Új Dunántúli Napló, 1997. november (8. évfolyam, 299-328. szám)
1997-11-15 / 313. szám
1997. november 15., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli [>apló 11 Magyarul - magyarán Ismét egyeztetés A nyelvi igényességéről ismert olvasónk a következő két mondat helyességéről kéri véleményemet: „Vágyuk nem több, mint az, hogy normális emberré legyenek”; „(A diákok) remek gazdasszonyokká válhatnak” - Egyébként mind a két mondatot lapunkban találta. Arra figyelt föl, hogy a bennük előforduló azonos mondatrész (eredményhatározó) az elsőben egyes (emberré), a másodikban (gazdasszonyokká) többes számban áll. Melyik a helyes? Az egyeztetés a mondat tagjainak olyan módon való alakítása, hogy megfeleljenek az alaki egyezés (kongruencia) követelményének, amely szerint a mondat egy-egy részének az alakját a velük ösz- szefüggő (szószerkezeti viszonyban lévő) más mondatrész szabja meg. Az egyeztetésnek sokféle, egymástól részben igen eltérő típusai közül - a két idézet alapján - ez alkalommal a határozói egyeztetéssel foglalkozom. Az ún. állapotféle határozók egyeztetésére vonatkozóan régebben két szélsőséges, túlságosan leegyszerűsített nézet terjedt el. Az egyik szerint többes számú szóra „logikusan” csak többes számú határozót vonatkoztathatunk (a hallgatók jó szakemberekké (váljanak); a másik szerint általában magyarosabb, ha egyes számú határozót használunk (a hallgatók jó szakemberré váljanak). Két altípust különíthetünk el. A főnévi határozók körében viszonylag gyakori a tisztán alaki egyeztetés: barátommá fogadom ót - barátaimmá fogadom ókét. Ha a határozó elvont vagy összefoglaló jelentésű, ill. anyag- vagy gyűjtőnévi, valamint mennyiségjelzős, akkor rendszerint egyes számú az egyeztetés: a megjegyzéseket bosszantásnak (nem: bosszantásoknak) tekintették; a füstoszlopok ködnek (nem: ködöknek) látszottak; barátait csapattá (nem: csapatokká) szervezte; az elnök két helyetteséül (nem: helyetteseiül) minket választottak. Viszont nagyobb egységet jelentő, gyűjtőnévi vagy mennyiségjelzős egyes számú szóhoz is kapcsolhatunk többes számú határozót, ha a többséget akarjuk hangsúlyozni: a felhó' kis gomolyokká bomlott szét; e két regényt tartjuk az író legjobb műveinek. Sok szólásban, hagyományos kifejezésben mindenképp az egyes számú határozó a magyarosabb, ízesebb: rabul (nem: rabokul) estek; elmennek katonának (nem: katonáknak). A kölcsönösséget kifejező szerkezetekben nem hibás a többes számú határozó: a testvérek ellenfelekként álltak szemben egymással. A melléknévi határozót inkább egyes számban vonatkoztatjuk több személy vagy dolog tulajdonságára: a gépek jónak látszanak, a gyerekeket műveltté szeretnénk nevelni, a többes szám (jóknak, műveltekké) fölöslegesen pontos- kodó. Még jó néhány további finom megkülönböztetést tehetnék, a végkövetkeztetés azonban nem változik, amely szerint az idézett mondatok és a hasonló típusúak egyeztetése nem annyira a nyelvi helyesség, mint inkább az egyéni nyelvszokás vagy más szóval az egyéni stílus kérdése. Rónai Béla Orosz operettgála Pécsett Milyen oroszul a Csárdáskirálynő és a többi Kálmán Imre-operett? Ha jók a színészek, ugyanolyan szórakoztató, mint magyarul. Erről győzték meg szerdán este a pécsi Művészetek Házában tartott majd’ másfél órás operettgála nézőit a jekatyerin- burgi Akadémiai Zenés Vígszínház művészei: Mihail Skinyev, Irina Zujeva, Szergej Vjatkin, Irina Guljajeva, Irina Cibina, Anatolij Brodszkij, Vlagyimir Szmolin és a zongorakísérőként közreműködő Borisz Nodelman vezető karmester. A telt ház előtt nyolc, odahaza is oly sokszor színpadra állított Kálmán-operettből felcsendülő áriák, kettősök és a záró Csárdáskirálynő egyveleg után hosszan zúgott a vastaps. Az előadásért és, mert a többnyire orosz szakos tanárokból verbuválódott nézőseregnek a „Jaj, cica ...” és a többi operettsláger fordítása is tetszett. A Pécsi Magyar-Orosz Társaság szervezésében a budapesti Orosz Kulturális Központ közreműködésével tartott előadást a jekatyerin- burgi művészeti vezető és főrendező, Kirill Sztrezsnyev rendezte. B. M. L. A szellemi kalandok izgalmában Kis túlzással azt mondhatnám, minden művészeti ágban otthon van és dolgozik. Mégsem nevezi magát művésznek a pécsi Odrobina Tamás, hanem egyszerűen csak alkotó embernek. A pécsi Leőwey Gimnázium rajztanára boldog, mert ahogyan elmondta, olyan szellemi környezetben lehet, ahol mindig érik új impulzusok az embert, a tanításon keresztül pedig saját problémáira is könnyebben kap választ. Órákat ad a JPTE Művészeti Karán is, ahol különösen a kompjúteres művészetekkel, a fotózással és a videóval foglalkoznak. A pécsi közönség az Öregek Otthonából is ismeri, ahol tíz éve játszik. Meglepő, de nem tanult külön zenét, a szaxofon is itt került a kezébe először, mégis jól játszik. Persze, ma is folyamatosan képezi magát a hangszerből. Mindig fejlődik valamit, de azt állítja, belátja, hogy soha nem lesz profi. Odrobina Tamás - bár ez ellen tiltakozik - számomra a huszadik századi alkotó értelmiség egyik példája. Hogy miért? Mert minden érdekli, s nem zárkózik el az újdonságoktól. Mert úgy tartja, mindig kell tanulnia, nem lehet leállni, meg kell ismerkedni a változó világgal. És mert megtalálta önmagát a művészet és a tanítás közti izgalmas ösvényen. Azt mondja magáról: csendes fajta, de céltudatos. Hogy mennyire, azt mutatja, hogy megállás nélkül tanul valahol, továbbképzéseken, kurzusokon. Az elsők közt végzett az Iparművészeti Főiskola multimédia szakos posztgraduális képzésén, ahol ismereteit már az új Nemzeti Alaptanterv tanításához szerezte. A mozgókép- és a médiaismeret mindig vákuum volt a magyar oktatásban, szögezte le beszélgetőtársam.- Ebbe a mechanizmusba beleszületik az ember, de nem sokat tud róla. A média természete, közege is változik. Az emberek a technikai fejlődést nem követték, s most kevesen tudják, milyen lehetőségek vannak mondjuk, a számítógépen. Sokan misztifikálják, pedig a számítógép is csak agyunk egy meghosszabbítása, gondolataink láthatóvá tétele. Odrobina Tamás szívesen beszél a számítógépes alkotásokról. Úgy érzi az ember, hogy szSmára ez is a művészetnek egyfajta megközelítési módja, azzal a külön előnnyel, hogy az adott vizuális információ aktívan dolgozható fel, az ember változtathat rajta, beleszólhat.- Ha egy-egy problémát meg akarok ragadni - mondta -, akkor nem a technika érdekel. A közeget megkeresem hozzá. Most éppen a video-mozgókép az, amit szeretek csinálni. A technika mindig változott. Tartott ő régen performanceelőadásokat is barátaival, de a fotózás is mindig érdekelte.-Nem turistaképekre vágytam, hanem arra, hogy lefényképezzem a világ dolgait, köztük újraértelmezve a jellegtelennek tűnőket is. A fotó a leképezés, a másolás, az objektivitás, engem mégis az izgat, hogyan ábrázoljam azt a széttöredezett világot, melyben élünk, melyben annyi minden elsikkad. Én ezeket az elenyésző pillanatokat, értékeket akarom megragadni. Hodnik I. Gy. A festő, a fotós és a zenész Odrobina Tamás fotó: Müller Petula Clark 30 millió albuma Petula Clark, ez a maga korában igen csinos, reprezentatív megjelenésű, de most, nagymama-korában is igen mutatós angol énekesnő november 15- én tölti be a 65. életévét. Énekesi karrierje a negyvenes évek legvégén kezdődött és az ötvenes évekre már tulajdonképpen befutott előadó. Érdekes, hogy pályafutása első időszakában Éranciaországban talán sikeresebb volt, mint otthon, Angliában. Első slágerei az Alone, a With All My Heart, The Little Shoemaker. Éz utóbbival 1954-ben a brit lista hetedik helyére került. Már fiatal éveiben eseménynek számítottak fellépései a párizsi Olympia színpadán. A hatvanas években Petulának a németektől átvett Seeman angol változatával, a Sailorral már sikerült a lista élére kerülnie. Ezután következtek a jellegzetes Petula-slá- gerek: a Ya, Ya Twist, a My Friend, The Sea majd a mindent elsöprő Downtown. Nemcsak Európában, hanem Amerikában is tarolt vele - listavezető itt és ott, hárommillió eladott példány, Grammy-díj. Ennyi elismerés elegendő tartaléknak bizonyult a következő évekre, amikor már valamivel kevesebb slágere született. Később a BBC és az NBC TV-ben kapott önálló műsorlehetőséget. A Downtown 1989- ben alaposan átkeverve ismét megjelent, s ismét nagy siker lett, bejutott vele a tízes listára. Petula Clarkot nem véletlenül tartják a legsikeresebb brit popénekesnőnek. Nem kis dicsőség ez, hiszen mellette olyanok futottak akkoriban, mint Brenda Lee, Marianne Faith- full, Dusty Springfield, Sandie Shaw. Mégis: ő kapta a legtöbb aranylemezt, és albumaiból máig több mint harmincmillió darabot adtak el. Hírcsatorna Kamarazenék. A pécsi Művészetek Házában november 17-én 19 órakor Kelemen Barnabás és Nagy Péter szonátaestje kezdődik. Az esten Mozart, Schumann és Beethoven darabjaiból játszanak. 18-án 19 órakor a Pannónia Trió lép fel, Mozart, Kodály és Dohnányi Ernő műveivel. 21-én este 7-kor Dunai Tamás és a Bu- dapester Klezmer Band ad koncertet a Házban, „Klezmer a háztetőn” címmel, (ly) Klasszikus rajz. A klasz- szikus rajziskola és a Pécs Városi Képzőművész Kör Tűzzománc szakosztályának tagjai mutatkoznak be a Szigetvári Vigadó Galériában. H. Barakonyi Klára és Pandur József munkái mellett 17 kiállító anyagát tekinthetik meg a látogatók december 1-jéig. (ly) Horvát Színház. Molipre „A fösvény” című darabját mutatják be ma 19 órakor a Pécsi Horvát Színházban. November 20-án 19 órakor „A ring” sorozat témája a hazai labdarúgás. Vendég Dunai Antal és Dunai Iván lesz. 22-én 19 órától Helyei László és T. Horváth József zenés előadói estjére kerül sor, „Ballada a városról” címmel. (ly) Hangverseny. November 20- án 19.30-kor a POTE aulájában a Pécsi Szimfonikus Zenekar ad koncertet, Howard Williams vezényletével. Műsoron Mendelssohn Ruy Blas-nyitánya, az e- moll hegedűverseny és a 4. (olasz) szimfónia. Hegedűn közreműködik Szabadi Vilmos. (ly) Közművelődés. „A ciszterciek közművelődési tevékenysége Pécsett” a századfordulón a címe annak az előadásnak, melyre november 18-án 17 órakor kerül sor a Civil Közösségek Házában. A témát a Pécsi Városvédő és Városszépítő Egyesület Helytörténeti Szakosztálya ajánlja az érdeklődőknek. (ly) Az IH ajánlatából. Ma és holnap a pécsi Ifjúsági Házban egész napos tanfolyamot tart Dezső Csaba Péter, aki az érintés nélküli gyógyításról, a testi-szellemi- lelki egyensúlyról beszél. 21- én 18.30-kor „Élő őshagyomány” címmel az EgyÉnek Együttes ad műsort, melynek keretében különböző kultúrák spirituális dalait éneklik. (ly) Hazai dallamok Az idén már az ország legjobb német nemzetiségi együttesei - az országos fesztiválok élmezőnye - lépnek fel a Hazai dallamok hagyományos pécsi programjában november 23-án délután 3 órakor a Széchenyi Gimnázium sportcsarnokában. A tatabányai, a szekszárdi és a majsi énekkar, a véméndi kvartett, egy esztergomi trió, a mázai, a táti és a magyarszéki fúvós- zenekar, illetve Vecsésről a Brunner Buben. A tánckarokat a hartai, a vecsési, a pilis- vörösvári és a szajki együttes képviseli. A tv- és a rádióközvetítés miatt helyfoglalás háromnegyes 3-ig. Belépők a Lenau Házban és a német kisebbségi önkormányzatok megyei irodájában kaphatók. Az Ágacska rendezője, N. Szabó Sándor (balrólj és Stenczer Béla jelenete fotó: Tóth László Harc az utolsó pihéig „Nem béka vagy, aki alattomosan letagadja magát?" - kérdezik a kacsák Ágacskától, attól az identitását kereső lénytől, aki furcsa módon leginkább ember szeretne lenni. Mindez az egyik háború kellős közepén történik, a tóért folyó harc közben, mely a kacsák és a békák között zajlik az „utolsó pihéig”. Az állatkák Csukás István - Darvas Ferenc Ágacska című mesejátékában szerepelnek, melyet a héten mutatott be a Pécsi Harmadik Színház. Hamar kiderül, hogy az esetlen, mulatságos és szeretetre méltó figurák sérülései, a kancsalság, az állandó nevetést ingerlő horog mind az ember műve. Ennek ellenére valamennyien az ember csodálatos önzetlen varázs- és gyógyító erejében bíznak - a szkeptikus felnőtt nézőkkel ellentétben -, s várakozásaikban nem is csalódnak. S nem csalódnak a kicsik sem, akik háromévestől tizenévesig nagy lelkesedéssel, aktivitással, de rendkívüli fegyelemmel nézik végig a Pécsett oly ritkán látható eseményt: gyerekdarabot színpadon. A fegyelemnek nem a szigorú felügyelő tanárok az okai, hanem a színmű előadói: Tamás Éva, Unger Pálma, Stenczer Béla, Fillár István és N. Szabó Sándor, akik remekül komédiázva alakítják a csetlő-botló figurákat, s kötik le a kis nézők figyelmét maximálisan. A sikerhez persze nem kis mértékben hozzájárul a díszlettervező Bognár József és a jelmeztervező Tresz Zsuzsa is, s persze az egész produkció megálmodója, a rendező, N. Szabó Sándor. Cs. L.
