Új Dunántúli Napló, 1997. november (8. évfolyam, 299-328. szám)

1997-11-19 / 317. szám

1997. november 19., szerda Pop-Rock Dunántúli Napló 9 Oldalszerkesztő: Hír-rock Korai öröm. A hangulatos koncertjeiről híres hazai rockbanda pénteken ismét Pécsett vendégszerepei. A Gyár buliján instrumentális „öröm”zene várja a rajon­gókat. Blues és dzsessz. Aki nem akar egyetlen estét sem ki­hagyni zene nélkül e héten, annak ma este dzsesszt ját­szik a Pécsi Spirituálé Együttes a Dömper klubban, holnap Felkay Blues Brot- herst hallgathatja a Szenes klubban, 21-én pedig az Ül­lői Úti Fuck érkezik a Rákba. Gó(a)l az Egyetemi Klubban. A Heaven Street Seven most megjelent Goal című lemezét mutatja be november 27-én az Egye­temi Klubban. S még egy csemege ugyanekkorról: a másik fellépő a Publo Hunny lesz. Chumbawamba. Az Óbu­dai Szigeten nagy sikert arattak, s most újra Pesten hallhatjuk a népszerű brit bandát, a Chumbawambát. A dolog egyetlen szépség­hibája, hogy ugyanekkor lép fel a fővárosban a Deep Purplés David Coverdale vezette Whitesnake is a Bu­dapest Sportcsarnokban. Aztán már csak kettőt kell aludni, hogy a Petőfi Csar­nokban a Clawfingert lát­hassuk. Romanoff, a szép fiú. Az ügyeletes jóképű popsztár, a tini lányok új kedvence M. Romanoff, akinek első al­buma most kerül a hazai CD boltokba. A fiatalember de­cember 3-7. között Ma­gyarországon turnézik, s egy-két vidéki városban is fellép - Pécs is az esélyesek közt szerepel. G. Michael és a lemezki­adók. Nincs szerencséje a lemezkiadókkal George Mi- chaelnek. Az énekes bepe­relte előző kiadóját, és alulmaradt a jogi vitában. A sztár új „Ólder” lemeze most az USA-ban megbu­kott, ezért már a legújabb kiadóját okolja. Bár az is le­het, hogy nem a kiadók a hibásak. A könnyűzenei nagy találkozás Ki gondolta volna, hogy egy­szer közös albumon szerepel majd Al Di Meola, Jack Bruce és Somló Tamás, Chaka Khan és Cserháti Zsuzsa, Steve Lu- kather és Bobby Kimball a TOTO-ból, valamint Demjén Rózsi? Hogy Charlie duót éne­kel majd lan Andersonnal, és Zorán azzal a David Clayton- Thomassal a Blood Sweat & Tearsből, akit pályafutása kez­detén igyekezett leutánozni mind szólistaként, mind a Metró együttessel. Méghozzá úgy, hogy nem valamiféle vá­logatáslemezről van szó, egy szerző szerzeményeit adják elő a magyar- és a világsztárok, esetenként oly módon, hogy a szöveg egyik strófája magyarul, a másik angolul szólal meg. A névsor külföldi résztvevőiről még csak annyit: nem keve­sebb, mint 139 aranylemezzel, 29 platina albummal, és 26 Grammy-díjjal büszkélkedhet­nek. Nos, ez a rockzenei luxus­kirakat Mándoki Lászlónak kö­szönhető, aki müncheni hifi- stúdiójában hozta össze a szép számú társaságot közös muzsi­kálásra. Mándoki László lapunknak elmondta, egy fajta jutalomjá­ték volt ez önmaga számára, s legnagyobb örömére a részve­vők többsége is hasonlóképpen vélekedett a közös fellépésről, még az olyan csillagok is, mint a Jethro Tull, vagy a Cream ve­zéregyéniségei. Mert Man Doki sem gondolt ilyen fényes karri­erre, amikor 1975-ben 20 éve­sen Nyugatra távozott.- A dzsesszrockot játszó Jam együttesben játszottam itthon, tulajdonképpen mi voltunk a Syrius, a Mini és az Új Rákfogó körül akkortájt a lelkes utánpót­lás, a törekvő gyerekek. Ebből a körből indultam egy osztrák menekülttáborba, s levéllel bombáztam minden zenész disszidenst, Orszáczkytól Rá- dulyon át Bartha Tamásig. Per­sze soha senkitől sem kaptam választ, pontosabban többszöri írásos megkeresés után ta­valyi!) Orszáczky megkeresett a stúdiómban.- Kint aztán jött a Dzsingisz- kán, s ezt az irányzatot a legna­gyobb jó indulattal sem lehet progresszív beatnek nevezni.- A zenei életnek rögös útja van, bár én nem távolodtam el igazán soha az eredeti stílusom­tól, példa erre ez a mostani Ta­lálkozások című CD. Stúdióze­nész voltam ugyanis, fel akar­tam venni egy dzsesszrock anyagot, amikor pedig adódott ez az anyagilag jól jövedel­mező lehetőség a Dzsingisz- kánnal, hát beszálltam.- 5 hogy lett ebből saját müncheni stúdió?- Most először mondom el a történetét, mert nehéz érzékel­tetni, hogy építettem fel Európa legnagyobb stúdiókomplexu­mát. Lépésről lépésre jutottam előre, a bedrótozott egy szobá­tól napjainkig, a londoni és New York-i centrumomig. Szó szerint Amy Stewart volt az első világsiker az életemben, egykori barátnőm, a Dzsingisz- kán inkább ártott a zenei pálya­futásomnak szakmai körökben.- Hogy értékeli a zeneszerző ezt a sajátosan összehozott al­bumot?- Csodálatos érzés volt meg­hallani a kompozícióim Jack Bruce, Bobby Kimball, David- Clayton Thomas, Ian Ander­son, Nik Kershaw, Chaka Khan előadásában és úgy éreztem ez­után nincs tovább, ez a maxi­mum, amit egy dalíró, zenei rendező, muzsikus át tud élni, főként, ha az előadáshoz a kísé­retet Anthony Jackson, a Bre- cker Brothers és A1 di Meola adja. Aztán a sors úgy hozta, hogy erre is rá lehetett tenni egy lapáttal, amikor az anyanyel­vemen fégi barátok tolmácsolá­sában hallhattam meg a lemezt. Az anyag elkészítése számomra mindenképp jutalomjáték volt, s bátran elmondhatom, a többi szereplő is hasonlóképp véle­kedett. Újra felszáll a Zeppelin A Led Zeppelin jövőre ünnepli megalakulásának 30. évfordu­lóját. És bár dobosuk, Bonzo Bonham 1980-ban bekövetke­zett tragikus halála óta nem ját­szanak, zenéjük ma is él. Mos­tanában válogatás CD-k kerül­nek tőlük a boltokba, s egy in­terjúra újra összeállt a nagy csapat: Jimmy Page gitáros, Robert Plant énekes és John Paul Jones basszusgitáros-bil­lentyűs. -Nagyon büszke va­gyok a mai napig mindarra, amit csináltunk, meggyőződé­sem, hogy azt, amit az emberek szeretnek, nem szabad tönkre­tenni - mondta Plant.-Róbertét elsősorban a blues és némileg a country ihlette meg. Jimmyt a country blues, a rock and roll és az indiai zene. Bonzónak a soul volt a ked­vence. Én a jazzt szerettem, de érdekelt az arab muzsika, va­lamint a klasszikusok is - John Paul Jones így emlékszik a banda zenei különbözőségére. A zenekar leghíresebb dala a Stairway To Heaven lett a 4. lemezről, Plant mégis jobban kedveli a maga idejében a kri­tika által lehúzott a Houses Of The Holy 5. albumot. „Nagyon ihletett időben született a le­mez, mertünk több lebegést vinni a zenénkbe, tettünk egy kis kirándulást a jamaikai han­gok erdejében.” Az elmúlt éveket sem töltöt­ték tétlenül a Zep egykori tag­jai. Page Plant és David Cover­dale együtt is készített felvéte­leket. Jones a görög Diamanda Galas énekesnővel az avant­gárd kortárs muzsikába merült bele. John Bonham örökségét fia viszi tovább saját bandájá­val. A következő év várhatóan megint mozgalmas lesz a hard- rock máig legnagyobb csapatá­nak. A jubileumi hangverse­nyen ismét szárnyalni fog a Zeppelin. Fondorlatok a part mentén Másfél éve még a Disco Citi­zens pátyolgatta Nick Brace- girdle-t, aztán a srác gondolt egyet és Modena Records né­ven saját stúdiót indított. Hogy könnyebb legyen a bea­zonosítás: Nick a Chicane ve­zéregyénisége. Azé a csapaté, mely új lemezének címével „Messze az őrjöngő tömeg­től” ellentétben éppen, hogy közel áll a közönséghez. A fondorlatos társaság (he­venyészve így fordítható a Chicane) aztán szépen elin­dult a „part mentén”, Offs­hore című debütáló nótájuk újfajta hangzásvilágával, ki- kapcsolódásra alkalmas jelle­gével egy csapásra felkeltette a szakmai körök figyelmét is. A szám rögvest felkerült a United Kingdom top 40-re, méghozzá a 14. helyen. Aztán jött a ráadás, a Sunstroke, an­nak bizonyítékául, hogy a Chicane nem csupán sláger­zenekar, hanem különleges színfolt a dance zene világá­ban. Arra pedig, hogy merre haladnak tovább, választ ad most kiadott első albumuk. Pop-toplista A lemezrangsort a héten a SENECA Könyv- és Hanglemezbolt CD és műsoroskazetta értékesítései alapján állítottuk össze. 1. Lokomotív GT.:............ ........424-MOZDON Y OPERA 2. Scooter:....................... 3. Backstreet Boys: .......... 4, Hobo: ......................... 5. Eros Ramazotti:............ 6. Spice Girls: ................. 7. Kelly Family: ............... .........................GROWIN’ UP 8. Rolling Stones:............ .... BRIDGES TO BABYLON 9. Kozmix: ..................... 10. Aqua: ........................... ...........................AQUARIUM 11 . Enya:............................. 12. Ámokfutók: ................. .......................VAN VALAMI 13 . St. Martin:................. ...............................R OMÁNC 14. Az ötödik elem:............ .............................FILMZENE 15. A miniszter félrelép:... ... FILMZENE/DÉS LÁSZLÓ Akik még tudnak gólt lőni Nem nagyon kényezteti el a friss termés a hazai popélet­ben a könnyed slágerzenét kedvelőket. Többnyire vala­melyik felfutott külföldi sztár, vagy sztárcsapat adaptációjá­val próbálnak az itthoniak megélni, így rendre mérföl­dekkel lemaradva kullognak az eredeti nyomában. Üdítő ebben a káoszban látni egy olyan lemezt, mely formájában és tartalmában is kilóg a sorból. A Heaven Street Seven, azaz a 7. utca mennyboltján láthatóan jól fociznak, mert már a meccs első percében gó(a)lt szerzett. Goal CD-jük lemezbontója ugyanis tökéletes folytatása a Tesz vesz város sorozatnak, a zene pedig olyan, hogy bár­melyik mai brit popbanda megirigyelhetné. így tehát ki­vételesen nem idegen az an­gol szöveg a számokban, bár a fiúk (Szűcs Krisztián - vo- kál, billentyűsök, gitár, Bale­zer Gábor - gitár, vokál, Né­meth Róbert - basszusgitár, vokál, valamint Orbán Gyula - dob) „mindezek ellenére” magyar nevükön szerepelnek az albumon. A kellemes gitárzenét ját­szó Heaven Seven Street le­mezen 12 nótából válogatha­tunk. Az összképet nem rontja le a bonusként adott két remix felvétel sem, így hát aki sze­reti ezt a stílust, az ne této­vázzon, csapjon le gyorsan a Goalért a lemezboltokra. Baranyai kedvenceink A Magasfiúk külföldi sikerei A Pécsi Magasfiúk Dalárdája pályafutása legsikeresebb évét zárta az idén 95 koncerttel. Mostanában mind gyakrabban hívják a határon túlra a társa­ságot zenélni - ebben az év­ben hatszor szerepeltek más országban. A külföldi turnék többnyire két irányba indulnak, Baranyá­tól délre, valamint Németor­szágba. Délvidéki bemutatko­zásuk a nyár elején a kulai mo­torostalálkozón volt, majd Kis-Jugoszláviában, a zentai Mojo Klubban adtak műsort (képünk a klub előtt készült), ahol ősszel újból megfordul­tak. A fogadtatásról pedig csak annyit, hogy mindkét helyre máris meghívást kaptak 1998-ra is. Alig egy hónapja egy kis kitérő kö­vetkezett Belgrádba, a St. James Jazz Club­ban, majd a novembert már Mün­chenben kö­szöntötték. Itt elsősorban a 13 éves gi­táros Katona Tomi volt a főattrakció, de ugyanitt az idősebb Katona Eb Davis új CD-jének stúdió­felvételein is közreműködött. A PMD tehát külföldön egyre népszerűbb, ugyanakkor nem lehet próféta a hazájában, hi­szen jelenleg is új klubhelyet keres, a belvárosi blues klub­ban ugyanis megszűnt a rend­szeres szereplési lehetőségük. Zenerejtvény Legutóbbi számunkban a képen Sipos F. Tamás volt látható, akinek Boogie-Woogie című száma volt a helyes megfejtés. A szerkesztőségi sorsoláson egy-egy bemutató CD-t nyert Ferenczy Andrea, Pécs, Kis- szkókó dűlő 10., és Farkas Ist­ván, Komló, Vértanúk u. 21. szám alatti lakos. A nyeremé­nyeket az ÚDN Szerkesztősége titkárságán vehetik át. E heti rejtvényünk a kép kö­zepén látható zenész neve, akit Koncz Zsuzsa nemrégiben a fiatal Bródyhoz hasonlított, va­lamint az együttes legutolsó lemezének, és legalább két ko­rábbi albumának címe - a meg­fejtők közt műsoros kazettát sorsolunk ki. A válaszokat ÚDN Szerkesz­tőség, Pop-Rock, 7601, Pécs, Pf. 134. címre kéijük postázni. Beküldési határidő: nov. 27.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom