gergely örökös elnök, a Corvin-köz 56-os főparancs­noka, Bátonyi Sándor ügy­vezető elnök, egykori sza­badságharcos, dr. Vincze Já­nos egykori szabadsághar­cos, Vödrös Csaba főtitkár, Szent Andrássy Jenő volt szabadságharcos, Nagy Imre mecseki szabadságharcos - 56-os Szövetség Pécs, Sas­vári István megyei elnök. A Független Kisgazda- párt Pécs városi alapszer­vezete rendes havi taggyű­lését december 1-jén 17 órakor tartja a megyei szer­vezet tanácstermében. Páva Zoltán országgyűlési képviselő november 27-én, csütörtökön fogadóórát tart Komlón, a polgármesteri hivatalban 12.30-14.00 óra között, majd lakossági fó­rumot Magyarszéken a kul- tűrházban, 18 órakor. Pén­teken 18-án 17 órakor Nagyhajmáson, a községhá­zán tart képviselői fogadóó­rát. Dr. Bachesz Mária no­vember 27-én, csütörtökön 16.30 órától ingyenes jog­segélyszolgálatot vezet az MSZP Tüzér utca 3/1. sz. alatti Mozgalmi házban. A Munkáspárt megyei ko­ordinációs bizottsága no­vember 28-án (pénteken) 14-től 16 óráig ingyenes jogsegélyt nyújt a párt Var- sány utca 20. szám alatti irodájában. A Hadifoglyok Baranya Megyei Szervezete 1997. december 1-jén (hétfőn) 14 órai kezdettel nyílt összejö­vetelt tart a TESZ székhá­zában, Pécs, Apáca u. 15. sz. alatt. Az összejövetelen az Emlékek és emlékezések sorozatban Várnagy Viktor öregcserkész, volt hadifo­goly visszaemlékezésének második része szerepel. Az MSZP az ÚDN október 1- jei számában megjelent írásá­ban sok olyan megjegyzést tesz, ami arra utal, hogy az írás szerzője vagy nincs tisztában a termőföld körüli vita lényegé­vel, vagy félre akar vezetni. Ilyen állítás, hogy egy földtu­lajdonos társaság felbomlása­kor a külföldi a földből nem, csak a társaság egyéb tulajdo­naiból részesülhet. Ez a feltétel semmiféle biztosítékot nem tar­talmaz. A földművelésben a föld csak az egyik - igen fontos - kellék. Föld nélkül nincs mező- gazdaság, de fontosságban egyenrangú a felszerelések, gé­pek, stb. megléte is. Ha a kül­földi ezeket a tulajdonrészeket kapná meg, meghatározó szere­pet szerezne a földművelésben. Az ötéves mezőgazdasági te­vékenység sem akadály. A tsz- ek több, mint öt éve működnek. Ha jogi személyként földet is vásárolhatnának, a külföldi ta­Mégis a víz az úr... Baranyában dicséretes módon vettek részt a hazánk jövőjét hosszú távon meghatározó népszavazáson, amelyen a megjelentek óriási többséggel a NATO-tagság mellett tettek hitet. Ám ezen a napon sző­kébb pátriánkban öt olyan kis­település is volt, ahol nemcsak a magyar páncélsisakok jövő­beni szabásmintájáról kívánt dönteni a nagyérdemű, hanem arról is, hogy jó pénzért haj­landók-e megválni eddigi egészséges környezetüktől. Véménd, Ófalu, Palotabozsok, Mecseknádasd és Szebény polgárai szinte egy emberként mondtak nemet az elnéptele­nedett Üveghutára tervezett kis- és közepes szennyezett- ségű rádióaktív hulladéktáro­zóra. A kérdés csak az, hogy lesz e foganatja ennek a jajkiál­tással is felérő akaratnyilvání­tásnak, vagy rájuk is a szakál­las közmondás fog állni, már­mint, hogy: „Kutyaugatás nem hallatszik az égig.” Az érvek, hogy a Mórágyi rög gránitja széles e hazánkban legalkal­masabb az atomszemét elhe­lyezésére, már régen nem szakmai hanem sokkal próza­ibb a PÉNZ (így nagybetűvel!) kérdése. Mivel az atomhulla­dék elhelyezésére alkalmas te­rületek közül ez esik legköze­lebb Pakshoz, így a nem hét­köznapi szállítás tetemes költ­ségeiből jócskán lefaraghat a PAV Rt. A protestálók hazug és cinikus érvnek tartják azt, hogy az ország villanyenergia igényét nagy részben biztosító vállalatnak valahol mégiscsak el kell helyeznie hulladékát. Amíg az egész ország élvezi Paks áldásait - mondják - mi­ért csak ők lennének, akik a terheket viselik. Számukra ért­hetetlen, hogy több, a hulladék elhelyezésére alkalmasnak mondott terület közül miért épp az ország egyik legsűrűb­ben lakott vidékét választották az illetékesek. 1989-ben Ófalunak - az egész megyére kiterjedő össze­fogásnak köszönhetően - sike­rült megakadályoznia az atom­temető felépítését. Azóta stra­tégiát váltott az atomlobbi és az egyes önkormányzatokat egyszerűen „megvásárolták” a lakosság tájékoztatására for­dítható 500 millióból. A ki­szemelt és a tervet, valamint a nem kevés pénzt elfogadó Bá- taapáti mindössze 3 km-re van Ófalutól. Természetesen 1989 óta a terület nem lett alkalma­sabb a hulladék elhelyezésére. A jogi helyzet viszont igen. Bátaapáti egymagában dönthet arról, hogy közigazgatási terü­letén ilyen mű megvalósításá­hoz hozzájárul e. Az 1-2 km- re eső településeknek viszont beleszólásuk sem lehet. A ha­tályos jogszabályok szerint 5 baranyai falu polgárainak 16- ai voksai csupán annyit érnek, mint a falra hányt borsó. Az egész környék életét, kilátásait nagyban befolyásoló kérdésről tehát egyetlen pár száz lelkes község önkormányzata dönt­het. A PAV Rt. pénzét elfogadó tolnai települések és a baranyai Feked tájékoztató társulást ho­zott létre TETT néven. A TETT megismerve a baranyai népszavazás eredményét, ha­marjában nyilatkozatot tett közzé, amelyben nehezménye­zik, hogy a kérdésbe politiku­sok is beleütik az orrukat. Megítélésük szerint itt kizáró­lag szakmai kérdésről van szó, amely­hez semmi köze a politi­kának. E helyről sze­retném nekik üzenni, hogy a- politikai pártok és maguk a politikusok arra valók - bármily hihetetlen is hogy a többség akaratát képviseljék és juttassák ér­vényre. Az MDF ennek szel­lemében legjobb hagyomá­nyait folyt a minden szak­mai és politikai támogatást meg fog adni a tiltakozóknak. Bár jól tudjuk, hogy felül a gá­lya és alul a víznek árja, de a mi sajátosan értelmezett de­mokráciánkban egyelőre nehéz eldönteni, hogy ki is valójában az úr. Reméljük, 98-ban erre is választ kapunk. Habjánecz Tibor MDF megyei elnök „Kegyetlen” időket éltünk Szinte divattá vált napjainkban az előző politikai rendszer pocskondiázása. Utóbb a szocializmus „árny­oldalait” taglaló „tudományos” értekezés olvasása közben olyan különös megállapítás tűnt szembe, mely alig fölülmúlható megnyilvánulása a demagógiá­nak. A szerző felhánytorgatja, hogy a hajdan létezett szocia­lizmusban az indokoltnál na­gyobb kényelemben éltünk. Megvolt a biztos munkahe­lyünk, s ha kirívó vétségeket nem követtünk el, ülhettünk az íróasztalunknál, dolgozhattunk a bányában, ügyködhettünk a munkapad mellett, akár nyugdí­jas korunkig. Sőt, a munkánkért alkalmasint kitüntetést is kap­hattunk. Na már most nem csoda, ha a „túladagolt” kénye­lem birtokában elveszítettük önálló gondolkodásra való ké­pességünket, s ezzel voltaképp önbecsülésünket veszítettük el. Ugye borzasztó, micsoda „kegyetlen” időket kellett meg­élnünk?! Az „átkos” politikai rendszerben nem átallották mindenkinek képzettsége, fel- készültsége függvényében munkát biztosítani, mégpedig többnyire a nyugdíjas életkor eléréséig. Most pedig a temér­dek vesztes - köztük szerény becslés szerint legalább 5-600 ezer munkaképes korú, több­sége dolgozni akaró ember - azért nem talál magának mun­kát, mert helyette az elveszített önbecsülése keresgélésével van elfoglalva. Ez az irdatlan mun­kástömeg - más milliókkal együtt - úgy tűnik, elkövette az urak szemében „főben járó bűnt”, hogy megszokta a ké­nyelmes, békés életet. A bizo­nyosságot, hogy aki ma dolgo­zik, nyugodt lehet, holnap is lesz munkája. Amikor pedig le­telik a munkásélet, megkapja a viszonylag szerény, de biztos és a megélhetéshez, elegendő nyugdíjat. Megszokta, hogy a lakásrezsit, a gyógyuláshoz szükséges kellékeket, színház­jegyet, utazást, üdülést, tanítta­tást meg tudja fizetni. Nem ta­pasztalta, hogy környezetében milliárdosok vannak luxuspalo­tákban, de azt sem, hogy tízez­rek lennének hajlék és jövede­lem nélkül. Botcsinálta országlóink, akik az állami vagyon immáron nyolcvan százalékát kiárusítot­ták, a tőkésjogok garantálását, a multik gyarapodási lehetőségei­nek előmozdítását tekintik leg­főbb teendőjüknek, miközben az ország lakosságának nagy része elszegényedik, mely folyamat a mostani hatalmi helyzetben megállíthatatlan. Éppen ezért az ország jövője szempontjából hasznos lenne, ha az 1998 tavaszán megtar­tandó választásokon arra a - többség politikai érdekeit kép­viselni igyekvő, alternatív programot felmutató - hiteles, megbízható, szociális elkötele­zettségű pártra és jelöltjeire szavaznának minél többen, mely választási programjában jövőbe mutató politikát hirde­tett meg. Ilyen alapértékeknek egyedül a Munkáspárt a letéte­ményese. Dr. Südi Bertalan szóvivő Már nem tudom másként minő­síteni a Pénzügykutató Rt. gu­ruinak legutóbbi megnyilatko­zásait, ahogy ezt a kormányt dicsérik, szinte a talpnyalásig elmenve. Hozsannák a Bokros­csomaghoz, „fantasztikus mak- romutatók” emlegetése (csak tudnám, hogy mik azok, talán csak nem a 18%-os idei inflá­ció?) stb. Az meg már egyene­sen nevetséges, amilyen maga- biztossággal jósolják a jövő évi választások kimenetelét, mert­hogy az ellenzék szétverte ön­magát. Ez igaz, de igen veszé­A tudomány prostituálódása lyes dolog lebecsülni a vidéki tömegek, a kárpótlás címén ki­semmizett falvak, kisvárosok elkeseredését, kiábrándultságát. A „nem valamire, hanem va­lami ellen szavazunk”, a „düh­től szavazunk”, „ha egyáltalán elmegyünk voksolni” félelme­tes perspektíváját. Éppenséggel a ’98-as választások bizonyta­lansága itt a legbiztosabb té­nyező, és miből gondolják e gazdasági főguruk, hogy a plebs megemészti a nyomort Tocsik-üggyel fűszerezve. Mi­ből gondolják, hogy a „ti csak húzzátok össze a nadrágszíjat, mi azért tömjük tovább a zse­bünket” politikáját birkaként elfogadja ez a nép? Könnyen lehet, hogy borul minden papírforma, előrejelzés jövő tavasszal. A mostani kor­mánykoalíció igazi történelmi bűne pedig éppen az lehet, hogy a nemzet nyakára hozza a szélsőségeket, a politika sarla­tánjait. Gazdag László Földpiac gok számára már biztosítva lenne a földszerzés, ha akár közvetve is. A szövetkezet egyéni tulaj­donosok szabad társulása, va­gyonuk különállása mellett, gazdálkodásuk eredményének növelésére. Nem vásárolnak közös földet, melynek a tulaj­donosa a megfoghatatlan kö­zösség. Igaz viszont, hogy se­hol a világon nem neveznék szövetkezetnek a magyaror­szági tsz-eket. A jelenlegi földtulajdoni rendszernek valóban át kellene alakulnia, de nem a nagybirto­kok, sokezer hektáros domíni­umok irányába. A tsz-rendszer eluralkodása az ország lakóinak súlyos károsodásával, a mun­kanélküliség mód nélküli el­szaporodásával járna. Ahhoz, hogy kár nélkül meg lehessen tenni, fejlett iparra, bősé­ges nyers­anyagbázisra lenne szüksé­günk. Az pe­dig nincs. így marad, mint ideális lehető­ség, a családi gazdaságok kialakítása, melyek a termelés természetes módját valósítják meg a maga sok lá­bon állásával. Éppen elég baj, hogy az ipar, ezen belül a mezőgazdasági feldolgozóipar szinte 100%- ban külföldiek kezébe került, mert ez egyik oka a mai stagná­lásnak. A földpiac akkor fog ki­alakulni, ha a birtokosok kezdik keresni az eladó földeket. Ah­hoz, hogy a nyugaton általános földárak kialakuljanak, infláció nélkül legalább 2-3-szorosára kellene nőni a városi kerese­teknek, hogy a 4-5-szörösére növekvő mezőgazdasági ter­mékárakat meg tudják fizetni. Ugyanis a gazdasági törvény- szerűségek szerint a termelőbe­rendezések árát, iparban és me­zőgazdaságban egyaránt, az éves hozamok alapján számít­ják. Ha egy hektár föld ára 500 000 forintra megy fel, ak­kor a búza tonnájának árát 100 000-re kellene emelni. A mai fizetések mellett ki vehetné meg az 500-600 forintos ke­nyeret, 4-5 ezer forintos húst? Míg a városi keresetek a mai szinten stagnálnak, a földpiac emlegetése csak dajkamese fel­nőtteknek. Márpedig, ha a kül­földiek befolyást szerezhetnek a mezőgazdaságban, ilyen ára­kat várhatunk! Mészáros István Történelmi Független Kisgazdapárt Baranya Megyei Intézőbizottsága Teljes körű vizsgálatot! A Szabad Demokraták Szö­vetsége önkormányzati frak­ciója a következő levelet in­tézte dr. Páva Zsolt pécsi pol­gármesterhez. Tisztelt Polgármester Úr! Az SZDSZ önkormányzati frakciója arra kéri Önt, hogy a közelmúltban napvilágra ke­rült pénzügyi visszaélések ki­vizsgálása a lehető legalapo­sabban történjen meg. Javasoljuk, hogy a vizsgá­lat legalább 1994. január 1-jé- től tekintse át a beruházások és fenntartások teljes körét, különös figyelemmel az ön- kormányzati választás idő­szakára. A jelen helyzetben ré­szünkről nem fogadható el az, hogy egy-két személy esetle­ges felelősségre vonásával az ügy lezárulhasson. Teljes körű feltárását kér­jük annak a helyzetnek, amely lehetővé tette a visszaélése­ket: szervezeti, rendszer hiá­nyosságok, vezetői felelős­ség. Kérjük, a vizsgálat térjen ki arra is, miként fordulhatott elő, hogy az okirathamisítás ismertté válását követően le­hetséges volt újabb 4 mFt át­utalása fiktív címen. SZDSZ Önkormányzati frakció A gazdaság van az emberért... ... és nem az ember a gaz­daságért. Ez a Néppárt gaz­daságfilozófiájának alapve­tése. Hogy ez az elv meny­nyire nem magától értődő mindenki számára, azt a mai kormányzat politikája is mutatja. A hivatalos sikerpropa­ganda szerint az elmúlt évek­ben elszenvedett, mintegy 20 százalékos reálbércsökkenés ellenére ugyanis örülnünk kellene néhány makrogazda­sági mutató szerény mértékű javulásának. A valódi sokkterápiát je­lentő életszínvonaleséssel kapcsolatban meg kell vizs­gálnunk: szerencsétlen vélet­lenről, kényszerű áldozatról vagy tudatos koncepcióról van-e szó. A találgatás felesleges. A koalíció egyik vezető ideoló­gusa az egyik napilapban ki­fejtette: Magyarország ver­senyelőnyét csak a munkaerő olcsóságára lehet alapozni. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a közvetlen bérkifizetés reálér­tékét kell csökkenteni (pél­dául az infláció felpörgetésé­vel), hanem az oktatás, a kul­túra, az egészségügy, a szoci­álpolitika, a környezetvéde­lem és a tudományos kutatá­sok finanszírozását is jelentő­sen meg kell faragni. Márpe­dig ezen közszolgáltatások színvonala legalább olyan mértékben befolyásolja éle­tünk minőségét, mint a fizetés nagysága. Látnunk kell: a liberálszo- cialista kormány éppen ezeket a területeket áldozza fel an­nak érdekében, hogy a ha­gyományos gazdasági muta­tók (mint például a GDP) némi­leg javuló tendenciát je­lezzenek. A GDP növe­kedése azon­ban nem fel­tétlenül je­lent életszínvonal-emelke­dést! Legegyszerűbb, ha ezt mindenki a maga helyzetén is leméri. Kérem, higyjenek a szemüknek. Nyugodtan tekinthetjük te­hát választási propagandának a miniszterelnök visszatérő érvelését,. miszerint túl va­gyunk a nehezén. Ez csak akkor lesz igaz, ha a mai helyett olyan kormány alakul majd, amely embernek tekinti az embert, és nem csu­pán költségtényezőnek. Az MSZP és az SZDSZ további kormányzása esetén újabb életszínvonal-eséssel kell számolni, hiszen ez követke­zik gazdaságpolitikájuk logi­kájából. Ezzel szemben a Néppárt - a parlamenti ellenzék többi pártjával együtt - olyan Ma­gyarországot szeretne, amely versenyelőnyét nem az olcsó bérmunkára, hanem a magasan képzett munka­erőre és a kiegyensúlyozott társadalmi viszonyokra ala­pozza. Az oktatásra, az egészségügyre, a családtá­mogatásra, a környezetvéde­lemre, a kutatás-fejlesztésre fordított összeg nem kido­bott pénz, hanem a legbizto­sabban megtérülő társadalmi befektetés. Hegedűs Tamás Néppárt-MDNP

Next

/
Oldalképek
Tartalom