Új Dunántúli Napló, 1997. november (8. évfolyam, 299-328. szám)

1997-11-23 / 321. szám

MAGYARORSZÁG­á NTUL Bajai drogfogás Hat kilogramm heroin volt annál a jugoszláv állampol­gárnál. akit pénteken késő ste Báján fogott el az Or- zágos Rendőr-főkapitány­ság szervezett bűnözés el­leni szolgálata a helyi rend­őrök segítségével. A rendőröknek gyanús lett egy szabálytalanul köz­lekedő külföldi autó, s kö­vetni kezdték. A férfi a Baja közelében lévő erdős terüle­ten állt meg gépkocsijával, bement a fák közé, majd onnan egy drogot tartal­mazó csomaggal tért vissza. Ekkor csapott le rá a rendőr­ség szervezett bűnözés el­leni csoportja. A lefoglalt kábítószer feketepiaci ér­téke körülbelül 50 millió fo­rint. Az őrizetbe vett személy kihallgatása megkezdődött, és ugyanakkor szombaton folytatódott az erdős rész átkutatása. A rendőrök felté­telezik, hogy esetleg további kábítószert találhatnak az erdőben elrejtve. Bajai in­formációink szerint a rend­őrség nagy erőkkel, leg­alább harminc kocsival szállt ki a helyszínre, lapzár­tánkig azonban nem találtak további drogot. Közelről Valódi telefonmikulás Bárki hívását szívesen fogadja a Télapó FOTÓ: WÉBER T. Csak tárcsázni kell a 06/25/241-206-os számot, s ha szerencsénk van, azonnal jelentkezik egy hang: Jó napot kívánok, itt a Mikulás bácsi! Nos a drót forró, hiszen mint azt Horváth Ágoston, Nagyka­rácsony község polgármestere említette, szinte állandóan cseng a telefon. A néhány éve bevezetett karácsonyi-adventi postaszolgálat mellett külön Mikulás-házat építettek, ahol november 15-étől január végéig naponta három, előre bejelent­kezett gyermekcsoportot fo­gadnak (már telt ház van), s ezek közé beszorítanak néhány éppen érkező családot, akik a Mikulásra kíváncsiak, A 2425 Nagykarácsony címre levelet is lehet írni, amire válaszolnak. Tavaly közel százezer gyermek küldött levelet a Télapónak, köztük sok külhoni, még a ten­gerentúlról is. Az idén megket­tőzött a forgalom. S hogy ki a Mikulás? Én megkérdeztem, de csak annyit mondott, hogy ő bizony valódi. Csak egy pletykás nagykará­csonyi ember mondta el, hogy a nyugdíjas tanító vette föl a pi­ros kabátot, kucsmát. K. F. Ha lefagy a gép Veszély fenyegeti a Pen- tium-processzoros szá­mítógépeket. A támadás ismét kívülről jön, a géphez értő - és ártó - ember a forrás. Kibukott ugyanis egy hiba ezen számítógépeknél. Ha va­laki tud készíteni egy „C” programnyelven írt kódot, akkor játszva tönkreteheti a gépeket. Valószínűleg gyári­lag hibás a processzor, azért reagál ilyen durván a számí­tógép erre a programra. Lapunknak egy szakértő elmondta, hogy feltehetően egy programírás közben ke­letkezett „mellékhatásról” le­het szó, azaz nem direkt ron­gálásra írtak egy szoftvert, s nem számítógépes kalózok műve. A program az Interneten is feltehető valamely rend­szerre, ez azonban elég bo­nyolult. De ha egy felhasz­náló közvetlenül hozzáfér egy rendszerre kötött géphez, az egész láncot blokkolhatja, komoly kárt okozva. Ny. Sz. Megújuló lopások Mohácson egy időre megszűntek az autólo­pások. Hogy miért tűn­nek el újra járművek, arra lehet hogy létezik egy nem is annyira X-ak- táha illő magyarázat. A rendőrség nemrégiben le­tartóztatott egy héttagú ban­dát, akik autólopással keres­ték meg a betevőt. A nyomo­zás során csupán ketten ma­radtak szabadlábon, a többiek addig kénytelenek voltak a rácsok között maradni. Míg a kis csapat a hűvösön volt, nem is történt új autólo­pás a városban. Eljött aztán a tárgyalás, s az első alkalom úgy végződött, hogy a gyanú­sítottakat kiengedték - sza­badlábon védekezhetnek. Ugyanakkor meglepő mó­don elkezdődtek az újabb au­tólopások a Duna menti vá­rosban. Az ügyet tárgyaló bí­rónő - arra hivatkozva, hogy az ügy még bírósági szakasz­ban van - nem kívánta kom­mentálni a szabadlábra helye­zéseket. K. Sz. Ö. Egy óra és Alarm! Az Országos Mentőszolgá­lat (OMSZ) keretében mű­ködik az Alarm Centrum. Ők azok, akikre akkor számíthatunk, ha bajba kerülünk külföldön. A hatvanas évek végére egyre több alkalom nyílott arra, hogy utazzon a magyar. Nemegyszer bajba kerültek honfitársaink: baleset ugyanis külföldön is ér­heti az embert. Sokáig az OMSZ emberei utaztak a bajba­jutottakért.- Akkor fogalmazódott meg az igény egy speciális szolgálatra, amikor a szilvásváradi fogat­hajtó világbajnokságon egy osztrák segédhajtó súlyosan megsérült - amputálni kellett a lábát, de ő csak otthon ment bele a műtétbe - meséli dr. Tóth Attila, az OMSZ vezető mentőtisztje, aki maga is ment külföldön. Leghosszabb ak­ciója Peruba szólította a szak­embert. A központban 24 órás szol­gálatot tartanak - melyet álta­lában több nyelvet beszélő or­vosok adnak. Ha kell, egy órán belül indul a riadócsapat: ha pedig arra van szükség, külön- repülőgéppel hozzák haza a sú­lyos sérültet.- Nagy gond azonban, hogy sok honfitársunk nem veszi komolyan azt, hogy az utazása előtt nagyon fontos korrekt biz­tosítást kötni. Példának okáért: egy Korfuról történő különgé- pes mentés több, mint egymil­lió forintba kerül, s ha nincs biztosítás, csak úgy indulha­tunk, ha valaki aláír egy költ­ségvállalást, miszerint fizeti a hazaszállítás díját. A mentés nem teljesen ve­szélytelen: még a hőskorszak­ban dr. Tóth éppen lecsúszott egy mentési akcióról, mely soha nem tért vissza a ruandai konfliktusból: a gép nyomtala­nul eltűnt. A legfontosabb tehát, ha uta­zunk, legyen biztosításunk, s vigyük magunkkal azt a tele­fonszámot, melyet bajban tár­csázhatunk - az Alarm Cent­rum száma: 1/344-37-30. Kincse Sz. Örs A bor és az étel művésze Az ételnek nem csak jó fűszerre van szüksége, de a jó horra is. S az étterem, amelyik igazán ad ma­gára, sommelier-t foglal­koztat - minden borok s étkek tudóját. Mikes Márk, pécsi illetőségű fiatalember nem tréfából lógat a nyakában ezüst kóstoló csé­szét: ő éttermének sommelier-e. Képzettsége szerint ismeri a borokat, tudja azt, hogy melyik évjárat a legjobb, s már a pin­cében - talán már szüretkor - eldönti, melyik hordóból rendel majd, ha elkészül a bor. A sommelier művészete azonban nem csak ez. Az kü­lönbözteti meg a borszakértő­től, hogy mindig tudja, milyen ételhez milyen bor illik. A szó a francia saum - teher, teher­hordó - szóból származik. A középkor pincegazdásza ő, ki a nagyvárosi előkelő éttermek vi­lágában lett szaktekintéllyé, je­lenléte nélkül elképzelhetetle­nek a rangos és elegáns fogadá­sok, vacsorák. Zakója alatt kö­tényt visel, többféle dugóhúzó­val, borhőmérővel „felfegyver­kezve” segít a vendégnek vá­lasztani. Azt a néhány bort ajánlja, melyek a leginkább il­lenek az étel fűszerezéséhez. Felelősségtel­jes feladat: a ' gasztronómia szentélyeiben a legolcsóbb borok • négy­ezer forintnál kezdődnek, egyes nagy francia, spa­nyol, olasz borok akár több százezer forintba is ke­rülhetnek pa­lackonként. Hazánkban nem volt nagy divat a som­melier - ép­pen ezért na­gyon kevesen vannak - álta­lában rangosabb budapesti ét­termekben dolgoznak. Márk - ki saját bevallása szerint igazán profi csak évek múlva lesz - Pécs és egyben a Budapesten kívüli Magyarország első sommelier-je most. K. Sz. Ö. Ötödik oldal HÍRCSOKOR Ütközés a siófoki elágazó­nál. Szekszárdon, a 6-os főút siófoki elágazójánál feltehe­tően a síkosság miatt tegnap két személyautó ütközött. Ketten könnyebb sérülést szenvedtek, míg egy személy súlyos állapotban került a kórházba. (cs) Kanizsa érmei. A Magyar Éremgyűjtők Egyesületének nagykanizsai csoportja mintegy 600 darab, a város különböző intézményének és egyesületé­nek valamint az éremgyűjtők évenkénti vándorgyűléseinek emlékérmeivel mutatkozott be a hét végén a helyi művelődési központban. (dj) Diszkósok borultak Gel- lénházánál. A Zalaegerszeg és Gellénháza közötti útszaka­szon tegnap a lenti diszkóból hazafelé tartó fiatalok autója megcsúszott a jeges aszfalton. Két személyt csonttöréssel és agyrázkódással vitt el a mentő. (cs) Késtek a központi lapok. Egy hete, vasárnap Baranyában késtek az országos lapok vagy nem is értek célba, mert lapter­jesztőnket, Kopj ár Gézát a szállító járműben munkavégzés közben érte a halál. Több lap­példány megsemmisült az au­tós baleset során. (cs) Regölyből Szekszárdra, majd Pécsre. A Tolna megyei faluban a hét végén egy férfit autó ütött el, és emiatt súlyos agyrázkódás ért. A sérültet a mentő először Szekszárdra, majd onnan Pécsre hozta vizs­gálatra. Hosszú ideig volt esz­méletlen, de most már javul az állapota. (cs) Támfal Dombóvárnál. Egy pécsi építő kft. Dombóváron a 61. számú út egy kilométeres szakaszának felújításában vesz részt. Szélesítik az utat, ezért támfal készül, hogy a közeli épületek ne süllyedjenek meg. (cs) Égett a nád Pakson. A város egyik utcájában szombaton ki­gyulladt a mozgó teherautó vá­gott nádrakománya a kipufo­gógáz szikrájától vagy az égő cigarettától. A tűz martaléka lett 1500 kéve. (cs) Két nap esküvő Nagykani­zsán. A Honvéd Kaszinóban a hét végén megnyílt a Kanizsai Esküvő Kiállítás és Vásár. A divatbemutatókon menyasszo­nyi, menyecske és koszorús- lány ruha-modellek is láthatók. (dj) Rádió mellett Egy magyartalan magyar focivallomása Egyszer azt olvastam, hogy - kutatók állítása szerint - ha valakivel huszon­egy napon át libamájat etetnek, de csak azt, tehát semmi köret és kenyér - ak­kor a huszonkettedik napon meghal. Megcsömörlik - népiesen szólva - e nagyszerű eledeltől. Lehet hogy így van, lehet hogy nem - mellesleg jó­magam soha életemben nem jutottam annyi libamájhoz, hogy csak egyszer is jóllakhattam volna tőle - minden­esetre meg lehet csömörleni bizonyos szellemi tápláléktól is, ha sűrűn bom­bázzák az agyát az embernek az efféle étekkel. Én ronda jelzőnek tartom a „csömör” szót,.inkább azt mondom, hogy bizonyos események szüntelen emlegetése nem kevés indulattal kö­rítve egyszerűen unalmassá válik. Baráti körökben többen óvtak attól, hogy beleszóljak fociügyekbe, mond­ván: „Te nem értesz hozzá!” Nem hát. De nem is én hozom szóba, hanem egyes barátaim, akik az emlékezetes két focimeccs után feldúltan fordultak hozzám: „Na most mit szólsz?! Kikap­tunk!” - „Már hogy kicsoda?” - kér­deztem vissza. „Hát a jugóktól...!” - „Én ugyan nem kaptam ki, már ne is haragudjatok ...” Dühödten támadtak rám: „Téged nem szomorít el ez a ka­tasztrofális vereség? Nem is vagy ma­gyar ember ...!”- vágták a képembe. Ezzel részemről be is fejeztem a vitát, mert megrögzött elvem, hogy csak egy-két „pengeváltásig” érdemes bár­miről is vitatkozni, mert ha már látom, hogy vitapartneremet soha, semmikor, semmi módon nem tudom meggyőzni, hiábavaló minden erőlködés. Pedig a vérnyomásom ugyancsak fölszaladt, nem a meccs, hanem az ilyen - és ma­napság gyakori - magyarkodás miatt. Kies szép hazámban könnyen rásütik az emberre, hogy X. Y. „... hazaáruló, idegen zsoldos, csatlós, nem magyar, hanem kozmopolitái?) ■ • • satöbbi. Én sem vagyok magyar, mert nem érdekel a foci. Nem tehetek róla és ezért elné­zést kérhetnék minden focipálya min­denkori „bé-közép-vad-szurkolóitól”, de nem teszem. Hiába kétlik magyar mivoltomat, vitatkozni velük nem ér­demes. És más egyéb magyarkodó polgár­társammal sem, bármilyen párthoz, vagy szervezethez tartozzanak is. Már csak azért sem, mert állításuk egyszerűen és merően - butaság. Nem tudom, számukra van-e hitele bi­zony gatásomnak, miszerint igenis ma­gyar vagyok. Például azért, mert itt születtem, egy vidéki (magyar) kisvá­ros (magyar) kórházában, (magyar) kórházi vekkeróra szerint reggel ne­gyedhétkor, magyar anyától, (magyar) apai nemzés következményeként. A későbbi évek folyamán is gyakran or­dítottam, sírtam, nevettem, szomor- kodtam, együgyűen mosolyogtam vagy fölényesen hahotáztam, fogamat csikorgattam (amikor még megvoltak) és így szép és kevésbé szép évtizede­ket éltem meg, ám Isten bocsássa meg lelkemnek -, a focit nem szívleltem. Pedig magyarként szerettem én is a hazámat, a városkámat, piszkos utcái­val és tiszta parkjaival, vagy piszkos parkjaival és tiszta utcáival, büdös és jóillatú lépcsőházaival, szép és csúnya nőivel, őrült és higgadt futballrajongó­ival egyaránt. De a focit nem szeretem, főleg a „katasztrofális vereség óta”, amióta - hogy más példát ne említsek - a tévé Napkelte műsoráról immár he­tek óta a téma le nem kerül. Mindenki­nek mennie kell, lemondania kell, ka­róba húzatni kell, csak elfelejtették megkérdezni a játékosokat: miért nem győztek? Én megmondom: mert nem tudnak focizni. No persze, én nem va­gyok magyar.

Next

/
Oldalképek
Tartalom